Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-27 / 72. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRCIUS 27. Vélemény és háttér 7- Gazdasági teljesítményünk rohamosan növekszik, csak a te teljesítményed gyatrább napról-napra! (Peter Gossónyi karikatúrája) A régi tagországok szkepszise érthető, sikertelenségük okait rossz helyen keresik Európai Unió: lemaradtak az alapító atyák m TALLÓZÓ LE FIGARO Az ENSZ BT által Irán ellen egyhangúlag megszavazott újabb szankciók azt jelzik, hogy az Egyesült Államok kaki politikája és az Európai Unió válsága ellenére a nemzetközi közösség a reméltnél sokkal jobban működik együtt a leglényegesebb kérdésekben - véli a francia napilap. A konzervatív újság szerint a perzsa ország elleni mérsékelt intézkedések nem fogják megoldani a nukleáris proliferáció problémáját, de az egyre nagyobb kifáradást mutató iráni rezsimre növelik a nyomást. Bár Teherán egyelőre nem akarja leállítani az urándúsítást, a szankcióknak megvan a rezsimet büntető hatása: a gazdasági nehézségek miatt a mérsékeltebb vezetők egyre nagyobb szerepet kapnak az országban az iráni elnök visszaszorulásával. Az EU az ENSZ-ben a motor szerepét tölti be: míg az Egyesült Államok az iráni rendszerváltásban látja a megoldást a nukleáris problémára, az iráni vezetők fokozatosan ébrednek rá: a rendszer életben maradása a külföldi befektetők magatartásán múlik, ez utóbbi pedig a nukleáris dossziétól függ. Egyáltalán nem biztos, hogy Irán a tárgyalások mellett fog végül dönteni, és Washington lemond a katonai beavatkozás lehetőségéről, de az Európai Uniónak elsődleges szerepe lehet a kérdés megoldásában - hívja fel a figyelmet a Le Figaro. Nagy-Britannia, Németország és Franciaország, valamint Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2003 óta sikeresen működik együtt, s ennek alapján egy igen pragmatikus európai diplomácia vázolódik fel -zárja a Le Figaro. VEDOMOSZTYl Egy vezető orosz diplomata szerint az Iránra kivetett újabb ENSZ-szankciók nem feltétlenül zavarják meg az orosz-iráni együttműködést, egy moszkvai szakértő szerint viszont megrendítő csapást mérnek rá. Szergej Kiszljak orosz külügyminiszter-helyettes úgy vélte, a Biztonsági Tanács (BT) határozata ráébresztheti Iránt: együtt kell működnie a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ), hogy eloszlassa a nukleáris programja körüli kételyeket. Ezzel szemben egy orosz kutató Irán újabb nyüvá- nos megalázását látja a BT-ha- tározatban. Radzsab Szafarov szerint az Egyesült Államok ismét nyilvánosan büntette Iránt, és megrendítő csapást mért az orosz-iráni kapcsolatokra. Az újabb megaláztatás ugyanis arra készteti Iránt, hogy teljes önállóságra törekedjen atomprogramjának folytatásában - mondta Szafarov a liberális lapnak. Az orosz kutató egyben felhívta a figyelmet a washingtoni szenátus külügyi bizottságába a múlt hét végén benyújtott törvénytervezetre, amely szankciókkal fenyegeti Oroszországot, ha az amerikai elnök a jogszabály életbe lépésétől számított két héten belül nem tanúsítja: Moszkva beszüntette Teheránnal folytatott nukleáris együttműködését, akárcsak modernizált és hagyományos fegyverek és rakéták iráni szállítását. A Római Szerződések félévszázados aláírásának évfordulóján aktuális lehet a kérdés: vajon ki örülhet a leginkább a képzeletbeli ötven gyertya elfújásának a születésnapi tortán. A legtöbb európai lakos a saját életszínvonala, kilátásai, elégedettsége alapján ítéli meg az Európai Unió sikerességét (és nem az Alkotmányos Szerződés kudarca alapján). GÁL ZSOLT Ha visszatekintenek a múltba, akkor elégedettséggel kell nyugtázniuk: akkora jómódban élnek, amilyenről az alapító atyák álmodni sem mertek. Az anyagi javakban és életszínvonalban mért gazdagsághoz hozzá kell tenni a békét és a nyugodt demokratikus fejlődés lehetőségét, amit a mai generáció már természetesnek vesz, de a diktatúrák tobzódását és az emberiség legpusztítóbb háborúját megélt alapítók számára mindennél fontosabbak voltak. Az EU elődszervezeteit létrehozó szerződéseket az alapító hat tagországban történelmük legjelentősebb gazdasági fellendülése kísérte. A franciák máig a „dicsőséges harminc” évnek hívják a második A The Times vezető brit napilap tegnap ironikus hangvételű cikkben foglalkozott az új magyar kormányszóvivővel. Valószínű, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, melynek nyomán az egykori fehérneműmodell tévésztár úgy döntött, mégsem vállalja a megbízást. A brit lap egyébként megelőlegezte ezt a forgatókönyvet, jelezve: politikai tudorok szerint valószínűtlen, hogy Demcsák Zsuzsa sokáig megmaradna kormányszóvivői tisztségében, mégpedig nem elsősorban pikáns múltja miatt, hanem azért, ami blogjában olvasható. A konzervatív újság szerint kormányzati mindenesek általában nem a „bugyi vagy tanga?” jellegű kérdésekkel foglalkoznak. Demcsák Zsuzsa azonban talán inti- mebb tudakozódásokhoz is hozzá van szokva. így az említett kérdésre világháború utáni korszakot, amit a másik két nagy szomszédnál német és olasz „gazdasági csoda” néven emlegetnek. Az alapító maghoz később csatlakozó országok általában alacsonyabb fejlettségi szintről indultak és igyekeztek felzárkózni a német-francia tengelyhez. (A kivétel az 1995-ös bővítés, amikor a semleges és gazdag Ausztria, Svédország és Finnország lépett be az Európai Unióba.) A történelem paradoxonjai közé tartozik, hogy az elmúlt másfél évtizedben épp az alapító tagállamok kerültek nehéz gazdasági helyzetbe. A közösségbe belépő peremállamok fokozatosan lekörözték a magot, Írország Európa szegényházából 15 év alatt az unió második legfejlettebb országává vált. A nyolcvanas évek elején még a sztrájkoktól, bányabezárásoktól és munka- nélküliek tüntetéseitől hangos Nagy-Britannia is sorra előzte visz- sza kontinentális vetélytársait, de Spanyolország is gyorsan fejlődött. Eközben a német-francia motor az euroszklerózis mintapéldájává vált, tartósan magas, 10 % körüli munkanélküliséggel, stagnáló vagy lassan emelkedő foglalkoztatottsággal, csigatempójú gazdasági növekedéssel és dagadó államadóssággal. Bár nehéznek tűnik, de Olaszországnak és Belgiumnak még ezt a teljesítményt is sikerült alulmúlnia. Az egy helyben topois megadta a választ a Velvet című webmagazinnak: bugyi. Internetes blogja, amelyben kisfia bölcsődei elhelyezésének „kálváriájáról” értekezik, és amelyben kifogásokat fogalmazott meg a bölcsődébe járó gyerekek szociális körülményeivel, valamint a „lelketlen személyzettel” kapcsolatban, országos felháborodást kavart. A brit lap úgy véli, a magyar gyermekgondozási rendszer „csodálatra méltó”, különösen azok számára, akik megpróbáltak már Nagy- Britanniában bölcsődét találni. Az államilag támogatott bölcsődéket, amelyek havonta néhány fontba kerülnek, nagy közszeretetnek örvendő „nénik” vezetik, akik odaadással gondoskodnak a kicsikről. Egy másik blogbejegyzés arról tudósít, hogy Demcsák Zsuzsa milyen örömmel vett részt a budapesti Operabálon, amelyre a belépők ára 183 fontnál kezdődött; ez az óvónénik csaknem egyhavi fizetése gásnak komoly szerepe van abban, hogy a franciák népszavazáson utasították el az uniós alkotmány- tervezetet, a németek és az olaszok körében népszerűtlen az euró, mert a közös pénzt hibáztatják gazdasági gondjaikért, a