Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-22 / 17. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 22. www.ujszo.com Az Irodalmi Szemle januári számának tartalmából Csicsay Alajos Mérföldkövek ködben című könyvének bemutatója a dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéházban Grendel Lajos újító maradt LAPAJÁNLÓ Az Irodalmi Szemle januári száma Girelamo Angerino híres ‘Szerelmi játékok’ című verseiből ad ízelítőt, Csehy Zoltán fordításában. Csehy Zoltán Ámor végzetes kalandjai címmel, a rá jellemző alapossággal, terjedelmes tanulmányban is foglalkozik a szerzővel és műveivel. Nemcsak a Balassira vonatkozó megállapítások érdemesek említésre, hanem az a tény is, hogy (a Csehy Zoltán műhelyében készült) Angerianusz kötete „nem pusztán újraaktivál egy antik beszédmódot, hanem határozott koncepció szerint továbbgondolja azt”, s így kötete „narrációs kuriózumait tekintve lényegileg egy görögös ízlésű, öniróniától sem mentes szerelmi dedikációs kötetté” is válik. Hogy is kezdődött? címmel közli a folyóirat Elek Tibor utószavát, melyet Tőzsér Árpád Genezis című kötetéhez írt. A kötet a Magyar Antaeus Könyvek-sorozatban jelent meg decemberben. Elek Tibor szerint „A Genezis merevnek látszó külső szerkezeti tagoltsága eileÉVF. n I. SZÁM / 2007. JANUÁR *1 ÁRA 20.- SK Girolamo Angeriano versei i ‘S.-Cíc.'m; jftíckct ' Csehy Zoltán: Amor végzetes kalandja Caeliávai (jtfri maradi a prózában ás nyitott ar irodalmi irány zatokra Wny* t fjeink? Magyar líra és epika a 2(Ls/ázniilian Gágyor József és Zirig Árpád versei Öllös Edit: Cserepek '■noá zfw/amc rföxtíai rÜWsGyal*ír*»J IRODALMI SZEMLE 2007 1 IRODALOM ~l KRITIKA O TÁRSADALOMTUDOMÁNY nére a különböző típusú szövegek mélyén áramló tartalmak sajátos, de folyamatos pulzálással, oda- vissza mutatják be azt az utat, amit Tőzsér Árpád eszmei és költői értelemben az ötvenes évek második felétől a hetvenes évek második feléig bejárt”. Közli a lap Grendel Lajos tanulmányát a két világháború közötti magyar líráról, konkrétan Szabó Lőrinc munkásságáról. Itt említjük meg Ligárt Angéla tanulmányát, melyben az amerikai minimalista próza vizsgálata során jut arra a következtetésre, hogy „Grendel Lajos legutóbbi három, trilógiát alkotó regényében megvalósította azt az írói technikát, amelyet az 1970-es években kibontakozó új amerikai nemzedék alkotott meg... Nem hagyhatjuk persze figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Grendel soha nem szakadt el a múlttól, ellentétben az amerikaiakkal. A kisebbségi gondolkodásmód hagyományaira és a történelemre építette művét úgy, hogy közben újító maradt a prózában, nyitott az irodalmi irányzatokra és technikákra”. És talán az sem mellékes, hogy a tanulmány szerzője a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem ötödéves hallgatója. így talán vigasztalódhatunk, hogy az irodalomkritika és -tudomány vonatkozásában az új nemzedék egyik leendő munkása adta le a névjegyét! Közli a lap Sigmond István Vaíjú- szerenád című regényének egy részletét is. A regény az Irodalmi Jelen című folyóirat negyvenezer dolláros pályázatának díjnyertese lett. Ezenldvül olvashatjuk Gágyor József és Zirig Árpád verseit, Sza- lay Zoltán és L. Erdélyi Margit könyvkritikáját, valamint Duba Gyula írását Veres János munkásságáról. (zsolt) MOZIJEGY Éjszaka a múzeumban A New York-i Természetrajzi Múzeum kiállító csarnokai tele vannak csodás látnivalókkal: őskori szörnyek csontvázaival, ókori relikviákkal, kitömött afrikai ragadozókkal, barbár harcosok és legendás történelmi alakok viaszmásaival - ott állnak örök mozdulatlanságba dermedve, és jámboran tűrik, hogy a látogatók megbámulják őket. Ám egy éjszaka a múzeum új éjjeliőre rájön, hogy éjszaka a kiállítási tárgyak életre kelnek, és amit művelnek, mindennek nevezhető, csak jámbornak nem. A hihetetlen kaland akkor kezdődik, amikor Larry Daley (Ben Stiller), a nagy álmodozó, aki mindig felsül zseniális ötleteivel, karácsony előtt megpróbál munkát találni. Jobb híján a Természetrajzi Múzeumba szegődik el éjjeliőrnek, s miután megkapja a gyors eligazítást, és kezébe nyomják legfontosabb munkaeszközét, az irdatlan elemlámpát, egyedül marad a múzeum kihalt termeiben. Legalábbis azt hiszi, hogy egyedül van. De mi ez a zaj? Larry rémülten látja, hogy az őskori szörnyek, vadállatok és történelmi figurák egymás után életre kelnek - és a múzeumban elszabadul a pokol. A folyosón egy Tyrannosaurus Rex csörtet végig, a liftet Attila harcosai rohamozzák, a termekben afrikai vadállatok randalíroznak, és Larrynek fogalma sincs, hogyan zabolázhatná meg a káoszt. Az éjszakát csak a néhai elnök, Teddy Roosevelt (Robin Williams) segítségével sikerül túlélnie. Ám a lehetőség, hogy kirúgják állásából, és csalódást okoz kisfiának, megsokszorozza erejét. Larry harcot indít a múzeum megmentéséért. Egész életében az alkalomra várt, hogy valami nagy dolgot műveljen - és a pillanat elérkezett. Noc v múzeu/Night at the Museum. Amerikai akciófilm; 2006. Rendező: Shawn Levy. Szereplők: Ben Stiller (Larry Daley), Robin Williams (Theodore Roosevelt), Carla Gugino (Rebecca), Dick Van Dyke (Cecil), Steve Co- ogan (Octavius), Mickey Rooney (Gus). (port.hu) Egy életpálya tanulságai Csicsay Alajos Mérföldkövek ködben dmű könyvének bemutatóját tartották csütörtökön a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója élvezetes, szuggesztív előadásban ismertette a kötetet a teltházas közönség előtt MISLAY EDIT A Mérföldkövek ködben hőse valós személy, az 1919-ben született Pathó Károly (a szerző azóta elhunyt apósa), a Csemadok hőskorszakának egyik meghatározó alakja, a regény az ő életének - s rajta keresztül a szlovákiai magyar kisebbség történelmének - mérföldköveit dokumentálja, nyújt egyfajta leltárt az eltelt évtizedekről. Vajon miért nem születnek sűrűbben ilyen könyvek tájainkon - tette fel a kérdést bevezetőjében Szarka László, szerinte ugyanis az elmúlt nyolcvan esztendőnek sok írót rá kellett volna kényszerítenie hasonló leltár készítésére. „Kevés szlovákiai magyar mondhatja el magáról, hogy könyv született róla, és mi is büszkék lehetünk, hogy van egy ilyen könyvünk” - mondta a neves történész, hozzátéve, hogy e kötetnek köszönhetően felkerült az irodalmi földrajzi térképre Muzsla és Ebed. Kiemelte azt a „végtelenül tudatos oknyomozói munkád’, amelyet Csicsay Alajos végzett, akinek a „szíve, esze, tolla egyszerre dolgozott”. A dokumentumanyagot az oral history, az„el- mesélhető történetek” - Pathó Károly személyes vallomásai teszik teljesebbé. Á könyv egyik nagyon komoly értéke Szarka László szerint az, hogy „nem fényez”, hanem azt „igyekszik bemutatni, hogy az emberi élet tulajdonképpen igen munkás, igen zűrös dolog, tele problémákkal, és csak néha vannak ünnepnapok”. Meglepő adalékokkal szolgál a könyv ahhoz is, hogy a kitelepítések idején ,hogyan lehetett felkerülni a listára és hogyan lehetett lekerülni róla”. Szarka László felhívta a figyelmet arra is, hogy Pathó Károly történetén keresztül pontosan lehet látni, hogy a szlovákiai magyarság kulturális szervezetében mi volt rossz és mi jó. Egyértelműen pozitívum volt maga a szervezet létrejötte, amely „páradan történelmi pil- lanať’-nak számít. Jó volt, hogy sikerült kialakítani egy olyan csapatot, amely a szervezetet talpra állította, továbbá az is, hogy a Csemadok intézményesült, voltak kulturális szervezetei. Rossz volt viszont az, hogy nem annak szánták, amivé vált: a Csemadokot ugyanis annak idején egy, „a párt munkáját segítő segédcsapatként” hozták létre (ez a pályáról való kisiklás, gondolom, elsősorban azok szemében lehetett negatívum, akik az eredeti elképzelés mellett álltak). Ugyancsak rossz volt a történész szerint az, hogy többféle Csemadok-önkép létezett, és ez volt az egyik forrása a Lőrincz Gyula és Pathó Károly közötti konfliktusnak is: van ugyanis egy elit, amely végig pártfunkcióként éh meg a szervezetben végzendő munkát, másrészt van, aki hisz abban, hogy a Csemadoknak kulturális missziót kell teljesítenie. (Ebből törvényszerűen következik, hogy amint erre lehetőség és ok adódik, Pathót kiteszik a Csema- dokból, és a Szabad Földműves főszerkesztője lesz. Az akkori hetilap erényeit, és hiánypóüó funkcióját Szarka László szintén érzékletesen ecsetelte.) A kulturális szervezet elszalasztott lehetőségei közé sorolta Szarka László, hogy a Csemadok nem tudott kibontakozni, nem vonta magához az elit kultúrát, s mindvégig a népi és lokális kultúra vonzásában maradt. Pathó életpályája „számtalan tanulsággal is jár a mi számunkra - mondta a történész. - Azt érzékelhetjük belőle, hogy ennek a 600 ezer embernek az elitje másképp verbuválódik, mint egy természetes közösséggé. A természetes közösség mindig spontán ki tudja termelni a maga politikai, gazdasági, kulturális elitjét. Ilyen szűk mezsgyén, ahol mi élünk, a szónak a földrajzi, demográfiai, politikai, gazdasági értelmében nemhogy félkezűek, de tulajdonképpen kéznélküliek vagyunk, mert nincs hatalmunkban, vagy eddig legalábbis nem nagyon volt hatalmunkban, hogy a dolgoknak a maguk természetes mozgásával teremtsük újra közösségeinket, a közösségünkön belül az eliteket. Más rendszerekben, hol többségi, hol magyarországi rendszerekben kanonizálódnak az értékek, amelyekre mi reagálunk, a gazdasági elit teljes egészében hiányzik. A mi gazdasági elitünk, ha van is újra, az nem a mi gazdasági rendszereinkben szocializálódik, hanem a többségi társadalomban. És az a politikai elit is, amely itt van, nem egy folytonosság jegyében születik, hanem többé-kevésbé véletlenek, egy sajátságos pozsonyi beltenyészet hozadéka. Nem tudnak a régióink megjelenni benne a maguk természetességében. Nem tud a regionális elit jelen lenni, mert versenyképtelenek vagyunk, nem tud helyet követelni magának, és ez még csak a földrajzi és gazdasági tényező. A Pathó Ká- roly-történet ilyen szempontból is tanulságos: egy ember, akinek helyben sikerült látványosan, nagy bázissal megteremteni azt az összefogást, ami a helyi Csema- dok-szervezeteket megalapította, és felfigyelnek rá Pozsonyban. Utána kap egy mandátumot, amellyel nem visszaél, hanem él, és képes megmaradni egy gyilkos közegben.” OffHOMH k NYELV Az arab tulajdonnevek és közszók átírása MISAD KATALIN Mind a magyarországi, mind a hazai magyar nyelvű sajtó munkatársainak gyakran okoz fejtörést a nem latin betűs írású arab tulajdonnevek és közszavak átírása. Az akadémiai helyesírás (A magyar helyesírás szabályai. Tizenkettedik, szótári anyagában bővített lenyomat. Akadémiai Kiadó, Budapest 2000) sem nyújt számukra valós segítséget, nem foglalkozik ugyanis konkrét arab nevek és szavak átírásával, csupán az idegen írásrendszerű nyelvekből átvett szavak írásmódjával kapcsolatban fogalmaz meg néhány általános szabályt. S bár a szabályzatot kifejtő Helyesírás c. kötet (Osiris Kiadó, Budapest 2004) részletesen közli az egyes arab betűk megfelelő magyar jelölését, példaanyaga mellőzi a sajtóban napi rendszerességgel előforduló arab személy-, illetve földrajzi neveket. E névcsoport írásmódjára vonatkozólag mind a mai napig a több mint negyedszázada megjelent Keleti nevek magyar helyesírása (Akadémiai Kiadó, Budapest 1981) c. kézikönyv tartalmazza és magyarázza a leghasználhatóbb átírási szabály- szerűségeket. Mindenesetre jó, ha tudjuk, hogy az „arab nyelv” elnevezés az ún. klasszikus arab nyelvet jelenti, amely egységes írásbeliséggel rendelkezik. A különböző arab országok beszélt nyelvváltozatai azonban az egyes országokon belül vidékenként is eltérőek lehetnek, s mivel ezeknek nincs önálló írásrendszerük, nem is alakulhattak ki bennük normalizált, standardnak számító ejtésformák. Ennek alapján érthető, hogy még az azonos eredetű és használatú nevek írása, illetve ejtése is változó lehet aszerint, hogy melyik arab országban használják, pl.: az időszakos folyómedret a klasszikus arabban vádinak, az észak-afrikai arab országokban vednek, Szudán arabul beszélő területein pedig vádnak nevezik (1. Keleti nevek magyar helyesírása, 111. o.). Emellett azt is fontos megjegyezni, hogy az arab írásgyakorlat általában nem jelöli a rövid magánhangzókat, amely szintén nehezíti az átírást. A fentiek következtében az arab nevek magyar helyesírásában két alapvető szempont érvényesül. Azokat a tulajdonneveket, amelyek a 19. század előtt élt neves személyiségekre vonatkoznak, valamint a hagyományos történeti, vallási és egyéb kifejezéseket a klasszikus nyelv ejtési szabályai szerint írjuk. Ezeknek a szavaknak az írásakor az egységes arab írásképből kiindulva a magyar hang- és betűállománnyal visszaadható, a klasszikus arab kiejtésnek megközelítően megfelelő magyar átírás elvét követjük. Az újabb keletű, az önálló arab nemzeti államok kialakulásának korából, valamint a napjainkból származó - azaz a 19-21. századi - névanyag helyesírásában azonban már nem az íráskép, hanem az egyes arab országokban általánosan használt ejtésforma alapján járunk el (vö. uo. 108-111. o.). Az átírásban ugyanakkor fontos szerepet játszik az arab nyelv hangtanának két jellemző szabály- szerűsége is. Az első az ún. szó- tagszabály, mely szerint az arabban az írott szövegben minden szótag mássalhangzóval kezdődik, még ha ez nem is jelenik meg mindig az átírásban, pl.: (a)M=család, (i)szrimára=űrlap. S mivel az arab írás egyik sajátossága, hogy a rövid magánhangzókat nem jelöli, a fenti szabály felismerhetővé teszi, hogy a hosszú magánhangzókat, illetve a mássalhangzókat egyaránt jelölő jelek melyik olvasatban fordulnak elő. A másik szabályszerűség szerint az arab különböző nyelvváltozataiban a hangsúly a hátulról számított első hosszú szótagra, ennek hiányában pedig általában az első szótagra helyeződik (pl. kitáb=könyv, tabíb=orvos) (vö. Helyesírás 267. o.). Konkrét arab tulajdonnevek és közszavak átírt alakjaival következő írásunkban foglalkozunk. Csicsay Alajos és Szarka László (Somogyi Tibor felvétele)
