Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-20 / 16. szám, szombat

26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 20. www.ujszo.com Az első bálozó ruhája fehér, virága a rózsa Nemcsak a nagyon exkluzív bá­lokon lehet csillogni, mint például az operabál, hanem akár munka­helyi vagy egyéb táncestélyeken is. Noha az estélyi, alkalmi ruhák a ki­fogástalan alakú nőkön mutatnak igazán jól, hozzáértéssel és némi leleménnyel mindenkinek lehet megfelelő ruhát találni. A báli ruha anyaga manapság fő­leg bársony és selyem. A bársony (nemcsak az alkalmi, a hétköznapi ruháknál is) a divat reneszánszát éli. Jó párosítás, elegáns viselet a bársony selyemmel, muszlinnal, csipkével kombinálva. A báli ruha deréktól lefelé hangsúlyozottan bővül, földig érő tüli alsószoknyá­val. Hozzá ékszer és hosszú kesz­tyű a divatos kiegészítő. Az ékszer a strassz és a briliáns. Mindenkép­pen úgy kell kiválasztani, hogy har­monizáljon a ruhával, az optimális, ha egyik kiemeli a másikat. (Régen a gyertyavüágítás idején az ékszer csillogott-villogott, ma már nincs sötét a bálokon, bátran viselhetők a színes kővel díszített ékszerek is.) A szebbik nem báli ruhakölte­ményei között az elegánsan egy­szerűtől a romantikus, uszályos estélyiig minden megtalálható. Az anyagok áttetsző sifonok, csil­lámló, flitteres csodák, muszli­nok, csipkék. A csipkéből készül­het boleró, kabátka, pelerín, de csak díszként is alkalmazható. A cipők - ezüsttől a feketéig, tafttól a lakkig - kiválasztásánál nem­csak az a szempont, hogy harmo­nizáljanak a ruhákkal és a többi kiegészítővel, hanem hogy ké­nyelmesen lehessen táncolni is bennük. Ruha teszi a bálozó embert? Nem feltétlenül. Bár az öltözkö­dés jelbeszéd, de például a frakk­hoz tartozó széles selyemöv, ame­lyet elég sokan viselnek, gyakran furcsán hat, mert keveseknek áll jól. A hölgyek, ha nincs elég pén­zük új báli ruhára, felvehetnek hosszú szoknyát is, blúzzal. Bár a szoknya eléggé egyszerű hatást kelt, de ha a blúz alkalmi jellegű ra után kezdődött az igazi mulato­zás. A farsangi bálok idején ma is válogatott szalonzenekarok húz­zák a talpalávalót, mindenféle stí­lusban. Tvisztet cigánytánc, kerin- gőt, tangót csárdás követhet, s szamba, lambada, rockdallamok vérpezsdítő ritmusaival lesz még változatosabb a karneváli hang- és táncparádé. A táncok sokfélesége azonban nem volt mindig ennyire jellemző a farsangi időszak báljai­ra. Kezdetben a bécsi valcer, a cseh polka és a lengyel mazurka volt a kedvenc. A francia négyes 1836- ban csatlakozott a repertoárhoz. A csárdást 1840-ben táncolták elő­ször egy bálon. A két vüágháború között többnyire keringő és a csár­dás volt a nyitótánc. A 20. század közepétől a bálok sikerének fok­mérője az volt, hogy a nyitótáncot - a palotást, esetleg nyugati szokás szerint francia négyest - hány pár járta: kétszáz párnál kevesebb már bukásnak számított. Nemkülön­ben fontos volt, hogy a befejező, szupécsárdást hányszor újrázták. Legalább háromszor kellett, de ha ötször, hatszor, sőt hajnalig ismé­telgették, a rendezők megnyugod­hattak: a bál igazán nagy sikert aratott. Újabban reneszánsz nyitó­tánc is dívik a bálokon a hagyomá­nyos keringő mellett. A báli táncokat valamikor meg­határozott sorrendben ígérték oda a hölgyek szívük választottjának vagy az estélyen felbukkanó alkal­mi partnerüknek. Az ilyeténkép­pen osztogatott kegyet táncrend­nek hívták. Ma már nem divat, de - ha van - a táncok rendje még mos­tanság is meghatározója egy-egy bál hangulatának. A borítékba zárt, bőrre nyomott nyolclevelű köny­vecske, amelyet a figyelmes rende­zők ceruzával is elláttak, tartós di­vattá vált. Száz évig szebbnél szebb kivitelben a táncrend lett minden báli mulatságok legfőbb ékessége - természetesen a höl­gyek ruhakölteményei mellett. Jaj volt annak, aki nem tartotta be a sorrendet, arról nem is beszélve, hogy emiatt másnap a két lovag­nak párbajoznia illett egymással. Az első bálozó lány táncrendjébe feliratkozó fiatalurak egyike - ide­ális esetben - már a kisasszony je­gyese lehetett a következő eszten­dőben. Szépanyáink táncrendjei valóságos iparművészeti alkotá­sok voltak. Az eredetileg parányi füzet lapjain sorrendben felsorol­va szerepeltek a különböző tán­cok, melléjük kicsiny ceruzával feliratkozhatott a táncot kérő partner. A drága mívű táncrendek borítója valóságos miniatűr fest­mény vagy zománcozott ötvösremek volt. (m, jnj, nana, ú) A báli mulatságok szer­vezői jól tudják, miként adhatnak rangot a vi­dám ünnepségeknek. A farsangi szokások e téren sem maradtak változatlanok, útmu­tatónak, ötletadónak azonban kiválóan megfe­lelnek a hagyományok. Általában egy cigány- és egy dzsesszbanda muzsikált. Volt műsor, majd nyitótánc. A tánc ak­koriban még nagyon sokat jelen­tett: egyetlen módja volt az úrilány­ok érintésének. Szupé, azaz vacso­és jó anyagból készült vagy csip­ke, fodor díszíti, nyugodtan és méltósággal viselhetik a táncos estélyen. Tánctrendek és táncrendek Általában csárdás és keringő a nyitótánc (SITA-, TASR-felvételek, képarchívum) < < < i i i i ( : 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom