Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-02 / 51. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 2. Kultúra 9 David Merlini párját ritkító, elegáns páncélkönyvbe zárta megvalósult álmait Veszedelmes játékok JifíMenzel és David Merlini budapesti találkozása (Oláh Csaba felvétele] Szabadíts ki! - kéri most megjelent könyvének pán­célablakában David Merlini, de nem könyörögve, inkább játékosan. Kitalált ugyanis valamit: az élményt, ame­lyet exkluzív „csomago­lásban” olvasójának tarto­gat, csak akkor engedi át, ha már ismerjük az ördög­lakat titkát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tolvajkulcs helyett ugyanis la­katra nyílik a könyv. Ördöglakatra. Van, akinek három pillanat, míg kinyitja, van, akinek fél óra. Kisis­kolás unokaöcsém percek alatt rá­jöttek a fortélyra, s azóta is nyitják- zárják a könyvet, úgy dolgoznak a két összeilleszthető és elválasztha­tó fémdarabbal, mint más a Rubik- kockával. David Merlini olasz apa és ma­gyar anya igazán izgalmas hivatást űző, rokonszenves fia. Szabaduló művész. A világ legifjabb szabadu­ló művésze. Semmiben sem keve­sebb, mint világhírű kollégája, Da­vid Copperfield, csak még mindig kisebb összegekből kreálja látvá­nyos, nagyszabású produkcióit. „Kívánod megtudni, milyen ér­zések keverednek bennem, miköz­ben megkövesedve lassan elsüllye­dek egy koszos, hideg, sötét folyó­ban? - kérdezi könyve előszavá­ban. - Vagy érdekel, milyen illata van a lángszórók kíméletlen erejé­nek, miközben a jég repedésein át érzed a tűznyelv poklát? Szeretnéd fejjel lefelé látni a várost egy szá­guldó helikopterről lógva, miköz­ben ég a kötél?” Merlini könyve nem a biztatás szentbeszéde. „Ha bent maradsz vagy leszakadsz, rossz tudni: a világ ugyanúgy foly­tatódik nélküled.” Az életével ját­szik, ki üyesmire adja a fejét, hi­szen minden megvalósításra váró ötlete istenkísértés. David Merlini időben kezdte el észbontó játékait. Mivel félt a sö­tétben, nem kapcsolta fel a vü- lanyt, hogy érezze a sötétség ha­talmát. Ez volt a kezdet. A folyta­tás: házüag készített lángszóróval játszott, miközben a fejét mélyhű­tőbe dugta. Víz alá merülve, a für­dőkádban hallgatta Beethoven Holdfényszonátáját. Mindig to­vább és tovább. Máskor megbüin- cselve kényszerítette magát álom­ba, miközben erotikus gondolatok jártak a fejében. Direkt. Csakhogy ilyen helyzetben is próbára tehes­se tűrőképességét, kitartását, és kitanulhassa fájdalomküszöbét. Ördögi kölyök volt. Veszélyes játé­kokat kieszelő, csintalan gyerek. Játékait saját fantáziájával hozta létre. Büincsekkel járt aludni. Lán­cokat tekert a testére. Lakatra zár­ta magát. Villamosszéket eszká- bált. „Egy szabaduló művész éle­tére nincs garancia, csak egyvala­mire: ismert világunk megismeré­sére más szemszögből” - írja élete huszonhetedik évében. S doku­mentálja is mindazt, amit eddigi produkciói során mutatott. Amit saját bőrén tapasztalt. De a legelső élménytől, amikor édesanyja gon­dos alapossággal bekötötte a gye­rekülésbe, s ő egyetlen mozdulat­tal kicsatolta magát. A veszélye­sebb játékok, a nagy kalandok, a páratlan kihívások később jöttek. Akkoriban már a torinói bűvész­klub legfiatalabb tagja volt. Nap­pal, az iskolában szelíd, üdvözült arcok, esténként, a Via S. Chiara-i pincerendszerben, a földalatti bű­vészklub zugaiban lehetetlent nem ismerő, mindenre elszánt mesterek tanítják. Itt is, ott is ugyanaz az átszellemültség. Csak míg az apácáknál a földöntúli élet valószerűtlen szépségét csöpögte- tik bele, lent, a klubban az ördö­gökkel cimborái. Hit nélkül egyik sem megy. Tíz kalandja tíz intermezzo a könyvben. A legelsőben a büincs eltávolítására tanítja meg az em­bert. Szakszerűen, érthetően. Ta­lán mert „sosem lehet tudni”? Az­tán elmeséli, mit érzett tizenhat évesen, amikor kényszerzubbony­ba zárták, és háromszáz méter ma­gasban fejjel lefelé lógott, miköz­ben égett a helikopter rögzítő köte­le. Vagy amikor harminchárom órán át „várakozott” egy jeges víz­zel teli konténerben, hogy bele­fagyjon végre. 2002-ben az Északi­tengerben merült kényszerzub­bonyba bújtatva, bokáin ólomne­hezékkel - miközben szeretett nagyapja már hiába várta, hogy el­búcsúzzanak egymástól. „A műsor délutánján kaptam a hírt, anyám zokogva hívott, nem is szóltam be­le. Tudtam. Az az ember, aki nélkül sohasem lehettem volna az, aki va­gyok, elment. A víz alatt már nem gondoltam rá. De éreztem, szere- tete még a vüág leghidegebb ten­gerében is felmelegít.” Betonos szabadulása a Duna fe­nekéről élete egyik legkegyetle­nebb és legkellemedenebb szituá­ciójaként szerepel a könyvben. Utá­na újabb tanácsok azoknak, akiket a kerékbilincs gátol útjukban. A le­írás pontos: „A gépkocsi szériatar­tozékaként használt emelővel meg­emeljük az autó azon felét, ahol a szerkezet található. Ekkor a büincs, mely mind ez idáig a földre támasz­kodott, lötyögni kezd a keréken...” Stb., stb. De! „Figyeljünk arra, hogy sem ipari kamera, se más ne figyel­hesse meg a manővert.” És: „Adjuk vissza tulajdonosának a kerék­bilincset.” Már ha kell neki. Mert az, amelyet ő szerelt le, még műi­dig nem kell a „tulajdonosnak”. S van egy életre szóló tanácsa is David Merlininek. „Sokan azért nem kapják meg, amit akarnak, mert félnek kimon­dani, mit akarnak.” Ő nem fél. Az elmúlt tíz év alatt sok mindent kipróbált, amire ér­zékszervei vágytak. Határok és korlátok nélkül. „Ami most következik az életem­ben, az egy radikális váltás lesz - ír­ja -, hiszen csak így lehet igazán új­jászületni. Az ifjú, vakmerő szaba­duló művész örökké e könyv rabja marad, helyét egy fiatal élőlény ve­szi át, aki még nem definiálta célja­it és mottóját, csakis küldetése ma­rad változatlan: egy jelet hagyni az utókornak, és elgondolkodtatni az élőket a tisztaság fontosságáról, a részletek összhangjának (vélet­len?) egybeeséséről, a fölös aktivi­tások értelmetlenségéről. Egysze­rűen ember szeretne maradni.” Kalandra fel, David Merlini! A show nem állhat meg. Patrik Lančarič filmje, amely az emberiesség alapvető elveiről szól, március 8-tól látható a mozikban A Párbeszéd az ellenséggel külföldi útja ELŐZETES A Párbeszéd az ellenséggel cí­mű új szlovák film, melynek ren­dezője Patrik Lančarič, begyűjtöt­te első külföldi sikereit. Miután bemutatták az Európai Fümvásá- ron, mely a Berlinale része, konk­rét ajánlatokat kapott több külföl­di forgalmazótól is - egyebek közt az osztrák EastWest Distribution, az olasz Intramovies, az angol Taskovski Ltd érdeklődik a szlo­vák film iránt. Az alkotást már meghívták a Locarnói Filmfeszti­válra, és a cannes-i szereplésre is esély mutatkozik. A Párbeszéd az ellenséggel, mely Leopold Lahola azonos című novellája alapján készült, egy olyan, a második világháború vé­gén játszódó történetet elevenít fel, mely az emberiesség alapvető elveiről szól. Egy erősen behava­zott tájban német katona egy fog­lyot, egy volt partizánt kísér ki­végzésre. A halába ítélt fogolynak azonban sikerül megszöknie né­met kísérőjétől, ám később az oro­szok kezére kerül. Az orosz kihall­gató tiszt viszont