Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-05 / 29. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 5. www.ujszo.com RÖVIDEN A közeledés hídverői Pozsony. Február 6-án este ötkor díjkiosztásra kerül sor az MKKI Védcölöp úti székházában. A MOSTY folyóirat díját Heiszler Vilmos történész, Václav Burian publicista, Olga Janíková, a lap főszerkesztője, valamint Ján Grexa publicista, egyetemi tanár veszi át. A díjat a közép- és kelet-európai népek közeledése terén kifejtett tudományos és publicisztikai tevékenységért ítélik oda minden évben. Zongorán közreműködik Döme Sándor, (ú) Kempelen Klub: Heiszler Vilmos Pozsony. Február 7-én este öt órakor kezdődik az MKKI és a Kempelen Farkas Társaság közös klubestsorozata, melyen szlovákiai magyar doktoranduszok faggatnak egy-egy neves magyar tudóst. A Kempelen Klub első kerekasztal-beszélgetésének vendége Heiszler Vilmos történész. Helyszín: az MKKI Védcölöp úti székháza. (ú) Gál Sándor a Pozsonyi Casinóban Pozsony. Február 8-án este hat órától Gál Sándor lesz a Pozsonyi Casino vendége. Az íróval, költővel Juhász Dósa János beszélget. Az irodalmi esten közreműködik ifj. Havasi Péter, (ú) Az értelmiségi párbeszéd reprezentatív szemléje Magyar tematikájú OS AJÁNLÓ Teljes anyagát a magyarkérdésnek szenteli a magát a Polgári Társadalom Fórumaként meghatározó, tizedik évfolyamát író OS folyóirat legutóbbi száma. A „magyarkérdés” müyenségét persze nagymértékben meghatározza, hogy a Kalligram műhelyéből kikerülő lap elsősorban az értelmiségi, kultúraközpontú olvasók közt keresi s találja tetszését. Vagyis fő arculat- és iránymeghatározó elve a kölcsönösség, az egymás jobb megértése és a sokszínűség. Ennek fényében nem meglepő, hogy ezt a mostani „magyar” számot olyan nevek (és az általuk képviselt hangnem) fémjelzik, mint Grendel Lajos, Kertész Imre, Lengyel László, Szilágyi Ákos, Esterházy Péter, Bárdi Nándor, Lampl Zsuzsanna, Németh Gábor, Földényi F. László, Zilahy Péter, Nádas Péter, Komád György, Sándor András - belátható: a névsor önmagáért beszél. Ha ehhez még hozzásoroljuk szlovák térfélről Rudolf Chmelt és Eduard Krekovičot, a kritikai rovatban a Charles Gati-könyvet (az 1956-ot tárgyaló Stroskotané üúzie című nagy sikerű művet) méltató Adam Michnik-, Martin Bútora-, John Lukacs és Erich Hobsbawm-kritikát, még teljesebb képet kaphatunk a folyóiratról. Melynek 224 oldalán kisebb recenziók is szép számmal megférnek: Peter Michalovič a Tömegsír című Grendel-regény szlovák változatáról, Róbert Pejša a szlovákul megjelent Romsics Ignác-féle Tria- non-kötetről, Daniela Kapitáňová Barak László szlovákra fordított Retúrjáról. A filmszemle középpontjában Passolini áll, a folyóirat kiemelt oldalait André Kertész-képek szövik át. (csg) _________________ MOZIJEGY___________________ A család kicsi kincse Egy kislány nagy álmokkal: Olive szeretné megnyerni A család kicsi kincse vetélkedőt. Egy család - nagy őrültekkel. Olive felmenői mind olyan neurotikusak, bolondok és bogarasak, hogy számukra minden nap újabb kaland: ritkán sikerül reggeltől estig megúszniuk katasztrófa nélkül. A lány apja, Richard (Greg Kinnear) a világ legpechesebb karriertanácsadója, nagybácsija, Frank (Steve Carrell) irodalomtanár, aki eredmény nélkül próbálta elcsábítani egyik fiútanítványát, bátyja, Dwayne, csak idejétmúlt német filozófusokat imád, és - maga sem tudja, hogyan függ össze a kettő - hallgatási fogadalmat tett. Egyedül a nagypapa (Alan Arkin) vidám mindig - de lehet, hogy csak azért, mert az utóbbi években erős kábítószer-függőségbe keveredett. És mert náluk csak a körülményeik szerencsétlenebbek, a sors úgy hozza, hogy a sok fura figura kénytelen néhány napot együtt tölteni egy lerobbant kisbuszban: irány a napfényes Kalifornia, A család kicsi kincse verseny elődöntője. Katasztrófa? Enyhe kifejezés. Little Miss Sunshine / Malá Miss Sunshine. Amerikai vígjáték, 2006. Rendező: Jonathan Day- ton, Valerie Faris. Szereplők: Greg Kinnear (Richard), Abigail Breslin (Olive), Toni Collette (Sheryl), Paul Dano (Dwayne), Alan Arkin (a nagypapa), Steve Carell (Frank), Matt Winston (Pageant MC), (port.hu) A Csengő Énekszó Xlll. évfolyama a zeneszerző kettős jubileumának évében zajlik majd Érsekújvárott Kodály előtt is tisztelegnek Jelentős jubileum jegyében zajlik a gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja, a Csengő Énekszó XIII. évfolyama, amely 2007. május 25-26-án lesz Érsekújvárott. Az idei esztendőt ugyanis Kodály-éwé nyilvánították a zeneszerző születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmából. A háromévente zajló Csengő Énekszó idei programjáról Duka-Zólyomi Emesével, a rendezvényt 1992 óta szervező, a Csemadok Országos Tanácsa mellett működő Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnökével beszélgettünk. MISLAY EDIT Miként kapcsolódik a Kodály- évhez a gyermek- és ifjúsági kórusok idei országos fesztiválja? Úgy határoztunk, hogy minden kórus köteles a versenyműsorába beiktatni Kodály Zoltán egy művét. A XX. század kiváló magyar zeneszerzője, zenetudósa és zenepedagógusa emléke előtt tisztelgünk azzal is, hogy a kórusok közös számárnak egyike egy általa gyűjtött népdal. A Gergely-járás ismert és népszerű kórusműve Kodálynak, s a népdalt, amelynek feldolgozása alapján született, a fesztiválon részt vevő énekkarok Ág Tibor és Jókai Mária gyűjtéséből adják elő, így a közönség több változatát is megismerheti. Ezenkívül Ág Tibor a 2-3. kategória számára kiválogatott egy népdalcsokrot, amelynek zöme szintén Kodály gyűjtése. A közös számok egyike Bárdos Lajos egyszerű kis kánonja, amelyhez egy spanyol dallamot vett kölcsön, szövegét pedig Kerényi György írta. Azért esett erre a darabra a választásunk, mert köszöntő, és ezzel is a Kodály iránti hódolatunkat szeretnénk kifejezni. Természetesen a Csengő Énekszó programjából nem fog hiányozni a Mester monumentális kórusműve, A magyarokhoz sem. Hány kórust várnak ebben az évben az országos fesztiválra? Ez még számunkra is hatalmas kérdőjel. Legutóbb, 2004-ben húsz énekkar vett részt a rendezvényen. Azóta azonban történtek némi változások gyermek- és ifjúsági kórusaink háza táján. Van olyan karnagy, aki nem folytathatja a munkáját, mert külföldre költözött, többen gyermekgondozási szabadságra mentek, és van, aki nyugdíjba vonult. A résztvevők pontos száma így akkor lesz végleges, ha már valamennyien elküldték a jelentkezésüket. Azoknak a kórusoknak, amelyek rendszeres résztvevői a fesztiválnak, elküldtük a jelentkezési lapot. Előfordulhat persze, hogy újabb énekkarok is alakultak és működnek a Csengő Énekszó legutóbbi évfolyama óta, és nekik is az országos fesztiválon volna a helyük. Ha vannak ilyenek a magyarlakta vidéken, és nem kaptak tőlünk tájékoztatót, nyugodtan for(Somogyi Tibor felvétele) dúljanak a Csemadok területi választmányaihoz, ahol útbaigazítják őket, sőt a Csemadok honlapján ( www.csemadok.sk ) is megtalálják a fesztivál felhívását és a letölthető nevezési lapot is. Történt valamilyen változás a fesztivál szerkezetében? Változás több éve történt: megszüntettük a kórusok számára a kötelező számokat, mivel nem biztos, hogy az előkészítő bizottság által kiválasztott művek valamennyi énekkarnak egyformán megfelelnek. Továbbra is megtartjuk a Csengő Énekszó versenyjellegét. Hat évvel ezelőtt létrehoztunk egy külön kategóriát azoknak a kórusoknak, amelyek bemutatkozni jöttek, a versenyben azonban nem vettek részt. Ennek megvoltak az előnyei és a hátrányai is. Egyrészt előfordult, hogy olyan kiváló gyermekkórus került ebbe a kategóriába, amelynek inkább a versenyben lett volna a helye, másrészt olyan kórusok is színpadra léptek, amelyek még nem érték el a megfelelő színvonalat. A „bemutatkozó” kategóriát végül megszüntettük, mert a kórusvezetők úgy tájékozattak bennünket, hogy a gyerekek szívesebben versenyeznek. Örök probléma ez a kérdés, mert van, aki szerint helytelen a művészetben versenyt hirdetni, a gyerekeket azonban jobban motiválja, ha tétje is van annak, amit csinálnak. Mi a tétje tehát a Csengő Énekszónak? A résztvevő kórusok különböző minősítést szerezhetnek: aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével, továbbá arany-, ezüst- és bronzkoszorús minősítést. A produkciókat többnyire magyarországi szakemberekből álló zsűri értékeli. Visszajáró zsűritagjaink közé tartozik Hartyányi Judit és Gráf Zsuzsanna, mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói, karnagyok, Mindszenty Zsu- zsánna Liszt-díjas karvezető, főiskolai docens és Sapszon Ferenc Liszt Ferenc-díjas karnagy, főiskolai docens. Milyen szerepe van ma a fesztiválnak a hazai kulturális életben? Legfőbb jelentőségét abban látom, hogy országos szinten lehetőséget nyújt a hazai gyermek- és ifjúsági kórusoknak a találkozásra, arra, hogy megismerjék, meghallgassák egymást. Azelőtt a kórusoknak a járási, kerületi versenyeken is lehetőségük nyűt a találkozásra, ám ezek a versenyek 1992 után teljesen leépültek. Most, úgy tűnik, remény van rá, hogy legalább bizonyos régiókban újra megrendezik őket. Nagyon nagy szükség lenne rá, már csak azért is, mert a kórusoknak egyre kevesebb a fellépési lehetőségük. Ezenfelül fontosnak tartom azt is, hogy kórusaink részt vegyenek a szlovákiai versenyeken is, és vállalják a megmérettetést a szlovák kórusokkal is. Szerencsére több olyan énekkarunk van már, amely a hazai magyar kórusmozgalmat képviselve kiváló eredményeket ér el szlovákiai versenyeken is. OTTHONUNK A NYELV iiiiiiiiri»iiBiM^iiffimn,~'nmiiir^^ -rn r T'-rrrrnirrmr- nmnirfirnnmn"niimiiiiinirinBMwniiwni inii(iirniiiiii i iiiiiwn«MiiiiiiBiiiiiiiiiiiriirii "i in 'iiMiniiirniif r Tiirr ii ~if t r j Az arab eredetű földrajzi nevek helyesírása MISAD KATALIN Az arab földrajzi nevek helyesírásában a személynevek írására vonatkozó szabályszerűségek érvényesülnek. így tehát a 19. század előtti időszakból ismert hagyományos neveket általában a klasszikus arab nyelv ejtési szabályai szerint újuk át, az újabb keletű földrajzi nevek írásakor azonban már az egyes arab országokra jellemző ejtésforma alapján járunk el. A klasszikus arab földrajzi nevek Vádi- (jelentése: ’völgy vagy ’ideiglenes folyómeder) előtagjának írásmódja például nyelvünkben aszerint változik, hogy melyik arab országban található a kérdéses földrajzi alakulat, vagy hogy ott milyen ejtésformában használják. Ennek következménye, hogy a klasz- szikus arab Vádi- névelem helyett az algériai, a líbiai, a marokkói és a tunéziai földrajzi nevekben (azaz az észak-afrikai arab országokban) a Ved-, a szudániakban pedig a Vadelőtag szerepel. Az előző példához hasonlóan változhat a klasszikus alaknak számító Dzsebel- (jelentése: Tiegy, hegység’) névelem ejtés-, illetve írásformája is. Az egyiptomi nevekben a Gebei- előtag terjedt el (pl.: Gebei-Szína, Gebel-Músza - mindkettő a Sínai-hegység neve), az észak-afrikai és a közel-keleti országok arab nyelvváltozatai viszont ez esetben a klasszikus alakhoz igazodtak, pl.: Dzsebel-et-Túr (az Olajfák hegyének arab neve), Dzsebel- Tubha (marokkói hegység) stb. Annak ellenére, hogy a magyarban mára meghonosodott arab földrajzi nevek nagy részét - a személynevekhez hasonlóan - a szabályzattal összhangban újuk, bizonyos esetekben az átírási szabályoktól eltérő, hagyományos alakjukban jegyezzük őket. Ezek az alakok többnyire megfelelnek az arab úásképnek, az egyes nyelv- változatokban található ejtésformáknak azonban nem. A megállapítás főként néhány arab ország és nagyváros nevére vonatkozik, amelyek nem közveüenül, hanem más európai nyelvek közvetítésével kerültek a magyarba. Nem szabályszerű, hanem ún. hagyományos alakban újuk pl. Algír, Bejrút, Damaszkusz, Kairó vagy Tripoli nevét (az átírási szabályoknak megfelelő al-Dzsazaír, Bírót, Dimask, el-Káhira és Tarábulusz helyett), de Kuvait, Libanon és Szíria nevét (a szabályszerű Kvét, Lubnán, illetve Szárija helyett) is. Úgyszintén hagyományos formának számít az Eufrátesz folyónév (az arab ejtésmód szerinti szabályos megfelelője az el-Forát vagy az el-Furát lenne), illetve Tünézia fővárosának, Tunisznak a neve (vö. Keleti nevek magyar helyesírása, 115.). S hagyományos alakban írjuk Kába, a mohamedánok szent köve megnevezését is (az átírási szabálynak s az arab úásképnek a Kaaba felelne meg), Casablanca marokkói város nevét pedig nem is a magyar, hanem a francia úáshagyománynak megfelelően jegyezzük (arab neve: Dar al-Bajdá). Az arab eredetű közszavak he- lyesúása sokkal egyszerűbb, mint a személy- és földrajzi neveké. Esetükben a nem latin betűs úású nyelvekből átvett szavakra vonatkozó szabály (A magyar helyesúás szabályai, 205.) alapján járunk el, vagyis a magyarban szokásos kiejtésük szerint írjuk át őket, pl.: emír (=’világi vagy egyházi muszlim vezető’), fellah (=’szegény arab paraszt”), imám (=’muszlim egyházi vezető’ vagy •’előimádkozó’), kádi (= Túró, törvénytudó’), kávé, minaret, ramadán, sejk, számum (=’sivatagi homokvihar’), tálib (=’diák’), vezír (= tört. ’muszlim miniszteri rangú főhivatalnok’) stb. A magyarosan út arab közszavakhoz és tulajdonnevekhez a magyar szavak toldalékolási szabályai szerint kapcsoljuk a további szóelemeket, pl.: sejket, Allahhal Kadhafinak, Damaszkuszba, Tripoliból eufráteszi stb.