francia politikai elit az európai központi bank vezetését okolja a lassú növekedésért és kirohanásokat intéz az alacsony adók és a „szociális döm- ping” miatt az újonnan csatlakozott államok ellen. Meg persze nem engedte be a lengyel vízvezetékszerelőt a féltett munkaerőpiacra. Bár az elkeseredés érthető, az okokat rossz helyen keresik. A gyorsan növekvő peremországok megnyitották a munkaerőpiacukat, Írországban a legnépszerűbb az euró (úgy látszik ott nem rontja a gazdasági teljesítményt), az írek, angolok vagy spanyolok nem hibáztatják a keíet-európaia- kat, mivel jól megy gazdaságuk szekere. Azért fújhatják el elégedettebben az uniós születésnapi torta gyertyáit, mert nemzeti gazdaságpolitikáik sikeresek voltak. Az euroszklerózisban betegeskedők pedig inkább hozzájuk, sőt az új tagállamokhoz is átruccanhatnának egy kis inspirációért a gazdaságpolitikájuk átalakítására, ahelyett, hogy az uniót, az eurót, a lengyel vízvezeték-szerelőt, meg a szociális dömpinget okolják saját sikertelenségükért.- áll a The Times hétfői cikkében. A brit lap szerint a felháborodott olvasók „a gyakran az előző kommunista uralkodó osztályból kinőtt, újgazdag elit jellemző arroganciáját’ látják Demcsák Zsuzsa gondolataiban. A lemondott szóvivő védelmezői szerint ugyanakkor Demcsák Zsuzsa „tehetséges profi”, aki azért bűnhődik, mert nő, ráadásul vonzó és sikeres, bírálóit pedig az irigység és a rosszindulat vezérli. Pozícióját mindazonáltal meggyengítették a konzervatív Magyar Nemzetben megjelent cikkek a férje által ápolt állítólagos alvüági kapcsolatokról. Demcsák Zsuzsa cáfolja ezeket az állításokat és jogi lépéseket helyezett kilátásba, kormánytisztviselők pedig kiállnak mellette, és a cikkeket egy lejárató kampány részének minősítik - áll a The Times tegnapi budapesti tudósításában. A szerző az MTI tudósítója A The Times cikke nyomán visszalépett Demcsák Zsuzsa kormányszóvivő Bugyi vagy tanga? KERTÉSZ RÓBERT KOMMENTÁR Csáky gőzhengere MOLNÁR NORBERT Egy hete jelentette be Csáky Pál, hogy elindul a Magyar Koalíció Pártja elnöki posztjáért. Kicsit későn, hiszen még kampányolni sem marad ideje - vélte néhány külső megfigyelő, ám tévedett. Tévedett, mert nem tudta, hogy Csáky rövid, de durva kampányt fog folytatni. Ezt indította el vasárnap azzal, hogy bejelentette: az MKP egy gazdasági csoport gatyamadzagján lóg. Pontosabban nem is az MKP, hanem annak eínöke, Bugár Béla. Csáky ezt alátámasztandó azt mondta, olyan járások jelölték Bugárt elnöknek, ahol Világi Oszkárhoz közeli politikusok az elnökök, s fel is sorolt három nevet: Bastrnák Tibor, Simon Zsolt és Gyurovszky László. Több járást nem említett, pedig nem csak ezek tették le a voksot Bugár mellett. Mit is jelentett be valójában Csáky? Azt, hogy nem riad vissza semmilyen eszköztől ahhoz, hogy megszerezze az MKP elnöki tisztségét. Nem érdekli az sem, hogy nyüatkozatának köszönhetően a leendő elnöknek egyjó ideig magyarázkodással kell majd elfoglalnia magát. Csáky kijelentése azonban más problémát is felvet. Ha igaz ugyanis, amit mond, akkor kilenc éven át ő is asszisztált ehhez a helyzethez. Alelnök és miniszterelnök-helyettes volt, a párt miniszteri klubját vezette. S most éppen két volt kollégáját vádolta meg azzal, hogy egy konkrét személy gazdasági érdekeit szolgálták ki. Miért hallgatott erről nyolc évig, amíg a párt kormányzati pozícióban volt? S miért hallgatott erről további háromnegyed évig, miután az MKP ellenzéki lett? Miért egy héttel a pártelnökválasztás előtt jött elő a nagy leleplezéssel? így ugyanis nem tűnik az egész drámai bejelentés másnak, mint olcsó és felelőtlen taktikai húzásnak. Időzítésével eleve azt sugallja, hogy nem igaz. Csáky az utóbbi napokban kemény harcot vívott a médiával, amely összemosta őt Duray Miklóssal. Nem véletlenül, hiszen a járási konferenciákon éppen Duray volt az, aki Csáky jelölésére buzdított. Éppen ezért érthetetlen, Csáky miért nem vállalja Du- rayt, miközben teljesen egyértelmű, hogy főleg Duray támogatóira, vagyis az elégedetlenkedőkre számíthat a kongresszuson. S mivel megpecsételve érzi magát Duray által, úgy döntött, Bugár- nak is kell egy pecsét. Ezért gyorsan belökte őt Vüági udvarába, biztos, ami biztos. Akár igaz, akár nem, de hatásosnak tűnhet. De legalább annyira kalandornak is. Vélhetően ez a vita a kongresszussal nem zárul le sem a pártban, sem a nyilvánosság körében - akármi lesz is a voksolás végeredménye. így azon sem ártana elgondolkodni, hogy mit engedett ki Csáky a palackból. Továriscs Djursánj JARÁB1K BALÁZS Míg Európában és Amerikában finoman fogalmazva megrökönyödést váltott ki Gyurcsány Ferenc múlt heti moszkvai látogatása, a Kreml nem győzte hangoztatni örömét. Putyin elnök a fontos elvtársaknak kijáró tisztelettel a saját rezidenciáján fogadta a magyar miniszterelnököt, s az (állami kontrol alatt lévő) orosz sajtó is hozsannázva ünnepelte „Djursánj-t”, mondván: végre egy közép-európai (értsd volt csatlós) állam, amely Oroszországra építi ajövőjét. Hát igen. Talán ez hiányzott a legkevésbé a Gyurcsány vezette kormánynak. A gazdasági holtponton (legalábbis a mértékadó Economist hetilap szerint) lévő országnak valóban szüksége van minden lehetséges bevételi forrásra - finnyáskodásra most nincs idő. Teljesen kóserul hangzik az a magyarázat, hogy az orosz Gazprom által fémjelzett Fekete-tenger alatt áthaladó Kék Áramlat gázvezetékben Magyarország csak a legvégén játszana szerepet (ugye, addig a vezetéknek Bulgárián és Románián keresztül is át kell haladnia), és ez nem jelenti Budapest szerepének csökkenését a konkurrens „Nabucco”-nak keresztelt EU-projektben. Budapest meg érvelhet azzal is, hogy a németek, franciák és az olaszok mind külön alkut kötöttek tavaly a Gazprommal. A szinte teljesen orosz gázfüggő Magyarországnak további érveket is fontolóra kellene vennie. Például azt, hogy tagja a Nabucco- konzorciumnak, amelynek célja éppen az Oroszországtól független gázellátás biztosítása. Ez az EU prioritása, még akkor is, ha pár „pragmatikusan gondolkodó” ország különutas politikát folytat. S ami lényeges, sem Magyarország külkapcsolatainak, sem energiabiztonságának nem jó, ha ennyire ki van szolgáltatva Pu- tyinnak. A legnagyobb „gáz”, hogy Gyurcsány nyugodtan építgetheti pragmatikus kapcsolatait Putyinnal - Magyarországon nem létezik az ellenzéki, pláne nem független értelmiségi kontrol. A Fidesz álláspontjának, amely szinte azonos az itt leírtakkal, nem lesz hatása. Ä hamarjában összerándult kétpártrend- szer ugyanis a két párt kölcsönös „nyírásán” áll és bukik, és amíg a Fidesz az utcán ordibáltatva kergeti a narancsos forradalom álmait, addig konszenzuson alapuló magyar külpolitika nem lesz. Többek között a határon túli magyarok nagy bánatára. Közben az oroszok egyre intenzívebben próbálnak megvenni Európában bárkit, akit lehet. A volt német kancellár Gerhard Schröder például a Gazprom-BASF vegyes vállalatának az élén keresi a nyugdíjravalót. Miközben a „pragmatikus” vonal Nyu- gat-Európában nem várt erősítést kapott Magyarország részéről, az irányadó politika azért az EU közös energiachartája marad. Amely jó kiindulópont lehet arra, hogy egy átlátható, európai szabályok szerinti játszmát erőltessünk az oroszokra. Nehogy a legközelebbi dácsapartin az orosz rulett jöjjön elő...
