Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-24 / 70. szám, szombat
6 FÓKUSZBAN: 50 ÉVES AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 24. www.ujszo.com Egy másik forgatókönyv is létezik, ebben az emberek ötven év múlva, azaz 2057 márciusában is mindenütt ünnepük majd a sikeres EU-t Merkel: kudarccal is végződhet az unió jövője Brüsszel. Angela Merkel német kancellár, az Európai Unió soros elnöke lehetségesnek tartja, hogy az EU végül kudarcot vall, s nem tud hatékony szervezetként megmaradni. ÖSSZEFOGLALÓ Legalábbis ez az egyik lehetséges forgatókönyv, amelyet Angela Merkel a Brüsszelben ezen a héten bemutatott, rangos nemzetközi szerzőgárda által írt, az unió jövőjéről szóló könyv előszavában felvázol. Ugyanebben a műben egyetlen magyar szerzőként Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára a kulturális sokszínűség fontosságát elemezte. A brit Financial Times-csoport által kiadott, s az EU elődjét megalakító Római Szerződés ötvenedik évfordulójához időzített könyvben neves politikusok elemzik, hogy szerintük újabb ötven év múlva hogyan működik majd az EU, s az akkori embereknek mi lesz a véleménye e szervezetről. Merkel mellett további ismert szerzők: Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, Václav Klaus cseh államfő, vagy éppen a francia elnökválasztási verseny két legesélyesebb jelöltje, Nicolas Sarkozy és Ségolene Royal. A kancellár asszony írásában lehetségesnek mondta, hogy a jövő generációja a háború utáni nemzedék valamiféle naiv terveként látja majd az EU-t. Olyan tervként, amely megoldásokat próbált találni azokra a kérdésekre, amelyek túl nagyok voltak az egyes nemzetek erejéhez képest - de ahol végül is senki sem állt készen arra, hogy bevezesse az EU hatékonyságának megőrzéséhez szükséges reformokat, változásokat. Merkel azonban - mint írja - el tud képzelni egy másik forgató- könyvet is, olyant, amelyben az emberek 50 év múlva, azaz 2Q57 márciusában is mindenütt ünnepük majd az EU-t, mert a kontinens országai végül mindig megtalálták a sürgős problémákhoz szükséges, megfelelő válaszokat. A német kancellár írásában a két lehetséges forgatókönyv kapcsán úgy vélte: „rajtunk múlik, hogy az európai integráció második ötven évét is ugyanolyan sikertörténetté tegyük, mint amilyen az első ötven év volt”. Bogyay Katalin mind írásában, mind a brüsszeli bemutatón elhangzott előadásában, illetve interjújában azt hangsúlyozta, hogy műiden európai nemzet nagyon erős kultúrával, a kultúrának nagyon gazdag tárházával rendelkezik. Márpedig ha ezt a tényt az emberek elhiszik, akkor nem kell tartaniuk saját kultúrájuk elvesztésétől. Hiszen ez a sokszínűség éppen hogy inspiráló jellegű. Egyben hozzátette: a magyar kultúrának az európai kultúrák együtthatásában összekötő és inspiráló szerepet kell játszania, s ezért ő javasolta, hogy Magyarország szervezzen európai konferenciát, ahova minden egyes nemzet elhozhatná, s a többiekkel megismertethetné saját kultúrájának két-három, saját maga által legfontosabbnak ítélt elemét, (mti, ú) Rosszabb az élet az unióban? Brüsszel. Az EU-tagállamok polgárainak 44 százaléka szerint az élet rosszabb lett azóta, hogy hazájuk csadakozott az EU-hoz, ugyanakkor a többség a kilépést sem akarja, mert attól tart, hogy akkor még rosszabb lenne. Ez derül ki a Financial Times és a Harris közvélemény-kutató által az öt legnagyobb EU-tagállamban elvégzett felmérésből. Sok megkérdezettnek csak a bürokrácia jut eszébe az unióról, s mindössze 25 százalék vélekedett úgy, hogy hazájában javult az életminőség az uniós csaüakozás óta. Mindössze 9 százalék mondta, hogy az uniót a demokráciával azonosítja, és 35 százalék-vélte azt, hogy az uniós alkotmánynak kedvező hatása lenne hazájára, (m) Merkel asszony mégis inkább az unió szebb jövőjére iszik szívesen (Képarchívum) Szekértáborokba tömörültek az országok és vezetőik Alkotmány nélkül nem megy ÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. Az unió legégetőbb problémája az európai alkotmány sorsa. Ettől függenek a legfontosabb megoldásra váró feladatok, a jobb működéshez szükséges intézményi-szervezeti reform, a döntés- hozatal megkönnyítése és a további bővítés is. Angela Merkel német kancellár a soros EU-elnökség kiemelt feladatának nevezte a holland és francia népszavazás óta jégre tett alkotmány újjáélesztését. Az EU tagállamai és vezetőik azonban szekértáborokba tömörültek, a frontvonal a szerződést pártoló, illetve ellenző kormányok között húzódik. Az utóbbi, magukat pragmatikusnak nevező tábor tagjai (Csehország, Lengyelország, Hollandia, Francia- ország, Nagy-Britannia) tömörebb szöveget akarnak, amelybe átmentenék az elvetett dokumentum néhány kulcsfontosságú elemét. Ezek közé tartozna a súlyozott szavazati jogok módosítása, az Európai Parlament szerepének erősítése, a kül- poMtikai mozgástér szélesítése és a soros EU-elnökség időtartamának öt évre történő meghosszabbítása. A másik oldal (lényegében az összes fennmaradó tagállam) viszont ragaszkodik az egyre bővülő és mélyülő unió eszméjéhez (az amerikai sajtó szóhasználatával: álmához). Ok azok, akik rendre lándzsát törnek újabb tagok fölvétele mellett, holott egyre vüágosab- ban látszik: a létszám növekedésével tovább csökken annak az esélye, hogy a tagállamok a döntésre váró kérdésekben egyetértésre tudjanak jutni. Túl sok partikuláris érdek és/vagy történelmi sérelem rejtőzik a nemzeti „szekrényekben”. Jó példa volt erre, amikor Varsó hónapokon át megakadályozta az EU és Moszkva új partnerségi megállapodásának elfogadását. Az üyen látványos akciók miatt a renitensek véleménye nagyobb hangerővel érvényesül a médiában. Ezért is gyűltek össze január végén Madridban az alkotmány barátai, vagyis annak a 20 államnak a képviselői, amelyek már ratifikálták a vaskos dokumentumot. (Közülük csak Írország és Portugália bocsátotta népszavazásra a szöveget, a többiek a biztosabb utat, a parlamenti jóváhagyást választották.) A résztvevők egyetértettek abban, hogy ragaszkodni fognak az alkotmánytervezet lényegéhez és kiegyensúlyozott voltához. Egyúttal úgy vélték: az átdolgozandó szövegnek jobban tekintetbe kell vennie a polgárok aggodalmait és elvárásait. A renitensek viszont soha nem titkolták: legjobb esetben is csak egy minimálisra szabott alkotmányt lennének hajlandók elfogadni. Hevesen elleneznek mindent, ami újabb felségjogok átruházását jelentené Brüsszelre. Nem mondanak eleve nemet az uniós együttműködés elmélyítésére, ám úgy vélik: ezt műiden konkrét esetben új tárgyalásoknak és a tagállamok szuverén döntésének kell Csak minimális alkotmányt akarnak. Elleneznek mindent, ami újabb jogok átruházását jelentené Brüsszelre. megelőznie. Habár ebben a táborban nemcsak konzervatív színezetű kormányok találhatók (lásd Londont), az európai törésvonal a szocialisták és a piacgazdasági hívők között is húzódik. Például Franciaországban, a konzervatív jelölt, Nicolas Sarkozy is a minimális alkotmány szószólója. Érvelése szerűit csak egy üyen dokumentum esetén érhetné be Párizs azzal, hogy a nemzetgyűlésre bízza a jóváhagyást. Egy testesebb dokumentum esetén elkerülhetetlen volna az újabb népszavazás, ezt Sarkozy mindenképpen szeretné megúszni - a 2005-ös kudarc ismeretében nem alaptalanul. Londonban Tony Blair is pontosan tudja, az eredeti alkotmányt soha nem volna képes elfogadtatni (és az utódja sem) az amúgy is euroszkeptikus és a liberalizált piacban minden más nemzetnél jobban hívő brit lakossággal. Hat évvel ezelőtt az európai államférfiak még talán hittek a demokratikus megújulásban. Ma viszont alig váiják, hogy visszatérhessenek a csöndes alkuk gyakorlatához. A Newsweeknek pár hete egy német poütikus kijelentette: ,A demokratikus unió soha nem fog valóra válni. Mégpedig azért, mert a kormányok nem akaiják.” (mti, ú) 1957. március 25-én, Rómában írták alá a hatok az EGK-t létrehozó szerződéseket Az Európai Unió történetének legfontosabb állomásai ÖSSZEÁLLÍTÁS A mai EU gondolata közvetlenül a második világháború után megfogalmazódott, a Közös Piac megalakulását fontos események előzték meg a hidegháború időszakában. 1946. szeptember 19-én Winston Churchill zürichi beszédében felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát. 1951. április 18-án Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia (a hatok) aláírták az Európai Szén- és Acélközösséget (ECSC) megalapító szerződést (Párizsi Szerződés). 1952. május 27-én a hatok aláírták az Európai Védelmi Közösséget (EDC) létrehozó szerződést. A hatok külügyminiszterei 1955. június 2-án állapodtak meg az integráció továbbfejlesztéséről. És tulajdonképpen innen kezdődik az unió története: 1957. március 25. A hatok Rómában aláűják az Európai Gazdasági Közösséget (közkeletűbben a Közös Piacot) és az Euratomot létrehozó szerződéseket (Római Szerződések). Ezek 1958. január 1- jén lépnek hatályba. 1961. augusztus 9. Az Egyesült Küályság felvételét kéri az EGK-ba. 1963. január 14. De Gaulle francia elnök megvétózza a brit tagságot. 1967. május 10. Nagy-Britannia másodszor is benyújtja csatlakozási kérelmét. 1972. október 20. Az állam- és kormányfők megállapodnak az EGK Európai Unióvá alakításáról. 1973. január 1. Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozása. 1974. december 10. Párizsban döntenek az Európai Tanács (állam- és kormányfők tanácsa) létrehozásáról, és megállapodnak a rendszeres találkozókról. 1975. június 5. Az Egyesült Királyság népszavazással az EK-ban maradás mellett dönt. 1981. január 1. Görögország csatlakozik az Európai Közösséghez. 1983. június 19. Az Európai Tanács ülésén Stuttgartban aláűják az Európai Unióról szóló Ünnepélyes Nyüatkozatot. 1986. január 1. Spanyolország és Portugáüa belép az Európai Közösségbe. 1989. júüus 17. Ausztria kéri felvételét az EK-ba. 1990. október 3. A Németországot egyesítő, az NSZK és az NDK közötti szerződés hatályba lép. Az öt új tartomány az EK része. 1991. júüus 1. Svédország kéri felvételét az EK-ba. 1992. február 7. Aláírják a Ma- astrichti Szerződést az Európai Unióról. 1993. június 22. Az Európai Tanács koppenhágai ülésén úgy határoz, hogy azok a közép- és kelet-európai társult országok, melyek ezt kívánják, az Európai Unió tagjai lehetnek. 1993. november 1. Hatályba lép az EU-ról szóló szerződés. 1995. január 1. Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az EU-hoz. 1995. március 26. Hatályba lép a Schengeni Egyezmény. 1995. június 27. A Szlovák Köztársaság kéri felvételét az EU-ba. 1995. október 1. Hivatalosan is megkezdi működését az Europol. 1997. júüus 15. Az Európai Bizottság közzéteszi az országjelentéseket. Ajánlás: az 5+1 országgal (Csehország, Észtország, Magyar- ország, Lengyelország, Szlovénia és Ciprus) kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások. A mečiari Szlovákiát természetesen alkalmatlannak tartják. 1999. március 16. A visszaélésekkel gyanúsított Európai Bizottság lemond. 1999. december 11. Döntés születik a csatlakozási tárgyalások hat újabb tagjelölt országgal - köztük Szlovákiával - való megkezdéséről. 2000. február 15. A csatlakozási tárgyalások megkezdése a helsinki hatokkal: Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Málta. 2001. december 14. Elhatározzák, hogy a csatlakozásra készen álló tagjelölt országokkal 2002 végéig befejezik a tárgyalásokat, hogy azok már részt vehessenek a 2004-es Európai Parlamenti (EP) választásokon. 2002. február 28. Az átmeneti időszak végével az euró válik az egyetlen hivatalos fizetőeszközzé a 12 résztvevő országban. 2002. október 9. Az EB javasolja, hogy 2002 végéig a következő országokkal zárják le a csatlakozási tárgyalásokat: Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia. Az EB szerint ezek az országok 2004 elejétől készen állnak majd az EU-tag- ságra. 2003. április 16. Az athéni csúcsértekezleten az Európai Unió tagállamai, valamint a 10 csatlakozó ország meghatalmazottal aláírják a csatlakozási szerződést. 2003. május 12. Strasbourgban az Európai Parlament plenáris ülésén első alkalommal vesznek részt a 2004-ben csatlakozó tagországok képviselői. 2003. júüus 10. Brüsszelben véget ér az Európai Konvent, amely 16 hónapos munkával megszerkesztette Európa első alkotmányos szerződésének tervezetét. 2004. május 1. Szlovákia és a másik kilenc ország csatlakozik az Európai Unióhoz 2004. június 11. Megkezdődnek az európai parlamenti választások. 2004. júüus 20. A kibővült Európai Parlament strasbourgi alakuló ülésével megkezdi ötéves működését. 2005. május 29. A franciák népszavazáson utasítják el az EU Alkotmányos Szerződését. 2005. június 1. A hollandok referendum keretében szintén elutasítják az alkotmányt. 2005. október 3. Megkezdődtek Törökország és Horvátország csatlakozási tárgyalásai. 2007. január 1. Románia és Bulgária csatlakozik az EU-hoz. 2007. január 1. Szlovénia bevezeti az eurót, és ezzel az euróövezet 13 tagúra bővült, (el, ú) Konrad Adenauer (középen) nyugatnémet kancellár Rómában aláírja a szerződéseket (SITA/AP-felvétel)
