Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-27 / 72. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. AAÁRCIUS 27. www.ujszo.com Színházi világnap a Magyar Televízióban A maják szeretője az évad legérdekesebb előadásának ígérkezik a kassai Thália Színház deszkáin Előadások egy héten át KÖZLEMÉNY A Színházi Világnap alkalmából szombatig emlékezetes előadásokat láthatnak a Magyar Televízió nézői a kettes csatornán. A közvetítések előtt Sugár Ágnes beszélget olyan művészekkel, akik kapcsolódnak a darabhoz. „A színház luxus, mint a nevetés, a sírás, a szappan vagy a naplemente. Nélküle lehet élni. Csak érde- mes-e?” - Parti Nagy Lajos Kos- suth-díjas író, költő, műfordító e szavakkal köszönti a magyarországi színházakat és a nézőket a Színházi Világnapra írt üzenetében. A március 27-ei ünnep alkalmából az ötvenéves Magyar Televízió is feleleveníti hagyományait, és ismét színházi közvetítéseket sugároz a kettes csatornám A szombat estig tartó egyhetes sorozat neves művészeket, kivételes színdarabokat és előadásokat idéz fel. Ma 20.10-kor Máté Gábor színész, rendező mondja el az idei világnap üzenetét, amelyet rendhagyó módon a magyar színházi élet elismert művésze, Parti Nagy Lajos írt. Ezt követően a budapesti Katona József Színház A talizmán című zenés komédiáját nézhetik meg az érdeklődők többek között Csákányi Eszter, Fullajtár Andrea, Pel- sőczy Réka és Lengyel Ferenc előadásában. A Csirkefej című tragédiát mutatja be az m2 holnap este. A darabot Spiró György írta Gobbi Hüdá- nak, az előadás előtt az író emlékezik a legendás színésznőre. Gobbi sokoldalú színész volt, eszköztelen, elmélyült belső ábrázolással jelenítette meg alakjait, bár néha a szélsőségektől sem riadt vissza. A Play Strindberg című kamaradráma közvetítését láthatjuk a Nemzeti Színházból csütörtökön. A tragikus fordulatokban és komikus helyzetekben egyaránt bővelkedő Dürrenmatt-darab egy házasság kudarcairól szól, főszerepben Básti Lajossal. A színészről felesége, Zol- nay Zsuzsa mesél. Pénteken három felvonásos vígjáték, A nagymama ígér könnyed kikapcsolódást, olyan színészóriásokkal mint Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Kállai Ferenc és Tolnay Klári - akinek ez volt az utolsó darabja, amelyben játszott. Az előadás előtt a darab rendezőjével, Iglódi Istvánnal beszélget Sugár Ágnes. Szombaton 21 órától Bemard Shaw Warrenné mestersége című színművét sugározza az m2 Be- rényi Gábor rendezésében, aki a szerző szavait felidézve ajánlja a programot: „az én darabjaim egyetlen tárgya az élet, egyetlen tulajdonságuk az élet iránti érdeklődés”. Berényi Gábor a főszereplő Mezei Máriára emlékezik. A Színházi Világnapot 1962 óta ünnepük annak emlékére, hogy a párizsi Nemzeti Színház öt évvel korábban megnyitotta kapuit. Jean Cocteau írta az első köszöntő szövegét, s ezzel hagyományt teremtett: 1978 óta e napon a világ valamennyi színházában felolvassák az üzenetet, mely felhívja a figyelmet a színházművészet és a kultúra fontosságára, tiszteleg a színészek, a színházi dolgozók előtt és a közönség szeretetét, támogatását kéri. (MTV) RÖVIDEN Kempelen Klub Mérő Lászlóval Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Kempelen Farkas Társaság közös klubja a Kempelen Farkas Klub, melyben szlovákiai magyar doktoranduszok faggatnak egy-egy neves magyar tudóst. A ldub vendége csütörtökön 18 órától Mérő László egyetemi docens, matematikus lesz, aki az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén kutat és oktat, különböző cégek felkérésére komputeres játékokat fejleszt. Számos publikációja közül az Észjárás, a Mindenki másképp egyforma, és az Új észjárás a legismertebbek, (ű) A Placebo a pöstyéni Hodokvason Pozsony. A Hodokvas zenei fesztivál idei évfolyamán a világhírű Placebo együttes is fellép: július 4-én adnak koncertet a fesztivál helyszíneként szolgáló pöstyéni repülőtéren. A Brian Molko, Stefan Olsdal és Stevie Hewitt alkotta trió kérésére a fesztivál az eredetileg tervezett időpontnál egy nappal hamarabb kezdődik. „Igazi ünnep számunkra, hogy a Placebo fellép a Hodokvas fesztiválon. Ezért is voltunk hajlandók kompromisszumot kötni, és egy nappal előbbre tenni a fesztivál nyitónapját” - mondta Michal Taliga, a Nova Music társaság képviselője. A fesztivál végleges időpontja tehát július 4-5. lett. A két nap folyamán csaknem ötven együttes lép közönség elé. A Placebón kívül a húzónevek közé tartozik a Korn, Marky Ramone, a Kosheen DJd’s, a Nomeansno, az Ot Vinta, vagy a hazai Polemic, a Zóna A és a Hudba z Marsu. (TASR) (Képarchívum) Miss Tökély, Dögösmaca és Mimóza Mi történik, ha egy har- mincésatöbbi éves, voltaképpen a szinglik életét élő nő kezébe kerül a Thália Színház új darabjának ismertetője? Elgondolkodik azon, hogy megnézze-e A maják szeretője című előadást, melyben harminc- ésatöbbi éves szingli nők életét mutatják be. KOZSÁR ZSUZSANNA Szembesüljön-e saját gyötrelmeivel, vagy meije remélni, hogy nem szembesül velük, mert egy délamerikai származású, Egyesült Államokban élő írónő világa azért mégis más. Győz a kíváncsiság meg a színház iránti lángolás, e sorok írója végül elmegy a Tháüa sorrendben hetedik, március folyamán harmadik bemutatójára. És nem bánja meg! A színpadon tökéletes díszlet (Bényei Miklós munkája), egy családi ház nappalija, nagy könyvszekrényekkel, több ajtóval, kandallóval, asztallal, fotelekkel. Egy díszlet, mely egy nagyon kényelmes otthon benyomását kelti. Aztán sorra színre lépnek a szereplők, és kiderül, hogy a kellemes otthon csupa feszültséggel van teh'tve. Elsősorban is itt van Zsanett. Sikeres írónő, szingü-bestsellerek ünnepelt szerzője. Büszkének, magabiztosnak illene lennie. Helyette találunk egy lelkileg visszamaradott nőt, aki olyan, mint egy gyerek, bátortalan, támaszra szorul, a valós élet csupa veszedelem számára. Pedig a szellemi képességeivel semmi baj. Csak önbizalma nincs. Szerencsére nincs egyedül. Hisz vele él titkárnője, mindenese, Mary, aki akár az anti-énje is lehetne. Magabiztos, kemény, harcias nő, mindenhez ért, mindent elintéz. Az együttélés lehetne ideális is. De nem az. Már az első párbeszédekből rájövünk, mennyire megalázóan bánik Mary Zsanettel, mennyire dedósnak, alacsonyrendűnek tekinti, holott léA félszeg Zsanetten (Szabadi Emőke) Mary (Nagy Kornélia) vaskézzel uralkodik (Gabriel Bodnár felvétele) nyegében belőle él. De hiszen Zsanett megérdemli. Eltűri, lenyeü, természetesnek veszi, sőt talán szüksége is van rá. És ennek a megszokott párosnak az életébe robban be Cath, a mindenhez értő, modem „dögösmaca”. És nemcsak a házban épp uralkodó áramszünetet szünteti meg pillanatok alatt, hanem „kezelésbe veszi” Zsanett lelkét is. Persze Mary nem lenne Mary, ha ezt eltűrné. Hiszen ha Zsanett megtanul mondjuk számítógépen dolgozni, az ő eddigi munkájának egy része fölösleges lesz. Ha Zsanett képes felnőni, és megállni a maga lábán, Mary mehet, amerre lát. Háború indul hát a két vetélytárs, Mary és Cath között, és egyikük sem válogat az eszközökben. Három bravúrosan megírt jellem, három egyenértékű főszerep vár ebben a műben egy-egy jó színészre. A választásban nem is csalódhatunk. Kascsák Dóra Cath szerepében nemcsak „formailag” felel meg a dögös fiatal nő szerepére, lúd kedves, türelmes, szelíd lenni Zsanettel szemben, tud kegyetlen és engesztelhetetlen lenni Mary iránt. Jellemének kettősségét remekül érzékelteti minden mozdulatával. Szabadi Emőke Zsanettje félszegségével, esetlenségével, ügyefogyottságával azonnal a nézők szívébe lopja magát. Valóban nagy gyerek, szeretnivaló és érzékeny, akár egy mimóza, testtartása, mozdulatai hitelesen közvetítik kisebbségi érzését. A Mary szerepét megformáló Nagy Kornélia számára pedig nemcsak a magabiztos és megingathatatlan tekintélyt megjeleníteni gyerekjáték, hanem akár a szívbetegség különböző tüneteit is. A második felvonásban színre lépő történészprofesszor (Illés Oszkár) szerepe pedig csupán annyi, hogy groteszkebbé tegye a darab legjobb jeleneteit, jelenlétével aláfesse a két harcos amazon és a szelíd áldozati bárány egyéniségét. Letisztult, a realitás alapjain nyugvó rendezést láthatunk a Thá- Üa színpadán Moravetz Levente jóvoltából. Nincs szükség bohóckodásra, erőltetett gégékre, idétlen mozdulatokra. A jellemek önmagukban is érdekesek, a színészek számára pedig mindhárom női szerep nagy lehetőség egy-egy karakter számos árnyalatának bemutatására. Ezzel a lehetőséggel a