Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-10 / 34. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 10. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Lukasenko aggódik A demográfiai gondok ve­szélyt jelentenek a fehérorosz gazdaság fejlődése és a nem­zetbiztonság szempontjából - nyilatkozta tegnap Alekszendr Lukasenko fehérorosz elnök egy demográfiai konferencián. A volt szovjetköztársaságban 1993-ban kezdődött meg a ter­mészetes népességfogyás: né­hány év alatt a népesség éven­te 50 ezer fővel csökkent - állapította meg az államfő, hozzátéve, hogy a jelenség kö­vetkeztében csökkent a lakos­ság gazdasági aktivitása és nőttek a szociális kiadások. Az elnöki hivatal sajtószolgálatá­nak tájékoztatása szerint 2007. január 1-jén a fehér­orosz lakosság 9,714 millió fő volt, ami az egy évvel korábbi­hoz képest 0,3 százalékos csökkenést jelent. A tanácsko­záson megvitatott, a 2007- 2010-es évekre érvényes né­pességbiztosítási program cél­ja, hogy megakadályozza a kedvezőtlen demográfiai fo­lyamatokat, és megteremtse a népességnövekedés feltételeit. A terv számos intézkedést tar­talmaz a természetes halandó­ság csökkentésére és a születé­sek számának növelésére. A szülési segély összegét öt éven belül 394 dollárnak, második és további gyermekek eseté­ben pedig 552 dollárnak meg­felelő összegre kívánják emel­ni. (MTI/ITAR-TASZSZ) Politológusok Gyurcsányról Vezető magyar politikai e- lemzők fejtették tó álláspont­jukat Gyurcsány Ferenc párt­elnöki terveiről a Deák Ferenc Közéleti Klub kerekasztal-be- szélgetésén tegnap este Buda­pesten. Kéri László szerint a kormány válságelhárítójának használhatja az MSZP-t Gyur­csány Ferenc pártelnökké vá­lasztása után. A politológus úgy véli, a kormányfő ősszel tanulta meg a leckét: az MSZP ugyanis, mint fogalma­zott, „végiglapította” a refor­mokhoz kapcsolódó konflik­tusokat, nem állt ki Gyur­csány Ferenc és a kormány mellett. Stumpf István egy olyan forgatókönyvvel is szá­mol, hogy Gyurcsány le­mondva a miniszterelnök­ségről a pártelnöki székbe vo­nul vissza. Debreczeni József politikai közíró pedig úgy lát­ja, a kormányfőnek nem sike­rülhet annyira központosítani a szocialista pártot, ahogy Or­bán Viktor tette a Fidesszel. A két párt közötti nagy különb­ség szerinte az, hogy amíg a Fidesz főként Orbán Viktor „terméke”, addig az MSZP- nek „megvan a maga súlya, tehetetlensége” - mutatott rá a politológus. Ezt az is mutat­ja, hogy Gyurcsány Ferenc el­nöki aspirációjához kapcsoló­dó terveinek egy töredéke sem valósult meg. Stumpf Ist­ván úgy látja, elképzelhető, hogy Gyurcsány most „vissza­vonul a pártelnöki pozícióba; valóban átveszi a pártot és új­jászervezi; megteremti ezek­nek a reformoknak a pártbeli bázisát, és egy emberét teszi a miniszterelnöki pozícióba, akivel esetleg az ellenzék is szívesebben kommunikál”. Az MSZP tisztújító kong­resszusát február 24-25-én rendezik meg. (m)- Elvtársak! Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kormányülések titkossá tételével sikerült leépítenünk a mocskos liberális burzsoákapitalizmus újabb bástyáját! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉGRE Rontom, bontom Zászló helyett kordont bon­tott a Fidesz a Kossuth téren. Az „Egy a tábor, egy a zász­ló” jelmondatát felváltotta az „Egy a tábor, egy a kor­don”. Rontom, bontom, ron- tom-bontom. Ne sirassuk azt a kordont, igazából semmi keresnivalója sem volt ott - ugyanúgy, mint azoknak, akik körbevizelték a magyar Országgyűlés előtti teret és hülyeségeket kiabáltak. MOLNÁR NORBERT Hogy a kordonnak olyan körül­mények közt kellett-e eltűnnie a térről pár órára, mint ahogy eltűnt, az már más kérdés. Ugye, ha a közlekedésiek rossz helyre tesznek ki egy stoptáblát, akkor sem ignorálhatjuk, mert a szabály az szabály. De le se szedhetjük, mert azzal is törvényt sértünk. Ilyenkor az öntudatos és törvény- tisztelő polgár az illetékesekhez fordul, és addig buzerálja őket, amíg azoknak elfogy a türelmük, és leszedik azt a stoptáblát. Vagy azt a kordont. Ha süket az illeté­kes, akkor az illetékes feletteséhez fordul, vagy ahhoz, akitől függ az illetékes, vagy még tovább megy. De nem szedi szét a táblát. A kor­dont sem. Mert ez nem módszer. Egy dolgot felejt el a Fidesz: a je­lenlegi kormányoldal annyira bal­fék, hogy semmit sem kellene ten­nie azért, hogy megnyerje a követ­kező választást. Semmit - és ez na­gyon fontos. Ehelyett láttatja ma­gát, amit nem kéne, már ha nem akarja elvesztem a választásokat. Robert Ficónak Kína nem nagy falat, simán bevette. Odament, kötötte a bizniszt, egy szót sem szólt emberi jogokról, demokrá­Nem csodálkoznék, ha Bugár ellen vidéki SNS-es tanító nénik kez­denének el tüntetni. Ellenem meg libák... ciáról. Ahogy fogalmazott, csak nem képzeli valaki, hogy oda- megy egy ötmilliós ország mi­niszterelnöke és az emberi jogok­ról fog papolni a kínaiaknak, en­nek a marha nagy nemzetnek. Hát nem képzeli, miniszterelnök úr. Nem kell odamenni. El kell küldeni bizniszelni a gazdasági minisztert, legalább nem töri magát össze itthon. Végre élet folyt a parlament­ben. A szlovákban, nem a kínai­ban. A képviselők törvényeket fo­gadtak el. Bizony. Például azt, amelyik alapján titkosak lesznek a kormányülések. Most már leg­alább nem kell megmagyarázni a tapló népnek az egyes döntéseket, nyugodtan lehet mutyizni a pad alatt, leváltani mindenkit, aki él és mozog, végre nyugi lesz nekik. Visszatérve a törvényhozásra, a hét hőse Anna Belousovová taní­tónő volt, akit Bugár letaní- tónőzött. Falusi tanítónőzött. Bu­gár aztán megmagyarázta, hogy nem a tanító nénikkel van baja, hanem a habitussal, a kioktatósdi- val, ami egy idő után néhány taní­tó nénin elhatalmasodik. Valójá­ban Bugárnak nem volt igaza. Be­lousovová úgy viselkedett, mint egy hisztériás liba. Mindenesetre, nem csodálkoznék, ha Bugár el­len vidéki SNS-es tanító nénik kezdenének el tüntetni. Ellenem meg libák, mert Belousovovát hozzájuk hasonlítottam. A The New York Times kiadója: megszűnhet a lap nyomtatott változata A nyomtatott sajtó vége? HOFER LÁSZLÓ A világ egyik legtekintélyesebb liberális lapja, a The New York Ti­mes öt év múlva talán már nem lesz kapható az újságos standok­nál, mivel internetes kiadvánnyá válik - közölte a tulajdonos a Drudgereport hírportál csütörtö­ki értesülése szerint. Ezt a lehetőséget az évek óta csökkenő profitot termelő újság tulajdonosa, elnöke és kiadója, Arthur Sulzberger latolgatta. „Az a célunk, hogy levezényeljük az átállást a nyomtatott példányok­tól az internetes kiadásra” - mondta Sulzberger, megjegyezve, hogy egyre szűkülnek a piac igé­nyei a nyomtatott újságra. A Sulz- berger-csoport a múlt héten jelen­tette be, hogy egy másik kiadvá­nya, a Boston Globe 570 millió dolláros veszteséget termelt. „Nem is tudom, hogy akár már öt év múlva is megjelenik-e nyomtatásban a The New York Times” - mondta a tulajdonos a nyomtatott sajtó iránti egyre ha­nyatló érdeklődés kapcsán. „Az internet nagyszerű hely, azt cé­loztuk meg” - tette hozzá, egyér­telművé téve, hogy az újság „hosszú és nehéz utazás” előtt áll, amelynek a végén a vállalat bejelentheti a nyomtatott lap megszűnését. A Times a közel­múltban megkétszerezte on-line olvasótáborát, az újságot az in­terneten naponta másfél millió­an böngészik, míg a nyomtatott változatra előfizetők száma „csak” 1,1 millió. Sulzberger rámutatott, hogy az újság legfőbb bevételeit min­dig a hirdetések hozták, de ez a szegmens is mind inkább az in­ternet felé fordul. Kifejtette, mi­vel az interneten nem kell költeni papírra, festékre és terjesztésre, a cégek csökkenthetik a hirdetési költségeket reklámkampányaik­ban. A The New York Times a kö­zelmúltban olvasztotta egymás­ba nyomtatott és internetes hír­szerkesztőségét. Ezzel kapcsolat­ban kifejtette, hogy az átalakulás kezdetben nehézségekkel járt, de később a veterán szerkesztők is belátták, hogy ez a jövő útja. Az internetes átállás kapcsán Sulz­berger elmondta: az újság külön ötfős fejlesztő csapatot alkalmaz, tagjainak csak az a feladata, hogy az elektronikus világgal, az internettel, a mobiltelefonokkal kapcsolatos újításokat kezdemé­nyezzenek és dolgozzanak ki. A Times szerződést kötött a Microsofttal arról, hogy az on-li- ne kiadást, amelyet a nyomtatott verzióhoz hasonlóan elő kell majd fizetni, a Times Reader program­mal fogják terjeszteni. Ez a szoft­ver lehetővé teszi, hogy a lapot kényelmesen lehessen olvasni bármilyen képernyőn, elsősorban laptopokon. „Meggyőződésem, hogy az újságolvasás élménye át­helyezhető ezekre az új eszközök­re” - mondta a The New York Ti­mes 56 éves tulajdonosa, aki sze­rint az újságnak be kell illeszked­nie az internet világába. A szerző az MTI washingtoni tudósítója ■ KOMMENTÁR Egyelőre kutyakomédia KISS TIBOR NOÉ A kínaiak a Krisztus előtti 3. században kezdték el felhúzni a Nagy Falat a mongolok hordái ellen. 1961-ben az NDK is felhúzott egy fa­lat, a Coca-Cola és az imperializmus ellen. 2006. október 23-án a Budapesti Rendőr-főkapitányság is felhúzott egy falat, pontosabban kordont. Hetekig folytak a találgatások arról, hogy pontosan kik (Bé­kés demonstrálok? Forradalmárok? Szélsőjobboldali tüntetők? Tál­tosok?) ellen. Pedig sokak számára mindvégig egyértelmű volt: a de­mokrácia ellen. A kordon február másodikáig háborítadanul őrizhette a parlament békéjét, noha a köztársasági elnöktől a házelnökig, Gusztos Pétertől Répássy Róbertig, a Munkáspárttól az Ősmagyar Sámánok - 2006 egyesületig mindenki egyetértett abban, hogy jogellenesen van a Kossuth téren. Aznap azonban tettrekész fideszes képviselők Orbán Viktor vezetésével csavarkulcsot és munkáskesztyűt ragadtak, majd nekiálltak a kordon lebontásának: a rendőrök tehetetlenül nézték végig, ahogy a képviselők félóra alatt szétkapják a mi kis Kossuth téri falunkat. Ezzel a politikai performansszal véget is ért az uborkasze­zon, jöhettek a politikusok, a riporterek és a tüntetők (vagy ezren). Árusok még nem jöttek, ahhoz kevés volt a tüntető. A politikaipar szereplői tehát újra a fedélzeten. Nézzük, mennyire futotta tőlük. Orbán „Falbontó” Viktor számtalan fotón szerepelhetett. A legjobb kétségkívül az volt, amelyiken éppen átugrott egy virágágyást. Dá­vid „Mérsékelt” Ibolya ismét elhatárolódhatott a Fidesztől, és el­mondhatta soros zsolozsmáját arról, hogy az MDF a nemzeti közép pártja satöbbi. Az egyik Munkáspárt helytelenítette, a másik jogos­nak tartotta a Fidesz akcióját, de másnap már senki sem tudta, hogy melyik az egyik és melyik á másik. Az SZDSZ az általános iskolás szavazókra hajt: Gusztos „Vicces” Péter „politikai majomparádét” emlegetett, ha-ha. Gyurcsány „Agy” Ferenc pedig leszögezte: „több mint káros”, amit a fideszesek tettek. Aztán megkérdezték tőle azt is, hogy kormányfőként ő vajon miért nem tett valamit a jogszerűtle­nül a „téren felejtett”’ kordon lebontása érdekében. De hiába, addig­ra már messze járt. Nehéz eldönteni, ki volt közülük a legálságosabb, de talán nem is ez a fontos. Mindenki kapott mikrofont (aki nem, az elfaxolta pártja ál­lásfoglalását), elmondhatta, mit gondol az újabb kutyakomédiáról. Ami egyelőre még kutyakomédia, de ha ismét ezrek grasszálnak majd az utcán traktort ábrázoló közlekedési táblákkal a kezükben, akkor már nem lesz ennyire humoros. Magyarországon a falak ugyanis nem a Kossuth téren húzódnak. Hanem azok között, akik vöröslő fejjel szajkózzák a (narancssár- ga/piros) pártigazságot, és akiket ez az egész már teljesen hidegen hagy. Pontosabban mégis a Kossuth téren húzódnak: a kordonbon­tásról a helyszínen tudósító Hír TV egyik felvétele sokat elárul a mai Magyarország állapotáról, a falakról és a demokráciáról. Répássy Róbert fideszes képviselő egy társával éppen bontotta a kordont, amikor egy rendőr figyelmeztette őket, hogy törvényellenes, amit tesznek. A Répássy melletti fiatal férfi (egy honatya divatos, fekete kabátban, sállal a nyakában) így érvelt: „Órszággyűlési képviselők vagyunk”. „Hát én meg sajnos egy rendőr.” - így a válasz. JEGYZET Fület a hátamra! TALLÓSl BÉLA Az a fránya szépség! Az a fránya múlandó szépség! Nemrég egy szerencséden tizennégy éves amerikai lány lett az áldozata. Mert úgy akart kinézni, mint az egér rágta (retusálta) modell-lá- nyok a divatmagazinok címlap­jain. Egy kis csonton némi át­tetsző bőröcske, csenevész izom- zattal. De nem modellideál lett az elképzeléséből, hanem végze­tes anorexia nervosa. Amióta TVviggi két lábon járó deszkasze­letként megjelent a kifutón la­pos, fiús mellekkel, dúl a fogyási szenvedélybetegség a csonttá so- ványodott nők körében, akik pá­nikszerűen félnek az elhízástól. Diktál a molett vonalaknak ha­dat üzenő, légiesen karcsú ala­kot előnybe helyező szépségmó­di, amelyet a média is túldimen­zionálva eszményít. Ha nem aggódnék a tinilányo­kért, akiket ugye, könnyű elszé- díteni hamis ideál-csapdákkal, legyinthetnék a dolog fölött, hi­szen engem - pár kilóval innen és túl - nem fenyeget a szenve­délysoványság. Egyetíen közö­nyös legyintéssel elintézhetném az anorexia nervosa káros lelki kísérőjelenségeit: küzdjenek ve­le érintett szülők, viselkedésku­tatók, pedagógusok vagy a pszi­ché lógusai. De attól már tor­komra szaladt a fogvájó, a he­lyéből kiugrott amalgámtömés­sel együtt, hogy az ügyeletes celeb bébi közkinccsé tette mellműtétje minden mozzana­tát. A botoxszal (is) kezelt leány­zó, aki teljes szilikonfegyverzet­ben, műkörömmel, műhajjal, műszempillával viliódzott a va­kuk fényében, eldicsekedett ve­le, hogy ő a sorozatos szépészeti műtétek megszállottja, és egy frissen beültetett fenékimplantá- tum védtelenül boldog tulajdo­nosa. O ugyanis minden le­hetőséget kihasznál, azt is, hogy már létezik olyan plasztikai eljá­rás, amellyel gömbölyded női hátsót lehet kerekítem. Hogyne örülne, mint majom a lézerrel szőrtelenített farkának, hiszen az életmódmódunkba bekavaró népszerű médiamagazinokból azt szűri le, hogy ha valakinek mámájává válik a plasztikázás, egy csapásra médiasztár lehet belőle. S ki ne akarna a sűrű sö­tét szürke semmiből, kirakatba tett dédelgetett celeb életművész lenni. Most azonban úgy döntöttem, én is beiratkozom egy plasztikai sebészetre. Fület varratnék vala­hova a lapockám környékére vagy lejjebb, hátközépre, közvet­len a gerincre. Na, nem nagyzo- lásból, mániából, függőségből vagy szépészeti okokból. Pusz­tán gyakorlati megfontolásból: hogy halljam, amit a hátam mögött beszélnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom