Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-10 / 34. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 10. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Lukasenko aggódik A demográfiai gondok veszélyt jelentenek a fehérorosz gazdaság fejlődése és a nemzetbiztonság szempontjából - nyilatkozta tegnap Alekszendr Lukasenko fehérorosz elnök egy demográfiai konferencián. A volt szovjetköztársaságban 1993-ban kezdődött meg a természetes népességfogyás: néhány év alatt a népesség évente 50 ezer fővel csökkent - állapította meg az államfő, hozzátéve, hogy a jelenség következtében csökkent a lakosság gazdasági aktivitása és nőttek a szociális kiadások. Az elnöki hivatal sajtószolgálatának tájékoztatása szerint 2007. január 1-jén a fehérorosz lakosság 9,714 millió fő volt, ami az egy évvel korábbihoz képest 0,3 százalékos csökkenést jelent. A tanácskozáson megvitatott, a 2007- 2010-es évekre érvényes népességbiztosítási program célja, hogy megakadályozza a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, és megteremtse a népességnövekedés feltételeit. A terv számos intézkedést tartalmaz a természetes halandóság csökkentésére és a születések számának növelésére. A szülési segély összegét öt éven belül 394 dollárnak, második és további gyermekek esetében pedig 552 dollárnak megfelelő összegre kívánják emelni. (MTI/ITAR-TASZSZ) Politológusok Gyurcsányról Vezető magyar politikai e- lemzők fejtették tó álláspontjukat Gyurcsány Ferenc pártelnöki terveiről a Deák Ferenc Közéleti Klub kerekasztal-be- szélgetésén tegnap este Budapesten. Kéri László szerint a kormány válságelhárítójának használhatja az MSZP-t Gyurcsány Ferenc pártelnökké választása után. A politológus úgy véli, a kormányfő ősszel tanulta meg a leckét: az MSZP ugyanis, mint fogalmazott, „végiglapította” a reformokhoz kapcsolódó konfliktusokat, nem állt ki Gyurcsány Ferenc és a kormány mellett. Stumpf István egy olyan forgatókönyvvel is számol, hogy Gyurcsány lemondva a miniszterelnökségről a pártelnöki székbe vonul vissza. Debreczeni József politikai közíró pedig úgy látja, a kormányfőnek nem sikerülhet annyira központosítani a szocialista pártot, ahogy Orbán Viktor tette a Fidesszel. A két párt közötti nagy különbség szerinte az, hogy amíg a Fidesz főként Orbán Viktor „terméke”, addig az MSZP- nek „megvan a maga súlya, tehetetlensége” - mutatott rá a politológus. Ezt az is mutatja, hogy Gyurcsány Ferenc elnöki aspirációjához kapcsolódó terveinek egy töredéke sem valósult meg. Stumpf István úgy látja, elképzelhető, hogy Gyurcsány most „visszavonul a pártelnöki pozícióba; valóban átveszi a pártot és újjászervezi; megteremti ezeknek a reformoknak a pártbeli bázisát, és egy emberét teszi a miniszterelnöki pozícióba, akivel esetleg az ellenzék is szívesebben kommunikál”. Az MSZP tisztújító kongresszusát február 24-25-én rendezik meg. (m)- Elvtársak! Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kormányülések titkossá tételével sikerült leépítenünk a mocskos liberális burzsoákapitalizmus újabb bástyáját! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉGRE Rontom, bontom Zászló helyett kordont bontott a Fidesz a Kossuth téren. Az „Egy a tábor, egy a zászló” jelmondatát felváltotta az „Egy a tábor, egy a kordon”. Rontom, bontom, ron- tom-bontom. Ne sirassuk azt a kordont, igazából semmi keresnivalója sem volt ott - ugyanúgy, mint azoknak, akik körbevizelték a magyar Országgyűlés előtti teret és hülyeségeket kiabáltak. MOLNÁR NORBERT Hogy a kordonnak olyan körülmények közt kellett-e eltűnnie a térről pár órára, mint ahogy eltűnt, az már más kérdés. Ugye, ha a közlekedésiek rossz helyre tesznek ki egy stoptáblát, akkor sem ignorálhatjuk, mert a szabály az szabály. De le se szedhetjük, mert azzal is törvényt sértünk. Ilyenkor az öntudatos és törvény- tisztelő polgár az illetékesekhez fordul, és addig buzerálja őket, amíg azoknak elfogy a türelmük, és leszedik azt a stoptáblát. Vagy azt a kordont. Ha süket az illetékes, akkor az illetékes feletteséhez fordul, vagy ahhoz, akitől függ az illetékes, vagy még tovább megy. De nem szedi szét a táblát. A kordont sem. Mert ez nem módszer. Egy dolgot felejt el a Fidesz: a jelenlegi kormányoldal annyira balfék, hogy semmit sem kellene tennie azért, hogy megnyerje a következő választást. Semmit - és ez nagyon fontos. Ehelyett láttatja magát, amit nem kéne, már ha nem akarja elvesztem a választásokat. Robert Ficónak Kína nem nagy falat, simán bevette. Odament, kötötte a bizniszt, egy szót sem szólt emberi jogokról, demokráNem csodálkoznék, ha Bugár ellen vidéki SNS-es tanító nénik kezdenének el tüntetni. Ellenem meg libák... ciáról. Ahogy fogalmazott, csak nem képzeli valaki, hogy oda- megy egy ötmilliós ország miniszterelnöke és az emberi jogokról fog papolni a kínaiaknak, ennek a marha nagy nemzetnek. Hát nem képzeli, miniszterelnök úr. Nem kell odamenni. El kell küldeni bizniszelni a gazdasági minisztert, legalább nem töri magát össze itthon. Végre élet folyt a parlamentben. A szlovákban, nem a kínaiban. A képviselők törvényeket fogadtak el. Bizony. Például azt, amelyik alapján titkosak lesznek a kormányülések. Most már legalább nem kell megmagyarázni a tapló népnek az egyes döntéseket, nyugodtan lehet mutyizni a pad alatt, leváltani mindenkit, aki él és mozog, végre nyugi lesz nekik. Visszatérve a törvényhozásra, a hét hőse Anna Belousovová tanítónő volt, akit Bugár letaní- tónőzött. Falusi tanítónőzött. Bugár aztán megmagyarázta, hogy nem a tanító nénikkel van baja, hanem a habitussal, a kioktatósdi- val, ami egy idő után néhány tanító nénin elhatalmasodik. Valójában Bugárnak nem volt igaza. Belousovová úgy viselkedett, mint egy hisztériás liba. Mindenesetre, nem csodálkoznék, ha Bugár ellen vidéki SNS-es tanító nénik kezdenének el tüntetni. Ellenem meg libák, mert Belousovovát hozzájuk hasonlítottam. A The New York Times kiadója: megszűnhet a lap nyomtatott változata A nyomtatott sajtó vége? HOFER LÁSZLÓ A világ egyik legtekintélyesebb liberális lapja, a The New York Times öt év múlva talán már nem lesz kapható az újságos standoknál, mivel internetes kiadvánnyá válik - közölte a tulajdonos a Drudgereport hírportál csütörtöki értesülése szerint. Ezt a lehetőséget az évek óta csökkenő profitot termelő újság tulajdonosa, elnöke és kiadója, Arthur Sulzberger latolgatta. „Az a célunk, hogy levezényeljük az átállást a nyomtatott példányoktól az internetes kiadásra” - mondta Sulzberger, megjegyezve, hogy egyre szűkülnek a piac igényei a nyomtatott újságra. A Sulz- berger-csoport a múlt héten jelentette be, hogy egy másik kiadványa, a Boston Globe 570 millió dolláros veszteséget termelt. „Nem is tudom, hogy akár már öt év múlva is megjelenik-e nyomtatásban a The New York Times” - mondta a tulajdonos a nyomtatott sajtó iránti egyre hanyatló érdeklődés kapcsán. „Az internet nagyszerű hely, azt céloztuk meg” - tette hozzá, egyértelművé téve, hogy az újság „hosszú és nehéz utazás” előtt áll, amelynek a végén a vállalat bejelentheti a nyomtatott lap megszűnését. A Times a közelmúltban megkétszerezte on-line olvasótáborát, az újságot az interneten naponta másfél millióan böngészik, míg a nyomtatott változatra előfizetők száma „csak” 1,1 millió. Sulzberger rámutatott, hogy az újság legfőbb bevételeit mindig a hirdetések hozták, de ez a szegmens is mind inkább az internet felé fordul. Kifejtette, mivel az interneten nem kell költeni papírra, festékre és terjesztésre, a cégek csökkenthetik a hirdetési költségeket reklámkampányaikban. A The New York Times a közelmúltban olvasztotta egymásba nyomtatott és internetes hírszerkesztőségét. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az átalakulás kezdetben nehézségekkel járt, de később a veterán szerkesztők is belátták, hogy ez a jövő útja. Az internetes átállás kapcsán Sulzberger elmondta: az újság külön ötfős fejlesztő csapatot alkalmaz, tagjainak csak az a feladata, hogy az elektronikus világgal, az internettel, a mobiltelefonokkal kapcsolatos újításokat kezdeményezzenek és dolgozzanak ki. A Times szerződést kötött a Microsofttal arról, hogy az on-li- ne kiadást, amelyet a nyomtatott verzióhoz hasonlóan elő kell majd fizetni, a Times Reader programmal fogják terjeszteni. Ez a szoftver lehetővé teszi, hogy a lapot kényelmesen lehessen olvasni bármilyen képernyőn, elsősorban laptopokon. „Meggyőződésem, hogy az újságolvasás élménye áthelyezhető ezekre az új eszközökre” - mondta a The New York Times 56 éves tulajdonosa, aki szerint az újságnak be kell illeszkednie az internet világába. A szerző az MTI washingtoni tudósítója ■ KOMMENTÁR Egyelőre kutyakomédia KISS TIBOR NOÉ A kínaiak a Krisztus előtti 3. században kezdték el felhúzni a Nagy Falat a mongolok hordái ellen. 1961-ben az NDK is felhúzott egy falat, a Coca-Cola és az imperializmus ellen. 2006. október 23-án a Budapesti Rendőr-főkapitányság is felhúzott egy falat, pontosabban kordont. Hetekig folytak a találgatások arról, hogy pontosan kik (Békés demonstrálok? Forradalmárok? Szélsőjobboldali tüntetők? Táltosok?) ellen. Pedig sokak számára mindvégig egyértelmű volt: a demokrácia ellen. A kordon február másodikáig háborítadanul őrizhette a parlament békéjét, noha a köztársasági elnöktől a házelnökig, Gusztos Pétertől Répássy Róbertig, a Munkáspárttól az Ősmagyar Sámánok - 2006 egyesületig mindenki egyetértett abban, hogy jogellenesen van a Kossuth téren. Aznap azonban tettrekész fideszes képviselők Orbán Viktor vezetésével csavarkulcsot és munkáskesztyűt ragadtak, majd nekiálltak a kordon lebontásának: a rendőrök tehetetlenül nézték végig, ahogy a képviselők félóra alatt szétkapják a mi kis Kossuth téri falunkat. Ezzel a politikai performansszal véget is ért az uborkaszezon, jöhettek a politikusok, a riporterek és a tüntetők (vagy ezren). Árusok még nem jöttek, ahhoz kevés volt a tüntető. A politikaipar szereplői tehát újra a fedélzeten. Nézzük, mennyire futotta tőlük. Orbán „Falbontó” Viktor számtalan fotón szerepelhetett. A legjobb kétségkívül az volt, amelyiken éppen átugrott egy virágágyást. Dávid „Mérsékelt” Ibolya ismét elhatárolódhatott a Fidesztől, és elmondhatta soros zsolozsmáját arról, hogy az MDF a nemzeti közép pártja satöbbi. Az egyik Munkáspárt helytelenítette, a másik jogosnak tartotta a Fidesz akcióját, de másnap már senki sem tudta, hogy melyik az egyik és melyik á másik. Az SZDSZ az általános iskolás szavazókra hajt: Gusztos „Vicces” Péter „politikai majomparádét” emlegetett, ha-ha. Gyurcsány „Agy” Ferenc pedig leszögezte: „több mint káros”, amit a fideszesek tettek. Aztán megkérdezték tőle azt is, hogy kormányfőként ő vajon miért nem tett valamit a