szereplők sikeresen élnek is. A néző nem színházat, valóságot lát a színpadon. Mert a darab ismerősen mai, a modern élet minden keüékével és problémájával együtt, ismerősen maiak a konfliktusok és a karakterek is. Ebben persze nem kis szerepük van a Molnár Gabrieüa tervezte nagyszerű kosztümöknek, melyek a szereplők egyéniségét még jobban kiemelik. És a szingli életmódot folytató nő, aki azon vacillált, megnézze-e a darabot, elfeledkezik a pasihiányos szingli-életmód gyötrelmeiről, és belefeledkezik az uralkodásra termettek harcába és a megalázott Zsanett kicsinységébe. Csak azt az egyet nem tudja, a színházból kilépve, hogy valóban vígjátékot látott-e. Zack Snyder 300 című filmje igazi mozgóképes képregény élő figurák és a környezet animált látványával Megcselekedték, amit megkövetelt a haza TALLÓSl BÉLA Újra egy ókori történet. Kegyetlen, durva, sötét, komor színekkel. Egy spártai film, amely nyíltan vállalja, hogy nem törekszik történelmi hűségre, csupán látványt szándékszik kínálni vérfürdős harci jelenetekkel, ahogy kaszabolják egymást perzsa és spártai acélos vitézek. Műfaját is akciófilmként, és nem történelmi kalandfilmként határozzák meg. A históriai alapkövek azért ott vannak, Leonidasz király háromszáz hős, halálra elszánt katonájával megütközik Xerxész perzsa uralkodó hatalmas seregével a Thermopülai-szorosnál. És elhangzik a filmben az elesettek sírfeliratának szövege is: „Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” A többi mese a túlexponált hősiességről: némi figyelmeztető üzenettel (amiket egyébként is tudunk), mint például, hogy vigyázzunk a cselszövőkre és árulókra, vagy hogy aki nem velünk, az ellenünk. Aztán egy félreértelmezhető kegyetlen spártai sugallat is ott bujkál a filmben: a harcba menés idején a szálfaegyenes, kicsattanó- an izmos katonák között feltűnik egy torz spártai férfi, akinek egész Spártában nincsen páija. Valamilyen trükk, csalás folytán ugyanis - talán az egyetlen, aki - megúszta a nem ép csecsemőkre sújtó kegyetlen halálbüntetést. Ez a nyomorék - aki magamagát képezte, hogy ugyanolyan képességeket szerezzen, mint mások - könyörögve kéri Leonidaszt, hogy vegye be harcosai sorába, ő is hős és „spártai” akar lenni. A király elutasítja, legfeljebb a holttestek eltakarításában segíthetne, mondja neki. Az elutasított torzszülött másképp próbál érvényesülni és megfelelni: nem tud ellenáUni Xerxész ígéretének, hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb nők juttatják majd púpos, korcs testét állandó gyönyörökhöz, és elárulja a spártai népet. Mintha ez a vonulat valamelyest a spártai gyerekek életét „szabályozó” törvények helyességén filozofálna. De az is lehet, hogy nem, csak úgy hozták a véletlenek és hangsúlyok, hiszen ez a film semmi mást nem akar, mint erős, maradandó, mágikus látványt nyújtani. A hősiességről rajzolt-festett erőteljes comics-képekkel heroikusabbá tenni a heroikusság legvégső fokát is. Igazi mozgóképes képregény. Élő figurák és a környezet animált látványából épült, káprázatosán színezett, trendivé tett hőseposz, amelyben csak a spártaiak köpenye vörös, a fröcskölő vér is már-már feketébe sűrűsödő olajzöld. Szóval a látvánnyal nincs baj, tökéletes számítógépes munkával teremt meg egy új filmnyelvet, de nem lenne jó, hogyha ezt a technikát más műfajokban is alkalmaznák. Becsap a film, végig hazudik a figuráival, figuráinak termetességével és képességeivel. Illúziót kelt olyan értelemben, ahogy a szabadulóművészek vagy napjaink mágusai: eltúlozva ábrázol, de elkábulunk a képi varázslattól. Ám amikor már nagyon eltúloz, mint például az „ókorosított” Molotov-koktélok használatával, meg az óriásira növesztett szörnyekkel és egyéb, már képbe nem illő elemekkel, mint a fűrészkarú hóhér, azért az már nagyon tud ártani a történelmi háttérnek. Na és amikor tragikus helyzeteket komikussá tesz, az kimondottan zavaró. Aki nem eleve elutasítóan giccs- nek ítéli meg az üyen képregénymozit, s erősen illeszkedő, hatásosan alákevert zene mellett vérbő harci képek nézésével akar szórakozni, az bizonyára elkápráztatva jön ki a 300 vetítéséről. Együtt a két király: a spártai (Gerard Butler) és a perzsa (Rodrigo Santoro) (Fotó: Continentalfilm)
