Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 24. Szalon 15 Soha korábban nem tapasztalt méretekben érzékelhető, érezhető az iskolával és a pedagógussal szemben tanúsított ellenszenv, mi több, agresszió Vallomások könyve - egykori iskolákról, tanítókról Alma mater Ha szereplője, sőt az ösz- szeállítója is te vagy egy könyvnek, amilyen például az Alma mater, tehát ha valamilyen alkotói formá­ban közöd van a műhöz, nem ildomos, hogy te írjál róla recenziót, kritikát, bármit. Vagy éppen te mu­tasd be irodalmi, kávéházi est keretében. BODNÁR GYULA Különben olyasmi történik, amit politikusi-vezetői berkek tájékán szoktunk tapasztalni - szavazáskor némely jelöltek saját magukra ad­ják voksukat. Nem szép dolog. Nem etikus. Előfordulhat persze, hogy ezen az írott-íratlan szabá­lyon - melyhez jómagam világéle­temben igazodtam - túlhaladt az idő. így vagy úgy, zavarban vagyok mindenesetre. Külső, vagy talán in­kább felsőbb erők, nem égiek, le­győztek, meggyőztek. Hiába ágál­tam, adják e feladatot másnak, ajánlottam is okos emberek nevét, fiatalokét, publikáló tanárokét, író­két, akik be tudnák mutatni a köte­tet, és hát akiknek a véleményére magam is kíváncsi volnék - ho­gyan látják úgymond kívülről, tá­vol a nosztalgiának még az árnyé­kától is, szüleik, nagyszüleik isko­láit, mindazt, ami és ahogy róluk, közegükről, szűkebb és tágabb környezetükről megjelenik az Al­ma mater idestova hét évtizedet átölelő negyven vallomásában -, csak rám maradt a feladat. Ennyit mentségemül. És most folytassam azzal, hogy ez a Lilium Aurum gondozásában megjelent tetszetős kiállítású könyv nemcsak iskolai és iskola környéki emlékek könyve, ahogy az az első pillantásra vagy heve­nyészett bele-beleolvasás nyomán tűnhet fel, nemcsak egyéni sorsok indulásának-alakulásának történe­te, hanem az iskola és a tanító irán­ti tisztelet könyve is. Szándékosan hangsúlyozom ezt itt és most. Azaz olyan időszakban látott napvilágot ez az Alma mater, olyan korban, amikor szinte világjelenségként, esetleg enyhébben fogalmazva, so­ha korábban nem tapasztalt mére­tekben érzékelhető, érezhető az is­kolával és a pedagógussal szemben tanúsított ellenszenv, mi több, ag­resszió. Egyaránt érkezik a gyere­kek, a szülők, a társadalom, a hata­lom köreiből, hol nyíltan, hol bur­koltan, az utóbbiakból már-már pa­radicsomi állapotok képét előreve­títő reformok, de valójában sehová sem vezető, a helyzetet csak tovább súlyosbító látszatintézkedések for­májában. És történik mindez ép­pen azzal az iskolával és pedagó­gussal szemben, amely, illetve aki manapság akarva-akaradanul rá­kényszerül, hogy eredendő felada­tán, a tanításon, az erkölcsi és a testnevelésen túl ő maga korrigál- ja-pótolja a szülő, a család, a társa­dalom, a hatalom szocializációs és egyéb kapcsolódó területeken elkö­vetett hibáit és mulasztásait. Képte­lenség. Az iskola nem bírhat el eny- nyi terhet. A tragikus végkifejletig terjedő következmények halmaza pedig ismerős, miként a kiváltó okokkal, a globalizálódó világban rejlő veszélyekkel is tanulmányok, tanulmánykötetek százai foglal­koznak, a jelekből ítélve egyelőre eredménytelenül. Még csak hála, még csak tisztelet, még csak meg­becsülés sem. Vagy itt-ott, legfel­jebb. Mintha mindenki szabadulni akarna az iskolától. A gyereket, pe­dagógust gyomorideg gyötri, ha csupán rágondol, tisztelet a kivétel­nek. A férfi pedagógusok zöme már el is ment a pályáról, megsza­badult a katedrától. A szülő sem barátja az iskolának, hogy finoman fogalmazzak, számtalan esetben egyenesen ellensége a tanítónak. Az állam, illetve az önkormányzat­ok hátán meg mintha púp lenne minden nevelési-oktatási intéz­mény, amely csak nyeli a pénzt. Ebben a helyzetben ezért is volt öröm számomra egybegyűjteni, könyvvé formálni ezeket a Kated­rában több éven át megjelenő, is­kolára, pedagógusra jó szívvel gondoló, munkájukat elismerő és utólag is megköszönő vallomáso­kat, visszaemlékezéseket. A sor természetesen lehetne hosszabb, hiszen a kötetben szereplő írók, szülészek, újságírók, politikusok, egyházi személyiségek, tudósok, egyetemi oktatók mellett a szlová­kiai magyar közösség sok-sok ki­váló képviselőjét szólaltathattuk volna még meg, csak hát egy lap­nak is vannak korlátái, és minden rovat kifárad egyszer. Másrészt, szempontjaink között szerepelt az életkor, igyekeztünk az idősebbek felé fordulni, hiszen a fiatalabbak alma materei tulajdonképpen a mai iskolák, ismerősek. Ugyanak­kor akadtak, akik őszintén beval­lották, nem erősségük az írás, va­gyis lemondták a vallomástételt, de megköszönték, hogy gondol­tunk rájuk. Az Alma materben szereplő leg­idősebb szerző 1923-ban született, a legfiatalabb 1969-ben. Ilyenkép­pen az idő messzebbi és közelebbi mélységeiből, Pozsonytól Nagyka- posig történelmi mozzanatok, ese­mények is fel-felbukkannak a könyvben természetszerűleg, ke­Mintha mindenki szaba­dulni akarna az iskolától. A gyereket, pedagógust gyomorideg gyötri, ha csupán rágondol... vésbé viharosak és viharosak, me­lyek megremegtették iskoláink fa­lait, évekre becsapták, bezárták ka­puikat, a határ túloldalára, Csurgó­ra, Sárospatakra és más magyaror­szági városok iskoláiba, közben fi­nánckerülő szökdösésre, öncsem­pészésre kényszerítettek sok-sok felvidéki magyar gyereket, fiatalt. Persze, azt azért ne feledjük, isko­lának és tanítónak soha nem ada­tott meg a történelem során, hogy teljes békében, eszményi közegben dolgozzon, csak a rábízott gyerek javára áldozhassa minden figyel­mét, erejét, tehetségét, tudását. Rá­adásul tájainkon bizonyos időszak­okban a magyar tanítón kétszer csattant minden ostor. Talán ezért is öfömöni következő forrása, va­gyis az, ahogy - mint már említet­tem korábban - a hála és a tisztelet koszorús szavaival övezve sorjáz­nak elő az elmúlt évtizedekből ta­mto- és tanáregyéniségek, hivatá­sukat felelősséggel, emberséggel gyakorló igaz pedagógusok. Ez a könyv kicsi emléket nekik is állít, bár ha jobban meggondolom, nem is kicsit, hiszen velük együtt vonul­nak el előttünk nemzedékek, az emlékezés, a vallomás bensőséges műfajában, tehát óhatatlanul sze­mélyesre hangolt kontextusban emelkednek ki falusi és városi kis­közösségek, és mindenütt ők az élen, a tanítók, még ha háttérbe húzódva is szerényen. Negyven szelet magántörténe­lemből így áll egybe az Alma ma­terben egy sajátos, tanulságos gon­dolatokban, emberi-erkölcsi üze­netekben ugyancsak bővelkedő, önismeretünket gyarapító (cseh)- szlovákiai magyar történelem- könyv. Melynek egyik szereplője, a kassai születésű Brogyányi Judit újságíró, műfordító, aki, sajnos, már nem lehet közöttünk, azzal fejezi be írását, hogy: „Pozsonyi egyetemisták lettünk. Kassai isko­lámat ritkán látogattam, szülővá­rosomat sem sokkal sűrűbben. Az ember végül is hálátlan. De lehet- ne-e eléggé hálás az iskolájának?” És nem állhatom meg, hogy ne idézzem végezetül Dráfi Mátyás színművészt. Havas Vümosné po­zsonyi tanító nénijéről szólva írja: „Osztálytársnőm szülei korán el­hunytak. Egyedül gondoskodott két kisebb testvéréről, s bizony előfordult, hogy a fáradtságtól el­aludt az órán. Égyszer kissé »han­gosan« aludt, s mi suhancok ne­vettünk rajta. Havas mama szigo­rúan leintett bennünket, mutató­ujját szája elé téve, mintha azt mondta volna: »Csend legyen!« S ő maga is halkra fordította a szót.” (Elhangzott Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, március 15-én, a könyv bemutató­ján.) Irodalmi tippverseny 1. A thébai mondakör szerint egy uralkodó azzal szerezte meg a hatalmát, hogy megfejtette a Szfinx rejtvényét. Ki volt ő? a. Laiosz b. Kreón c. Oidipusz 2. Mi úszik el a rakodópart al­só kövénél József Attila A Duná­nál című versében? a. krumplihéj b. dinnyehéj c. banánhéj 3. Ki a szerzője annak a költe­ménynek, amely felhasználásá­val készült Beethoven IX. szim­fóniájának 4. tétele (az Európai Unió himnusza)? a. Goethe b. Schiller c. Heine 4. Weöres Sándor Psyché cí­mű művéből Bódy Gábor készí­tett filmet, amelyben Kazinczy szerepét egy költő alakította. Ki a szóban forgó költő? a. Nagy László b. Weöres Sándor c. Pilinszky János 5. Kit parodizál Karinthy az alábbi sorokban: „Mint aki halkan belelépett. / És jönnek távol, ferde illatok / Mint kósza lányok és hideg cse­lédek / Kiknek bus kontyán an­gyal andalog. / Mint aki halkan belelépett.” a. Kosztolányi Dezsőt b. Juhász Gyulát c. Tóth Árpádot 6. Melyik alak nem szerepel Ady-versben? a. az ős Kaján b. a disznófejű Nagyúr c. szélestenyerű Fejenagy 7. Az alábbi színek közül me­lyik fordul elő kétszer Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményében? a. Róma b. Prága c. Párizs 8. Hogy hívják Cervantes Don Quijote című regényében a fő­hős lovát? a. Sancho Panza b. Rosinante c. Dulcinea 9. „Mindannyian ...... köpö­nyegéből bújtunk ki” - mondta Dosztojevszldj az orosz realisták előfutáráról. a. Gogol b. Csehov c. Puskin 10. Ki volt az a nemrégiben el­hunyt magyar költő, aki Villon balladáinak átköltésével vált hí­ressé? a. Petri György b. Faludy György c. Rába György 11. John Keats 1819-ben hat ódát írt gyors egymásutánban, melyeket az angol romantika csúcsteljesítményei között tar­tunk számon. Az alábbiak közül az egyiknek nem ő a szerzője. Melyik ez? a. Óda a Nyugati Szélhez b. Óda egy csalogányhoz c. Óda Psychéhez 12. Az alábbi három Ester­házy Péter-mű közül melyik nem található meg a szerző Be­vezetés a szépirodalomba című könyvében? a. Fuharosok b. Daisy c. Hrabal könyve 13. Marquez Száz év magány című regényében a Buendía- család történetét tartalmazó pergamenek mottója egy jóslat. Hogy hangzik helyesen? a. A nemzetség első tagja fához van kötve, és hangyák falják fel az utolsót. b. A nemzetség első tagját ke­resztre feszítik, és hangyák falják fel az utolsót. c. A nemzetség első tagja fához van kötve, és oroszlánok tépik szét az utolsót. (Tippadó: Hegedűs Orsolya) A tippelés határideje: március 30., péntek A képen látható szobor az érsekújvári korzón áll; annak a művésznek állít em­léket, aki idén lenne 120 éves és a város­ban született. (Segít­ség: egyik leghíre­sebb művének szálló­igévé vált sora: „s fe­jünk fölött elröpül a nikkel szamovár.”) A Czuczor Gergely b. Kassák Lajos c. Jedlik Ányos------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Irodalmi tippverseny - 5. forduló 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 13+1 A. □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ B. □ □ □ □ .□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ C. □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ Név:..................................................... Cím:

Next

/
Oldalképek
Tartalom