Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-14 / 37. szám, szerda
26 Sport ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 14. www.ujszo.com SPORTMENÜ Kosárlabda FÉRFI EXTRALIGA, 27. forduló - 18.00: Sp. Nová Ves-In- ter Bratislava, Svit-Handlo- vá, Nitra-Lučenec; 19.15: Dolný Kubín-Rieker Komárno - a mérkőzést Rózsahegyen játsszák; 19.30: Slávia TU Košice-Levice. NŐI EXTRALIGA, az 1-6. helyért, 22. forduló - 17.00: K Cero Košice-Viktoria Košice, Ružomberok-Nitra; 18.00: Poprad-Cassovia Košice. Labdarúgás ELŐKÉSZÜLETI MÉRKŐZÉSEK - 14.00: Žiar nad Hro- nom-Eldus Močenok; 14.30: ViOn Zlaté Moravce-Slovácko. Kézilabda NŐK, WHIL, 15. forduló - 18.00: Michalovce-Kunovice, ŠKP Štart Bratislava-Banská Bystrica. FÉRFI EXTRALIGA, rájátszás, 3. forduló, A csoport - 18.00: Hlohovec-Prešov, Košice-ŠKP Bratislava. B csoport - 18.00: Topoľčany-Považská Bystrica, Sečovce-Nové Zámky - a gál- szécsiek pénteki visszalépésük után mégis folytatják az élvonalban, (ú) NIKÉ Szerda, február 14. NHL: 96. Boston-Edmonton 2,25-3,8- 2,3-1,5-1,5; 97. Caroli- na-Los Angeles 1,75-4,2-31.25- 1,75; 98. Toronto-NY Islanders 2-4-2,55-1,45-1,55; 99. Montreal-Florida 1,95-4- 2,6-1,4-1,6; 100. Tampa Bay-Phoenix 1,75-4,2-31.25- 1,75; 101. St. Louis-San Jose 2,35-4-2,15-1,55-1,45. Labdarúgó UEFA-kupa, a nyolcaddöntőbe jutásért, 1. meccsek: 760. CSZKA Moszk- va-Maccabi Haifa 1,45-3,6- 6,1-1,1-2,25; 761. Bordeaux-Osasuna 1,95-3,1-3,35- 1,25-1,6; 762. Sahtar Do- neck-Nancy 1,75-3,2-4-1,15- 1,75; 763. Leverkusen-Blackburn 2-3-3,4-1,25-1,55; 764. Fenerbahce-Alkmaar 2,2-3,1- 2,9-1,3-1,45; 765. Hapoel Tel Aviv-Gl. Rangers 2,4-3-2,7- 1,3-1,35; 766. Werder Bremen-Ajax 1,6-3,4-4,7-1,11,9; 767. AEK Athén-Paris SG 1,95-3,1-3,35-1,25-1,6; 768. Livorno-Espanyol 2,4-2,92,75-1,3-1,35; 769. Benfi- ca-Dinamo Bucuresti 1,573,4-5-1,1-2. SPORT A KÉPERNYŐN STV 2, ČT 2, ORF 1 - 9.55, 12.55: Alpesisí-vb, férfi óriásműlesiklás (élő) EUROSPORT- 10.00,12.45: Alpesisí-vb, férfi óriás-műle- sildás (élő) 11.15: Ausztrália-Németor- szág női gyeplabdamérkőzés (élő) 23.00: Labdarúgó UEFA-ku- pa (összefoglaló) GALAXIE SPORT - 22.25: Bolívar-Boca Juniors labdarúgó Copa Libertadores- mérkőzés (élő) ZDF - 18.00: Leverkusen- Blackburn labdarúgó UEFA- kupa-mérkőzés (élő) Szepesi György úgy tartja: a magyar sport aranykora megkövetelte, hogy teljesítményével a rádióriporter is felnőjön hozzá A sportot meg az embert is szeretni kell „Esküszöm, hogy könnyebb volt megélni a nyolcvanöt évet, mint túlélni a születés- napi ünnepségeket - kacag egyet, de hangjából kiérződik a meghatottság. - Egyrészt nem számítottam arra, hogy üyen kedves lesz a rádiós ünnepség és azok a jókívánságok, amelyeket táviratban és telefonon kaptam. Ez is azt jelzi, érdemes volt megérni a nyolcvanötöt Hogy el ne felejtsem, odaát- ról is kaptam, idekészítettem a telefonhoz egy levelet Gáláméról jött, Csala Gyulától.” URBÁN KLÁRA És Szepesi György olvassa a levélíró vele kapcsolatos élményét 1975-ből, a pozsonyi l:l-es csehszlovák-magyar meccs előtt egy pozsonyi vendéglőből... Sokszor kerestük a rádióban és otthon is, míg végre sikerült elérni Gyuri bácsit. Ezek szerint még mindig sok a dolga. Nem hagytam abba semmit, a rádiót és a televíziót se, csak nem akarok nagy reklámot csapni neki. Pedig csupa öreg olimpikonnal beszélgetek. Öt évvel ezelőtt kezdtem el a Sport 1 televízióban Kalocsai Gézával, aki beregszászi születésű volt, aztán Prágában játszott, és negyven-negyvenegy táján átjött Budapestre. Ö volt 1954-ben Sebes Gusztáv egyik segítőtársa, s az a legendája, hogy játszott a csehszlovák és a magyar tizenegyben, de a francia ligaválogatottban is. Az a hír járja, hogy még teniszezni és úszni is rendszeresen eljár. Az úszás még megmaradt, de az is csak ritkán. Sajnos, háromnegyed éve a teniszt kihagyom, de még nem végleg. A tenisz a legjobb sport, életünk végéig lehet csinálni, mert ha az ember átüt egy labdát, és jól, akkor az óriási örömet jelent. S ráadásul bírni is lehet, mert mindig van szünet. A kosárlabda ilyen korban már nem megy. Minden szerdán bemegy a rádióba is. Dolgozgatni, beszélgetni, vagy a tanácsait is elfogadják a fiatalok? A rádiósok igen, mindegyikükkel tényleg nagyon jó barátságban vagyok. S az a legnagyobb örömöm, hogy mindegyik ott volt a Márvány-teremben rendezett ünnepségen, pedig van közöttük 25- 30 éves fiatal is. Én sok generációval dolgoztam együtt: Gulyás Gyu- szival indultunk, azután jött a Szűcs Feri, Novotny Zoli, Vass István Zoltán, és így tovább, ma már a negyedik nemzedék van soron. Sokan panaszolják, hogy mostanra hiányzik az az élmény, amit a Gyuri bácsi közvetítései jelentettek. Mitől volt az „szepe- sigyuris”? Azért azt ne felejtsük el, hogy az a magyar sport aranykora volt, s megkövetelte, hogy az ember felnőjön hozzá a mikrofonnál. 1945. augusztus 20-án egy 5:2-es magyar győzelemmel indítottam az osztrákok ellen, ez volt a 84. magyar-osztrák hosszú szünet után, a német megszállást követően. Ezen a meccsen Puskás Öcsi rúgta élete első gólját, nekem pedig ez volt életem első válogatott gólja. Ezután végig együtt voltam az Aranycsapattal, ötven egymást követő mérkőzésen egyetlen vereségről számoltam be, igaz, az volt a legfájdalmasabb: a németek elleni öt- vennégyes világbajnoki döntőben. Közvetítettem összesen negyvenkilenc magyar aranyérmet, negyvenhat ezüstöt és bronzot. Én ugyan nem teszek különbséget az érmek színe között, az, aki ma bejut az első hat közé, az már világraszóló teljesítmény. De visszatérve az elejéhez, az alapkérdés kettős: az egyik az, hogy az ember gyerekkorától imádja-e a sportot vagy sem, mert ez egy szerelem. A második, ami ugyanilyen fontos, hogy u- gyanígy szeresse a rádiót. Nálam ez összejött: 1930-ban voltam először egy Hungária-Fradi mérkőzésen, a Hungária az az MTK volt, az első válogatott meccset már hallgattam Pluhár István közvetítésében, s attól kezdve nem szakadtam el soha a sporttól. Játszottam amatőr szinten az Antennában, az a rádió csapata volt, de végigjártuk a harmadik, negyedik és ötödik osztályt, kosaraztam, úsztam Újpesten, vadevezős voltam, talán egy-kettő kivételével minden sportágat kipróbáltam. Tehát: egy jó riporternek a sportot és a sportolókat kell nagyon szeretnie - a teljesítményüket meg az embert is. De nemcsak akkor kell lelkesedni értük, amikor érmet szereznek, hanem a magánéletben is. Sydneyben még találkoztunk, de ha jól tudom, három éve A- thénban is kinn volt az olimpián. Az volt a tizenötödik. Ebből SZEPESI GYÖRGY ÚJSÁGÍRÓ, RIPORTER 1922-ben született Budapesten 1945-től a Magyar Rádió munkatársa 1975-től 1978-ig a Magyar Rádió bonni tudósítója 1981-től 1992-ig a Sport Főosztályvezetője 1978-től 1986-ig az MLSZ elnöke 1982-től 1994-ig a FIFA végrehajtó bizottságának tagja 1995-től a XIII. kerület díszpolgára 15 nyári olimpia riportere Novotny Zoltánnal (Somogyi Tibor) Sok generációval dolgoztam együtt' mindegyiknél mikrofonnál álltam, de azért azt hozzáteszem, hogy az utóbbi ötön FIFA-kiküldött voltam, s az olimpiai labdarúgótorna szervezőbizottságának a tagja. Lehet még ebben a megváltozott világban is úgy közvetíteni, mint egykor? Lehet ám, nagyon tehetségesek a maiak. Ezt őszintén mondom. Sajnos, a magyar futball nagyon lent van, de minden többi sportágban el lehet érni a közkedveltséget és a népszerűséget is, ha ez a kettős alapkövetelmény, amihez persze hozzájárul a tehetség is, no meg a szerencse, megvan. Annak idején azt mondogatták, hogy Szepesi Gyuri az Aranycsapat tizenkettedik tagja. Ez az Uruguayt követő mérkőzésen jelent meg az egyik lapban, de én már akkor tiltakoztam, mondván, Sebes Guszti a tizenkettedik, nekem a tartalék játékos címet adjátok. Igen ám, de manapság, amikor a pályán lévő tizenegy labdarúgó sem teszi a dolgát, nem lehet, és nem is akar a riporter csapattag lenni. Ez nagyon pontos megfogalmazás. De azért minden meccsen van jó tíz perc, azt nem szeretem, amikor úgy kezdi valaki: Itt állok a mikrofonnál, de sajnos, az első negyvenöt percben nem láttam semmit. Azért valamit csak látni kellett minden meccsen. Ezt így tartották szlovákiai barátaim is: kitűnő rádiós volt Rudo Gallo, Gabo Zelenay, de a legjobb volt - no ki is, segíts... igen, Pišta Mašlonka, ő aztán újságíró lett, jól beszélt magyarul is. Szerintem a mi generációnkban ő volt az egyik legjobb. Egyesek azt tartják, hogy a jó sportújságíró nem lehet barátságban a versenyzőkkel, mert akkor elveszíti tárgyilagosságát. Ez nem igaz. Ezt nem fogadom el. Ha jól tudom, önt Puskáshoz, Grosicshoz és számos más nagysághoz is baráti szálak fűzték. Tényleg. S külön öröm, hogy a rádiós ünnepségen még Grosics és Buzánszky, Wichman Tomi és Kárpáti Rudi is ott volt, sok nagyszerű sportoló. Aki szinte így együtt lélegzik a sporttal, de főleg a futballal, az miért nem lett maga is élsportoló? Nem volt tehetségem, azt tízéves koromban már láttam. Szusza Feri nagyon jó barátom volt, s vele egy csapatban játszottam - egy meccsen. Leálltam a pálya szélére, onnan néztem, milyen szenzációs labdarúgó. Én meg csak amatőr szintű voltam, harminckilenc éves koromig játszottam, rendszeresen futballoztam, de soha nem voltam kiugró játékos. Valahol itt ered a későbbi riporter tárgyilagos ítélőképessége? Innen indult el. Nagyjából tudtam, hogy körülbelül ezt fogom csinálni, ha nagy leszek. A focin kívül mi volt az, ami nagyon közel nőtt a szívéhez? A kosárlabda, Budapesten az első osztályban játszottam, a vadevezés, mert minden nyáron a Római-parton hevertem, s negyvenévesen kezdtem teniszezni, amikor abbahagytam a focit. Emlegettük, hogy tizenöt nyári olimpiáról közvetített. Lehet egyáltalán ennyi élményt elraktározni? Persze! Legnagyobb közvetítésem szerintem a középtávfutó Rózsavölgyi harmadik helye volt Rómában, nem mindig csak az aranyérem szenzációs. Van olyan, ami fölülmúlja 1953. november 25-ét, a londoni 6:3-at? A sok góóóóólt? A hallgatóság azt jegyzi meg leginkább. Nekem a többi ugyanilyen. Németh Imre kalapácsvető olimpiai aranyával kezdtem, s a fia, Németh Miklós gerelyhajító győzelme volt az utolsó aranyérmes ötkaiíkás közvetítésem. Mi szerint rangsorolja a történteket? Nagyon nehéz. Papp Laci 1948- as győzelme, egy huszonkét éves ökölvívó és egy huszonhat éves riporter találkozása, hangban is meg lelkesedésben is felülmúlhatat.an - szerintem. Az Uruguay elleni meccs, Balczó győzelme, nem tudom, nem mernék rangsort készíteni... Amikor ezek az emberek annyira közel állnak önhöz barátként is, kinek dobog sebesebben a szíve a verseny alatt - a versenyzőé, vagy a riporteré? Az biztos, hogy együtt rújjtam velük a labdát, együtt szurkoltam velük végig a meccset. Csak én éppen a mikrofonnál. Volt-e külön kívánsága G yuri bácsinak a nyolcvanötödik születésnapjára, s tartogat-e még valamit a századikra is? Az túl messze van, még a jövő évi pekingi játékok is. Az idén folytatom a Sport 1-en az Akkor és most című műsort, mert még sok olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmesem van. Sokaknak már a nevét se tudják manapság. Legalább megörökítem a mai fiataloknak, hogy volt üyen is. S az a meglepő, hogy mindenki hihetetlen örömmel áll rendelkezésre. Emlékezetes közvetítései 1948: London, Németh Pál olimpiai bajnoksága. 1948: Papp Laci első bajnoksága. 1952: Helsinki, a 4x100 méteres női gyorsváltó vüágrekordja. 1953: A londoni 6:3, Puskás és Bozsik góljaival. 1964: Dömötör Zoltán, olimpiai bajnokságot érő találatával. 1966: Farkas bombagólja a brazüok elleni vb-mérkőzésen. 1976: Montreal, Németh Miklós olimpiai bajnoksága.
