Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-04 / 3. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 4. FIGYELŐ Kiskorúakat zaklatnak A londoni The Daily Telegraph értesülése szerint a Szudán déli térségében békefenntartó feladatokat végző ENSZ-kato- nák és polgári alkalmazottak közül néhányan kiskorúakat szexuálisan molesztálnak. Az újság internetes honlapján több mint 20 tizenéves sérelmére Juha városában elkövetett bűncselekményt sorolt fel. A világszervezet New York-i székhelyén a békefenntartó missziókkal foglalkozó ENSZ- hivatal nem fűzött megjegyzést a brit lap állításaihoz. A The Daily Telegraph szerint a szudáni kormánynak videofelvételeken rögzített bizonyítékai vannak a visszaélésekről. A cikk Ban Ki Mun új ENSZ-főtit- kár első munkanapján látott napvilágot. A világszervezet vezetője egyébként éppen a nyugat-szudáni Dárfúr tartomány helyzetének kezelését nevezte egyik fő feladatának. Dél-Szudánban 11 ezer béke- fenntartó állomásozik 2005 márciusa óta. A kontingens tagjai hetven országból érkeztek Szudánba. (MTI/Reuters) Észak-Koreában éheznek? Kim Kjong II, az észak-koreai mezőgazdasági minisztérium egyik vezetője kijelentette, hogy a pusztító áradások és az „ellenséges államok“ - Japán és az Egyesült Államok - szankciói ellenére sincs súlyos élelmezési válság a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, amint azt a nyugati tömegtájékoztató eszközök állítják. Elismerte, hogy sokféle élelmiszerből nem lesz kielégítő az ellátás a júliusi áradások okozta terményveszteség és a külföldről érkező élelmiszer-adományok csökkenése miatt, de szavai szerint súlyosnak semmiképp sem nevezhető az élelmezési helyzet. A kelet-ázsiai kommunista ország a gyakori áradások és aszályok, valamint a mezőgazdasági termelés alacsony színvonala miatt évek óta hiányt szenved alapvető élelmiszerekből, s ezt az utóbbi években jobbára nemzetközi adományokból pótolta. A legnagyobb élelmiszer-adományozó - Dél-Korea - azonban tavaly felfüggesztette segélyeit, válaszul arra, hogy Eszak-Korea végrehajtotta októberben első kísérleti atomrobbantását. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is szankciókat rendelt el a sztálinista rendszer ellen az atomrobbantás miatt. (MTI/Reuters) Tárgyalna az EU-val Szerbia Belgrad már márciusban folytathatja az Európai Unióval a stabilizációs és társulási megállapodásról szóló, tavaly megszakadt tárgyalásokat - véli a hágai Nemzetközi Törvényszékkel (NT) folytatott együttműködést felügyelő tanács elnöke. Az EU azért függesztette fel a megbeszéléseket, mert úgy ítélte meg, hogy Szerbia nem tesz eleget a délszláv háborúk legkeresettebb háborús bűnöse, Ratko Mladic tábornok elfogásáért, s a hágai törvényszéknek történő kiszolgáltatásáért. (m)- Hogy ügynök volt? Akkor megvárjuk, míg megszűnik az ÚPN, és csak azután nevezzük ki! (Peter Gossányi karikatúrája) Fico nem szívleli a Dzurida-kormány szimbólumát jelentő nyugdíjpénztárakat Kié lesz a nyugdíjpénz? Továbbra sem lehetünk biztosak abban, hogy a Fico- kormány érintetlenül hagyja az átalakított nyugdíj- rendszert. A változást várhatóan a Szociális Biztosító hiányával indokolja majd. LAJOS P. JÁNOS A második pillér 2007-ben mintegy 20 milliárd koronával terheli meg az intézmény költségvetését. Emiatt Robert Fico kormányfő a nyugdíjpénztárakat okolja. „El sem tudjuk képzelni, hogy az adófizetőknek mennyi pénzébe kerül majd, hogy betömjük azt a hiányt, amit a nyugdíjpénztárak okoztak azzal, hogy megcsapolják a Szociális Biztosítót’ - mondta a kormányfő egyik nyüatkozatában. Ezzel vagy a tudatlanságát demonstrálta, vagy egyszerűen félre akarta vezetni a lakosságot, a nyugdíj- pénztárakba utalt összeg ugyanis az ügyfelek vagyonát képezi, és a jövendő nyugdíjukat alapozza meg. Félrevezető a miniszterelnök részéről az a kijelentés is, hogy kormányát váratlanul érte a biztosító hiánya. Ő is tagja volt annak a parlamentnek, amely megszavazta a nyugdíjrendszer módosítását, így olvashatta a vonatkozó törvényekhez csatolt elemzéseket. A pénzügyminisztérium már 2004-ben 1,1-1,3 százalékos GDP-arányos éves hiányt jósolt a biztosítónak. A szociális ügyi minisztérium most új elemzést készíttet, melynek az eredménye feltehetően egyezik majd a korábbi anyagok eredményével. Fico tudta azt is, hogy az előző kormány félretette a gázművek eladásából származó összeg felét, mintegy 65 milliárd koronát a hiány fedezésére. Ezt az összeget idén kezdte el lehívni a Szociális Biztosító, több mint kétharmad része még megvan, a hiány fedezete tehát biztosított, legalábbis az elkövetkező néhány évben. Pénz azonban van az állami költségvetésben is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a tavalyi év végén 1,7 milliárdot „találtak” a karácsonyi nyugdíjakra, és - habár az idei költségvetésben sem szerepel összeg erre a célra - a pénzügyminiszter szerint 2007- ben sem okoz majd gondot a folyósítása. Ez tehát nem indokolja, hogy a kormány megrövidítse azt az 1,5 millió embert, akik a kétpü- léres rendszert választották. Nem véleden, hogy Fico szemét bántják a magánnyugdíjpénztárak. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a nyugdíjrendszer átalakításának eredményeként működő intézmények a második Dzurinda- kabinet gazdasági reformjainak legjelentősebb szimbólumai közé tartoznak. Nyilván az sem tetszik a miniszterelnöknek, hogy egyre nagyobb gazdasági befolyásra tesznek szert azáltal, hogy ügyfeleik vagyonát kezelik. Ez a vagyon tavaly már elérte a 26,5 milliárd koronát, és évente több mint 20 milli- árddal gyarapodik majd. Fico pedig ahelyett, hogy megpróbálná kihasználni ezt a befektetésre váró tőkét, és megteremtené a feltételeket ahhoz, hogy országon belül kamatoztassák, inkább csökkenteni akarja azt. A kormányfőt feltehetően az is zavarja, hogy a pénztárak ügyfelei egyre kevésbé függnek az államtól, nyugdíjuk jelentős részét ugyanis a megtakarításuk biztosítja majd. Fico bizonyára nem tudja elfogadni, hogy üyen sok ember nyugdíja és ekkora mennyiségű pénz sorsa nem tőle függ. Ezért még azt is hajlandó kockáztatni, hogy egy évtized múlva már nem 20, hanem 100 milliárdot kell majd évente hozzátenni a nyugdíjakhoz. Hiszen akkor már biztosan nem ő lesz a kormányfő. Amíg azonban kezében a kormánykerék, inkább maga csapolja a közös kasszát. Új bizonyítékok kerültek elő XX111. János pápa zsidókat segítő tevékenységéről Magyar zsidók ezreit mentette meg MTl-HÁTTÉR Újonnan napvilágra került dokumentumok arról tanúskodnak, hogy Angelo Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa magyar zsidók ezreit mentette meg a holo- kauszttól, amikor diplomataként dolgozott Isztambulban a II. világháború alatt. Az iratok azokat az érveket is alátámasztják, amelyek szerint XII. Pius, aki a háború alatt ült Szent Péter trónján, nem tett meg minden tőle telhetőt zsidók millióinak lemészárlása ellen - írja a The Washington Times internetes kiadása. A visszaemlékezések, dokumentumok és levelek Roncalli bíboros egyik zsidó kapcsolatának hagyatékából kerültek elő, aki gyakran találkozott a diplomatával a Vatikán isztambuli képviseletén. Sürgető leveleket küldtek a Szentszéknek, és okmányokat hamisítottak zsidóknak, hogy elmenekülhessenek a nácik és szövetségeseik elől. Dina Porát, a tel-avivi egyetem professzora, elismert holokausztkutató megvizsgálta az fiatokat, és az a véleménye, hogy a két ember kapcsolata történelmi jelentőségű következményekkel járt. Roncalli nuncius (pápai követ) segítőtársa Háim Bariasz volt, akit a Zsidó Ügynökség mentőbizottsága küldött Isztambulba. Ezt a bizottságot palesztinai zsidók állították fel, hogy segítsék elmenekülni európai társaikat a nácik elől. Roncalli gyakran találkozott éjszakánként Barlasszal, és sürgős üzeneteket fogalmaztak XII. Pius pápának a magyar zsidók szorongatott helyzetéről. Elmondta Bariasznak, hogy a távirataira nem kapott választ. Az volt a benyomása, hogy egyházi elöljárói, akik tehettek volna valamit, nem tettek, és tudni akarta, hogy miért nem - mondta el egy interjúban Dina Porát. A professzor beszámolt arról is, hogy több, Roncalli által a pápának intézett, kézzel írt levelet is talált, amelyeket Bariasz segítségével fogalmazott meg, s amelyekben bírálat is megfogalmazódott a Vatikán és mások címére, akik nem segítettek eléggé a zsidók megmentésében. A két férfi tovább fokozta erőfeszítéseit, amikor 1944. júniusában megkapták két, Auschwitzból megszökött szlovák zsidó beszámolóját a haláltáborról. Bariasz németre fordította az auschwitzi jegyzőkönyvek néven ismertté vált beszámolót. Június 23-i dátummal precíz összefoglalót készített belőlük, s egy nappal később átadta Roncallinak, aki könnyezve olvasta, és azonnal továbbította őket a Vatikánba. Pius ezután levelet írt a nácikkal szövetséges Horthy Miklós kormányzónak, és felszólította, hogy állítsa le a magyar zsidók deportálását Lengyelországba. 1944. július 7-én ez meg is történt. Roncalli tevékenysége messze túlment a Vatikánnak küldött figyelmeztetéseken. Mint Bariasz dokumentumaiból kiderül, menleveleket és hamis keresztleveleket állított ki, amelyeknek révén 12 ezer zsidó menekülhetett el Magyarországról - mondta el a Vatikán II. világháborús politikájának vezető izraeli szakértője, Ji- chak Minerbi. kommentár Bűn vagy hiba? MALINÁK ISTVÁN Le a kalappal az új ENSZ-főtitkár első komolyabb nyilatkozata előtt. Kedden azt mondta, az irakiaknak joguk volt kivégezni Szaddám Huszeint. Ban Ki Mun, tapasztalt politikus lévén, előre tudhatta, ezzel kiváltja a nyugati világ bírálatát, mégis volt bátorsága szembemenni a divatos trenddel. Nyilatkozatából nem azt olvasom ki, hogy az új főtitkár lelke mélyén antidemokrata és vérszomjas ember lenne. Csupán annyit közölt: Irakban jó lenne már bizonyos dolgokat az irakiakra bízni. A nyugati megoldások és értékrend erőltetése eddig Irakban semmi máshoz sem vezetett, csak polgárháborúhoz, kegyetlen vérontáshoz. Az EU is, a tagállamok vezetői is siettek külön-kü- lön leszögezni: kevesen követtek el annyi emberiesség elleni, háborús bűntettet, népirtást, mint Szaddám, a kivégzését mégis elvből ellenzik, a halálbüntetés összeegyeztethetetlen a demokrácia alapelveivel. Nos, itt lóg ki a lóláb. Ha már ragaszkodunk a demokráciához, fennkölt alapelveinkhez, akkor legyünk következetesek, különben olcsó képmutatás az egész. Áz EU teljes mellbedobással támogatja a palesztin elnököt, aki egy demokratikusan megválasztott parlament feloszlatásával akar megbuktatni egy demokratikusan hatalomra került kormányt. Itt nem érvényesek az elvek? Az tény, hogy tavaly januárban a nyugati parlamentáris demokrácia játékszabályaival összhangban választottak - egy antidemokratikus Hamász-kormányt. Ilyen népakarat juttatta Iránban is hatalomra a demokrácia ellenségét, Ahmadinezsádot, aki egyébként a választások előtt teljesen esélytelennek számított. A Corriere della Sera elemzője nemrégiben ezt a jelenséget nevezte demokratikus paradoxonnak, azzal folytatva a sort, hogy ha Libanonban most választások lennének, tartani lehetne attól, hogy a szélsőséges Hezbollah kerülne hatalomra. Senki sem állítja, hogy ez így van jól. De adott egy helyzet, van egy paradoxon, amit a Nyugat nem tud kezelni. Ezért álságos a követelés: játsszál az én szabályaim szerint, de az eredményt csak akkor fogadom el, ha nekem is megfelel. Ha a vüág egy jelentős részén a mi demokratikus játékszabályaink rendre antidemokratikus eredményre vezetnek, akkor valami hiba van a számításokban, valamin változtatni kellene. Szaddámot kivégezték. Abban az Irakban, ahol tavaly több mint 16 ezer embert öltek meg, csak decemberben közel kétezret. Csoda-e, ha ott nem a mi eszünkkel tekintenek a halálbüntetésre? Mellesleg, milyen lenne Brüsszel álláspontja, ha ott is háromszáz embert mészárolnának le naponta? Párizsban suhancok csak autókat gyújtottak fel, s máris jött a hatalom kemény válasza, egészen a kitoloncolásig menően. El lehet rajta gondolkodni, meg az arányokon. És azon is, a kivégzés nem csak arra volt-e jó ürügy az európai sajtó számára, hogy ismét leszedhesse a keresztvizet Bushról? Hiszen a kommentárok többsége az akasztást az USA Irak-politikájának újabb csődjeként értékelte. Persze Szaddám kivégzése, ahogyan az történt, hiba volt. Hiba volt, hogy muzulmán ünnepen történt, s ezzel az iraki kormány muszlimok millióit, szomszédainak többségét is magára haragította. Eltelik egy kis idő, amíg megtudjuk, miért vállalták mégis ezt a kockázatot, miért volt ez a szerencsétlen időpont, miért volt a nagy sietség. Ha elhamarkodottan ítélünk, csak megerősítjük azt, hogy nem értjük Irakot, az iszlám vüágban zajló folyamatokat. JEGYZET Isten hozott, Veronika! SZÁZ ILDIKÓ Címplapsztori is lehetett volna, ha Veronika a helyhatósági választások napján jön a világra. Mondtam is a boldog kismamának - aki a választási bizottság tagjaként a kilencedik hónapban járva, jókora domborodó pocakkal fogadta az érkezőket - sürgesse már meg a kis jövevényt. Gondolatban le is játszottam a pillanatok alatt médiasztárrá váló fiatalasszony történetét, ahogy a választási urna közvetlen közelében, diszkréten a paraván mögé húzódik, majd kisvártatva felsír a makkegészséges csecsemő... Fényképezőgép is volt nálam! Szentestén újra felhívtam a falum- beli barátnőmet, mert ez volt a hivatalosan meghatározott szülési napja. Sietve magyarázta, hogy most nem ér rá, mert süt, főz takarít, irányítja a családban az ünnepi előkészületeket. Karácsony második napjának délelőttjén sem ért rá szülni Anikó, mert akkor a betlehemes játékok rendezésével volt elfoglalva a falu központjában. Veronika azonban délben úgy döntött, ez a nap éppen megfelelő arra, hogy a világra kérezked- jen, amit nem sokkal ebéd után meg is tett az érsekújvári kórházban. A boldog édesanya, bármilyen hihetetlen is egyesek számára, délután négy óra tájban már fogadta a családot az üvegablaknál, ahol a legkisebbik fia elárulta neki, már vájra otthon a kiságy a húgocskát. Emlékszem, hogy az újdonsült édesapa, a rendkívüli nyugalmáról és családszeretetéről ismert Péter, egy éve még azt panaszolta, de nagy lett már az Ábel gyerek, hiányzik a karjáról egy gügyörésző csecsemő. Ünnepi hangulat uralkodott a szülészeten is, ahol az andódi édesanyát mindenki jól ismerte. Az óév utolsó napjaiban Anikó éppen a HATODIK gyermeküknek adott életet! A gazdaságban oly sokat segítő ikrek: Péter és Pál, a kamasz Sa- nyika, a tehetséges zongorista Xnikó, és a huncut óvodás Ábel után most majd Veronika élvezi mindannyiunk szerete- tét.
