Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-07 / 55. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 7. Kultúra 11 A rendező csupán arra reagált, ami Magyarországon a levegőben van, mégis megütötte a bokáját Kassán Indulatok egy zászló kapcsán Ezt a jelenetet a szlovákiai előadásokon már nem fogják látni a nézők (Fotó: a Thália Színház videofelvétele alapján) A rendszerváltás óta ritkán fordul elő, hogy egy színházi előadás recenziója előtt politikai jellegű elemzés jelenik meg lapunk hasábjain. Most viszont ez fog következni. A dilemmát az Árpád-sávos zászló, mint jelkép értelmezése okozza, amely nemcsak Magyarországon osztja ketté a közvéleményt, hanem immár nálunk is. JUHÁSZ KATALIN Nos, ez a zászló jelent meg Örkény István Tóték című darabjának végén. A rendező csupán arra reagált, ami Magyarországon a levegőben van, mégis megütötte a bokáját Kassán. A Thália Színház vezetésének kívánságára át kellett rendeznie az előadás utolsó másfél percét. Hogy miért, az remélhetőleg mindjárt kiderül. Vas Zoltán Iván egy aktuális, jelképekkel és utalásokkal teli Tótékat állított színpadra, a társulat szárnyakat kapott kezei alatt, pörgős, élvezetes előadás született. A legvégén viszont fenyegetően rágógumizó suhancok jelentek meg a színen az említett zászlóval, napjaink történéseinek abszurditását demonstrálva. Ez Kassán túlságosan merész rendezői koncepciónak bizonyult. „A zászlóval kapcsolatban valamelyik nap komoly kutatást végeztem. A legnagyobb probléma, hogy a nyilasok annak idején viszszaéltek vele, és az emberekben a zászló ma is azt asszociálja, amit 1944-45-ben jelentett. Ugyanúgy működik ez az emberek tudatában, mint a vörös zászló, amelyről azonnal a Szovjetunióra asszociálnak” - véli Kolár Péter igazgató, hozzátéve, hogy a zászlónak pont az ellenkező jelentőséget tulajdonította a bemutató közönsége, mint amit a rendező akart. Az igazgató szerint egyáltalán nem baj, ha a színházban látottak gondolkodásra késztetik a közönséget, csupán azt nem szeretné, hogy a színház a politikai tüntetés gyanújába keveredjék. „Az itteni magyarok leképezik a magyarországi helyzetet, egyelőre kevesebb indulattal, mint Magyarországon, de mégiscsak érzékenyen reagálnak arra, amit a tévében látnak” - állítja az igazgató. A színház vezetése pillanatnyilag úgy véli, nincs helye a színpadon ennek a szimbolikának, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szeretnék, ha a fegyver visszafelé sülne el. Kolár Péter nem ért egyet a „cenzúra" szó használatával a színházban történtekkel kapcsolatban. Vas Zoltán Iván rendező szerint viszont az üzenet egyértelmű volt. „Semmiképpen sem akartam provokálni a zászlóval. A cselekmény lineálisan halad a végkifejlet felé, és nagyon bánt, hogy egy háromórás előadás kapcsán csak az utolsó másfél percről folyik a vita. A zászló az én koncepcióm szerint egyértelműen azt a fenyegetést jelzi, hogy ismét ordas eszmék kapnak lábra az országban, szélsőséges, nemzetellenes és emberiségellenes szimbólumok alatt fenyegetnek bennünket, veszélyeztetik szabadságjogainkat, és az élet dolgaival kapcsolatos különböző véleményeink szabadságát. A magam részéről mélyen elítélem a Kossuth-téri történéseket. Úgy érzem, nemcsak Magyarországon, hanem az egész térségben gyerekcipőben jár a demokrácia, és nem nagyon tudunk mit kezdeni a ránk szakadt szabadsággal. Ennek egyik szimbóluma lett az Árpád-sávos zászló” - véli a rendező, aki szerint bűnös dolog megosztani egy nemzetet. „Ez a nemzet együtt felelős a múltjáért, jelenéért és jövőjéért. Nem lehet egymástól elkülönülve élnünk, mint ahogy azzal sem értek egyet, hogy a határon túli magyarságot leválasszák a nemzettestről. Azt mondtam a kassai társulat tagjainak, hogy ők nem határon túli magyar színészek, hanem magyar színészek, ez a színház pedig egy ragyogó magyar színház. Igenis nemzetvesztőnek és nemzetellenesnek tartom mindazon törekvéseket, amelyek a megosztásra irányulnak” - jelentette ki a rendező. Vas Zoltán Iván lapunk kérdésére válaszolva nem zárta ki annak lehetőségét, hogy esetleg rosszul mérte fel a szlovákiai, vagy „felvidéki” közönség ízlését és orientációját, viszont felteszi a kérdést, vajon muszáj-e neki az itteni közönség fejével gondolkodnia, nem az-e a feladata, hogy kritizálja mindazt, amit ma magyarként problémának lát. Az igazgató és a vendégrendező közti eszmecsere eredményeként kompromisszumos megoldás született: a zászló eltűnt a színpadról, helyette a darab során felbukkanó, majd a végén visszatérő villanylámpa hivatott szimbolizálni a szélsőséges eszméket és megnyilvánulásokat. „Bejönnek a suhancok, azok a rendbontók, akik ma Magyarországon mindenáron balhét akarnak csinálni. Egy-egy zseblámpát tartanak a kezükben, amellyel elkezdik vegzálni a közönséget és a postást, a darab egyik kulcsszereplőjét, akinek a végén, megalázó gesztusként a szájába teszik a zseblámpát” - magyarázta az új koncepciót a rendező. Kolár Péter nem ért egyet a „cenzúra” szó használatával a színházban történtekkel kapcsolatban. Szerinte inkább árnyaltabb színpadi megoldás született, amely ugyanúgy kifejezi a darab mondanivalóját, mint az eredeti elképzelés, sőt a hazai közönség ily módon jobban megérti az üzenetet, mint az eredeti verzióban. Az igazgató egyúttal cáfolja lapunk azon értesülését, mely szerint a megyei önkormányzattól bárki is igyekezett volna befolyásolni az előadás említett másfél percét. A rendező pedig azt ígéri, a kassai társulat magyarországi vendégszereplésein igenis megjelenik majd a zászló, mivel az a magyar- országi mindennapoknak része, a szlovákiai magyar mindennapoknak viszont nem része. „Nyilvánvalóan markáns állásfoglalás ez a részemről, viszont nem szeretném, ha az előadásban játszó színészek kellemetlenül éreznék magukat emiatt. Az itteni közönség azt látta, amit a magyar tévében is látott. Azt mondták, hogy ez Magyarország, nem pedig az ő hazájuk. Ezt a fajta érzékenységet pedig nekem tisztelnem kell” - állítja Vas Zoltán Iván. Egy biztos: a Tháliában egy elgondolkodtató, szimbólumokkal teli, aktuális előadás született, amely a bemutató körüli „balhéval” együtt bizonyára tetszene Örkénynek. A musical egy sötétbőrű lánytrió, a The Dreamettes sorsát követi nyomon a 60-as évek elejétől Álomlányok a szokványos kivitelben JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nagyjából a világpremierrel egy időben hozzánk is eljutott a Dreamgirls című musical, amely három Arany Glóbuszt is begyűjtött januárban: a legjobb zenés film, Eddie Murphy a legjobb férfi mellékszereplő, Jennifer Hudson pedig a legjobb női mellékszereplő kategóriában, sőt a fiatal énekesnő az Oscart is megkapta. A 80-as években készült musicalt évtizedekig játszották a Broadwayn, egy sötétbőrű lánytrió, a The Dreamettes sorsát követi nyomon a 60-as évek elejétől a 70-es évek közepéig. Egy tehetségkutató versenyen fedezi fel őket Curtis Taylor (Jamie Foxx), az ambiciózus menedzser, aki addig csak Cadilacek forgalmazásával foglalkozott, de mindig is a show-iparban szeretett volna létezni, csak nem volt hozzá tehetsége. Felajánlja nekik életük nagy dobását: vokalisták lehetnek a híres énekes, James „Villám” Early (Eddie Murphy) mögött. Curtis elkezdi kialakítani a lányok imidzsét és hangzását, végül lehetőséget ad nekik, hogy külön is megméressék magukat, mint a The Dreams trió. A rivaldafény azonban lassacskán a gyönyörű Deenára (Beyoncé Knowles) összpontosul, mígnem a kevésbé vonzó Effie (Jennifer Hudson) végleg kiszorul a csapatból. Deena az életét is összeköti Jamie-vel, de se ő, se Jamie nem tudja, hogy Effie gyereket vár Jamie-től. Effie nagyon nehezen emészti meg Jamie döntését, hiszen tudja, ő az együttes hangja, míg a másik kettő igazából estik a látványt szolgálja. A film egyik legerősebb jelenete Effie kilátástalan utolsó találkozása Jamie-vel, aki a befutott menedzserek elhi- degült modorával teszi őt lapátra. A fűm bizonyos részeiben utalnak a feketék polgárjogi mozgalmára, de ez a szál sajnos kibontatlan marad. A film aztán tipikusan hollywoodi sémák szerint alakul, James, az egykori sztár, akivel Jamie nem akar tovább dolgozni, öngyilkos lesz, s ekkor Jamie-t az egykori legbizalmasabb munkatársai sorban cserben hagyják. Effie is lehetőséget kap C. C-től (Keith Robinson), a The Dreams zeneszerzőjétől, s a harcban Deena, Jamie felesége is segítségükre lesz. A musical történetét Tom Eyan írta, a zeneszerzője Henry Krieger volt, aki komponált néhány slágergyanúsnak tűnő szerzeményt, de a fűm erőssége mégis néhány kiemelkedő színészi teljesítmény. Nem véletlenül kapott Eddie Murphy Arany Glóbuszt, Jennifer Hudson pedig a Glóbusz mellé Oscart is. Főleg ez utóbbi érzékletes, hatalmas belső energiákat megmozgató alakítása felejthetetlen. Bill Condon filmje összességében viszont nem több a szokványos hollywoodi sikersztorinál. Talán nem véletlen, hogy a musical annak idején nem lett európai sikersztori. A lányok: Lorrell (Anika Nőni Rose), Deena (Beyoncé Knowles) és Effie (Jennifer Hudson) (Képarchívum) RÖVIDEN Könyvbemutató: Alma mater Dunaszerdahely. Holnap 18 órától mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban az Alma mater című kötetet. A Katedrának, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjának a szerkesztői időről időre jeles szlovákiai magyar személyiségeket kértek fel, valljanak egykori iskoláikról. A személyes hangvételű visszaemlékezésekből, az egyéni diáksorsok megidézéséből kikerekedett egyfajta, sok szempontból tanulságos (cseh) szlovákiai magyar iskola- történet. A könyvet Bodnár Gyula, a Katedra folyóirat főszerkesztője mutatja be. (ú) Kiss Bernadett lemezbemutatója Pozsony. Kiss Bernadett Túl a láthatáron című szólóalbumának bemutatója lesz holnap 18 órától a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában. Az énekesnőt, aki éveken keresztül a Ghymes együttes koncertjein is fellépett vendégként, Juraj Turtev és az Ardea együttes kíséri. A lemezbemutató után Győry Attila író, a Családi könyvklub igazgatója beszélget Kiss Bernadettel, valamint Z. Németh István íróval és Buják Andor zenésszel, (ú) A volt AC/DC-dobossal jön a UFO Pozsony. A brit UFO a 70-es évek meghatározó rockbandái közé tartozik, Strangers in the Night című koncertfelvételük a rock történetének egyik fontos dokumentuma. Márciusi turnéjuk előtt a zenekar dobosa, Andy Parker megsérült, így nem tud részt vermi az európai feűépéseken. Simon Wright (ex-AC/DC, Dió) dobos sietett a UFO segítségére, ő ugrik be kollégája helyett. Wright 1983-89-ben zenélt a híres ausztrálokkal, az AC/DC Fly On The Wall, a Who Made Who, és a Blow Up Your Video című albumain ő dobol. Mácius 9-én tehát a UFO a következő felállásban lép közönség elé az Aréna Színházban: Phű Mogg (ének), Pete Way (basszusgitár), Vinnie Moore (gitár), Paul Raymond (billentyűk) és Simon Wright (dob), (rk) A kortárs művészet akvizícióiból Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a Szlovák Nemzeti Galériában (az Esterházy-palota alagsorában) A kortárs művészet akvizícióiból - objektek és installációk című kiállítást, melynek kurátora Zora Rusinová és Alexandra Kusá. (t) A Pókember 3. világpremierje A Pókember 3. világpremierjére május 1-jén kerül sor Japánban, három nappal az amerikai bemutató előtt - közölte a Sony Pictures Entertainment. Ám a sztárok részvételével történő első bemutató egy tokiói moziban lesz április 16-án. Az űlusztris vendégek közt lesz Sam Raimi, a film rendezője, Stan Lee, a sorozat írója, Tobey Maguire, a Pókember megformálója, valamint Kirsten Dunst. A film Afrika, Európa és Ázsia számos országában lesz látható a május 4-i amerikai bemutatót követően. (MTI) Új színházi lap jelent meg a hazai médiapiacon Kód - konkrétan a színházról LAPISMERTETŐ E hónaptól Kód - konkrétan a színházról címmel új színházi lappal gazdagodott a médiapiac. Áz új havüapot a pozsonyi Színházi Intézet adja ki azzal a céllal, hogy rendszeresen informáljon a hivatásos hazai színházak tevékenységéről, helyet biztosítva a színikritikának, valamint a színházi szakemberek, az alkotók véleményének egyaránt. A Kód a színikritikák mellett bemutatja azt is, mi történik körülöttünk, vagyis Európa színpadain, de helyet ad a kulturális politikával kapcsolatos észrevételeknek ugyanúgy, mint a színházelméleti és színháztörténeti írásoknak, továbbá részleteket közöl repertoáron lévő színművekből. A laphoz Dekodér címmel szolgáltató melléklet is tartozik, mely egyebek között a támogatási lehetőségekről, mesterkurzusokról, pályázatokról és versenyekről, konferenciákról, szakmai tanácskozásokról, színházi fesztiválokról és kiállításokról nyújt hasznos információkat. Mindenképpen figyelemre méltó a lap Tükör című rovata, melyből két szemszögből ismerhetjük meg ugyanazt az előadást: a kritikuséból, valamint az alkotókéból. Új kezdeményezésként a Más nézőpont című rovat helyet ad nem színházi szakembereknek, pszichológusoknak, szociológusoknak, politológusoknak és kultúr- antropológusoknak, hogy kifejtsék véleményüket egy-egy színpadon lévő előadással kapcsolatban. A Kulisszák mögött rovatban pedig mindig más-más szlovákiai színház kap bemutatkozási lehetőséget. A Kód gazdag fotóanyaggal jelenik meg. (t)
