Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-03 / 28. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 3. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Beperelte a kormányfőt Guy Verhofstadtot, a belga miniszterelnököt egy belga férfi perelte be, segítség- nyújtás elmulasztására hi­vatkozva. Szerinte Verhofs- tadt nem ad elég pénzt a belgiumi szegénység leküz­désére. A férfi a politikus egyik nyilatkozatára- hivat­kozik: a miniszterelnök ja­nuár 25-én jelentette be, hogy kormánya 20 millió euró segélyt ad Libanonnak. A feljelentő kifogásolja, hogy a kormányfő korábban azt mondta, kormányának nincs pénze a szükséget szenvedő belga állampolgá­rok megsegítésére, (m)- Az agyamra megy az öreg! Amióta képviselő lett, egyfolytában otthon ül! (Peter Gossónyi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Manó a parlamentben A héten végre - másfél hó­napos szünet után - me­gint betévedtek a parla­mentbe a honatyák. Még jó, hogy a törvényhozás épülete a várdombra épült, és mindenhonnan jól lát­ható, különben a gyengébb memóriájú képviselők akár el is felejthetnék, hová kell menniük, idén olyan keve­set kell bejárniuk. KOCUR LÁSZLÓ Nyárig mindössze harminc na­pot kell a munkahelyükön tölteni­ük képviselőinknek. Ki ne cserélne velük? S ha be is mennek, életük csupa játék, móka, kacagás. Olyan kisded játékokkal évőd- nek például, hogy valaki eggyel több szavazólapot dob be a tit­kos szavazatok gyűjtésére szol­gáló urnába, a többiek meg megpróbálják kitalálni, hogy ki volt az. Nézzük, hogy tippeltek! A kor­mánypártiak szerint az ellenzé­kiek voltak. Az ellenzékiek sze­rint a kormánypártiak. A nemze­tiek szóvivője szerint csak össze­ragadt két szavazólap. A le­gerősebb kormánypárt fő ideoló­gusa pedig a magyarázat keresé­sekor egyenesen gyermekkorába nyúlt vissza, szerinte egy ma- nócska csintalankodik a Tisztelt Házban. . Mindezek az épületes fejtege­tések a héten a Nemzeti Emléke­zet Intézete elnökének megvá­lasztása kapcsán hangzottak el. Az ellenzék/kormánypárt/össze- ragadás/manócska (a nem kívánt törlendő!) miatt csak másodszor­ra sikerült megválasztani a nem­zetiek méltán méltó jelöltjét e posztra. Ezt követően Ján Slota azonnal be is jelentette: szerinte az intézmény a Horthy-rendszer gaztetteivel is foglalkozhatna. Gondolom, a nemzeti vezér ke­veseknek okozott meglepetést hirtelen nyilatkozatával. Botor­ság lett volna akár Slotától, akár pártjától bármilyen építő jellegű Nyárig mindössze har­minc napot kell a mun­kahelyükön tölteniük képviselőinknek. Ki ne cserélne velük? megnyilatkozást várni. Az, hogy egy ideje csendben van, nem je­lenti, hogy okosabb lett. Ahol az influenza lehetővé tette, félévi bizonyítványt is osztottak a héten. Az oktatási miniszter is osz­tályozta magát. Ján Mikolaj kettes­sel értékelné eddigi ténykedését. Azt hiszem, jogos az enyhe osz­tályzat, hiszen nem kezdett hozzá azonnal őijöngve a magyar isko­lák bezárásához, ahogy az egy vérbeli nemzeti párti politikustól joggal elvárható lenne. S ne vitassuk most, hogy a hír­adókban aznap miért csupa fleg­matikus gyermeket mutattak, akiknek az arcáról legfeljebb annyit lehetett leolvasni, hogy „le van szarva ez a félévi bizo­nyítvány (is)”, hanem örüljünk annak, hogy akadnak olyan lur­kók is, akik már fiatalon nem pusztán az iskolarendszertől várják a felemelkedést. Például az az iglói, mindössze 15 éves gimnazista, aki nem várta meg, hogy szülei kiutalják neki a heti zsebpénzt, hanem maga igyeke­zett előteremteni azt. Otthon le­gyártott tizenkilenc darab két­százast. Mire elkapták, már hár­mat forgalomba is hozott belőle. Hiába, a tehetség olykor már igazán korán megmutatkozik! Az emberiséget okolja a mélyreható éghajlati változásokért az ENSZ kormányközi bizottsága Vészharangot kongatnak a környezeti szakértők MTl-HÁTTÉR Eddigi leghatározottabb figyel­meztetését tette közzé tegnap az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága. A jelen­téssel, mely szerint az emberi te­vékenység idézi elő a gyorsuló globális felmelegedést, a világ- szervezet további nyomást kíván gyakorolni a világ országaira an­nak érdekében, hogy tegyenek többet a folyamat megfékezése érdekében. A több mint 130 ország 2500 tudósát tömörítő bizottság (IPCC), amely a legtekintélye­sebbnek számít a globális felmele­gedés témakörében, szélsőséges éghajlati változásokat vázolt fel, egyebek mellett a hőmérséklet „példátlan” - legrosszabb esetben 6,4 Celsius-fokos - emelkedését vetíti előre az évszázad végéig. Olvadó jéghegyeket, kánikulákat, egyre gyakrabban fellépő aszályo­kat és hőhullámokat jósol. Kilá­tásba helyezi a trópusi ciklonok intenzitásának fokozódását, a he­ves esőzések megszaporodását és a tengerszint lassú, „több mint ezer éven át tartó” emelkedését is, valamint az Antarktisz és Grön­land jégtakarójának olvadását. A dokumentum szerzői „na­gyon valószínűnek” nevezték - a megfogalmazás 90 százalék felet­ti valószínűséget takar -, hogy az elmúlt fél évszázadban tapasztalt felmelegedés nagy része az embe­ri tevékenységgel, a fosszilis ener­giahordozók elégetésével magya­rázható. Ez elmozdulás az IPCC előző, 2001-es jelentésében fog­laltakhoz képest, a testület abban ugyanis még csak „valószínűnek” - ami 66 százalékos valószínűsé­get takar - tartotta, hogy az em­beriség okolható az éghajlat vál­tozásáért. „A huszadik század közepe óta a világ átlaghőmérsékletében megfigyelt emelkedés nagy része nagy valószínűséggel annak tu­lajdonítható, hogy növekedett az emberiség által kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok kon­centrációja” - áll a tegnap reggel Párizsban nyilvánosságra hozott jelentésben. A többek között mintegy 400 számítógépes szi­muláción alapuló jelentés hat forgatókönyvet vázol fel a hő­mérséklet változására az évszá­zad végéig. A középértékek sze­rint 1,8-4 Celsius-fokkal szökik fel a hőmérséklet az 1980 és 1999 közötti időszakhoz képest. A legkedvezőbb esetben 1,1-2,9, a legrosszabb körülmények kö­zött 2,4-6,4 Celsius-fokos növe­kedéssel számol. A tengerek víz­szintjének emelkedését 2100-ig a legoptimálisabb feltételek között 18-38 centiméterre becsülik a tu­dósok, a legborúlátóbb változat 26-59 centiméterre taksálja, de nagyobb növekedést sem zárnak ki a Déli-sark és Grönland jég­mezőinek olvadásának mértéké­ben. A tengerek vízszintjének emelkedése többek között Kiri- batit, Sanghajt és Buenos Airest fenyegeti. A következő két évti­zedben az IPCC szerint minden tíz évben 0,2 Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet. Még ha az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja 2000-ben megre­kedt volna az akkori szinten, ak­kor is évtizedenként 0,1 fokos melegedés lenne várható. Az ember éghajlatváltozásra gyakorolt befolyását most job­ban sikerült megérteni, mint va­laha - állítják a szakértők. „Na­gyon nagy bizonyossággal” az emberi tevékenység vezetett 1750 óta a Föld felmelegedésé­hez. A meteorológiai feljegyzé­sek kezdete, 1850 és 2005 között 0,76 fokkal nőtt a hőmérséklet, és a tíz legmelegebb évet 1994 óta regisztrálták. Az IPCC jelen­tése, mely a negyedik 1990 óta, megállapítja, hogy felgyorsul a tengerek vízszintjének emelke­dése. 1961 és 2003 között évente átlagosan 1,8 millimétert tett ki, de ezen belül 1993 és 2003 kö­zött már éves átlagban 3,1 milli­méterre rúgott. Az ENSZ éghajlatváltozásokat kutató szakértői számos hosszú távú változást körvonalaznak, köztük a szélrendszerekben is. Valószínűnek tartják, hogy a jövő­ben intenzívebbekké válnak a tró­pusi ciklonok, a tájfunok és a hur­rikánok, amelyeket sokkal heve­sebb széllökések és kiadósabb esőzések kísérnek. A jelentés 21 oldalas összefoglalója olyan ve­szélyekkel is szembesíti a döntés­hozókat, mint a Golf-áramlat las­sulása. Amennyiben a jelenlegi vagy magasabb szinten folytatódik az üvegházhatást okozó gázok kibo­csátása, az olyan változásokat fog előidézni a XXI. században a globális éghajlati rendszerben, „amelyek nagy valószínűséggel túltesznek a XX. században meg- figyelteken” - olvasható a doku­mentumban. Az ENSZ tisztségvi­selői azt remélik, hogy a jelentés­ben foglaltak cselekvésre készte­tik majd a kormányokat az üveg­házhatást okozó gázok kibocsá­tásának csökkentése érdekében. E gázok alapvetően a fosszilis energiahordozók erőművekben, gyárakban és autókban való elé­getésével kerülnek a légkörbe. „Ha az IPCC legutóbbi jelentését az emberiségnek szóló éb­resztőnek szánta, akkor ez a mostani jelentés vészjelző sziré­na” - reagált közleményében a Greenpeace nemzetközi környe­zetvédelmi szervezet. KOMMENTÁR Reformdiktatúrát! SERES LÁSZLÓ Érdekes érvekkel jönnek a magyarországi reformok ellenzői: hol azt kifogásolják, hogy túl lélegzetelállító tempóban, megfe­lelő háttér- és hatástanulmányok híján dübörög az állami re­formgépezet (ezt halljuk a kórházracionalizálás esetében), hol az a gond, hogy túl sok réteg talál kibúvót az új intézkedések alól (ezt mondják az amúgy régen esedékes vizitdíj bevezetése óta, és ebben igazuk van). Egy dolog biztos: Gyurcsány Ferenc kormánya katasztrofális felvezetéssel, minden kritikát alulmúló kommunikációval ugyan, de elkezdett valamit, aminek - ha összességében, tisztes távolból nézzük - óriási a jelentősége, az egész rendszerváltás szempontjából is. A kommunista ifjúsági szervezet volt funkcionáriusa most befejezi azt, amit 1989 óta a polgári de­mokraták lustaságból, felelőtlenségből, populizmusból (de mindig a mi közpénzünkből) elfelejtettek meglépni: intézmé­nyesíti azt az elvet, hogy nincs ingyenebéd, és nem az a „társa­dalmi szolidaritás”, hogy eltartunk egymillió szociális potya­utast, anélkül hogy tudnánk, ki fizet valójában társadalombiz­tosításijárulékot. Amióta a szocialista-liberális kabinet elszánta magát a szüksé­ges megszorításokra („konvergenciaprogram”), valamint a szo­ciális-egészségügyi szféra átfogónak tűnő átalakítására, kide­rült, hogy ezekhez a lépésekhez valahogy viszonyulni kell, lép­nie kell az ellenzéknek is, nem elég csak hazugozni meg kivo­nulni az ülésteremből, valahányszor a miniszterelnök szólásra emelkedik (mert az ominózus ősz óta ez történik Budapesten). Most látszik igazán, mekkora hiányossága a politikai mezőnek egy valódi, angolszász típusú, libertárius gazdaságpolitikát val­ló konzervatív-liberális párt - jobb híján egy nagy baloldali néppárt és egy kicsi, ártalmatlan balliberális alakulat kénytelen lenyeletni a lakossággal azt a gyógyszert, amely éppen azt a be­tegséget gyógyítja, amit ők okoztak: a túlköltekezést, a refor­mok teljes elmaradását, a piaci gondolkodás gyökértelenségét, a társadalom államszeretetét és államfüggőségét. A Fidesz jól rászervezett a tavaly őszi protestmozgalmakra, de az elmozdulást nem lehet nem észrevenni: óvatosan ugyan, de több gazdaságpolitikusuk is lehátrált a tavaszi, döbbenetesen populista ígéretözönről, és szinte már elfogadják, hogy igen, ha ők lennének kormányon, valamiféle kiigazítás szükséges lenne. Ami a reformokat, tehát a kórházi ágyszámleépítést, a vizitdí­jat, a tandíjat, a versengő magánbiztosítók rendszerének kiala­kítását illeti: itt bizony nagyobb elszántságra és kevesebb kon­zultációra lenne szükség. A véget nem érő konzultációs folya­matok csak arra jók, hogy az ellenérdekelt lobbicsoportok min­dent felpuhítsanak vagy nettó megfúrjanak, ami nem tetszik nekik. Es ilyenből nagyon sok van. A címben túloztam: nem diktatúrára van szükség a reformok területén, hanem racionális döntésekre, magabiztosságra, a szociális bűntudat mellőzésére - és legfőképpen világos vízióra, vezetési képességekre, leadership-re. Aki túl sokat érdekegyeztet, az nem tudja, mi a saját érdeke. A szerző a Hírszerző.hu főszerkesztője JEGYZET hetente legalább kétszer tet­ték föl otthon, amikor az el­lenőrzőjét ellenőrizték. Ma rá­adásul itt ez az átkozott bizo­nyítvány. Legjobban tenné, ha világgá menne. Ezt a szé­gyent. Nem elég, hogy a bará­tai is elpártoltak mellőle, ott­hon sincs nyugta. Pedig leg­alább az anyja megérthetné. De ő csak áll, behúzott nyak­kal, és a nagy viszály után csupán annyit mond, apád jót akar, hidd el, de még a fejét se meri megsimogatni. Az osz­tálytársai most bezzeg a cuk­rászdában ülnek, hatalmas krémeseket, képviselőfánko­kat falnak gyomorrontásig. Bánatában elszundított. Arra ébredt, hogy nyílik a szo­bája ajtaja. Alig mert fölpis- lantani. No, hol az a híres bi­zonyítvány? Apja állt az ajtó­ban, vészjósló tekintete nem sok jót ígért. Engedelmesen fölpattant, kivette a táskájából azt a hírest, lesütött szemmel átnyújtotta. Hihetetlen! - csattant föl az apa. Hiába pré­dikálok neked évek óta?! Nincs még egy ilyen ostoba fajankó a világon. Tiszta egyes! Mivé leszel? Nincstelen tudós az akadémián? Kopott kabátos egyetemi tanár? Még oktatásügyi miniszter se lehet belőled! Mi lesz veled, emberke? GRENDEL ÁGOTA Reszkető kézzel kotorászott a zsebében. Nem találta a kul­csát, s amikor végre előhalász­ta, leejtette, lehajolt érte, köz­ben beverte a fejét az ajtófél­fába. Csak ne legyen otthon senki, sóhajtotta vágyakozva. Föllélegzett, mert az ajtó be volt zárva, rendesen, kettőre fordították a kulcsot, biztosan nem találkozik sem az apjá­val, sem az anyjával. Egyenesen a szobájába ment, bár jócskán elmúlt dél, és reg­gel óta semmit sem evett, nem bírt volna lenyelni egy falatot sem. Pedig ott várta a hűtő­ben a kedvence, vadas hús, csak meg kellene melegíteni, jaj, máskor két-három tányér­ral is bevágott. De ma bot­rányszag lengedezik a levegő­ben. Biztos, ami biztos, kibé­lelte a nadrágját, apja nadrág­szíját elrejtette a szekrény mé­lyére. Lelki füleivel hallotta a sokat ismételgetett szöveget: nem- megmondtam, hogy így nem lesz ember belőled, nem vi­szed semmire! A régi lemezt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom