Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-10 / 34. szám, szombat

26 Sport ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 10. www.ujszo.com NBA-KRÓNIKA 0 DETROIT-LA LAKERS 93:78, legjobb dobók: Prince 20, ill. Bryant 18. NEW ORLE- ANS/OKLAHOMA CITY-MIL- WAUKEE 109:101 kétszeri hosszabbítás után, Mason 24, ill.Williams 30. SACRAMENTO-CHICAGO 86:77 Martin 29, ill. Deng 20. (s) NHL-KRÓNIKA BOSTON-CA- ROLINA 2:5 (1:0, 0:4, 1:1), góllövők: Bo­chenski (16.,53.),ill. Ray Whitney (36., 37., 38.),, Jus­tin Williams (40.), Brind’Amour (60.). PHILADELPHIA-PITTS­BURGH 4:5 (2:1, 0:1, 2:2 - 0:0, 0:1), Gagne (12., 19.), Knuble (46., 59 ), ill. Staal (10.), Ouellet (33.), Recchi (41.), Christensen (42.), sors­döntő rávezetés: Crosby. WASHINGTON-LOS ANGE­LES 5:4 (0:1, 3:2, 0:0-1:0), Gordon (22.), Clumer (27.), C. Clark (32.), Zubrusz (63., Jurčina), ill. Kopitar (9.), Frolov (28.), Višňovský (39.). COLUMBUS-CALGARY 2:1 (0:0, 0:1, 2:0), Výborný (50.), Módin (51.), ill. Lom­bardi (40.). OTTAWA-MONTREAL 4:1 (1:0, 2:1, 1:0), Philips (5.), Heatley (21.), Schaefer (37), Spezza (59.), ill. Latendresse (38.). NEW JERSEY-NEW YORK IS­LANDERS 2:0 (0:0,1:0,1:0), Langenbrunner (31.), Pan- dolfo (57). MINNESOTA-FLORIDA 4:2 (0:0, 2:0, 2:2), Parish (23., Radivojevič), White (35.,Ra- divojevič), Demitra (47), Burns (54., Radivojevič), ill. Gelinas (50.), Horton (52.). ST. LOUIS-DETROIT 1:0 (0:0,1:0, 0:0), Guerin (26.). NASHVILLE-TORONTO 4:2 (1:1, 1:0, 2:1), Legwand (15.), Sullivan (27), Du­mont (51.), Fiddler (60.), ill. Ponyikarovszkij (16.), Kilger (57). COLORADO-ATLANTA 3:6 (0:3, 1:2, 2:1), Laperriere (33.), Leopold (42.), P. Šťastný (55.), ill. Larsen (3.), Vjacseszlav Kozlov (14., Marián Hossa), Exelby (19.), Marián Hossa(29., 59.), Vja­cseszlav Kozlov (38., Marián Hossa). (s, bp) NIKE Szombat, február 10. NHL: 1104. i\ NY Rangers- Tampa Bay 2,15-3,8- 2,45-1,45- 1,55; 1105. Edmonton-Chica- go 1,84-2,9-1,3-1,7; 1401. Dallas-Anaheim 2,15-4-2,35- 1,45-1,55. Vasárnap, február 11. Német labdarúgó Bundesli­ga: 2158. Bayern München- Bielefeld 1,28-4,6-7,5-1-2,85; 2159. Vfl Bochum-l.FC Nürnberg 2,6-2,9-2,6-1,35- 1,35. Francia labdarúgó-bajnok­ság: 2185. Lens-Sochaux 1,85-3-3,9-1,15-1,65. Kalocsay Géza csehszlovák labdarúgóként játszott az 1934-es vb-n, 1954-ben pedig Sebes Gusztáv munkáját segítette Bernben Két vesztes döntőn, három állam színeiben Kalocsay Géza: „Sajnos megöregedtünk." A kis képen az 1934-es vb ezüstérme (Somogyi Tibor felvételei) Végzetes volt a kézfogása Kalocsay Géza egy időben az államelnökök réme volt. Akivel kezet fogott, annak erőszakkal döntötték meg a hatalmát. Elsőnek Kurt von Schuschnigg osztrák kancellár bánta, vele Bécsben mint csehszlovák válogatott játékos találkozott. 1938-ban Franciaország köztársasági elnöke, Albert Lebrun következett. Majd szövetségi kapitányként Ben Bella jött, aki 1963-tól 1965 elejéig volt Algéria köztársasági elnöke. A pakisztáni válogatott élén Zulfikar Ali Bhut­to elnöknek nyújtotta jobbját, akinek a hatalmát nemcsak megdön­tötték, de őt magát ki is végezték. Kairóban pedig ott volt, amikor 1981. október 6-án egy katonai díszszemlén merényletet követtek el Anvar Szadat egyiptomi elnök ellen. És a legismertebb név: Beni­to Mussolini, akivel a 1934-es vb-n találkozott, (sk) Fantasztikus időutazás a dr. Kalocsay Gézával töltött ta­lálka. Idegenvezetőm a ma már közel 95 éves, egykori kiváló balszélső és edző, aki játszott a csehszlovák és magyar nemzeti tizenegyé­ben, valamint a francia liga­válogatottban is. SZABÓ KRISZTIÁN És máris ott találjuk magunkat az 1934-es olaszországi futball-vb döntőjében, találkozunk a még csak fiatal Puskás Ferenccel, aki később a világ legjobb játékosa lesz, átéljük a számunkra szomo­rú berni finálét, kézfogással buk­tatunk meg elnököket... Jogot ment tanulni, a Sparta játékosa lett „Sajnos megöregedtünk” - mondja neves vendéglátóm, ma­gamban pedig hálát adok az égnek, hogy így történt. A test már nem fo­gad úgy szót, mint régen, az emlé­kek azonban tovább élnek, és éltet­nek. Mert bizony nagyon rég volt, amikor egy fiatal legény útra kelt Beregszászról, hogy Prágában jo­got tanuljon. A múlt század har­mincas éveinek elején járunk. És egyszeriben a Sparta játékosaként látjuk viszont. Ismerősök szólnak az ügyes ballábas fiúról a klubve­zetőknek. Már az első edzőmecs- csen meggyőzte őket. „A gyorsaság volt az erősségem, a száz métert ti­zenegy másodperc körül futottam. Azon a meccsen olyan labdákat kaptam Nejedlýtôl, hogy csak sza­ladnom kellett utánuk. Beadtam és potyogtak a gólok. Mondhattam a találkozó után, hogy nem akarok a Spartában futballozni?” És maga is mosolyog a szülte hihetetlen törté­neten. Mert hiszen a cseh nyelvvel is meg kellett küzdenie. „280. Már a tankönyv első oldalán ennyi szó­nak nem tudtam az értelmét.” De gyorsan belejött. Mint a fociba is. A tanárok azonban nem kivételeztek a Sparta balszélsőjével. Illetve egy­szer. Hárman ültek bent a vizsgáz­tatónál. Jött is az első kérdés. Könnyű. A második szintén. A har­madik már csak egy megjegyzés, hogy vasárnap ám hozni kell a meccset... Útban a 1934-es világbajnokságra Az igaz barátság néha nagyon furcsán születik. Akár egy hatos so­rozatból álló közép-európai-kupa- meccsen. „Az MTK-val találkoz­tunk, három mérkőzésen harcoltuk ki a továbbjutást, de a magyarok óvtak, így újrajátszottuk a meccse­ket. Sebes Gusztáv, az MTK jobb­hátvédje fogott engem. Összeba­rátkoztunk.” Jegyezzük meg ezt a momentumot, mert később még kulcsfontosságú, mondhatni mér­földkő és mentőöv lesz ez a barát­ság Kalocsay Géza életében. De ne szaladjunk ennyire előre, még csak a 1934-es olaszországi'vb-re tar­tunk a csehszlovák válogatottal. A beregszászi fiú tanul az oda úton, a többiek zsugáznak. Merre járunk? „Sortiban” - jön a válasz. „Hol?” „Soltiban.” A válaszadó nevét in­kább fedje homály, mert a kijárat feliratot gondolta városnak... A csapat a döntőig menetel, ám a fi­náléban elbuknak az olaszokkal szemben. „Sokan Pláničkát okolják a vereségért, de nem ő tehetett ró­la. A gól előtt akadályozták a kifu­tásban” Csakúgy mint Grosicsot húsz évvel később. A második he­lyért járó érmet és a Prága polgár- mesterétől kapott vázát féltő kíván­csisággal fogom a kezembe. Hihe­tetlen. Hetvenhárom éve nyerte, és itt beszélgethetünk róla. Két történet Puskás Ferencről A franciaországi légiós éveket - 1937 és 1939 között a Lille csapatá­ban - magyarországi kitérő követ­te. „A csehszlovák követségről szól­tak, hogy jobb lenne hazamenni, mert a háború kitörésével az idege­nek nem kívánatos személyek lesz­nek Franciaországban. Csehszlo­vák állampolgárként kerültem kül­földre, de Beregszászra már ma­gyarként érkeztem.” Kispest a háború alatt. A csapat­nál már akkor kitűnik egy tizen­négy éves srác, Puskás Ferenc. „Fia­talon is bivalyerős lövései és remek beadásai voltak” - merengnek fel az első emlékek Öcsi bácsiról. Egyiptomi edzősködése idején so­kat találkoztak. „Eljött, és addig nem ment el, amíg meg nem itta a boromat - mondja nevetve az ak­kor még Magyarországon nem kí­vánatos személynek számító Pus­kásról. - Bohém volt, de tudta mi a fegyelem. Egyszer Belgiumban, amikor éppen emelkedőben volt a hangulat, nem sokkal tíz óra előtt felállt az asztaltól, bocsánatot kért és távozott. A Real Madridnál ek­kor volt a takarodó. Nyugaton már akkor tudták mi a profizmus. Ide­haza megesett, hogy a bajnoki meccs előtt játékosaim lámpaoltás után kiosontak legurítani még egy­két pohárkával.” Egy ruhában az országhatáron át Kalocsay doktor sikeres edzői pályafutását (többek között Par­tizán Beograd, Standard Liege, Újpest, Górnik Zabrze, FTC, Vi­deoton, MTK, Nációnál - egyipto­mi) azonban a háború után előbb gyötrelmes távozás előzte meg Beregszászról. „Mindent hátra­hagyva, egy száll ruhában jöttem át a határon. Feleségem egy hét­tel később, tizenhárom hónapos gyermekkel a karján, a Tiszán át­gázolva követett. ínséges idők voltak azok.” Az emlék most is fáj. Az otthonról készült sárguló fotó ma is mély sebeket tép fel, s nyomasztó súlyként nehezedik a hangulatra. Két szigorlatot letéve és a focival felhagyó immár Kalocsay doktor a Markó utcai bíróságon kapott ál­lást. Ekkor futott össze Sebes Gusz­távval. „Géza, hát te mit csinálsz itt?” Elmondta. És hogy 450 forint a fizetése. „Éhen akarsz halni?! Amilyen jó játékos voltál, olyan jó edző is lehet belőled” - tanácsolta Sebes. „Dehogy akartam én tréner lenni, a jogi pályára összpontosítot­tam.” Ügyvéd üyen ezer is lesz, de edző egy sem, volt a válasz. így in­dult pályafutása a kispadon. Nyí­regyházán. Kétezer forint kezdő fi­zetéssel. A legjobbakat is kidobta a csapatból Szigorú edző hírében állott. A sztárokkal sem kivételezett, egy­kettőre kirakta őket a csapatból. A Standard Liege-nél máig a legna­gyobb trénernek tartják. Pedig ak­kor majdnem megkövezték, ami­kor a közönségkedvencet, a belga válogatott csillagát nem nevezte a bajnokira. „Mondtam a titkárnak, hogy önző cselezgetései miatt nin­csen hasznára a csapatnak.” A he­lyette betett fiatal srác még na­gyobb játékos lett. Erre volt szeme. Kiszúrta a tehetségeket, és nem saj­nálta az időt rájuk. Délelőttönként, külön edzéseken csiszolgatta tudá­sukat. Lengyelországban felfedezte Gorgont, Lobanskit, Belgrádban Milutinovicsot, Soskicsot, Magyar- országon Bene Ferencet. A Parti­zánnál tette le névjegyét külföldön, onnan csábították Belgiumba, ahol elmondása szerint a legszebb (1959-61) éveket töltötte. „Trükkö­sen, Szlovénián keresztül mentem Liege-be, és csak onnan kértem He­gyi Gyulát, a sporthivatal elnökét, járuljanak hozzá a szerződéshez. Rendes volt, a feleségem is követ­hetett. A fiunknak azonban otthon kellett maradnia..." Később ismét csábították, sőt a belga nagykövet is szólt az érdekében. Kutas ístván, a sporthivatal akkori elnökhelyet­tese azonban kifakadt: „Mi az, Mercedesszel akarsz hazajönni? Nem engedünk ki!” És nem is en­gedték. Az első útról hozott Opel is már nagy bűnnek számított. Sebesnek nem volt más választása Elveszített egy döntőt csehszlo­vák játékosként, magyar edzőként pedig ott volt a mohácsi vészként emlegetett berni fináléban. Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt segí­tette, éppen a németeket keílett fel­térképeznie. .Ahogy elgázolták a Stojaspalt, Hanappit, Ocwirkot fel­vonultató osztrákokat, az nem sok jót ígért. A magyarokból rengete­get kivett a Brazília és az Uruguay elleni meccs. Az utóbbit követően a fiúk néma csendben ültek vacsorá­hoz a szállodában, Grosics teljesen ki volt idegüeg. Kohlmeyer, a bal- bekk volt a németek gyenge pontja, de talán hiba volt ezért az addig bal szélen villogó Czibort áttenni az ő oldalára. Az egész meccsen nem ta­lálta a helyét.” Puskás azonban nem hiányozhatott. „Sebest meg is ölték volna, ha nélküle veszítünk. Öcsi jelezte a meccs előtt, hogy ké­szen áll, de én mondom, érezte még a sérülést, kerülte a párharco­kat” - rántja le a leplet az ezerszer megsiratott fináléról. Pedig műi­den olyan jól indult. 2:0 ide, és hol vannak a németek? „Nem gondol­tam volna akkor, hogy baj lesz. A gólokat követően is több helyze­tünk volt, néggyel is vezethettünk volna a szünetben.” Grosics talán elmélázott egy kicsit, s lábra kaptak a németek. „Fáradtak a mieink, az ellenfél pedig gyanúsan duzzadt az erőtől. Habzott a szájuk a lefújás után” - idézi a történteket. Puskás meg nem adott szabályos gólja és Grosics akadályozása a kifutásnál csak fokozza a keserűséget. Már csak emlékek maradtak a jó ma­gyar focira. A jelenkori romokban, és Kalocsay doktor esélyt sem lát a felemelkedésére. Nem lesz magyar futballfeltámadás „Kire nézzenek fel ezek a játéko­sok, ha olyan a szövetségi kapitány, aki rendes futballpályafutást nem is tudhat a háta mögött. Az én időmben személyiségek álltak a nemzeti csapat élén” - méltatlan­kodik. Állítja, a magyar foci feltá­madását már nem éli meg. Mert nem is lesz. „Az edzők csak beszél­nek, de nem tesznek semmit.” Sze­rinte Afrikáé a jövő. Csak idő kér­dése, mikor avatunk vüágbajnokot a fekete kontinensről. „Az európai edzők megtanítják őket. Van ben­nük futball iránti alázat.” Szimpáti­áját már akkor elnyerték, amikor Belgiumban a hatvanas évek elején az első színes bőrű játékosok fel­bukkantak. „Megöregedtünk.” De minek kö­szönhetően? Talán felesége, Ica né­ni szerető gondoskodása a kulcs. „Az is.” A légiós évek alatt inkább nem evett, mintsem ismeretlen ere­detű ételt vett volna a szájába. Pa­kisztánban egy hetet böjtölt, míg megérkezett Ica néni. A reggeli tor­na azonban most sem maradhat el. Az egykor szélvészgyors lábak lelassultak, a szemre szürke fátyol lebben, de humora még nem hagy­ta el. A különböző bajnoki trófeák pedig azt jelzik, jól gazdálkodott a talentumokkal. Es most sem fukar­kodik velük. Kínálja. Legutóbb a Puskás Ferencről készülő film ren­dezői jártak nála... KALOCSAY MONDTA Puskás Ferencről „Nincs még egy olyan játékos, mint Puskás volt. Maradona és Pelé is nagy sztárok voltak, de Öcsi nem csak egy jó csatár, re­mek irányító is volt. Ahogy mon­dani szokták, két lehetőségből is hármat tudott választani. Kiváló ember volt, mindenkinek segített. A temetése körüli felhajtást bizto­san ellenezte volna.” A magyarságáról „Soha nem volt problémám a származásom miatt. A csehek szerettek, ott sosem találkoztam magyargyűlölettel, mint a tótok­nál. De emlékszem egy derbire a Slavia ellen, egy Fiala nevezetű játékosra. Miután többször ki­cseleztem, odaszólt, hogy „Tý k...a maďarská” Kivártam a megfelelő alkalmat, és egy összecsapásnál rendesen oda­tartottam neki, fél évig nem ját­szott. Nem voltam durva játé­kos, de erre nagyon felment bennem a pumpa.” A paradoxonokról Pakisztán már a hetvenes évek­ben is az ellentétek országa volt. A szegények mellett a gazdagok­nak külön városnegyede^ volt, ahová bárki nem tehette be a lá­bát. „Minket befogadtak, azt hit­ték, mi is vagyonos külföldiek va­gyunk. Valahol színaranyból vol­tak a kilincsek. Egyiptomban, a Nacionalnál egy hetes törökor­szági nyaralást kaptunk a bajnoki címért. Amikor azonban a követ­kező évben az elsőség ellenére nem hosszabbítottam szerződést, a néhány nappal korábbi hazaté­résemet egyből lefaragták a bé­remből.” A nagyokról Puskás előtt is voltak kiválóságok. „Micsoda játékos volt Sárosi, vagy éppen Zsengellér. Kevesen emlé­keznek már rájuk. De Hidegkúti és Bozsik is nagy labdarúgó volt, majdnem olyan, mint Puskás. Plá- ničkánál jobb kapussal nem talál­koztam. Az más lapra tartozik, hogy nekem ment eílene a góllö­vés. Még a véletlenül eltalált lab­da is a hálójában kötött ki. Ma már csak nagy játékosok vannak, nem kiválóságok.” (sk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom