Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-17 / 40. szám, szombat
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 17. Jánossy Lajos, Karádi Éva, Renata Deáková, Bán Zsófia, Adam Bžoch, Németh Gábor, Görözdi Judit, Pavol Rankov, a háttérben Bobošék (Somogyi Tibor felvétele) Az eszmecsere arra irányult, mekkora súllyal jelenlevő a szlovák irodalom a magyar köztudatban, és fordítva Szlovák szólisták magyar térben Van-e párbeszéd, valamiféle gyakorlata a kölcsönösségnek, pártolandó módozatai a kultúrák közötti átjárásnak - kínálta a kérdések sorát Adam Bžoch irodalom- történész azon a rendezvényen, melynek főszereplője a szlovák és a magyar irodalom volt. CSANDA GÁBOR Nos, az átjárás a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Műhely című rendezvénysorozatának első állomásának színhelyén, a fővárosi A4-es Nulladik terében többfelől is biztosított volt. A sorozat vendége ugyanis a Magyar Lettre Internationale és legutóbbi, 63. száma (2006/2007 Tél) volt, természetesen nemcsak maga a negyedéves európai kulturális folyóirat, hanem főszerkesztője, Karádi Éva, s a téli lapszám meghívott vendégei: magyar részről három kiváló stilisztaíró: Bán Zsófia, Németh Gábor és Jánossy Lajos, szlovák részről Pavol Rankov novellista-kritikus, Renata Deáková műfordító (vagyis Deák Renáta, a Jadviga párnája című Závada-regény Hollý-díjas szlovák változatának szerzője) s mindkét részről Görözdi Judit irodalomtörténész. Hogy miért épp ők osztották meg a szép számban összejött közönséggel a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok jelenére és egyáltalán a kortárs irodalomra vonatkozó gondolataikat, az már a kezdet kezdetén kiderült. A szóban forgó Lettre-szám ugyanis Szlovák szólisták összefoglaló cím alatt nem csekély terjedelmet szentel a jelenkori szlovák irodalomnak, megerősítve a Bartusz György Vezette kassai akadémia kiváló festőnövendékének, Pál Ildikónak a képeivel. A festőművész munkáinak világába Hushegyi Gábor rövid dolgozata kínál a lapban művészettörténeti fogódzót. A Lettre tehát az est folytonosan vissza-visszatérő kiindulópontja volt; Karádi Éva elmondta, hogy a szám budapesti tavaly decemberi és idei januári ősbemutatója több helyszínen s más társrendezvényekkel egybekötve zajlott (Műcsarnok, Petőfi Irodalmi Múzeum, Örökmozgó - itt történetesen a szlovák filmhét keretében; de megemlítendő a budapesti Szlovák Intézet is, ahol Németh Zoltán műsorvezetése alatt Esterházy Péter és Pavel Vilikovský egymás műveiből olvastak fel). S volt természetesen a Nulladik térben is felolvasás: Pavol Rankov egy Bán Zsófia-próza szlovák változatát adta elő (Esti iskola - olvasókönyv felnőtteknek), ebből is a páratlanul mulatságos Tenkes kapitánya (egy tanárnő) előadását. A hangos felröhögések közepette (itt például Koloman Kertész Bagala képzelendő el teljes kiadóvezetői nagyságában, amint e sorok írója mellett ülve egyensúlyoz a székén) is megütötte a fülemet, hogy a cunami a szlovákban nőneműnek képzelhető; ez jobban meglepett, mint amikor Adam Bžoch utánozhatatlan eleganciájú franciasággal említette az est főszereplőjét, valahogy így: latch an- tachnaszionál. Visszaadhatatlan, elismerem. Kisebb cunamit idézett elő Németh Gábor felolvasása is: ő a magát csak Baliának nevező szlovák kisprózaíró (Vladimír Balia) egy magyarra fordított novellájának töredékét adta elő; ebben meg az okozta a váratlan meglepetést, hogy a Balla-szöveg, minden korábbi felmenőjével ellentétben nem keltett frusztrációval vegyes depressziót, sőt, kifejezetten derűt keltett, kivált az a része, mely a falu összes lakójával - a plébánost sem kivéve - intim kapcsolatba lépő nőszemély templomi házasságkötését ecsetelte, tán mondanom se kell, nem ezekkel a szavakkal (Koloman Kertész Bagala ennél a résznél kikezdte a székemet). A rendezvényt egyébként is látványos és még inkább jól hallható dinamikusság jellemezte, hol Adam Bžoch osztogatta gyakorlott karmesterként a kérdéseket, hol meg a színpad félhomályába vesző Erich Boboš Procházka és zenekara (Boboš és Lengyel Pisti nagymesterek) szólalt meg, a közönséget megmozgatón. Sok szó esett arról, hogyan értjük egymást, és értjük-e kellő és kívánatos mértékben, mármint a szlovák és a magyar irodalom olvasói, s bizony, ott és akkor, a Nulladikban az járt a legjobban, aki nem szorult szinkrontolmácsra, nemcsak azért, mert minden fordítás természetszerűen elvesz is valamit az eredetiből, hanem mert a mindkét nyelven megszólalni képesek (Deák Renáta és Görözdi Judit) kapásból és a legváradanabb pillanatokban váltottak hol emez, hol meg amaz nyelvre. A dallamosan változatos felvetések és közbeszólások egy része azt igyekezett megragadhatóan körvonalazni, mekkora súllyal jelenlevő a szlovák irodalom a magyar köztudatban. Nem igazán a neki megfelelő súly- lyal, ez, mint sejthető is volt, ismét kiderült. Fordítva, a másik irányból: a magyar irodalom szlovákiai (szlovák) fogadtatása terén már súlyos érvek (és a Kalligram-műhely gyakori, igen jó értelemben vett megidézése) hangzottak el: napjainkban a kortárs magyar irodalom legjelentősebb alkotásai sorra hozzáférhetővé válnak szlovákul is. Itt - műit az Görözdi Judit tárgyüagos helyzetjelentéséből kiderült, s ez tanulmányként a Lettre-számban is olvasható - talán a kiadott fordításkötetek kellő mélységű és mértékű értékelése terén mutatkozik pótolnivaló (de ez nyilván a szlovák irodalomkritika kondíciójával is összefügg; erről nem esett szó). Teljességgel visszaadhatadan anríak az érdekfeszítő vitának még a szempontrendszere is, mely arról folyt, hogy a magyar író miért épp a regényben látja a föltorlódott és szinte elbeszélheteden világtapasz- talat-történeteket, s ugyanez a szlovák író számára miért épp novellákban és elbeszélésekben látszik inkább kézenfekvőnek. S volt egy harmadik nagyobb téma is: a szlovák és a magyar identitás érintkezési pontjai, átfedései. Végül, hosszas eszmecsere után úgy esett, hogy nem a közösen, de másként vagy részben párhuzamosan megélt történelem és nem a nagy történeti tapasztalatok legkisebb közös nevezője találtatott meg, hanem az irodalom, a mindkét irodalom tapasztalata jutott szóhoz. Eszerint a gyávaság lehet a legjellemzőbb azonosságjegyünk, kudarcaink, frusztrációnk s természetesen az ezekből kinyerhető empátia (Németh Gábor bölcsességnek mondta). Ez a bölcsesség, a bölcs irónia és a figyelem érzékenysége végül nemcsak a két irodalom jó jellemzőjének látszott-mutatkozott, hanem magának a rendezvénynek is. A „német Greta Garbóként" elhíresült svéd filmcsillagot a náci rezsim a maga céljaira sajátította ki Megfilmesítik Zarah Leander életét MH-HÍR Berlin. Edith Piaf után Zarah Leander: a francia sanzonénekesnőről készült filmmel nyitó berlini filmfesztiválon Ben Verbong rendező bejelentette, hogy filmet készít a „német Greta Garbóként” elhíresült svéd filmcsillag életéről. Zarah Leander március 15-én lenne százéves. Verbong a Variety című magazin berlini különszámában azt nyilatkozta, hogy Zarah L című filmjében mindenekelőtt arra a kérdésre keresi a választ, vajon miért engedte meg az 1981-ben Stockholmban elhunyt Leander, hogy a náci rezsim a maga céljaira kisajátítsa. A müncheni Blue Eyes Fiction produkciójaként készülő film Regine Kühn forgatókönyvén alapul. Az európai koprodukciós film főszereplőjének „nemzetközileg ismert filmcsillagnak” kell lennie. Leander századik születésnapja alkalmából Németországban felújítják a Bolváry Géza rendezésében 1937-ben készült Premiere című filmet, amelyben német nyelven debütált a svéd díva. Leander mindenki másnál inkább felkeltette a férfiakban a „titokzatos asszony” iránti vágyakozást, s egyúttal a Hollywoodban eltűnt Marlene Dietrich „pótlékául” is szolgált. Az „elegáns krimit” Bécsben forgatták, még az előtt, hogy Zarah Leander UFA-filmekben szerepelt volna. Leander partnere volt mások mellett Attila Hörbiger, Theo Lingen és Kari Mar- tell. (Képarchívum) RÖVIDEN Középpontban Kodály Zoltán Budapest. Egy hónap múlva kezdődik a 27. Budapesti Tavaszi Fesztivál, ami idén Kodály Zoltán munkásságát és a magyar kultúra értékeit helyezi a középpontba. A rendezvény több száz ingyenes programot is kínál. Sebestyén Márta és barátai koncertjére hamar elfogytak ajegyek, de komoly az érdeklődés az 50 éves Bartók Vonósnégyes Kocsis Zoltánnal közös koncertjére, az Amadinda Ütőegyüttes előadására, a Kovalik Balázs által tavaly rendezett és most újra műsorra tűzött Mozart-maratonra, és a Kodály Zoltán tiszteletére összeállított, világzenei stílusú, Pávaének című produkcióra. A nem hivatásos művészeknek szervezett Fringe Fesztivál, a BTF utolsó három napján zajló non-stop társfesztivál 350 programja ingyenesen látogatható. (MTI) Arthur Penn életműdíja a Berlinálén Berlin. Arthur Pennt, a Bonnie és Clyde, a Kis nagy ember és számos más kiváló alkotás rendezőjét munkásságáért tiszteletbeli Arany Medve-díjjal tüntették ki a berlini filmfesztiválon. Arthur Penn tévé- társaságoknál kezdte karrierjét, és berlini sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy ez nagyon jó hatással volt későbbi munkásságára: „Meg kellett tanulnom a kamerán keresztül látni a világot” - mondta. Penn nem tartja magát hollywoodi rendezőnek. Nincs is túl jó véleménye az ott készülő szuperprodukciókról. Az életműdíj Perm szerint éppen időben érkezik: „Ha tovább vártak volna, a koporsóból kellett volna előrángatniuk” - ékelődött a kedélyes filmes. (MTI) PENGE Tóbiás Krisztián: Ver/sec Etna, Zenta, 2006 Tóbiás Krisztián első kötetének címe ötletes, többértelmű dm, hiszen többféleképpen olvasható: versek, ver per sec, v/s stb. A kötet versehe is jellemző a sokszínűség, Danyi Zoltán nem véletlenül jegyzi meg utószavában, hogy „A Ver/sec kötet darabjai mind formailag (szabadversek, kötött formák, prózaversek), mind tematikailag változatosak.” Ez a változatosság azonban véleményem szerint sokkal inkább a pályakezdés hangpróbál- gatásainak szól, mint a Danyi által későbbiekben említett „magabiztos formakezelés”-nek és „kiérlelt versbeszéd”-nek. Hiszen Tóbiás Krisztián kötetében a versek döntő többsége a Tolnai Ottóra jellemző versbeszédet imitálja - az utánzás értelmében, vagyis nem képes átírni, megújítani a költőelőd modorát, inkább annak alacsonyabb színvonalú másolása történik; erre egyébként parodisztikusan maga a költő is utal: „hazajöttem és / elkezdtem bozsikosan írni / ő meg úgyis tolnaisan ír úgyhogy / öröklődő ez a dolog / és nem fog kihalni (...) ősi szokás szerint én is / csak annyit lopok / amennyit lehet.” A tolnais versek mellett a kötet tartalmaz néhány vizuálisan a neoavantgárd szövegalakításra jellemző szöveget, egy akár minimalistának is tekinthető verset és egy versfordítást, Yon SonNémeth Zoltán kritikai rovata Do versét T. K., azaz vélhetően Tóbiás Krisztián fordításában. Hogy erre a magányos versfordításra miért volt szükség a kötetben, azt megint csak a hangját kereső költő bizonytalankodásaival lehetne magyarázni. A Ver/sec tolnais versehe a vajdasági coloure local, illetve a térség utóbbi évtizedeinek Urai feldolgozása jellemző: „mindenki ott állt a lakótömb előtt / az eget bámulták meg egy kis tranzisztoros / rádió köré / kuporodtak hallgatni mi is a / helyzet itt felettünk / a nato csapatai megkezdték / jugoszlávia bombázását.” Ezekben a szövegekben a magánéleti események általában történelmi távlatot kapnak. A probléma csak az, hogy ezek az események, sztorik, anekdoták általában megmaradnak a pubU- dsztikai érvényességen belül, vagyis sztoriként érdekesek, olvasmányosak ugyan, de meg is maradnak a pubhcisztikai szövegek nyelvi és személeti szintjén, nem képesek összetettebb, bonyolultabb nyelvi konstrukcióvá ösz- szeállni, költészetként működésbe lépni. Ezért van az, hogy Tóbiás versei többször közhelyekbe futnak C,ezért megyek városról városra / hogy otthon legyek végre valahol”, „minden este legördül a // függöny.”), s ezt mo- ralizálással sem tudja feloldani. Ezek a problémák a nem tolnais, nem történetszerű versekben is jelentkeznek, viszont ez utóbbiakban a mégiscsak érdekes anekdoták helyébe általában semmitmondó passzusok kerülnek: „közel istenhez és egyre távolabb tőlem”, „csak a kockára nyírt bokrok hisznek a mesékben” stb. Vagyis összefoglalóan: a következőkben mindenképpen a hagyomány merészebb és egyúttal mélyebb újraértésére van szükség. Értékelés: ••••OOOOOO A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül.
