Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-12 / 35. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Batthyány-emlékkiállítás Pozsony. Batthyány Lajos gróf, a pozsonyi születésű első magyar miniszterelnök születésének 200. évfordulója tiszteletére nyílik emlékkiállítás ma 17 órakor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének Védcölöp utcai székházában. A kiállítást, amely február 28-ig látogatható, a Budapesti Történeti Múzeum állította össze, (ú) Miről ír az Irodalmi Szemle februári száma? A sajtó a múlt precíz tárháza LAPAJÁNLÓ Egy sajtófotó-kiállítás kapcsán (melyet a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezett) beszélgetett el Miklósi Péter az 1945 utáni kisebbségi újságírás nagy öregével, Szőke Józseffel. A beszélgetés erénye, hogy nemcsak a fotózás titkairól, újságbeli szerepéről esett szó, hanem a kisebbségi magyar újságírás helyzetéről is. Ez azért is fontos, hisz alig van életünknek még egy olyan elhanyagolt, sőt lekezelt területe, mint az újságírás és ennek „édesgyermeke” - a publicisztika. Szőke József szerint „a sajtónk sokkal gondosabb, precízebb tárháza az évtizedekre visszanyúló hétköznapoknak, mint az irodalmunk”. És ez természetes is! Nemcsak azért, mert irodalmunk jócskán eloldalgott a magyar valóságtól, hanem mert a sajtó életünk másodpercmutatója. Legalábbis annak kellene lennie! Eredményekről, gondokról, árnyalt véleményekről szól tehát a Térben és időben című beszélgetés. A szépirodalmat Szúnyog Zsuzsa, Bodnár Éva, Kulcsár Éerenc és a közelmúltban elhunyt Nagy Gáspár versei, valamint Balázs F. Attila novellája és Z. Németh István regényrészlete képviseli. A széppróza műfajánál említhetjük Duba Gyula Ősz a Dunán című írását, s szabálytalan naplójegyzetként Gál Sándor Történések című többrészes emlékezéseit, mely(ek)ben az író (folytatásban) „négy évtized hordalékát” sorakoztatja fel. Csan- da Gábor Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból című értekezésében (3. rész) Tőzsér Árpád és Gál Sándor költészetét elemzi, Grendel Lajos Magyar líra és epika a 20. században című tanulmánya L. ÉVE. rí 1SZÁM 21M)7. FFBKl ÁR "I ÁRA 20,-SK Szúnyog Zsuzsa. Bodnár Éva és Kulcsár Ferenc versei tyu/m : ny u /al<: /< (íál Sándor: Történések (smida (Nábor: loje/eteli a szlovákiai tnajivar iitHlalonilml (rí) <TüutsSr Ámít! 4* UA1 Sándor Mlliue Mafitar líra és epika a 20. s/ánuiban (CHsadfcl \jijt» Wsjtmfay* Ra4aM \Öfcldsr<Üi Búcsúzóra v>= C-Qí ixantaÁ (Haltes! Aűhltoví Porceláncukorka ÖL Náraefe láván rejtavré» Térben és időben (Mikid»! P«er bcsaJjtaee SaAc fittet Wtai, fowfciwij IRODALMI SZEMLE 2007 2 (13. rész) pedig Radnóti Miklós költészetével foglalkozik. A kritikai rovatban Szalay Zoltán Grendel Lajos Tömegsír című regényével foglalkozik, Sorsok, kérdések, sorskérdések publicisztikai írásokban címmel pedig L. Erdélyi Margit mutatja be Fonod Zoltán Repedések a siratófalon című kötetét. A Vendégkritika rovat közli Elek Tibor írását az Irodalmi Jelen című folyóirat díjnyertes regényéről, Sigmund István Varjúszerenád című regényéről. Az Alkotóműhelyek, őrhelyek című rovat közli Csáky Károly tanulmányát Schoen Arnold munkásságáról, a Tallózóban pedig Bodor Béla kritikáját olvashatjuk Parti Nagy Lajos A fagyott kutya lába című kötetéről. A lapszámot Szilágyi Imre rézkarcaival üluszt- rálták. Az internet szerelmesei számára talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az 50. évfolyamtól kezdődően a folyóirat új webolda- lon is elérhető ( www.irodalmi- szemle.sk ). (zsolt) Marek Ormandík festőművész alkotásaiból nyílt játékos kiállítás a gyerekek számára Pozsonyban, a Bibiana-házban (TASR-felvétel) A NAP Kiadó Kaleidoszkóp Könyvek című sorozatának bemutatója a dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéházban Privát dolgok és a Vosztok tó Tóth László, Zalán Tibor, Grendel Lajos. N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és H. Nagy Péter (Somogyi Tibor felvétele) Nehéz helyzetben volt múlt csütörtökön kiváló prózaírónk, N. Tóth Anikó, aki elvállalta, hogy öt - szintén kiváló - irodalmár hat kötetét mutatja be Dunaszerda- helyen, a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Valamennyi kötet a NAP Kiadó Kaleidoszkóp Könyvek című, irodalmi tanulmányokat, esz- széket, kritikákat, publicisztikai írásokat közreadó sorozatában jelent meg. MISLAY EDIT S nem kevésbé nehéz helyzetben van a tudósító, ha legalább tömören vázolni akarja a bemutatott valamennyi kötetet, hiszen mindegyik többet érdemelne, mint csupán néhány sort. N. Tóth Anikó a tőle megszokott alapossággal és pontossággal remekül ellátta feladatát, jómagam csupán egy két momentum felvillantására vállalkozom, abban a reményben, hogy az irodalom iránt érdeklődők kedvet kapnak e kötetek fellapozásához. H. Nagy Péter, aki Magyarországról „honosodott” Szlovákiába, két kötettel is jelen van már a sorozatban: a Féregjáratok, valamint a Paraziták túlnyomórészt a kortárs irodalommal foglalkozó tanulmányokat, esszéket, kritikákat ad közre, de kitekint az olyan peremműfajok felé is, mint a vámpírregény vagy a fantasy. H. Nagy Péternek, aki szeptembertől a Szőrös Kő című folyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedik, az irodalmon belül sokrétű az érdeklődése, írásaival rendkívül változatos szellemi műhelyekben tűnik fel, így kalauzolásával izgalmas kirándulásokat tehetünk az irodalomban. S bár egy jó értelemben vett „megszállott” irodalmárral beszélhetünk esetében, nem ez az egyetlen vesszőparipája - a biológia is nagy hobbija. így aztán nem meglepő, hogy amikor N. Tóth Anikó arról érdeklődött, mi foglalkoztatja most leginkább, H. Nagy Péter az Antarktisz jege alatt húzódó Vosztok tavat említette. Németh Zoltán kötete A bevé- gezhetetlen feladat címmel jelent meg a sorozatban, és nagyrészt hazai szerzők műveiről született kritikáit, valamint interjúit tartalmazza. Kitűnő kritikusunk elárulta, eredetileg egyáltalán nem akart kritikát írni, ő inkább olvasni akart, de volt egyfajta elvárása kritika a hazai közegben, így eleget tett neki. Mint elárulta, kritikaírás közben megpróbálja magát függetleníteni attól, kinek a könyvét olvassa, és egyedül a szövegre figyel, annak kvalitásait igyekszik elemezni, függetlenül attól, kinek a neve szerepel a könyvön szerzőként. Talán némileg meglepő, hogy egy kritikus kötetében interjúk is szerepelnek, de mint Németh Zoltán megjegyezte, egy interjúban olyan dolgok is elmondhatók, olyan kérdésekre is választ adhat, amire a kritikában nincs lehetőség. Szavait megerősítette Tóth László is, hozzátéve: igazán jó, izgalmas interjú csak akkor készülhet, ha a kérdező többet tud interjúalanyáról, mint ő saját magáról. A sorozatban Lapszél címmel napvilágot látott kötetében egyébként csaknem húsz év írásait lapozta fel, azokból válogatott. N. Tóth Anikó véleménye szerint a írások mögött egyfajta „szerzői autobiografia” is meghúzódik, és „egy picit a nosztalgia könyve is”. Tóth László megjegyezte, ő „ceruzával olvasó emberi’, vagyis a könyvei lapszélei hemzsegnek a jegyzeteitől, innen a kötet címe. inspirációt pedig a „közvetlenül és közvetetten megélt emberi élményekből” merít. Azt, hogy főleg nemzedéktársairól ír, így indokolta: „Engem nemcsak az irodalmi és esztétikai kánonok érdekelnek, hanem az emberi, lelki értékek is”. Grendel Lajosnak az Új Szó Könyvjelző mellékletében, a Vasárnapban, valamint a Mozgó Világban egy éven keresztül megjelent publicisztikai írásai A kutya fája című kötetben olvashatók. Él- mondta, örült, hogy kipróbálhatta magát ebben a műfajban. Ami pedig a publicisztikája olvasói visszhangját illeti, az író megjegyezte: a Vasárnapban egy éven keresztül megjelent írásaira mindössze két névtelen levelet kapott, és ez nem olyan rossz eredmény. A sorozat legfrissebb kötete Zalán Tibor esszéit, kritikáit adja közre. Amint azt a szerző kedélyesen megjegyezte, semmiféle konkrét szempontok alapján nem válogatott. Az Elfogult írások darabjait Barak László nógatására gyűjtötte össze, egészen pontosan azokat, amelyeket még megtalált. Mindenesetre ne vegyük teljesen készpénznek a szavait, mert Zalán Tibor, annak ellenére, hogy nem archiválja írásait, minden bizonnyal jól tudta, mit és hol kell keresnie, így a kötetből természetesen sok egyéb írása mellett nem maradt ki az 1970-es években megjelent, a saját generációjáról szóló, programadóvá vált esszéje, az Arctalan nemzedék sem. Zalán Tibor szerint 1945 után ez volt a legvédtelenebb nemzedék, amelynek rendkívül nehéz volt publikációs lehetőségekhez jutnia. Azt is megtudhatta az est közönsége, mi az, amit az írók az irodalomban és annak környékén nem szeretnek. Zalán Tibor és Grendel Lajos egybehangzó véleménye az volt: magát az irodalmi életet. Zalán Tibor ezzel indokolta, hogy ma már semmilyen szervezetnek nem tagja és nem jár sehová, „csupán” az írással foglalkozik. Grendel Lajos pedig eloszlatta azt a tévhitet, hogy az írók szeretnek egymással találkozni és irodalomról beszélgetni. „Az írás teljesen privát dolog” - mondta. Csak akkor válik „közüggyé”, amikor megjelenik. Az olvasók egy része azonban úgy van ezzel, hogy igenis szeret az írókkal találkozni, megtudni egyet s mást a műhelytitkaikról meg róluk is. Nekik mindenképpen élvezetes estét szereztek jelenlétükkel. OTTHONUNK A NYELV Ahány helyesírási kézikönyv, annyiféle írásmód? MISAD KATALIN „Az általános iskolai tantervben körvonalazott anyag a társadalom írásgyakorlatába való zavartalan beilleszkedést teszi lehetővé. Ennél több kell már azoknak, akik érettségit tesznek ... A helyesírás pontos tudása, a finomságok iránti érzékenység és a fejlett alkalmazási készség elengedhetetlen feltétel a tanári pályán, a kiadói munkakörökben, a nyomdászatban, a hivatali munkában stb.” - olvashatjuk egy, A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásáról közzétett írásban (1. Fábián Pál - Lőúncze Lajos: Nyelvművelés c. kötet, 246. o.). Valószínű, hogy a diákok, tanárok, újságírók, szerkesztők stb. túlnyomó többsége egyetért a fentiekkel, sőt azzal a kijelentéssel is, hogy „gazdag szókincsű modern társadalom szabályozott és egységes írás nélkül nem létezhet” (1. uo., 247. o.). Kellemetlen meglepetés érheti őket azonban, ha tanulás közben vagy munkájuk során meg szeretnének győződni egy-egy szó vagy kifejezés „helyes” írásmódjáról, mert egyáltalán nem biztos, hogy a keresett szóalak a különböző akadémiai kiadványokban (1. A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás; Magyar helyesírási szótár, illetve a helyesírási szabályzaton alapuló Helyesírás c. Osiris-kiadvány) azonos írásformában szerepel. Nézzük például az iratkozik igét. A szabályzat szótári része szerint alapalakjában rövid i-vel írjuk (1. iratkozik, iratkoztak, iratkozzanak, 268. o.), be- igekötős igeként azonban már hosszúval (1. beiratkozik, beiratkoztak, beiratkozzanak, 153. o.). Ugyanezt az írásmódot ajánlja a Magyar helyesírási szótár is, míg az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötete mind az alap-, mind az igekötős alak esetében rövid i-s írásformát javasol (1. iratkozik, iratkoztam, iratkozott, iratkozzon, 852. o., ill. beiratkozik, 505. o.). Akkor hogy is írjuk? Annak ellenére, hogy a kérdéses szóalakok abszolút töve az ír ige, amelynek -at képzős mű- veltető alakjában is megmarad a hosszú í, a -kozik toldalék hatására a tő elején álló magánhangzó megváltoztatja időtartamát, azaz megrövidül: ír+-at=írat, de: írat+-kozik=iratkozik (a jelenséggel az Új Szó mellékletének, a Gondolatnak egy korábbi számában Jakab István foglalkozott részletesen). Hasonlóan eltérő, tehát nem egységes az írásmódja a gyógynövényszaküzlet összetételnek az egyes kiadványokban. A magyar helyesírás szabályaiban (1. 238. o.), valamint a Magyar helyesírási szótárban 0- 197. o.) a kérdéses szó kötőjeles alakban szerepel, az Osiris Helyesírás c. kézikönyve szerint (1. 768. o.) viszont egybe kell írni. Kinek van igaza? A szabályzat a kérdéses összetétel helyesírásával kapcsolatban két szabálypontra (129. és a 138.) utal. Az első a gyógynövényszaküzlet kifejezést a jelentéstömörítő összetételek közé sorolja, a második pedig megállapítja, hogy az ilyen típusú szerkezeteket, ha kettőnél több szóból alakultak, hat szótagig egybeírjuk. A helyesírási normának megfelelő alakot tehát az Osiris-kiadvány tartalmazza, a gyógynövényszaküzlet (továbbá a gyógynövénybolt, gyógynövénygyűjtés, gyógynövénylelőhely stb.) szavakat egybe kell írni. De úgy tűnik, a tulajdonnevek írásában sem teljes az összhang. Az akadémiai helyesírás, valamint a helyesírási szótár szerint a Szaúd-Arábia országnév -i képzős származékszavában mindkét névelemet kis kezdőbetűvel írjuk, tehát így: szaúd-arábiai (1. 405., ill. 477. o.). Az Osiris-kötetben azonban a következő írásforma szerepel: Szaúd-arábiai. Vajon kinek higgyünk? Mivel az illető földrajzi név első eleme önállóan is tulajdonnév (konkrétan személynév), az -t képzős alakban megtartja nagy kezdőbetűjét, tehát a Szaúd- arábiai a standard forma.