kollaborálással vádolja, nem akarja elhinni, hogy „ellenszolgáltatás” nélkül sikerül­het valakinek is megmenekülnie német fogvatartójától. Ahogy a rendező egyik interjújá­ban nyilatkozta, a filmmel közvet­ve vagy közvetlenül reagálni sze­rettek volna a vüágban jelenleg konfliktusokat okozó veszélyforrá­sokra, a háborúk és a terror általi fenyegetettségre. „Lahola zsidó­ként kemény időszakot élt át a há­ború alatt, elveszítette egész csa­ládját, de neki sikerült megszöknie az internálótáborból, és részt vett a felkelésben is. Ennek ellenére no­vellájának, melyet közvedenül a háború után írt, egy német katona a főhőse, akinek figurájában igyek­szik megtalálni az emberiesség alapvető elveit. Ami bennünket a leginkább lenyűgözött, hogy La­hola üyen kegyetlen élettapaszta­lattal a háta mögött a barikád má­sik oldaláról nem vette egy kalap alá az embereket, ellenkezőleg, mintha felemelte volna a kezét, mutatva: »vigyázzunk a kollektív bűnösség elvével«. Sokkoló és nem mindennapi volt számunkra ez a hozzáállás, ugyanis ez az emberi szellem magas fejlettségéről árul­kodik. Meg vagyunk győződve ró­la, hogy ez az a lényeges elem, amely egészséges impulzus lehet mai életünkben, abban a helyzet­ben, amelyben élünk.” A főbb szerepekben Marko Igondát, Alexander Bártát, Boris Farkašt és Monika Hümerovát lát­hatjuk. (tébé) A két főszereplő, Alexander Bárta és Marko Igonda (Fotó: Itafilm) RÖVIDEN Luzsicza Lajos kiállítása Dunaszerdahely. Ma 17 órakor nyitják meg Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész kiállítását a Kortárs Magyar Galériában. A kiállítást, mely áprüis 12-ig tekinthető meg, P. Szabó Ernő budapesti művészettörténész nyitja meg. (ú) Mi a jó a moziban? Párizs. Készítsenek rövidfilmet a moziba járás élményéről - erre kértek fel 35 vüághírű rendezőt a cannes-i filmfesztivál szervezői. Gilles Jacob fesztiváligazgató olyan művészeket bízott meg a mozi­zás élményének három percbe sűrített megfogalmazásával, mint Ro­man Polanski (A zongorista), Alejandro Gonzalez Inarritu (Babel), a Coen testvérek (Fargo), Lars von Trier (Hullámtörés) vagy Vong Kar­vaj (Szerelemre hangolva). A produkciókat egy vetítés keretében mutatják majd be május 20-án a hatvanadik születésnapját ünneplő francia filmes mustrán. A jubüeumi fesztivál május 16-án nyitja meg kapuit a Riviérán, a zsűri elnöke Stephen Frears lesz. (MTI) Scorsese és Mick Jagger közös filmje Martin Scorsese, a friss Oscar-díjas amerikai filmrendező és Sir Mick Jagger, a Rolling Stones énekese közösen készít filmet a könnyű­zene világáról. A The Long Play című film ödete Sir Mick fejéből pat­tant ki. A történet két barát zeneipari karrieijét követi végig az R and B hőskorától a kortárs hiphopig, azaz a hatvanas évektől a jelenkorig. A produceri teendőket ellátó Mick Jagger évek óta készül a filmre a ren­dezővel, és már korábban is dolgoztak együtt: Scorsese tavaly doku­mentumfilmet forgatott a Stones-turné egyik koncertjéről. (MTI) Kiállítás: Gerő Ervin városképei Komáromban Üzenetet hoztam Losoncról” HORVATH GABORNE Komárom. „Szeretem a városo­kat. Mindig nagy élmény számom­ra, ha egy-egy új városba érkezem. Nekem olyan, mint ha élne: érzem jellemét, temperamentumát, színét és illatát” - úja naplójában a Loson­con élő festő, Gerő Ervin. Hasonló­an kellemes és mély érzéseket vál­tanak ki a tárladátogatókból város­képei, amelyek március 8-áig látha­tók a Csemadok székházában. Gerő Ervin „későn”, felnőttkorá­ban kezdett el rendszeresen feste­ni, illetve ekkor jelent meg a nyilvá­nosság előtt. Összegződött lelké­ben a gyermekkori családi-művé­szeti és a művészetbaráti környezet hatása, az építészmérnöki, a preci­zitást egyáltalán nem nélkülöző életpálya tapasztalata és végül - a szándék, az akarat és az alkotás­vágy egysége. Mindez gyönyörűsé­ges „életszínpadon”, a Felvidék ha­gyományosan legszebb városaiban zajlott. így a személyes élmény és a szépségek átélése érezhetően meg­újul a képeken. Selmecbánya, Besztercebánya, Rimaszombat, Lo­sonc hangulatos városképei, belvá­rosaik pontosan szép felidézése, a nevezetes épületek, utcák és ut­cácskák, apró zegzugok és terek, a nyüzsgő piacok, parkok, a Csont- váryt ma is megidéző panoráma, a szép nevű tornyok-bástyák, a ré­gebbi építészet remekei és a mai épületcsodák összevetése mesteri szintű képeken áll előttünk. Pontos kompozícióban, reálisan rajzolt megfogalmazásban. Ám a városüzenetek „színe és illata” még máshonnan is árad a negyvenegy festmény közül a szemlélőhöz: Komárom Európa- udvara, Báitfa főtere, Körmöcbá­nya templomtornyai, a prágai Ká- roly-híd, a Lőportorony, az Óváros, Sopron és Pápa terei-utcái, Eszter­gom panorámái, a szarajevói me­cset, a bécsi fiáker a Belvárosban - ugyancsak a festő utazásainak em­lékét őrzi és közvetíti számunkra. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Szombaton 12 órakor hírekkel, sporthírekkel és műsorismertetés­sel kezdjük közvetítésünket. 12.15-kor a Délidő vendége Hrubík Béla, a Csemadok Orszá­gos Tanácsának elnöke lesz. 13 órakor 120 percben jelentkezik publicisztikai magazinunk, a Hét­ről hétre. 15 órakor a Népek zené­je című műsorunkban Kuba mu­zsikájából hangzik el válogatás. 15.30-tól a Kultúra világának té­mái a következők: beszámolunk Kopócs Tibor képzőművész győri kiállításáról, majd dr. Zuzana Vitálovával Kodály Zoltánról és követőiről beszélgetünk, végül Holies László zongoraművészt kérdezzük arról, miért szereti Ko­dály énekkari műveit. 16 órakor hírek, majd Köszöntő 17.40-ig. Ezt követi a napi hírösszefogla­lónk. 18 órakor jelentkezik a Tér­erő, a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja, 19 órától pe­dig a Slágerhullám. Vasárnap is délben kezdjük közvetítésünket, a hírek és műsor- ismertetés után nótacsokor. 13 órakor Randevú, melyben beszá­molunk a pozsonyi Duna utcai gimnázium diákbáljáról, és hosz­szabb összeállításban foglalko­zunk a múlt szombaton kiosztott Fonogram-díjakkal. 15 órától a Kaleidoszkópban egy rokonszen­ves orvosházaspárral, dr. Nagy Ti­borral és Nagyné dr. Mészáros Gi­zellával ismerkedhetnek meg; Reicher Gellért a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes helyzetéről és a tervekről nyilatkozik; T. Nyíri Má­ria turkológus a félig magyar, félig török Szejfettin Sevket életútjáról beszél. Történelmi kalandozások című rovatunkban a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem do­censét, dr. V. Molnár László műve­lődéstörténészt kérdezzük az orosz-magyar kulturális kapcso­latokról. 16 órakor hírek, majd Köszöntő 17.45-ig. Ezt követi a hírösszefoglaló. 18 órakor a Téka irodalmi magazinban összeállí­tást hallhatnak Arany Jánosról születésének 190. évfordulója al­kalmából. 18.30-kor a Zenei galé­riában születésének 115. évfordu­lóján Artur Honegger francia ze­neszerző művészetéről lesz szó. 19 órától a Világosság református műsorában Cséplő Veronika dunaszerdahelyi beosztott lelki- pásztor szól a hallgatókhoz. 19.40-től a Vatikáni Rádió magyar híradóját közvetítjük. (MoL)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom