Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-19 / 15. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 19. Vélemény és háttér 7 Mi történt a hejcei szerencsétlenség óta: egy év eseménynaplója a sajtójelentések tükrében A légikatasztrófa gyászévfordulója Fél évvel a tragédia után. František Kašický védelmi miniszter fejet hajt az áldozatok emlékművénél. (TASR-felvétel) Visszatekintő kronológia a negyvenkét áldozatot követelő repülőgép-szerencsétlenség következményeire... LECZO ZOLTÁN 2006. január 19., 19:36 Eltűnik a légiirányítás radarernyőjéről annak az AN-24-es repülőgépnek a rádiójele, amely a koszovói Pristi- nából hazatérő 43 szlovák katonát szállítja Kassára. Az esti órákban megjelennek az első híradások arról, hogy a gép Magyarországon lezuhant. Később kiderül, hogy a repülő a Borsod megyei Hejce közelében található Borsó-hegynek csapódott. Fél tíz után megérkeznek a helyszínre az első mentőegységek, a 27 éves Martin Farkaš személyében mindössze egyetlen túlélőt találnak. A csodával határos módon megmenekült férfi a tragédia után a balesetről telefonon értesítette feleségét. 2006. január 20. Hejcén a szlovákiai és a magyarországi fegyveres erők tagjai biztosítják a tragédia helyszínét. Bejelentik, hogy 23 áldozat személyazonosságát már megállapították. A kora esti órákban a 42 elhunyt katona földi maradványait Kassára szállítják. Szlovákiában rendkívüli kormányülésen döntenek az áldozatok hozzátartozóinak kárpótlásáról, és 24 órás nemzeti gyászt hirdetnek. 2006. január 21. A Borsó-hegyen megtalálják a lezuhant gép fekete dobozát. 2006. január 22. A repülőgép roncsait teherautókkal Epeijesre szállítják. 2006. január 25. Először lép a nyilvánosság elé a tragédia egyetlen túlélője, Martin Farkaš, ám a baleset részleteiről és az azt megelőző eseményekről nem kíván beszélni. 2006. január 26. Az eperjesi sportcsarnokban példátlan biztonsági intézkedések mellett búcsúztatják el a szerencsétlenségben elhunyt katonákat. A szertartást az épület előtt elhelyezett kivetítőkön többezres tömeg kíséri figyelemmel. 2006. január 27. Lemond tisztségéről Juraj Liška szlovák védelmi miniszter, de indoklásában hangsúlyozza, nem érzi felelősnek magát a Hejcén történt légikatasztrófa miatt. 2006. február. A kormány döntésének értelmében a lehető legnagyobb kártérítést, összesen 67 millió koronát kapnak a repülőgépszerencsétlenségben elhunyt katonák hozzátartozói. Döntés születik arról is, hogy a tragédia helyszínén, Hejcén emlékmű épüljön, és erre a célra nyilvános gyűjtést is hirdetnek. 2006. április. A védelmi bizottság ülésén Ladányi Lajos, az MKP képviselője bemutatja azokat a tárgyakat - mobiltelefont, repülőgépalkatrészeket, aranyláncot, karórát, útleveleket, hatokat stb. -, amelyeket néhány nappal a tanácskozás előtt a Borsó-hegyen járva gyűjtött össze. A baleset helyszínét az ülést követő napon átvizsgáló szlovák katonák még kb. 500 kiló- nyi hasonlójellegű tárgyat találnak az erdőben. 2006. május. Nyüvánosságra kerül, hogy a hejcei emlékmű felállítására közadakozásból 1,2 millió korona gyűlt össze, ehhez az OTP bank további 1 millióval járul hozzá. Az egyik országos tévécsatorna a szerencsétlenségről készített dokumentumfilmjének bevételét ugyancsak erre a célra ajánlja fel. A mintegy 700 négyzetméter alapterületű emlékparkban álló szobor elkészítésére a Szlovák Építészeti Kamara pályázatot ír ki. Szlovákiában végleg kivonják a forgalomból a lezuhant AN-24-es párját, amely a katasztrófa után egy miniszteri rendelet értelmében egyébként sem repülhetett. 2006. június. A Borsó-hegy tetején leleplezik azt az emlékművet, melyet a januári szerencsétlenség áldozatainak tiszteletére a helyi erdőgazdaság állíttatott. A hónap végére kiderül, hogy az emlékművet a pályázaton győztes Sabo-Per- leczky-Molnár alkotócsoport készítheti majd el. 2006. július. A védelmi minisztérium szóvivője bejelenti, hogy elkészült a baleset okait vizsgáló bizottság több mint ezeroldalas jelentése, melyet előbb az áldozatok hozzátartozói ismerhetnek meg, majd a közvélemény elé tárják. František Kašický, az új szlovák védelmi miniszter Hejcére látogat. 2006. szeptember. A kassai Szent Erzsébet-székesegyházban František Rábek tábori püspök, a szlovák fegyveres erők és fegyveres testületek ordináriusa celebrál szentmisét a repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak tiszteletére. Katonák egy csoportja gyalog zarándokol el a Borsó-hegyre, ahol újabb tiszteletadást tartanak, mintegy 200-250 hozzátartozó részvételével. 2006. október. Csak három áldozat családtagja tesz panaszt a baleset okát vizsgáló jelentéssel kapcsolatban. Ebben az ügyészség kizárta, hogy a repülőgép műszaki okok miatt zuhant volna le, és a tragédia okaként emberi mulasztást jelöl meg. A benyújtott panaszokat elutasítják. 2006. november. A sajtóban hír jelenik meg arról, hogy a hejcei plébános nehezményezi, hogy a faluban a repülőgép-baleset áldozatainak épp egy földre zuhanó angyalt ábrázoló szoborral állítsanak emléket. Ez azért is megengedhetetlen, mert a bukott angyal a katolikus vallásban negatív tartalmú jelkép - egyezett meg Seregély István egri érsek és František Rábek. 2006. december. František Kašický hadügyminiszter bejelenti: a januári tragédia első évfordulójára nem készül el a hejcei emlékmű, melyet előreláthatólag csak 2007 tavaszán lepleznek le. 2007. január 19. Hejcén az emlékmű alapkőletételét követően megemlékezést tartanak a balesetben elhunyt szlovák katonák tiszteletére. Csecsemőgondokkal küzd a majdnem nyolc hónapi huzavona után megszületett Topolánek-kormány Vitatott személyiségek az új cseh kabinetben KOKES JÁNOS Még egyetlenegy rendszerváltás utáni cseh kormány személyi összetétele sem váltott ki annyi éles és indulatos vitát a politikai körökben és a közvéleményben, mint Mirek Topolánek második hárompárti - polgári demokrata, kereszténydemokrata, zöld - kormányáé, amely két szociáldemokrata képviselő „árulásának” (ellenzéki minősítés) vagy „konstruktivitásának” (kormányoldali minősítés) köszönhetően ma várhatóan megkapja a bizalmat, és ezzel teljes jogú kabinetként működhet tovább. A 18 tagú kormány több minisztere ugyanis eltérő okok miatt kemény bírálatok tárgya, s szinte elfogadhatatlan a cseh társadalom egyes csoportjai számára. A legnagyobb felhördülést Karel Schwarzenberg külügyminiszteri kinevezése váltotta ki. Az arisztokrata Schwarzenberg család az 1948-as kommunista hatalomátvétel idején menekült Nyugatra, s a herceg többnyire Ausztriában és Svájcban élt, minek következtében mindkét ország állampolgárságával rendelkezik. Röviddel az 1989-es bársonyos forradalom után visszatért Csehszlovákiába, ahol azonnal Václav Havel akkori államfő egyik legközelebbi munkatársa lett. A resti- túció során visszakapta egykori vagyonának egy részét is. Schwarzenberg ma pártonkívüli, s a cseh diplomácia élére a zöldek jelölték. Václav Klaus államfő azonnal megtámadta Schwarzen- berget, s kijelentette: kérdéses, hogy Schwarzenberg, tekintettel a múltjára és a mai napig erős ausztriai kapcsolataira, képes lesz-e megfelelően védeni Csehország nemzeti érdekeit. Bár maga Schwarzenberg az államfő kijelentését alaptalannak és „gyerekesnek” minősítette, a sajtóban számos pro és kontra vélemény jelent meg. Klaus ugyanakkor a cseh zöldeket „szélsőségeseknek” minősítette, amit a párt elnöke, a kormányfő-helyettes és környezetvédelmi miniszter Martin Bur- sík azonnal határozottan visszautasított. Hasonló polémiát váltott ki a zöldek két minisztere, Dana Kuchtová és Džamila Stehlíková személye is. Dana Kuchtová új oktatásügyi miniszter néhány évvel ezelőtt a temelíni atomerőmű bezárását követelő Dél-csehországi Anyák mozgalom alapítójaként vált ismertté. Balszerencséjére a Teme- lín bezárását követelő legújabb kijelentése egy osztrák hetilapban éppen akkor látott napvilágot, amikor miniszternek jelölték. A nyilatkozat nagy publicitást kapott Csehországban, s az egyik lap azonnal „osztrák bérencnek” minősítette a politikust. Más lapok szerint kijelentése sérti a cseh nemzeti érdekeket. A cseh zöldek hivatalosan is az atomenergia ellen ágálnak, s vitában állnak a cseh szakértőkkel és más politikusokkal is. Klaus, aki közismerten nem szereti az ökológusokat, éppen ezért nevezte őket szélsőségeseknek. Džamila Stehlíková pszichológus kazah nemzetiségű, Kazahsztánban született, s 1988-ban, férje útján került Csehországba. Tárca nélküli miniszterként ő fogja felügyelni az emberi és a kisebbségi jogokat. Bár nyíltan ezért senki sem bírálta, de kazah származását szinte minden lap kuriózumként kezeli. Az új Topolánek-kormány miniszterei közt egyébként összesen négy nő van. Ilyen se volt még a rendszerváltás után, bár kormány nők nélkül, az már bizony volt. Nagy érdeklődést kiváltó újítás, hogy Vlasta Parkanová személyében szintén első ízben nő a védelmi miniszter Csehországban. A kereszténydemokrata politikusasszony igen energikus személyiség, s néhány éve az igazságügyi tárca élén már bizonyította rátermettségét. A negyedik nő, Helena Tŕeští- ková ismert dokumentumfilmes, a kulturális tárcát vezeti. Filmes múltját a média ugyan nagyon kiemelte, de egyben megkérdőjelezte, hogy képes lesz-e kezelni a kulturális tárca éles vitáit, problémáit. Tfeštíková ismert arról, hogy a templomokat az „álszentség és az intolerancia szentélyeinek” minősíti, s nyíltan támogatja az egyneműek hivatalos együttélését. Ezért felettébb érdekes, hogy pártonkívüliként éppen a kereszténydemokraták jelölték miniszternek. Indulatokat, érzelmeket kiváltó személyiség a kereszténydemokraták új elnöke, Jiŕí Čunek, akit Vsetín polgármestereként az tett híressé, hogy a lakbért nem fizető romákat rövid úton kiköltöztette a városon kívülre. Egyesek rasszistának kiáltották ki, mások pragmatikus, bátor embernek. A kormányfőhelyettes és helyi fejlesztési miniszter a januári felmérés szerint azonban már az ország harmadik legnépszerűbb politikusa. Vlasta Parkanová a második. A kormány vitatott egyéniségeit taglalva nem kerülhető meg maga a miniszterelnök, Mirek Topolánek személye sem. Ö legújabban azzal vált hírhedtté, hogy elhagyta családját, és szeretőjéhez, Lucie Talmanovához költözött. Figyelemre méltó, hogy a politikai küzdőtéren oly harcias Topolánek e felettébb fontos döntéseiről elfelejtette tájékoztatni hites feleségét. Topolánková azt állítja, mindezekről a médiából szerzett először tudomást. Talmanová egyébként Topolánek pártjának színeiben a képviselőház alelnöke, és ma már gyereket vár Topolá- nektől. Csak remélni lehet, hogy a pelenkamosás mellett Topolá- neknek a közeljövőben marad még egy kis ideje a kormány és az ország irányítására is. Mert azért majdnem nyolc hónapi huzavona után most már arra is nagy szükség volna. KOMMENTÁR Čaplovič mondjon le! MOLNÁR NORBERT Eltelt már pár nap azóta, hogy Dušan Čaplovič miniszterelnökhelyettes azt találta mondani, Kuba nem is olyan nagyon diktatúra, hanem éppen csak. Konkrétan azt mondta, „lyukas totalitárius rendszer”. Az ő értelmezésében a lyukas bizonyára enyhítő körülménynek számít, valami olyasmit jelenthet, hogy nem mindenkit gyilkolnak le abban a rendszerben, akad, aki megússza, és nem mindenki végzi börtönben, aki szájára veszi a rendszert, néhányan megúszhatják. Vagyis nem is olyan rossz hely az a Kuba. Ha kubai ellenzékieket kérdeznénk erről, természetesen más lenne a véleményük. És még konkrétabban: ha demokratikus minimummal rendelkező embereket kérdeznénk erről, más lenne a véleményük. Kubában az emberi jogokat egyszerűen nem tartják be. Dušan Čaplovič az emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes. Az emberi jogokért felelős. S azért, hogy igazolja Robert Fico miniszterelnököt, aki részt vett a kubai forradalom 48. évfordulója alkalmából megrendezett fogadáson, hajlandó a kubai diktatúrát bagatellizálni. A szlovák miniszterelnök azonban arra a rendszerre ment el koccintani, amelyik több ezer ember meggyilkolásáért felelős. Az emberjogi miniszterelnök-helyettesnek pedig bírálnia kell az ilyen rendszereket, azokat a politikusokat, akik megpróbálják valamiféleképpen legitimálni egy rendszer bűneit. Minden emberjogi miniszterelnökhelyettesnek mindenhol. Ehelyett Čaplovič egy - a civilizált országokban gyakorlatilag elutasított - politikai kalandor kedvéért maga próbálja meg emberarcúvá tenni azt, ami köszönőviszonyban sincs a szabadsággal és a demokráciával. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban egyetlen politikus sem tiltakozott a miniszterelnök-helyettes mondata miatt. Bírálták Ficót a fogadás és tervezett diktátorlátogató körútja miatt, de Čaplo- vičnak senki sem mondta azt, mondjon le. Senkinek ebben az országban nem piszkálja a csőrét, hogy ennek az embernek valószínűleg semmi érzéke az emberjogi kérdésekhez. Valószínűleg mert senkit nem érdekelnek az emberjogi kérdések. Márpedig Čaplovič mondjon le! Mondjon le! JEGYZET Éljen a brazil csirke! MOLNÁR IVÁN Tesco, Metro, Billa, Kaufland, Ahold, NAY, CBA, Carrefour, Lidi - a Szlovákiában működő legnagyobb üzletláncok. A nyugati vásárlási szokások meghonosítói, étkezési szokásaink forradalmasítói, amelyeknél tavaly egy átlagos négytagú család csaknem 70 ezer koronát hagyott. Ez nagyjából 7 ezer koronával, vagyis a tizedével több, mint egy évvel korábban. Senki nem gyanúsíthatja a szlovákiai polgárokat azzal, hogy nem bíznak meg a külföldiekben. Az egész évben kínált „kedvezményes árak”, a csillogóvillogó üzletek a legnagyobb lokálpatriótát is leveszik a lábáról, nem beszélve arról, hogy a Dzurinda-kormány reformjainak köszönhetően nőtt a lakosság vásárlóereje. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, hogy míg korábban a legnagyobb üzletláncok bevételei évente 4 milliárd koronával nőttek, tavaly és idén a növekedés már eléri a tízmilliár- dot. A nyugati vásárlási szokások meghonosítása mellett a nagy üzletláncok további „felvilágosító, nevelő” hatása szinte felmérhetetlen. A multinacionális cégek számára semmi sem olyan fontos, mint a szlovákiai lakosság egészsége. Épp ezért az elmúlt években megpróbálták visszafordítani a vesztébe rohanó lakosság étkezési szokásait. A hús árszínvonalát például úgy alakították, hogy mára nálunk a régi uniós tagországok lakosaihoz képest fejenként 30 kilogrammal kevesebb a fogyasztás. A személyenkénti 60 kilogrammos éves húsadag azonban épp megfelel az orvosok által előírt optimális fogyasztásnak, vagyis az üzletláncoknak köszönhetően egészségesebben élünk, mint a nyugat-európaiak. Fokozatosan sikerül csökkenteni a térségünkben kórosan elterjedt sertéshúsfogyasztást is, az „egészségesebb” csirkehús előnyére. Míg korábban a madárinfluenzával fertőzött délkelet-ázsiai országok olcsó csirkéivel „dobták fel” az étlapunkat, most a mélyfagyasztott brazil csirke a menő. Hogy a nagy hazai üzletláncok árpolitikája a külföldi termelők államilag támogatott termékeit részesíti előnyben? Hogy a szlovákiai termelők számára olyan árakat szabnak, amelyek a dél-szlovákiai magyarlakta területek mezőgazdasági és élelmiszer- ipari ágazatát a padlóra kényszerítik? Kit érdekel? Kit érdekel, hogy a hazai termelők frissebb termékeket képesek piacra dobni itt, nálunk, Szlovákiában, mint mondjuk a brazilok? Kit érdekel, hogy a hazai állategészségügyi ellenőrök a legtöbb problémát épp a nagy külföldi üzletláncok egzotikus országokból behozott termékei esetében tátják fel? Senkit! A szlovákiai lakosság ugyan örül annak, hogy nőtt a vásárlóereje, és a közvélemény-kutatások során rendszeresen azt nyilatkozza, hogy a külföldi termékekkel szemben a hazaiakat részesíti előnyben, ez azonban csak a felszín. A többség - ha csak pár koronát is megspórolhat - továbbra is a kicsit már zöldülő, „egzotikus” országokból származó termékeket vásárolja a hazai frissebb helyett. Mintha az a pár fillér többet érne, mint az egészségünk vagy a fránya hazai mezőgazdaság.
