Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-05 / 29. szám, hétfő
11 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 5. www.ujszo.com E6ÍSZSÉ6HÍBIK Kinél újul ki a mogyoróallergia? Gyakran fordul elő, hogy azok a gyerekek, akiknél kiderül, hogy allergiásak a mogyoróra, egy idő után kinövik allergiájukat. Ismert ugyanakkor, hogy az egyszer már megszűnt mogyoróallergia később megint jelentkezhet. Amerikai kutatók most azt vizsgálták, van-e összefüggés a mogyoró újbóli fogyasztása és az allergia kiúju- lása között. Dr. David M. Friescher, a Johns Hopkins University School of Medicine kutatója és munkatársai 68 olyan személyt vontak be a vizsgálatba, akik gyermekkorukban allergiásak voltak a mogyoróra, de később kinőtték az érzékenységüket. Az eredmények szerint az ilyen embereknél 8% valószínűsége van annak, hogy későbbi életkorban kiújul a mogyoróallergiájuk. Érdekesség ugyanakkor, hogy ennek sokkal nagyobb a kockázata azoknál az embereknél, akik az allergiájuk megszűnése után is kerülik a mogyoró fogyasztását. Ezért a szakértők azt javasolják, a mogyoróallergia megszűnése után az érintettek fogyasszanak legalább havonta egyszer nagyobb adag- A ban mogyorót. Szaglásteszt és termékenység A Bochumi Ruhr Universität kutatócsoportja kimutatta, hogy a spermiumokon és az emberi szaglóhám egyes sejtjein azonos receptorok találhatók. Az orrban található receptorok felelősek a gyöngyvirág illatának érzékeléséért. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a terméketlenség genetikai hibára vezethető vissza, ilyenkor a kérdéses receptor nem működik sem az orrban, sem pedig a spermiumokon. Ez a fejlődési rendellenesség azt okozza, hogy a spermiumok nem találják meg a női petesejtet. Mivel a spermiumokon további szaglóreceptorok is találhatók, ezek azonosítása után szag- mintatesztet lehet majd összeállítani, amelynek segítségével megállapítható, hogy milyen típusú terméketlenségben szenved a páciens. Különleges testnedv a nyál A nyálban tükröződik szinte minden betegség, kezdve az AIDS-től vagy a ráktól a genetikai defektusokon, a káros szenvedélyeken, a termékedenségen keresztül egészen a stresszig. Prof. Dr. Paul Denny, az University of Southern California tanára szerint a nyálból minden, a testben zajló folyamatról információt szerezhetünk. Priof. David Wong már ki is fejlesztett egy nyáltesztet a szájüregi és garattáji rákos daganatok korai felismerésére. Hatvan rákbetegen és kontrollszemé- lyen végzett vizsgálatban a nyálteszt 90%-os pontossággal képes volt felismerni a betegséget. Az USA-ban már bevett gyakorlat az apaság kiderítésében a nyálteszt elvégzése, de így vizsgálnak bizonyos hormonszinteket is, sőt létezik nyálalapú AIDS-teszt, valamint drogvizsgálati módszer is. Európában egyelőre csak drogok kimutatására használnak nyáltesztet. Pedig a nyálból sokkal többet megtudhatnánk: pl. a stresszhormonok, a tesztoszteron nevű férfihormon, a női ösztradiol szintjét, ezek ugyanis a vérből bekerülnek a nyálba és jól vizsgálhatók. Ennek ellenére a hormonszintek megállapítása a mai napig kizárólag vérből történik. Ismert egyébként a nyál fertődenítő hatása is. Szájunkban rengeteg baktérium tanyázik, a nyál immunfe- héijéinek (immunglobulin-A) köszönhetően azonban a szájsebek többnyire maguktól is begyógyulnak. A cél az, hogy a gyógyulás ne járjon a beteg sem múló, sem maradandó károsodásával Kezdetben volt a penészes bab... Az antibiotikumok különleges gyógyszerek, hiszen hatásukat nem az emberi szervezetre fejtik ki, hanem a kórokozókra. Előfutáraikat már az ókorban megtaláljuk: például már 2 500 éve ismert, hogy a penészes szójabab jótékonyan hat a bőrfertőzésekre. A modern antibiotikumos terápia kezdete 1929- re tehető, amikor egy véletlen folytán Fleming felfedezte a penicillin baktériumellenes hatását. HARIS KATALIN Az antimikróbás szerek hatásának alapja az ún. szelektív toxici- tás, ami annyit jelent, hogy a szer nem ártalmas az emberi szervezetre, viszont a kórokozókkal szemben erősen mérgező. Ez csak akkor lehetséges, ha a mikroorganizmus azon alkotórészére fejti ki hatását, amely az emberben nem található meg, vagy olyan életfolyamatát akadályozza, amely az embernél más módon megy végbe (pl. fehérjeképződés). Az antibiotikumok két nagy csoportját különböztetjük meg. Egy részük gátolja a baktériumok növekedését, fejlődését, a másik csoportjuk viszont el is pusztítja azokat. Ép immunrendszerű embernek betegség esetén elég olyan antibiotikum, amely a kórokozók szaporodását akadályozza meg. Abban az esetben, ha súlyos, élet- veszélyes fertőzést kell leküzdeni, pl. agyhártyagyulladást, akkor célszerű azt az antibiotikumot választani, amely a kórokozókat el is pusztítja. A korrekt kezelés feltétele, hogy a legalkalmasabb gyógyszerrel, megfelelő adagban, megfelelő ideig tartson. Mikor szükséges az antibiotikum? Kizárólag akkor kell(ene) antibiotikumhoz nyúlni, ha a beteg bizonyítottan bakteriológiai tenyésztés vagy klinikai tünetek alapján feltételezhetően bakteriális fertőzésben szenved. Ha a tenyésztés kimutatja a kórokozó jelenlétét, a legmegfelelőbb szerrel azonnal kezdhető a célzott kezelés. Abban az esetben, ha nincs lehetőség bakteriológiai tenyésztésre, ún. kezdő terápiát kell alkalmazni. Ha ez a terápia eredményes, akkor a gyógyulásig lehet folytatni, ha viszont nem, akkor néhány nap múlva a tenyésztés alapján célzott kezelésre térhetünk át. Azonnali kezdő terápia szükséges, ha súlyos helyi fertőzi kezelés nem mindig sikereszésről van szó, pl. tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, de kezdő terápiát kell alkalmazni akkor is, ha a fertőzés kevésbé súlyos, ám a beteg veszélyeztetett (koraszülött, idős, cukorbeteg). A megfelelő antibiotikum kiválasztása nagyon bonyolult folyamat, hiszen sok tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy az adott betegségre a leghatékonyabb, legkevesebb mellékhatású, és ha mód van rá, akkor a legolcsóbb szert alkalmazzuk. Figyelembe kell venni a páciens életko...a legolcsóbb szer szükségtelen többletkiadást okoz, ha hatástalannak bizonyul az adott fertőzéssel szemben. rát, mert a gyermek vagy az idős beteg egészen máskép reagál a gyógyszerre és. esetleges mellékhatásaira, mint a fiatal felnőtt. Fontos tényező továbbá a máj- és veseműködés, hiszen megváltozhat, lelassulhat a gyógyszer kiürülése, ha e szervek rosszul működnek. A nagyon kövér vagy nagyon sovány betegek szervezetében eltérhet az átlagostól a gyógyszerkoncentráció. Adható-e antibiotikum megelőzésképpen? Pontosan körülírhatók azok az esetek, amikor nem a fertőzés felszámolására, hanem megelőzésére alkalmazunk antibiotikumos kezelést. Ilyen eset, ha valaki olyan vidékre utazik, ahol malária fordul elő. Ebben az esetben az ember kötelező maláriaellenes védőoltást kap. Az agyhártyagyulladásos gyermek környezetében (óvoda, bölcsőde) szintén antibiotikummal védhető ki a betegség továbbterjedése. Műtét utáni sebfertőzés visz- szaszorítása érdekében is adnak antibiotikumot. A mikroorganizmusok elleni kezelés nem mindig várakozásunknak megfelelően alakul. A vártnál kedvezőbb, de sokszor a vártnál rosszabb hatás is kialakulhat. Ilyenkor az antibiotikum hatását erősítő és gyengítő tényezőkre is gondolnunk kell. A hatást erősítő tényezőként elsősorban a szervezet védekező képességét említeném, hiszen a fertőzöttek nagy része az antibiotikum-korszak előtt is meggyógyult. Meg kell jegyezni, hogy vannak olyan gyógyszerek is, amelyeknek utóhatásuk van. Ez azt jelenti, hogy a baktériumok egy ideig a kezelés befejezése után sem képesek szaporodni. Mellékhatások Mint minden testidegen anyagnak, gyógyszernek, az antibiotikumoknak is vannak mellékhatásai. Ezeket okozhatja a beteg érzékenysége, allergia egyes hatóanyagokra, de előfordulhat túlérzékenység a segédanyagokra is, pl. laktózra, zselatinra. A hatóanyag kémiai szerkezete mérgező lehet a vesére, májra, vérképzésre vagy az idegrendszerre. Az antibiotikum megválasztásakor tehát fontos a mellékhatások figyelembevétele. A cél az, hogy a gyógyulás ne járjon a beteg sem múló, sem maradandó károsodásával. Néhány szó a kezelés költségéről Az antibiotikum nem olcsó gyógyszer, sőt néhány hatóanyag kifejezetten drága. A kezelés költsége azonban nem csupán a gyógyszergyárak által meghatározott árra vonatkozik. Előfordulhat, hogy a legolcsóbb szer szükségtelen többletkiadást okoz, ha hatástalannak bizonyul az adott fertőzéssel szemben. Hosszabbíthatja a munkaképtelenséget, kórházi kiadásokat, a beteg szenvedését. A drágább szer viszont gyorsíthatja a gyógyulást, esetleg életet is menthet. Ezért - különösen szűkös anyagi helyzetünkben - rendkívül fontos a költségek mérlegelése. A szerző gyógyszerész Ha nem hat a gyógyszer... Ha a kezelés annak ellenére sem kielégítő, hogy a kórokozó ellen a leghatékonyabb szert alkalmaztuk, gondolnunk kell az alábbi tényezőkre: ♦ Az antibiotikum nem jutott el a fertőzés helyére, pl. valamilyen elzáródás miatt (légutak, húgyutak, epeutak). ♦ Az adott terület rossz vérellátása miatt a kórokozók nem tudnak szaporodni, tehát a szaporodásukra ható gyógyszer ilyenkor hatástalan. ♦ A kórokozók ellenállhatnak a hatóanyagnak. Az új módszer lehetővé teszi, hogy pótlólagos költség nélkül előreléphessen az orvostudomány Fogröntgennel is megállapítható a csontritkulás MTl-HÍR Ha a fog röntgenvizsgálatához használatos berendezéssel az állkapocs alsó részének vastagságát is mérhetik, a mérés eredményéből az esetleges csontritkulásra is következtetni lehet. Egy Angliában kifejlesztett programmal bővíthetők ilyen célra a hagyományos röntgenberendezések. Az angliai Manchester egyik egyetemének kutatói olyan új módszert fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy egy egyszerű fogorvosi röntgennel megállapítsák: szenved-e csontritkúlásban a páciens. Jelenleg a kezdődő csontritkulást csak egy komplett röntgenvizsgálattal lehet kimutatni - úja az esetről beszámoló francia tudományos havi folyóirat, a Science et Avenir. A csontritkulás világszerte az időskor egyik leggyakoribb betegsége: a csontrendszer sűrűsége csökken, a csontok könnyebben törnek (csak Franciaországban több mint 130 ezer ilyen eset történik évente), s ez nagyon sok embernél az élet végéig tartó mozgáskorlátozottságot, sőt, halált okozhat. A brit kutatók kifejlesztettek egy olyan programot, amely a fogorvosi röntgen alkalmával automatikusan megméri az állkapocs alsó részének vastagságát. Ha itt az egyik jellemző mérőszám nem éri el a 3 millimétert, a program riasztja az orvost - az ugyanis csontritkulásra utal. A manchesteri kutatók azt remélik, hogy számítógépes programjukat mielőbb beépíthetik a fogorvosi rendelőkben működő röntgenkészülékekbe. Reményük nem alaptalan, ugyanis egyre több rendelőben van már ilyen készülék. Hogy azokat használják is, arra utal, hogy az utóbbi negyedszázadban több mint 80 százalékkal több lett a fogorvosok által évente készített röntgenképek száma. Az új módszer lehetővé teszi, hogy minden pótlólagos költség nélkül előreléphessen az orvostudomány a rohamosan terjedő csontritkulás elleni küzdelemben - s ráadásul a páciensek számára sem jelent pluszfáradtságot, hiszen egy teljesen más ügyben végzett röntgenvizsgálat „pótlólagos hasznáról” van szó. (MTI-Press)