jogszerűtlenül a „téren felejtett”’ kordon lebontása érdekében. De hiába, addigra már messze járt. Nehéz eldönteni, ki volt közülük a legálságosabb, de talán nem is ez a fontos. Mindenki kapott mikrofont (aki nem, az elfaxolta pártja állásfoglalását), elmondhatta, mit gondol az újabb kutyakomédiáról. Ami egyelőre még kutyakomédia, de ha ismét ezrek grasszálnak majd az utcán traktort ábrázoló közlekedési táblákkal a kezükben, akkor már nem lesz ennyire humoros. Magyarországon a falak ugyanis nem a Kossuth téren húzódnak. Hanem azok között, akik vöröslő fejjel szajkózzák a (narancssár- ga/piros) pártigazságot, és akiket ez az egész már teljesen hidegen hagy. Pontosabban mégis a Kossuth téren húzódnak: a kordonbontásról a helyszínen tudósító Hír TV egyik felvétele sokat elárul a mai Magyarország állapotáról, a falakról és a demokráciáról. Répássy Róbert fideszes képviselő egy társával éppen bontotta a kordont, amikor egy rendőr figyelmeztette őket, hogy törvényellenes, amit tesznek. A Répássy melletti fiatal férfi (egy honatya divatos, fekete kabátban, sállal a nyakában) így érvelt: „Órszággyűlési képviselők vagyunk”. „Hát én meg sajnos egy rendőr.” - így a válasz. JEGYZET Fület a hátamra! TALLÓSl BÉLA Az a fránya szépség! Az a fránya múlandó szépség! Nemrég egy szerencséden tizennégy éves amerikai lány lett az áldozata. Mert úgy akart kinézni, mint az egér rágta (retusálta) modell-lá- nyok a divatmagazinok címlapjain. Egy kis csonton némi áttetsző bőröcske, csenevész izom- zattal. De nem modellideál lett az elképzeléséből, hanem végzetes anorexia nervosa. Amióta TVviggi két lábon járó deszkaszeletként megjelent a kifutón lapos, fiús mellekkel, dúl a fogyási szenvedélybetegség a csonttá so- ványodott nők körében, akik pánikszerűen félnek az elhízástól. Diktál a molett vonalaknak hadat üzenő, légiesen karcsú alakot előnybe helyező szépségmódi, amelyet a média is túldimenzionálva eszményít. Ha nem aggódnék a tinilányokért, akiket ugye, könnyű elszé- díteni hamis ideál-csapdákkal, legyinthetnék a dolog fölött, hiszen engem - pár kilóval innen és túl - nem fenyeget a szenvedélysoványság. Egyetíen közönyös legyintéssel elintézhetném az anorexia nervosa káros lelki kísérőjelenségeit: küzdjenek vele érintett szülők, viselkedéskutatók, pedagógusok vagy a psziché lógusai. De attól már torkomra szaladt a fogvájó, a helyéből kiugrott amalgámtöméssel együtt, hogy az ügyeletes celeb bébi közkinccsé tette mellműtétje minden mozzanatát. A botoxszal (is) kezelt leányzó, aki teljes szilikonfegyverzetben, műkörömmel, műhajjal, műszempillával viliódzott a vakuk fényében, eldicsekedett vele, hogy ő a sorozatos szépészeti műtétek megszállottja, és egy frissen beültetett fenékimplantá- tum védtelenül boldog tulajdonosa. O ugyanis minden lehetőséget kihasznál, azt is, hogy már létezik olyan plasztikai eljárás, amellyel gömbölyded női hátsót lehet kerekítem. Hogyne örülne, mint majom a lézerrel szőrtelenített farkának, hiszen az életmódmódunkba bekavaró népszerű médiamagazinokból azt szűri le, hogy ha valakinek mámájává válik a plasztikázás, egy csapásra médiasztár lehet belőle. S ki ne akarna a sűrű sötét szürke semmiből, kirakatba tett dédelgetett celeb életművész lenni. Most azonban úgy döntöttem, én is beiratkozom egy plasztikai sebészetre. Fület varratnék valahova a lapockám környékére vagy lejjebb, hátközépre, közvetlen a gerincre. Na, nem nagyzo- lásból, mániából, függőségből vagy szépészeti okokból. Pusztán gyakorlati megfontolásból: hogy halljam, amit a hátam mögött beszélnek.
