Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-10 / 58. szám, szombat
30 Presszó ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 10. www.ujszo.com Két férfi. Két különböző ember. Egyvalami azonban közös bennük: mindketten rendkívüli rokonságban vannak a tengerrel, az óceánnal. Hosszú ideig képesek lélegzetvétel nélkül a víz alatt tartózkodni. Barátok. Vetélytársak. Küzdelmük, vonzódásuk, nagy erejű vágyakozásuk tárgya mindig ugyanaz. A nagy kékség. Luc Besson filmje 1988-ból Jean-Marc Barr és Jean Reno főszereplésével. Elképesztő kaland lehetett. A legnagyobb kalandot Hawaii szigeténél egy nagyobb teknőssel éltem meg. Odaúsztam hozzá, megnéztem közelről, s amikor megfordultam, elindult utánam. Aztán egy ideig egymás mellett úsztunk, majd továbbment, én utolértem, de nehogy megijedjen, ezért elúsztam tőle. Egyszer csak azt vettem észre, hogy megint követ, jön utánam. Ha háttal úsztam, hogy lássam őt, ő is hanyatt feküdt a vízben, ha különböző figurákat csináltam, ő is megpróbálta ugyanazt. Bolondozott velem. Én meg annyira belefeledkeztem a játékba, hogy a testem egészen máshogy működött. Nem jelezte, hogy már levegőt kér. A turisták már izgultak értem, hogy mi történhetett, hogy bírom ilyen sokáig a víz alatt. Aztán amikor kidugtam a fejem, a teknős is ugyanezt tette. Valósággal elkápráztatott. Nehéz volt elbúcsúznom tőle. Én már ott lihegtem a víz felszínén, amikor megfordult mellettem, és elúszott szépen. Szülei, gondolom, gyorsan elfogadták a tényt, hogy delfin született a családban. Főleg az anyukám. Ő a legnagyobb drukkerem, bár ő is rengeteget izgul értem. Nem lesz furcsa befejezni egyszer ezt a víz alatti életet? De igen. Nem is tudom, mi vár rám. Floridából végleg hazaköltözöm, ez nem kétséges, csak attól félek, hogy ami azután jön, az lesz számomra a legnagyobb üresség. A legsötétebb mélység. Nemzetiségileg meg lehet határozni, hogy kik a sportág legjobbjai? Hiszen aki tenger mellett nő fel... .. .ez egyáltalán nem befolyásolja az eredményeket. Az én példám is ezt bizonyítja. Ha egy merülés előtt szóba jön, hogy én cseh vagyok, akkor a következő kérdés biztosan az, hogy „Van nektek egyáltalán tengeretek?” S amikor kimondom, hogy nincs, mindenki elcsodálkozik. Nem értik, hogy akkor genetikailag hogyan lehetek alkalmas egy ilyen sportra. Én meg épp azt állítom, hogy genetikaüag mindenki számára adott a lehetőség. A többi már azon múlik, hogy mennyi energiát viszel bele, menynyit gyakorolsz, mennyit áldozol rá. Teljesen mindegy, hol születtél, Afrika szívében vagy valahol Skandináviában. Abból is lehet sikeres műlesikló, aki a sivatagban töltötte a gyerekkorát, ha később, rengeteg munkával eredményeket tud elérni. Az emberi test sok mindenre képes. Én medencében tanultam merülni. Ott kaptam az első búvárleckéket. Nézem a vállát: semmivel sem szélesebb, mint az enyém. De ha szélesebb is lenne, ismerem az idevágó „receptet”. A tüdeje térfogatát miképpen tudja tágítani az ember? Edzésekkel. Erősebbek lesznek az izmok? Ott nincsenek izmok. A tüdőt úgy kell elképzelni, mint egy léggömböt, kalitkába zárva. Az a mellkas. Minél nagyobb a léggömb, annál jobban feszíti a bordákat. Tehát a mellcsont rugalmassága nagyon fontos. Erre kell edzeni. Az én tüdőm nagysága kétszerese az átlagosnak. Aki- és belélegzésnek is megvannak a speciális gyakorlatai. Én egy kilélegzésnél már képes vagyok teljesen összegyűrni a tüdőmet. De aki üyen módon képes kipréselni belőle a levegőt, az, gondolom, teleszívni is jobban tudja. Természetesen van egy határ, amelyet nem lehet túllépni. A léggömböt sem lehet túlfújni, mert szétdurran. Én sem tudom már jobban tágítani a tüdőmet. Most vagyok a maximumon. Rekordjait tekintve mégis szembetűnő: még most sem érte el a végső határt. Jó ideje most már önmaga ellenfele. Nincs, aki legyőzze. Meddig lesz képes újabb és újabb eredmények elérésére? Szabad merülésben harminc- harmincöt éves kora között éri el az ember a csúcsot. Tehát van még pár évem. De hogy mikor jutok el a végső határig, azt nem tudom. És ez így izgalmas. A vertikális merülésnél nemcsak az időt, a mélységet is mérik. Van azonban egy másik ága is a merülésnek: a horizontális. Amikor fekszik a vízben. Ott az a tét, hogy ki búja tovább egyetlen levegővétellel. Ez így kényelmesebb pozíció lehet. Főleg látványos. Én nyolc percig bírom mozdulatlanul. S ha súlyokkal a testén, kötél mentén siklik lefelé? Az sokkal izgalmasabb. És veszélyesebb is természetesen. 136 méter mélyen hatalmas a nyomás. Magánemberként milyen mélységben érzi magát a legjobban? Volt, amikor tízméteres mélységben éltem át a teljes belső nyugalmat, máskor hetven-nyolcvan méter mélyen élvezem az életet. A látvány miatt? Nem. Lelkileg. A kilencven méteres mélység már fizikai fájdalmakat is okozhat. Oda nem azért megy az ember, hogy a tenger élővilágát csodálja, hanem hogy önmagába lásson. Minél mélyebbre merülök, annál többet tudok meg magamról. Megvan az együtthatás a víz, a mélység és a lelkem között. Ez a hármas egyensúly csodás állapot ott lent. Tapasztalt búvár lévén lehet, hogy egyszer harci feladatot is vállal? Mennék, ha hívnának, de ilyesmire aligha kerülhet sor. Ezek speciális feladatok, amelyek speciális kiképzést igényelnek. Ilyen munkát csak azok végeznek, akik katonai felszereléssel merülnek. Száz méter alatt milyen látvány fogadja az embert? Halak mélyebben is vannak. Még tízezer méter mélyen is. A Kajmán-szigeteknél 136 méter mélyen maga a víz is gyönyörű. Odáig még lejut a fény. Ott a paradicsoma, a Kajmánszigeteknél? Az a rekordkísérleteim helyszíne. Szívesen megyek oda, mert ott a legkellemesebb a víz hőmérséklete. A felszínen 29, száz méter mélyen 28 fok. S akkor sem nagyok a hullámok, ha fúj a szél. Nincsenek örvények. Ideális hely. Ha rossz az idő, akkor sem marad el az edzés, mert gyorsan helyet tudunk változtatni. A szigetcsoport ugyan nem olyan szép, a korallzátonyok viszont gyönyörűek arrafelé. Sok a hal, de nincsenek delfinek, és kevés a cápa. Évente háromszor töltök hosszabb időt a Kajmán-szigeteken, ám ahol élni szeretnék, az Ha- wan. Annál festőibb helyet talán nem is láttam még. Egyébként minden tengernek megvan a maga különlegessége. Mindenütt más a víz. A színe is, a hőmérséklete is. És mindegyikre máshogy reagál a testem. Gondolom, északra vágyik a legkevésbé. Merültem már a norvég partok közelében is. Ott nagyon hideg a víz. Főleg ajég alatt. Egy mélytengeri jégbarlangot bizonyára mégsem hagyna ki. Most épp egy üyen kaland vár rám Észak-Norvégiában. Nagyon várom. A tenger gyümölcseihez hogy viszonyul? Vannak barátaim, akik „kollegialitásból” nem esznek halat, rákot, homárt, osztrigát. Én nem vagyok üyen. Én mindent megeszem, amit a tenger ad. Egy nagyobb verseny előtt akár két tábla mogyorós csokit is magába nyom? Ehetek bármit, de a teljesítményem nem biztos, hogy a legjobb lesz. Kávét egész évben nem iszom, hiszen kihat a vér nyomásomra. Húséte lek nélkül pedig csak akkor bírnám, ha mindenféle kiegészítőkkel traktál- nám magam. Egy élsportoló szerintem nem lehet vegetáriánus. Annyi húst viszont, mint az amerikaiak, én sem eszem. Merülés előtt halat vagy csirkehúst eszem, merülés után azonban jöhet a marhahús. Ha csak a saját kedvtelésére merül, tehát nem kell figyelnie sem a mélységre, sem a lent töltött időre, mivel kápráztatja el a tenger? A színével, az erejével, a gyengédségével. Vannak még pillanatok, amikor nagyon fél ott lent? Nem a tengertől félek, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedem, és a végén lent maradok, hanem magamtól. A rossz döntéstől, hogy túlbecsülöm a képességeimet. Legutóbb Egyiptomban merültem. Ott is nagyon izgultam. Megbetegedtem a verseny előtt, ágyban feküdtem. Nem jártam edzeni, de a versenyt nem akartam kihagyni. Egy csapatversenyben azonban a többieket is büntetik, ha hibázom. Ott sokkal nagyobb a pszichikai nyomás, hiszen másokért is felelős vagy. Bejelentettem a száz métert, miközben tudtam, hogy baj lehet, hiszen erősen köhögtem. A belégzés nem okozott túlságosan nagy gondot, a küéleg- zés viszont sokkal nehezebb volt. Annyira ingerelt a torkom, hogy arra is vigyáznom kellett, nehogy megsérüljön a tüdőm, mert ha be- vérzik, komoly baj lehet belőle. Épp hogy megúsztam az egészet, de mivel másnap újra merültem, és megint csak visszafogtam a köhögést, hiszen az orromon csipesz volt, az arcomon szemüveg, a dobhártyám nem bírta a nyomást. Berepedt. Tengeri „rokonaival”, a delfinekkel müyen kapcsolatban van? Csodálom és irigylem őket. Gyönyörű az életük, ha élni hagyják őket. Esznek és úszkálnak. Velünk ellentétben az elméjüket is ügyesebben használják. Okos, inteüi- gens, vidám állatok. Egyébként úsztam már bálnákkal is.
