Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-10 / 34. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 10. Kultúra 9 tmasisaxm Három arc az S.O.S. szerelem!-bői: Fenyő Iván, Ullmann Mónika és Csányi Sándor (Képarchívum) Meglepetések és parádés színészi alakítások az idei Magyar Filmszemlén. Erős mezőny, értékes alkotásokkal Az érzelmek sűrű hálójában Szerzői és műfaji filmekben egyaránt erős volt az idei szemle, sokkal erősebb, mint a tavalyi, amelynek két fő díjazottja, a Pálfi György rendezte Taxider- mia és Hajdú Szabolcs opu­sa, a Fehér tenyér azóta a világ több fesztiválján szer­zett babérokat. SZABÓ G. LÁSZLÓ De amíg a 2006-os magyar must­ra a fiatal filmesek fóruma volt, az idei inkább a középnemzedéké és az idősebb rendezőké. Most először ráadásul két kategóriában folyt a verseny. A művészfilm és közönség­film között már az előzsűri is határt húzott, a nagy megmérettetésben pedig egy öttagú nemzetközi csapat hozott végső döntést. Az első meg­lepetés akkor érte a szemle utolsó estjének közönségét, amikor kide­rült: Szász János filmje, az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója nem fő­díjat, hanem a legjobb rendezés (és a legjobb operatőr, a legjobb hang­mérnök) díját nyerte el. Ezen sokan elcsodálkoztak. Az idei szemle a zsűri véleményétől függetlenül ugyanis Szász János nevétől volt hangos. A Csáth Géza írásai alapján forgatott elmegyógyintézeti szexu­ális kóreset az emberi lélek legmé­lyebb bugyrait jáija be, de úgy, olyan képi vüágot mutatva (lát­vány: Szőllősi Géza, operatőr: Máthé Tibor) és olyan szenvedélyes színészi alakításokkal (Ulrich Thomsen, Kirsti Stubo, László Zsolt és Börcsök Enikő), hogy már a szemlén kultuszfilmmé, egyébként pedig a modem filmművészet egyik meghatározó darabjává válhatott. Megérdemelten nyert Bollók Csaba munkája, a szociografikus Iszka utazása is: a legjobb szerzői film díjával kitüntetett alkotás, amely egy erdélyi kislány sorsát kí­séri nyomon egy Isten háta mögötti bányaváros peremétől egészen a Fekete-tengerig, ahol egy fehérha­jón prostitúcióra kényszerítik. A Varga Mária által játszott Iszka ti­zennégy éves romániai Árvácska. Alkoholista szüleire semmiben sem számíthat, így egyedül, s szeretet nélkül kell felnőnie. Enyedi Ildikó, a játékfilmes zsűri egyik tagja sze­rint „a legnemesebb értelemben vett igazságkeresése miatt” ítélték a díjat Bollók Csabának. Áz idei szemle legnagyobb vesz­tese Kamondi Zoltán, aki Bodor Ádám regényét, Az érsek látogatá­sát vitte filmre lebilincselő képi vi­lággal (díszlet: Árvái György). Ka­mondi alkotása az idei termés má­sik szenzációja volt, s hogy „csak” a legjobb látvány díját kapta, annak egyetlen oka lehet. A figurák közöt­ti kapcsolatok bonyolultsága. Ebbe a dús, szövevényes történetbe azon­ban a rendező úgy lehel életet, hogy figuráival végül mégis azonosulni tud a néző, a fokozatosan kibonta­kozó cselekmény pedig egyáltalán nem hagyja őt hidegen. Molnár Pi­roska pályája egyik legizgalmasabb alakítását nyújtja a filmben. Co- lentina Dunka, a női nemhez lángo­ló szenvedéllyel vonzódó fodrásznő szerepében színészetének eddig so­sem látott árnyalatait mutatja meg. Ő is nagy vesztese az idei szemlé­nek. Akárcsak a tavalyinak, amikor a Taxidermiában nyújtott páratlan alakítását vette természetesnek a zsűri. Akkor Tóth Orsi vitte el a díjat Mundruczó Kornél Johannájaként, most Kovács Kata előzte meg őt a Mészáros Péter rendezte Kythe­rában nyújtott alakításával. A film, ahogy azt a rendező megfogalmaz­ta: „Két lélek utazása apró szöké­sek, párharcok, vándorlások köze­pette a halványuló szerelmet felvál­tó melankólia felé.” Ez így jól hang­zik. Ugyanez a moziban kicsit unal­masra sikeredett. A műfaji film fődíjára ugyancsak három film volt esélyes: Rohonyi Gábor finom érzelmekkel és ked­ves humorral átszőtt munkája, a Konyec, Sas Tamás fordulatokban gazdag, szellemes alkotása, az S.O.S. szerelem! és Herendi Gábor Lorája. Ez utóbbinak sajnos a füstje nagyobb, nem pedig a lángja, for­dulatai kiszámíthatóak, a kapcsola­tok nem igazán mélyek, a szerelmi szálak fádok. Minden megtörténik a filmben, aminek meg kell történ­nie, de semmi sem hagy nyomot a néző lelkében. Lucia Brawley, a címszerepet alakító amerikai szí­nésznő éppen csak azzal a plusszal marad adósunk, ami miatt a rende­ző őt választotta a feladatra, Nagy Péter (az idei Berlinale magyar Shooting staija) végig olyan távol tartja magától a figurát, hogy el is veszíti néha. A főszereplők közül egyedül Fekete Ernő jeleskedik, a kisebb feladatokkal megbízottak csapatából pedig Lázár Kati, Gazsó György és Reviczky Gábor. Igazi felüdülés Sas Tamás romantikus komédiája, az S.O.S. szerelem!, amelyben két társkereső szolgálat vezetője (Csányi Sándor és Ull­mann Mónika) gabalyodik egy­másba. Ha a Goda Krisztina ren­dezte Csak szex és más semmi új színt hozott a magyar film palettá­jára, akkor jelzem: máris itt a páija, s ez is elárul egyet s mást napjaink magányos léikéiről. A kategória fő­díját (s hozzá a közönség 25 milliós internetes díját) Rohonyi Gábor nyerte a Konyeccel. Ez a mesterien megírt, egyszerre megmosolyogta­tó és elgondolkoztató, két idős em­ber (egy nyugdíjas házaspár) sajá­tos lázadását bemutató mai rabló­pandúr történet (Keres Emil és Föl­di Teri, valamint Schell Judit és Schmied Zoltán remek játékával) igazán nagy mozislágere lesz a kö­vetkező heteknek. Ugyanez aligha mondható el Maár Gyula régóta várt filmjéről, a Töredékről, hiszen ez nem a széles közönségréteget célozza meg. Ki- hagyásos dramaturgiájával, morá­lis fejtegetéseivel, súlyos, főleg a legelején végtelennek tűnő mono­lógjával nehéz helyzet elé állítja a nézőt, szorításából azonban egyet­len pillanatra sem engedi. Nem sokkal a második világháború után, egy katolikus kolostor zárt vi­lágában játszódik a történet, ahol hitek és kételyek, illúziók és szen­vedélyek között találkoznak papok és az alkalmanként őket látogató világi nők. A kinti rendszer azon­ban egyre erősebben érezteti hatá­sát. Zsótér Sándor, a film főszerep­lője kapta a legjobb férfialakítás dí­ját. Átszellemült játékát nem is kér­dőjelezheti meg senki. (Egy idős primadonna józan gondolkodású fiaként, a kiváló lengyel színésznő, Maja Komorowska mellett Elek Ju­dit filmjében, A hét nyolcadik nap­jában is remekel.) Maár Gyula ér­zékeny irányításával színészi tehet­ségének legsűrűbb esszenciáját ad­ja. Mint ugyanebben a filmben Törőcsik Mari is. Ahogy „dolga végeztével” kisétál a kolostor kert­jéből, ahogy magas sarkú cipőben, kalapban, szipkával a kezében eltű­nik a ködben, az a színészet magas­iskolája. Azzal még a leglátványo­sabb elmegyógyintézeti alakítást is maga mögé szorítja. Florin lepan román rendező dokumentumfilmet forgat Drakula gróf leghíresebb megformálójárói Lugosi, a bukott vámpír MT1-JELENTÉS Bukarest Román dokumen­tumfilm készül Lugosi Béláról, aki­nek neve a moziban összeforrt Drakula gróf megszemélyesítésé­vel. A Lugosi, a bukott vámpír című filmet Florin lepan rendező készí­tette német, francia, osztrák, hol­land és finn producerek közremű­ködésével. Áz alkotás végigkíséri Lugosi pályafutását erdélyi szülő­helyétől, Lúgostól, ahonnan mű­vésznevét vette (eredetileg Blaskó Bélának hívták) Budapesten át Hollywoodig, szerepeit a klasszi­kus színpadi alakításoktól és film­beli magyar arisztokratáktól Jézu­son át a vérszívó grófig. Ez utóbbi­ba annyira beskatulyázták, hogy amikor 1956-ban meghalt, Drakula jelmezében helyezték koporsóba. Pedig tulajdonképpen csak egy vé­letlennek köszönhette a szerepet. A színészre, akinek 1919-ben a Ta­nácsköztársaság alatti tevékenysé­ge miatt kellett Magyarországról elmenekülnie, azért esett Tod Browning rendező választása, mert kiszemeltje, Lon Chaney, Az opera­ház fantomja híres alakítója, a ször­nyű maszkok mestere időközben meghalt. lepan filmjében igyekszik megfejtem azt a titkot, amellyel Lugosi a vérszomjas román nemest úgy tudta alakítani, hogy egyfajta morbid szexuális vonzerőt sugár­zott. Színészek és rendezők is valla­nak róla, köztük Szabó István és - felvételről - Boris Karloff, aki Fran­kensteinként vált filmtörténetté. A súlyos drogfüggővé vált, zak­latott magánéletű Lugosi olyan szegényen halt meg, hogy temeté­sét Frank Sinatra fizette. Ugyan­csak paradoxon, hogy soha egyet­len komoly díjat nem kapott, ho­lott Martin Landaut 1995-ben Os- car-díjjal tüntették ki Lugosi Béla megszemélyesítéséért az Ed Wood című filmben. (Képarchívum) PENGE Z. Németh István: Triatlon Plectrum, Losonc, 2004 Z. Németh István Triatlon cí­mű verseskötete alcíme szerint „válogatott és új versek”-et tar­talmaz az 1988-2004 közötti időszakból. A kötet jól meg­komponált gyűjtemény, amely az ötletes, poénos versekkel kezd, majd fokozatosan mélyül, s a metafizikus, filozófiai, böl­cseleti Z. Németh-lírával zár. A poénos versek általában egy-egy nyelvi lelemény köré épülnek, nem véletlenül tart­hatjuk Z. Némethet lírai poén­királynak (bár ezekből a versei­ből kevesebbet közöl a váloga­tás). A probléma csak az, hogy legtöbbször ezeken a lelemé­nyeken nem lendül túl a vers, ráadásul a poénok egy idő után túlságosan is akartnak, direkt- nek, szándékoltnak tűnnek: „köröttem busmanok / bush- lako’m a lebom-bázison / szenny bertalan éjre must ragyog”, „lepattan róla a mell- tartóztatás”, „hegesztik rád a hot-dogmákat”, „Hepi Endre”. Z. NÉMETH ISTVÁN T ľ I c \ -f I n PLECTRUM Ezek az erőltetett poénok na­gyon gyakran semmitmondóak (mint például a Kr. e. ma: tóri­umvagya Virtuáldomás verscí­mek), illetve emellett túl sok­szor a poén csak a poénért van, nem lép kapcsolatba a szöveg többi részével, nem vesz részt a vers egészének jelentésében: a Bárbora című versben például már a harmadik sorban lelövi a túlságosan is nyilvánvaló poént (Bárbora - bár bora). Vagy ép­pen nincs is jelentése, puszta gegnek tűnik: „félig megrágott miniszteri’, „csokornyakkendős bokacsont” - talán erre a ta­pasztalatra utalnak Z. Németh önkritikus sorai a Töltött líra két személyre című versből: „és lírád már csak egy standard blabla / felfújt-kipukkadt szí­nes strandlabda”. A mélyebb, filozofikusabb versek problémája pedig az, hogy túlságosan is ismert és el­avult lírai panelekből építkez­nek egy kis science fiction- mázzal bevonva. Sokszor a fen­tebb említett poénok nem ille­nek bele a filozofikus darabok­ba (ilyen például a Digitális di­liház cím). Gyakori a bombasz­tikus nagyot- vagy éppen sem- mitmondás: „a szöveg előtt ne mutatkozz meztelenül”, „Kö­zéphatótávolságú próféták közt / nyálat gyűjtök és nye­lek.”, „amikor Isten a szempil­lájára emel”, „Itt zúg a Koz­mosz, morajlik ereimben”, „Másfajta lét mélykék sugarába csavarja, s felszívja / őt a világ­talan Semmi vüága, hol Min­dennel parolázik.” Erre is utal a szöveg és a költő, mintha tisztá­ban lenne a problémával: „köz­helyekkel és helyközökkel / megáldott szövegeket cipelek”. Sok esetben sikerült versek­ről beszélhetünk (ilyen például a Rulett vagy az Éjszakai tár­lat), de a Z. Németh-versek leg­többje mintha nem a kortárs irodalom horizontján helyez­kedne el, mintha nem lenne mai lírai nyelve, elhasznált for­mákat léptet működésbe. Túl gyakran találkozhatunk ugyan­is a 60-as, 70-es évek lírai hang­vételére utaló sorokkal: „Az idegek, az idegek a férgek, be­lebömbölnek létem / szűk kútjába”,, Járok megjelölve jel­telen, / hogy minden átkot ál­dássá tegyek.” Szó se róla: vannak figye­lemreméltó versek, versszakok, sorok a Triatlon című kötetben, ezeket azonban nagyon sok­szor rontják el a már említett hiányosságok vagy éppen a stí­lusérzék hiánya (ez utóbbira egy példa: A felnyüszítő szere­lem akár egy ponyvaregény cí­me is lehetne). Mindez arra utal, hogy nem lehet megspó­rolni a kortárs költészet ered­ményeire fordított figyelmet. Értékelés: •••••OOOOO A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül. Az 57. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrije (balról jobbra): Molly Malene Stensgaard dán vágó, Wiliam Dafoe amerikai színész, Paul Schrader amerikai rendező, a zsűri elnöke, Nan-sun Shi hongkongi pro­ducer, Mario Adorf német színész, Hiam Abbass palesztin származású színésznő, valamint Gael Garcia Bernal mexikói színész (TASR/AFP-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom