Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-02 / 1. szám, kedd

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Rajter Lajos in memoriam kitüntetése Pozsony. Az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásának 14. évfordulóján a szlovák társadalmi, kulturális és tudományos élet 18 személyiségét tüntette ki tegnap Ivan Gašparovič államfő. A Pri- bina-kereszt I. fokozatát kapta in memoriam Vladimír Haviar szív­sebész, Dušan Jurkovič építész, valamint Rajter Lajos zeneszerző, karnagy. A Pribina-kereszt I. fokozatát vehette át többek között Jo­zef Jablonický történész, Štefan Nosáľ koreográfus, táncos, Ale­xander Ruttkay régész és Martin Ťapák színész-rendező. (TASR) Modern művészeti múzeum Lisszabon. Modern művészeti múzeummal gazdagodik 2007-ben Lisszabon, miután a portugál állam megállapodott Jósé Berardo por­tugál milliárdossal arról, hogy 862 darabból álló gyűjteményének ál­landó otthont ad a Belém kulturális központban, a Tejo folyó partján. A gazdag üzletember kollekciójában Picasso, Miró, Dali, Francis Ba­con, Andy Warhol művei mellett olyan hazai alkotók festményei és szobrai találhatók, műit Maria Helena Vieira da Silva, Paula Rego és Julio Pomar, a fiatalabbak közül pedig Joana Vasconcelos. A Christie’s brit aukciós ház 316 millió euróra becsülte a Berardo-gyűjtemény összértékét, a tulajdonossal kötött szerződés értelmében a portugál állam tíz év alatt fizeti ki ezt az összeget. A lisszaboni modem művé­szeti múzeum avatását 2007júliusára tervezik. (MTI) OTTHONUNK A NYEIV Lelépő, lelépési díj, végkielégítés (2) SZABÓM1HÁLY GIZELLA Az előző részben a címben előforduló, a szlovákiai magyar sajtóban olykor szinonimaként használt három szó, szókapcsolat közül leginkább az elsővel foglal­koztam. A szlovákiai és a magyar- országi szövegek azt mutatják, hogy a magyarországi magyarban (és a közmagyarban) a lelépő szin­te kizárólag jelzői funkcióban for­dul elő, szófajilag melléknév vagy melléknévi igenév, a szlovákiai magyarban viszont e szó főnév­ként is gyakori, ami valószínűleg a szlovák odstupné hatásának tud­ható be. A lelépő leggyakrabban olyan szövegkörnyezetben fordul elő, ahol a szlovákban az odstupné használatos, azaz elsősorban munkaviszony felbontása eseté­ben fizetett végkielégítés jelentése van. A másik (az adatok szerint ritkább) előfordulása olyan hely­zetekhez kapcsolódik, amikor a szerződő felek valamelyike eláll a szerződéstől, és emiatt a másik felet kárpótlás illeti meg, az előző cikkben erre is hoztam példát. A magyar jogi szaknyelv ezt bánat- pénz-nek nevezi [1. a magyar Pol­gári Törvénykönyv 320§ (2) be­kezdését], tehát az odstupné szó szakmailag helyes fordítása eb­ben az esetben a bánatpénz. Né­hány példában a lelépő-1 a szlovák odchodné magyar megfelelője­ként használta a szerző. Az od­chodné a végkielégítés egy speciá­lis formája: az első munkaviszony befejeztével jár a nyugdíjjogosult (rokkantsági vagy öregségi nyug­díjra jogosult) alkalmazottnak. A magyarországi jogrend nem is­meri ezt a juttatást, mivel azon­ban egyfajta végkielégítésről van szó, az odchodné-t olyan magyar kifejezéssel célszerű fordítani, amely tartalmazza a végkielégítés szót. így az odchodné szót ma­gyarra így fordíthatnánk: nyug­díjba vonuló végkielégítése. Ez ugyan hosszú kifejezés, de olyan szavakból áll, amelyek alapján az is megérti, aki nem ismeri ezt a sajátos szlovákiai munkajogi fo­galmat. A címben szereplő lelépési díj ki­fejezés „státusa“ némiképp eltérő, mint a lelépő-é, ugyanis magyar- országi szövegekben is nagy számban fordul elő, de nem az al­kalmazotti végkielégítés szinoni­májaként. A lelépési díj vagy le- lépés szintén a kárpótlás egy fajtá­ja, és tipikusan olyan helyzetekre vonatkozik, amikor valaki valami­lyen jogot, előnyt stb. valakinek átenged, valamilyen jogról le­mond. így például bérleményt (bérelt elárusítóhelyet stb.) nem lehet eladni, de a bérleti jog más­nak átengedhető. Hasonlóképp egy horgász lelépési díj ellenében a megváltott horgászhelyét áten­gedheti másnak. Egy újságcikk­ben arról olvashattunk, hogy a mezőgazdasági termeléssel felha­gyó gazdáknak az Európai Unió lelépési díjat fizet. A lelépési díj bi­zonyos esetekben szerződéses jogviszony felbontására vonatko­zik, így pl. a szerződéses futballis­ta lelépési díj ellenében hagyhatja el a klubot, és igazolhat máshova, de ez a kifejezés előfordul mobil­telefon-szolgáltatás felmondása kapcsán is. A lelépési díj vagy le- lépés jogszabályi szövegben nem fordul elő, vagyis nem terminus, hanem köznyelvi kifejezés, illetve szó, ezért ha hivatalos szövegben szerepel, akkor rendszerint idé­zőjelben; a hivatalos szövegekben (pl. szerződésben) a megfelelő szakkifejezést használják, pl. (pénzbeli) ellenszolgáltatás, fel­mondási díj. Ez utóbbi az olyan esetekre vonatkozik, amikor pél­dául valaki a megrendelt szolgál­tatást a szerződésben meghatáro­zott idő előtt felmondja. Összefoglalásként az alábbia­kat mondhatjuk el: a címben előforduló három szó közül csak a végkielégítés minősül szakszó­nak. A szlovákiai magyar lelépő helyett szakmai szövegben hasz­náljuk a végkielégítés-1, illetve a bánatpénz-1, a köznyelvi lelépési díj helyett pedig az ellenszolgálta- tás-t vagy a felmondási díj-at. A 120 éves Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma átfogó kiállítással lepte meg a látogatókat Múltidézés és jövőlatolgatás Komárom. Az elmúlt évtize­dek munkáját, történéseit összefoglaló kiállítással lep­te meg a látogatókat a 120. születésnapját ünneplő Ma­gyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma. A Zichy-palotá- ban berendezett tárlat ki­sebbfajta időutazásra invi­tálja az érdeklődőket, be­mutatva a jeles intézmény történetének legfontosabb eseményeit, és ízelítőt adva az állandó tárlatok, vala­mint a múzeum egyes rész­legeinek anyagából. V. KRASZN1CA MELITTA Mácza Mihály történész, a tár­lat kurátora a kezdetekről szólva elmondta: a 19. század második felében Magyarország-szerte sor­ra alakultak a különböző történeti egyletek, így 1886. december 16- án Komáromban is létrejött a Ko­márom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egy­let. A Gyula Rudolf bencés tanár vezette egylet gyűjteménye ké­pezte a későbbi múzeum alapját. További fontos évszám 1900, ami­kor a múzeum anyagát korábbi helyéről, a törvényszéki palotából az ún. Esterházy-pavilonba köl­töztették; ez lett a város első mú­zeumépülete. 1911-ben három közművelődé­si egyesület egybeolvadásával megaíakult a Jókai Közművelődé­si és Múzeum Egyesület, amely a magyar állam támogatásával 1913-ban nyolc hónap leforgása alatt felépítette a Kultúrpalotát; a mai napig itt székel a múzeum. Az első világháború idején hadikór­házként szolgált az épület. A két vüágháború között Alapy Gyula irányította az intézményt, és főleg képzőművészeti kiállításokat ren­deztek. A második világháborút követően az egyesületet feloszlat­ták, a múzeum az állam tulajdo­nába került, és működését erősen korlátozta a szakemberhiány. Iga­zi fejlődésnek 1968 után indult is­mét, amikor Kajtár József került az élére. Vezetése alatt felújítot­ták az épületet, kiköltöztették belőle az egyéb tevékenységeket folytató intézményeket, bővítet­ték a szakembergárdát, megnyílt az állandó régészeti, néprajzi és történeti kiállítás. 1972 márciusá­ban megalakult a Múzeumbará­tok Köre, amely azóta is tevéke­nyen támogatja a múzeum mun­káját, és városvédő feladatokat is ellát. Tavaly a múzeum visszakap­ta a Jókai Egyesület egykori törté­neti könyvtárállományát, amely­nek a közelmúltban restaurált, le­gértékesebb köteteiből is látha­tunk itt néhányat. A kiállítótér első felében az állandó tárlatokról is áttekintés kapunk. Ízelítő a múzeum gyűjteményeiből A terem másik felébe egy stili­zált kapun léphetünk be, amely tulajdonképpen a múzeum épüle­tét jelképezi. „Intézményünk egyes részlegeinek anyagából, az­az a régészeti, a történeti, a művé­szettörténeti, a néprajzi, a zooló­giái, az entomológiai és a botani­kai gyűjteményből kaphatnak itt ízelítőt a látogatók. Mégpedig olyan darabokat tekinthetnek meg, amelyek a raktárak mé­lyéből kerültek elő - kalauzolt to­vább Mácza Mihály. - Külön fel­hívnám a figyelmet arra a bieder­meier ülőgarnitúrára, amely évti­zedekig nagyon rossz állapotban állt raktárunkban, de tavaly sike­rült restauráltatnunk, és most tel­jes szépségében pompázik. Az ülőgarnitúra, csakúgy, mint a mellette elhelyezett, szerecsen-dí- szítésű falióra az egykori Szere- csen gyógyszertár utód nélküli utolsó tulajdonosától került a mú­zeum gyűjteményébe.” A történeti kiállítási rész egyik szemet gyönyörködtető darabja az egykori komáromi ács ipartár­sulás céhes ládája 1718-ból, vala­mint ugyanezen társulás zászla­ja. A néprajzi gyűjteményből az izsai népviseletet mutatják be. De ízelítőt kaphatunk a múzeum értékes éremgyűjteményéből, láthatunk továbbá római kori kőemlékeket és egy kitömött tú­zokpárt is. A reményteljes jövő „Visszatekintve az elmúlt száz­húsz évre, dicső és kevésbé öröm­teli korszakok váltották egymást - mondta Fehér Csaba múzeum­igazgató. - Miután a felvidéki ma­gyarság kisebbségi sorba került, az intézmény feladatköre kibő­vült, és a hagyományos múzeumi feladatok mellett nemzeti kultú­ránk megtartását és terjesztését is fel kellett vállalnia. A kommunis­ta rendszer időszakában ki kellett szolgálnia az akkori hatalmat, és sajnos 1989-et követően sem fejlődhetett korlátok nélkül az in­tézmény: az intendatúra idején megtapasztalhattuk, hogy a kul­turális szférát is mennyire át tudja hatni a magyarellenesség.” Az utóbbi években több fontos beruházás és pozitív változás tör­tént a múzeumban: kívül-belül megújult az épület, visszakerült tulajdonába a közel negyvenezer kötetes történeti könyvtár, hama­rosan pedig átadják az ún. Ghyczy-palota felújított épületét, amelyet a Szinnyei József Könyv­tárral közösen használ majd a múzeum. A tervek szerint az új helyen három állandó, hiánypótló kiállítást nyit az intézmény. Az első a Duna mente élővilágát be­mutató természettudományi tár­lat, a második a felvidéki magyar­ság életét, népviseleteit bemutató néprajzi kiállítás, a harmadik pe­dig nemzeti közösségünk kisebb­ségi történetét felvonultató kiállí­tás lesz. „Bízom benne, hogy az el­következő évtizedekben a múze­um még inkább szolgálni tudja majd nemzeti közösségünket, és nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyarság kincsestára lesz” - tette mindehhez hozzá az igazgató. A jubileumi tárlat március 17- éig, keddtől szombatig naponta 9 és 16 óra között váija a látogatókat. A néprajzi gyűjteményből az izsai népviselet kerül bemutatásra (Vas Gyula felvételei) Kezdje egészségesen a hetet! Hétfőn EGÉSZSÉGÜNKRE! A biedermeier ülőgarnitúrára ismét teljes szépségében pompázik - mutatta büszkén Mácza Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom