Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-16 / 39. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 16.- Tartson ki! Most előbb Koszovón kell segítenünk... (Peter Gossányi karikatúrája) Belousovová kis dühös tegnapi kirohanása elsősorban saját híveinek szólt Elgágintotta magát...? FIGYELŐ Nem mennek az USA-ba Szíriában élő iraki menekültek kikeltek az amerikai kormány tervei ellen, melyek szerint az Egyesült Államok mintegy 7 ezer iraki menekültet fogadna be. Az Egyesült Államok ezzel a lépéssel az erősödő nemzetközi nyomásra reagál, mivel a háború kezdete óta mindössze 463 iraki menekültet fogadott be, 2008-ban viszont - mint Sean McCormack külügyi szóvivő szerdán bejelentette - kész 7 ezer menedékkérő befogadására. Az iraki háború kezdete óta 3,8 millió iraki hagyta el hazáját - többségük Szíriába vagy Jordániába távozott - vagy vált belső menekültté. Egyedül Szíriába mintegy 1 millióan menekültek. A Szíriában élő menekültek közül sokan elutasítják az amerikai tervet, mondván, hogy inkább otthonuk közelében szeretnének maradni. Egyesek úgy vélik, hogy az amerikaiak szét akarják szórni az iraki népet, hogy kiürüljön Irak, s így szabad kezet nyeljenek ott. (m) Észak-koreai hadkészültség Észak-Korea második számú vezetője csütörtökön a hadkészültség további fenntartására utasította a hadsereg minden tagját és a lakosságot, arra az esetre, ha az Egyesült Államok megtámadná az országot. „Könyörtelenül visszaverjük az agresszorokat, és (amerikai támadás esetén) mozgósítással megvalósítjuk az újraegyesítést” - jelentette ki Kim Jong Nam, a Legfelsőbb Népi Gyűlés (parlament) elnökségének elnöke több ezer kormányzati és katonai tisztségviselő előtt mondott beszédében, amelyet közvetített az állami televízió is. Az újraegyesítés szóval valószínűleg a két Korea egyesítésére utalt. Nem szokatlan a sztálinista diktatúrában az üyen Amerika-eOen- es szónoklat, és feltehetőleg Kim Dzsong II észak-koreai vezető közelgő 65. születésnapja elé időzítették. (MTI/AP) Általában egyáltalán nem kell mellre szívni, ha elgá- gintja magát némely liba, hiszen, finoman szólva, e- leve gágogásra vannak ők kijelölve - kommunikálási lehetőségeik tekintetében legalább is... Csak a gyengébbek kedvéért jegyzendő meg, hogy alant a zsigerileg buta emberekről is szó lesz. BARAK LÁSZLÓ Bár a legkevésbé sem bizonyos, hogy Anna Belousovová, a szlovák parlament alelnökasszonya holmi kódoltan ostoba személyiség lenne. Van ennél sajnos sokkal borzasztóbb lehetőség is. Az nevezetesen, hogy hősünk nagyon is tudatosan és jellemzően provokatív szándékkal szokott volt megnyilatkozni, kivált, ha meglát egy-egy kamerát vagy mikrofonkarót. Feltételezhetően azért, hogy egy a prosztó kijelentések kéjes konzumálására kapható társadalmi réteg - lásd, az általa is fémjelzett Szlovák Nemzeti Párt szavazóbázisát - a lehető legtökéletesebben ki legyen elégítve. Ezúttal konkrétan az olyan magyarellenes felhangú megnyilatkozásokról van szó, amelyek szinte minden esetben a tűzre öntött olajként lobbantják föl a tagadhatatlanul létező szlovák sovinizmus lángját. Belousovová kis dühös tegnapi kirohanása tehát - amelyre egyértelműen a Magyar Koalíció Pártja delegációjának az európai parlamenti látogatása kapcsán került sor - elsősorban saját híveinek szólt. Amint az az arcátlan és cinikus csúsztatás is, amely szerint a Kalligram könyvkiadót, egyszersmind a Szlovákiában működő, általában magyar nyelvű szépirodalmat is gondozó kiadókat áttételesen ugyan, de A Szlovákiában születő magyar irodalom az egyetemes magyar kultúra, a magyar, sőt a világirodalom szerves része. már-már árulással, mi több, csalással vádolta meg. Csak azért, mert, úgymond, a szlovák kulturális minisztérium által is(!) támogatott kiadványaikat a magyarországi könyvpiacon is forgalmazzák...! Mármost, ugye, korántsem kell ahhoz avatott könyvkiadói szakembernek lenni, hogy vüágos legyen, a Szlovákiában születő magyar irodalom az egyetemes magyar kultúra, a magyar, sőt a világirodalom szerves része. Mint ilyen, létezését és terjesztését lehetetlen, tilos, sőt, vaskos oktalanság és diplomáciai provokáció államhatárok közé kényszeríteni. Ugyanez vonatkozik természetesen a Szlovákia határain túl született, születő szlovák irodalmi produktumokra is. Ez ideig nyilván ezért nem is jutott üyesmi normálisan gondolkodó halandó eszébe. Ha mégis, valószínűleg nem volt bátorsága kétségbe vonni egy ilyen evidenciát... Belousovová asszonynak azonban, lásd, mint fent, semmi sem drága, hogy teljesítse az SNS menetrendszerű nacionalista, soviniszta penzumát. Közben még az sem zavarja őt, hogy Szlovákia épp úgy annak az európai államszövetségnek, azaz az Európai Uniónak a tagja, mint Magyarország. Ahová épp olyan jogon szállítható és szállíttatik is „könyváru”, mint a Szlovákiában termelt liszt vagy éppen a liptói túró, amely élelmiszeripari termékek árában, ugye, épp úgy benne van a „szlovák költségvetési támogatás”, mint egy-egy államilag, a szlovákiai magyar adófizetők pénzéből is dotált könyvkiadói produktumban! ÉVFORDULÓ 65 éves Kim Dzsong II MT1-1SMERTETŐ A mai napon tölti be hatvanötödik életévét Kim Dzsong II, a kommunista Észak-Korea vezére, aki 1994 óta áll országa élén. Hivatalos életrajza szerint 1942. február 16-án született a Koreaifélsziget északi részén található Paektu-hegynél. A hivatalos életrajz arra is kitér, hogy születését egy fecske jósolta meg, s vüágra jövetelekor kettős szivárvány és egy új csillag jelent meg az égen. Kim tanulmányait nagy valószínűséggel a baráti Kínában végezte. Diplomájának 1964-es átvételekor a legmagasabb akadémiai kitüntetésben részesült. Karrierje nem lehetett kérdéses, mert apja, Kim ír Szén ekkorra megszilárdította hatalmát. Fia rakétagyorsasággal emelkedett a pártapparátusban. Huszonhat évesen a Koreai Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, nem sokkal később már a párt propagandáért felelős igazgatója lett. A nyolcvanas években már gyakorlatilag ő uralta a pártot; Kim ír Szén 1994. július 8-án bekövetkezett halála után nem volt kérdés, ki veszi át az ország vezetését. Kim ír Szén azonban holtában is elnök maradt, a pozíciót inkább megszüntették, semmint, hogy új ember töltse be azt. így Kim Dzsong II hivatalosan csak 1997-től tekinthető Észak-Korea vezérének, amikor is megszerezte a Koreai Munkáspárt főtitkári posztját és a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki székét. így Észak-Korea lett az egyetlen kommunista állam, ahol apáról fiúra szállt a hatalom. Az ország helyzete azonban nem lett jobb, a hadi fejlesztések az állam összes bevételét felemésztik, miközben évek óta éhínség és szegénység tombol. Észak-Korea újabban a nukleáris kártya kijátszásával kísérletezik, tavaly októberben kísérleti atomrobbantást hajtott végre, s atomlétesítményeinek bezárásáért cserébe gazdasági segélyt és előnyöket követel. Kim Dzsong II ugyan a világ egyik legszegényebb országa élén áll, de nem veti meg a luxust. A mindössze 160 cm magas „Szeretett Vezér” gyakran hord magas sarkú cipőt, odavan a homárért, a kaviárért és a szivarokért. Nagyon szereti a filmeket (kedvencei a Bond- és a Rambo- filmek), és az amerikai női focibajnokságot. Kedveli a jó borokat és a Hennessy konyakot, a- melyből évi 700 ezer dollár értékben vásárol. Bízvást zokon is vette, hogy az ENSZ BT az észak-koreai atomrobbantás után betiltotta a luxusáruk Észak-Koreába irányuló exportját, így tiltólistára kerültek az ékszerek, édességek, luxusautók, jachtok és plazmatévék. A szankciók azonban inkább jelképesek, mert az észak-koreai elit kínai bevásárló-turizmus révén szerzi be a szocialista életmódba kevéssé ülő termékeket. A Kim Dzsong II magánéletéről szóló hírek is ellentmondanak egymásnak: első felesége (ha vaSzereti a luxust (Képarchívum) lóban elvette feleségül) egy színésznő volt, akitől legidősebb fia, és egyik lehetséges örököse, Kim Dzsong Nam született. A hírek szerint összesen háromszor nősült, 1974-ben lánya, 1981-ben még egy fia született, aki ma a másik lehetséges örökös-jelölt. A dél-koreai szolgálatok szerint különböző kapcsolataiból összesen még nyolc gyereke van. KOMMENTÁR Törvényes hőrablók MOLNÁR IVÁN Mindenki számára elfogadható döntést hozni a társasházak hőfogyasztásának a számlázásáról Szlovákiában lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Korábban hatalmas felháborodást váltott ki a társasházak lakóinak a körében, hogy 2008. végéig minden lakóháznak át kellett volna térnie az átalánydíjas elszámolásról a mérés szerintire. Mindez azzal járt, hogy mára a lakóházak jelentős részében minden egyes radiátort elláttak hőszabályozó szeleppel és egyéni hőfogyasztásmérővel. A döntés ellen tiltakozók és a késlekedők számára jó hír, hogy a parlament a múlt héten elfogadta a távhőszolgáltatásról szóló 2004. évi 657-es törvény módosítását, amely a mérés szerinti elszámolás bevezetését a lakókra hagyja. A törvénymódosítás azonban korántsem oldott meg minden problémát. A mérés szerinti elszámolást korábban azzal népszerűsítették, hogy végre mindenki a valós fogyasztása szerint fog fizetni. A 2008-as határidőnek és az igazságosabb számlázásnak a reményében a társasházak tömegesen szereltették át a fűtési rendszereiket. Azt azonban már kevesebben regisztrálták, hogy ha ezzel párhuzamosan nem szigetelik a lakóházat és nem cserélik modernebbekre az ablakaikat, csak elenyésző összeget lesznek képesek megtakarítani, miközben az átállásra lakásonként több ezer koronát fordítottak. Szigeteltük a házunkat, mindenki új ablakot vásárolt, beszabályoztuk a fűtési rendszerünket, minden radiátorra felszereltük a hőszabályozó szelepeket és a mérőműszereket - minden lakó elégedett lehet? Korántsem! A jelenleg érvényes rendszer szerint ugyanis az ilyen házakban is a fogyasztás 30-50 százalékát a lakás alapterülete szerint kiszámított átalány adja, és csak a fennmaradó részt számítják a mérőműszerek alapján. Mindez azonban nem számít a legnagyobb problémának. A törvény gondol arra, hogy a földszinti, a sarkokon és a legfelső emeleteken található lakásokban objektív okoknál fogva nagyobb a fogyasztás, mint a többi lakásban, és ezért egy meghatározott koefficiens alapján alacsonyabb árat szabhatnak meg számukra. A probléma ezzel kapcsolatban csupán az, hogy ennek eldöntését az állam a lakógyűlésekre hagyja. Vagyis ha a lakók úgy döntenek, nem kedveznek az ilyen lakásokban élő szomszédjaiknak, akkor azok nem számíthatnak alacsonyabb árakra. Ugyanígy gyakori gondnak számít az is, hogy néhány lakó napközben kikapcsolja a radiátorait, és a lakását a szomszédoktól átáramló hővel fűti. Ez esetben felkérhetjük a házkezelőt, hogy végeztesse el egy erre szakosodott céggel a lakások közötti hőáramlás elemzését, ami alapján igazságosabban lehet kiszámítani a fogyasztást. Az esetek többségében azonban nem járunk sikerrel. így nem marad más hátra, mint a szomszédokkal határos falak hőszigetelése vagy a költözés egy kedvezőbb fekvésű lakásba. A mindenki számára igazságos törvényekre nem érdemes várnunk. Két valóság CZAJL1K KATALIN Kelet-Közép-Európa olyan szeglete a világnak, ahol évszázados jelenség a kollektív tudathasadás állapota. Nem is csodálkozhatunk ezen olyan nagyon, hiszen tájainkon hagyományosan szakadék tátong a hivatalos és a valódi igazság között, és így a történelem során a közember is megtanulta kódolni és dekódolni a politikai üzeneteket, elfogadva, hogy semmit sem kell teljesen úgy érteni, ahogy elhangzik. Országunk történetében volt (majdnem) nyolc év, amikor úgy tűnt, legalább részben helyére billen a kizökkent igazság. A két Dzurinda-kabinet ideje alatt sok minden kimondatott - például az ország gazdasági állapotáról (ellenben Magyarországgal) - s a kormányzat ehhez igazította lépéseit. Minden jel arra utal, ezek az idők véget értek. S nem is arra gondolok elsősorban, hogy a kormány újra elkezdett költekezni, hiszen elődjének köszönhetően most egy ideig van miből. A nagyobb baj az, hogy visszatért az a fajta űr a deklaratív szinten megfogalmazott igazság és a tapintható valóság között, amelyet a Mečiar-kormányok idején tapasztaltunk utoljára. Robert Fico azt deklarálja, elítéli a háborús szlovák államot, miközben koalíciós partnere ismételten rehabilitálni próbálja ugyanazt a rendszert. A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban a kormány hivatalos nyilatkozata szerint marad a status quo, miközben jelentősen csökkentik a kisebbségi kultúrák támogatásának összegét, s a magyar nyelvű egyetemet is siralmas anyagi helyzetbejuttatják. Azt, hogy Szlovákiában az officiális nyilatkozatok újabban nincsenek köszönőviszonyban a valósággal, nyilván Brüsszelben is tudják, egyébként nem nagyon érthető, az Európai Parlament képviselői miért az ellenzéki MKP-tól tájékozódnak az országban zajló dolgokról. Ugyancsak szokatlan, hogy az EU soros elnökségét viselő Németország miniszterelnöke sem a kormány, hanem az ellenzék vezetőjével, Mikuláš Dzurindával találkozik... A tudathasadásos társadalom legnagyobb átka, hogy elfedi az igazságot, úgy, hogy azt csak az látja, aki akarja. S miként azt Magyarország esetében tapasztaljuk, annak, hogy mindenki a neki tetszőt tekinti igazságnak, „természetes” velejárója a társadalom kettészakadása, a két „tábor” közötti átjárás, sőt, bárminemű kommunikáció lehetősége nélkül. S bár szokva vagyunk ehhez, talán mégis azt reméltük, egyszer s mindenkorra utánunk van. Úgy tűnik, tévedtünk.
