Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-24 / 19. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 2+. www.ujszo.cóm RÖVIDEN Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órától mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban a Fórum Kisebbség Intézet Magyarok Szlovákiában című könyvsorozatának Oktatás címmel megjelent kötetét. A könyv igyekszik áttekinthetővé tenni az iskolai és intézményen kívüli tevékenységek egyes területeit, elsősorban képet ad a jelenlegi gyakorlatról, az iskolák egyes típusairól, majd visszatekint a törvényalkotás és -alkalmazás egy-egy jelentősebb mozzanatára. A szerzők a számok tükrében is bemutatják, hogyan alakult a magyar oktatásügy helyzete a szlovák iskolarendszerben. A kiadványt László Béla, a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok karának dékánja és A. Szabó László, a Katedra Társaság elnöke, oktatásügyi szakember mutatja be. Az estet Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója vezeti, (ú) A magyar kultúra követei Budapest. Lady Valerie Solti, Fehér László, Fischer Iván, Kertész Imre, Kocsis Zoltán és Sebestyén Márta kapta első alkalommal a magyar kultúra követe címet. Az oktatási és kulturális miniszter által alapított elismerést tegnap adták át Búdapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Hiller István az ünnepségen elmondta: ezentúl évente, a magyar kultúra napja alkalmából adományozzák a címet azoknak a kimagasló tehetségű embereknek, akik a magyar kultúrát, Magyarországot képviselik külföldön. Mint hozzátette, ezentúl műiden évben felkérnek néhány nemzetközi jelentőségű, köztiszteletnek örvendő személyiséget a cím viselésére, arra, hogy egyfajta küldetésként segítsék a magyar szellemi, kulturális kincsek külföldi megismertetését. Az elismerést, amely nem jár pénzjutalommal, évente legfeljebb heten kaphatják meg. (MTI) ahogy@tetszik.hu Budapest. Nényei Pál nyerte a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színházában hétfőn megrendezett XII. Magyar Drámaíró Versenyt. A magyar kultúra napján tartott eseményen Gosztonyi János, Fráter Zoltán és Nényei Pál drámaíró erre az alkalomra írt egyfelvoná- sosát mutatták be. A szakmai-társadalmi zsűri a legjobb drámának járó díjjal Nényei Pált jutalmazta, aki a közönségdíjat is elnyerte. A díjnyertes darab főhőse egy cégvezető, aki az állásra jelentkezők előéletét kutatva az iwiw közösségi portál szövevényes szálait próbálja kibogozni. A darab címe: ahogy@tetszik.hu , alcíme Zűrzavar egy felvonásban. A Magyar Rádió és a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítvány tizenkettedik éve rendez drámaíró versenyt. Az idén a drámák témáját a Nyomoznak utánunk a világhálón című újságcikk adta a drámaíróverseny résztvevőinek, amelyet szombaton este a másnap megjelenő Vasárnap Reggel írásai közül sorsoltak ki. A kiválasztott cikk arról szólt, hogy a munkaadó egy állás betöltésénél mennyire veszi figyelembe a jelöltről az interneten megtalálható információkat. (MTI) Nyolc jelölést kapott a Dreamgirls Beverly Hills. Nyolc jelölést kapott a Dreamgirls című musical az idei Oscar-díjra, bár a legjobb film kategóriában nem került az öt kiválasztott közé. A 79. Oscar-díj jelöltjeit Salma Hayek színésznő jelentette be tegnap Beverly Hüls-ben és a CNN kamerái előtt. Az 1960-as évek híres fekete női soul-énekegyüttese, a Supremes történetét feldolgozó Broadway-musical filmváltozatát hét jelöléssel a Babel című multinacionális dráma követi. Ez utóbbi, Alejandro Gonzáles Inarritu alkotása, a legjobb film díjáért is harcba szállhat olyan riválisokkal, mint Martin Scorsese A tégla, Clint Eastwood Levelek Iwo Jimából, Stephen Frears A királynő, valamint Jonathan Dayton és Valerie Faris Little Miss Sunshine című filmje. (MTI) Jirí Menzel új filmje most indul a nézők felé Oldrich Kaiser és Ivan Barnev főszereplésével Őfelsége hűséges szolgája Milan Lasica és Marta Sládečková (Fotó: Štúdio L+S) Francia darab bemutatója a Štúdio L+S-ben Apró házastársi gaztettek ELŐZETES Pozsony. Eric-Emmanuel Schmitt francia szerző darabját mutatja be pénteken a Štúdio L+S. Schmitt a posztmodern dráma egyik legjelesebb képviselője, aki munkásságáért 2001-ben a Francia Akadémia életműdíját is megkapta. Pozsonyban két évvel ezelőtt az Aréna Színház már bemutatta az Oscar és a rózsaszín ruhás hölgy című színművét, most Vladimír Strnisko az Apró házastársi gaztettek című kétszemélyes darabját viszi színre Milan Lasicával és Marta Sládečkovával. Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet elviselni egy békés házasságot, s vajon egy hosszúra nyúlt házasság a tragédia vagy esetleg a komédia műfajába sorolható-e be. Az előadás díszletét Szőke Anita tervezte. (jdj) Nem ígérhetek mást, csak szórakoztatást - mondta René Clair, az egyetemes filmművészet jeles alakja. Őt idézi most az Oscar-dí- jas Jirí Menzel is, aki régi tisztelője a XX. század nagy franciájának. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem ígér mást, csak szórakoztatást. Persze nem habkönnyűt és pusztán megnevettetőt - ez nem az ő műfaja, mint ahogy Bohumil Hrabalé sem, kinek rövidke elbeszélését, a Baltazár úr halálát rendezői pályájának rögtön a legelején vitte fűmre, majd ezt követte a világ legrangosabb filmes elismerésével kitüntetett Szigorúan ellenőrzött vonatok, később a Pacsirták cérnaszálon, majd a Sörgyári capriccio és a Hóvirágünnep. Bár dolgozott mások írása nyomán is (Vladislav Vančura, Zdenék Svérák, Vlagyimir Vojno- vics), a leghűségesebb mégiscsak Hrabalhoz volt. Tizenkét éves szünet után most ismét egy Hra- bal-művel tért vissza a moziba. Az Őfelsége pincére voltam bemutatójára úgy vártak Csehországban, ahogy hazai filmre már nagyon régen, talán csak a hajdani új hullám egy-egy darabjára a hatvanas években. Es ugyanilyen várakozás előzi meg a Pincér külföldi megjelenését is. Ott, azokban az országokban, ahol Jirí Menzel neve fogalommá vált az elmúlt évtizedek során, friss filmje a nagy visszatérés ünnepe lesz. S mivel Menzel sem próféta a saját hazájában, az igazán nagy elismeréseket bizonyára külföldön fogja begyűjteni, főleg azokon a helyeken, ahol fűm nélküli éveit színházrendezőként töltötte. Az Őfelsége pincére voltam Bohumil Hrabal írói pályafutásának legfényesebb gyöngyszeme. Kisregény. Súlyos regény. Több mint száz kisebb-nagyobb jelenet, izgalmas történet, anekdota, nem egy - legalább három egész estét betöltő fűmre való anyag. Egy kedves, jószívű, céltudatos piko- lófiú felnőtté érése a háború előtti, majd a náci megszáűás alatti Csehszlovákiában, élete kisebb csetléseivel és nagy botlásával, amikor inkább tudatlanságából eredően, semmint számításból azok soraiba keveredik, akik a hatalmat szolgálják. A pénztelen pincérből aztán milliomos szállodatulajdonos lesz, története azonban mégsem itt ér véget, hiszen zuhanása elkerülhetetlen. Mérnöki pontossággal megkomponált, mélyen filozofikus, gondolatgazdag és eseménydús regényében, amely a hatvanas évek második felében ér véget, Bohumil Hrabal az emberi lélek felemelkedésének páratlan eposzát írta meg, regénye a modern közép-európai irodalom már eddig is rengeteg kiadást megért kulcsműve. Hatalmas terhet vett a váűára Jirí Menzel. Filmre vinni egy üyen lenyűgöző szépségű, ugyanakkor megrendítő művet, ameiy a lehető legkülönbözőbb mozaikokból rakja ki a főhős vakító történetét, a létező legnehezebb vállalkozás. Ebbe nagyon könnyű beleveszni. Maga Hrabal is azt írja regénye utolsó lapján, hogy „Remélem, hogy egyszer majd lesz időm és bátorságom a szöveget újra és újra átgyúrni, és bizonyos klasszikus igényekhez idomítani, vagy pedig - engedve a pillanat hatásának, és feltételezve, hogy letörölhetném a képek első spontaneitását - ollót ragadni és kivágni azokat a képeket, amelyek az idő múlásával is megőrizték frisOldfích Kaiser - ez a film az ő filmje sességüket.” Majd hozzáteszi: „És ha már nem lennék a vüágon, tegye ezt meg valamelyik barátom. Vágjanak össze a szövegből egy rövid novellát vagy egy hosszabb elbeszélést.” Hrabal vágya nem válhatott valóra. Nem volt sem ideje, sem bátorsága újraformálni a szöveget, váratlanul (tíz évvel ezelőtt bekövetkezett) halálával még a film forgatókönyvének a megírásából is kiszállt. Jirí Menzel így maradt teljesen magára e meglehetősen gazdag anyaggal, s neki magának kellett - ahogy Hrabal mondogatta - copfba fonnia ezt a nagy erővel hullámzó, több mellékágon folyó történetet. Dolgozott is a forgatókönyvön rengeteget, újabb és újabb verziókat készítve jutott el a felvételek megkezdéséig, meg- küzdve sokféle nehézséggel, de legfőképp a hatalmas elvárással, ameűyel minden egyes alkalommal meg keüett harcolnia, ha Hrabal-műhöz nyúlt. Csalódást most sem okoz, legfeljebb azoknak, akik szabadon csemegéznek a regényből, fejből idézik különböző jeleneteit. Őket viszont aligha tudná kielégítem bárki is, esetleg egy olyan rendező, aki többrészes tévésorozatban a mű első mondatától az utolsóig mindent fűmre vinne. Ez a lehetőség Menzel számára is adott volt, érthető mód erre mégsem vállalkozott. Ő a nehezebb megoldást választotta: kedvére válogatott a hrabah történetek között, s úgy fűzte őket egymásra, ahogy rendezői tudása, több évtizedes tapasztalata diktálta. így aztán az ő olvasatában láthatjuk mindazt, ami a regénynek csupán egy bizonyos része. S nem biztos, hogy az, amelyre néző vagy kritikus egyformán vágyik. Lehet tehát fanyalogni, ítéletet hozni, hiányérzetről beszélni. Akinek ez kevés (még két órában elbeszélve is), vagy nem teljesen egyenlő azzal az élMenzel kedvére válogatott a hrabali történetek között, s úgy fűzte őket egymásra, ahogy rendezői tudása diktálta. ménnyel, amelyet olvasóként kapott, az már elkezdheti falni vagy újraélvezheti az írott szó, a prózában megkomponált képek varázsát. Menzel a kihagyott évekkel sem felejtette el a filmkészítés tudományát. Friss műve, még ha le is lassul pár ponton, nagy élmény az emberi történetekre éhes nézőnek, aki azért ül be a moziba, hogy lelkileg-érzelmileg feltöltődhessen végre, hogy a közelébe férkőzhessen olyan embereknek, akikkel a saját életében is találkozhat, ha nyitott szemmel jár. Szép film, értékes film, statiszták százait megmozgató, nagyszabású mozi az Őfelsége pincére voltam. Semmivel sem gyengébb, mint a Vonatok, a Sörgyári capriccio vagy a Hóvirágünnep. Csupán más. Egészen más. De ez a Hrabal is az a Hrabal, és ez a Menzel is az a Menzel. Bár ennyi érzékiséget még sem az egyiktől, sem a másiktól nem kaptunk, legalábbis nem ennyire esszenciálisán. A színészek közül mindenki a legjobb formáját hozza. A szlovák különítmény minden tagja (Martin Huba, Marián Labuda, Zuzana Fialová, Milan Lasica) remekel, nagyszerű a német Julia Jentsch, a cseh Petra Hŕebíčková, két jelenetben a rendező magyar barátja, Szabó István, de elsőként és mindenekelőtt: Oldrich Kaiser. A pikolófiút alakító bolgár színész, Ivan Barnev, akit Szófiából hozott Jirí Menzel, ottani színházi rendezéseiből, bármennyire ügyes is, akkora súllyal nem tud jelen lenni a vásznon, mint idősebb, egyre mélyebb ráncaival is tiszta tekintetű, nagy erejű prágai kollégája: Oldrich Kaiser. Neki már szavak sem keűenek ahhoz, hogy beszéljen. Egyetlen nézésével egy egész életet képes elmesélni. Ez a film az ő filmje. Még azokban a jelenetekben is, amikor csak a hangját halljuk, s Barnevet látjuk. Ifj. Rudolf Hrušínský és Marián Labuda is a neves szereplőgárda tagjai között van (Fotó: Bioscop)
