Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-16 / 12. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 16. www.ujszo.com Daniel Craig bevált a 007-es szerepében Hús-vér is, márvány is TALLÓSl BÉLA Minden Bond-választást nagy visszhang előz meg. így volt ez a legutóbb leköszönt, sokak által túl édesnek tartott Pierce Brosnan esetében is, kezdetben az ő szerepeltetését is többen ellenezték, mint amennyien mellette voltak. Mi tagadás, valahogy nem illett az elődök által kialakított típusskatulyába, de éppen ez volt a cél: meg kellett újítani a figurát. Egy új nemzedék számára kellett megteremteni az új Bond-ideált. Tíz éven és néhány fejezeten keresztül Brosnan töltötte be ezt a szerepet, s akik „rajta nőttek fel“, nehezen viselték lecserélését. Több jelölt volt a hatodik Bond- színészre, a legesélyesebbnek Ewan McGregort tartották, de ő azzal az indokkal, hogy a 007-es szerepével beskatulyáztatná magát, s ezt nem akaija, visszautasította a lehetőséget, ami viszont Daniel Craig malmára hajtotta a vizet. A megszállott Bond-rajongók azonban tiltakozó akciót is szerveztek, és a film bojkottálására szólítottak fel. Különféle baljós jelek is azt engedték sejteni, hogy Craig és az új Bond-opus, a Casino Royale körül valami gond lesz. Már azok a hírek is felborzolták a kedélyeket, hogy Craig nem tud jól vezetni és tériszonya van, pedig az első, monumentális darus-ül- dözős jelenetben jól koreografált akrobatikával szinte a felhőkben kell ugrándoznia. S teljesíti is a feladatot, mint egy született fevegőak- robata. Aztán jöttek a különféle balesetek és sérülések. A.forgatás alatt egy bunyós epizódban kiütötték a fogát, s azt követően gumiból készült fogvédőt használt a verekedős jelenetekben, de végigcsinálta férfiasán. A Bond-figurát a filmtörténet egyik legnagyobb ikonjává tévő két nagy előd is a védelmére kelt az angol színésznek. Sean Connery jó választásnak tartotta az új vonalat, amit Daniel Craig szőkesége és kék- szeműsége jelent. Roger Moore budapesti látogatása során nyüatkoz- ta, hogy: „Mindenki lehúzta, de én hittem benne”. A film készítői is hittek benne, s megtettek mindent, hogy választottjukat elfogadtassák. Már a forgatás elején közzétették azt az azóta emblematikussá vált fotót, amelyen Craig arányosan kigyúrt testtel, jól szabott kék fürdőnadrágban kiemelkedik a tengerből. Ez a fotó a nőket feltüzelte, mivel őfelsége szőke ügynöke úgy fest rajta, mintha Michelangelo szabadította volna ki a márványból, a férfiakat pedig lehűtötte, mert kiderült, Craig nem is olyan puhány, és nem is olyan alacsony, sőt mi több, egyáltalán nem sápadt és vérszegény! Ez a fotó, és az a jelenet, ahogy a szuperkém kiszáll a habokból - ezt már a forgatások idején nyomták a kereskedelmi televíziók -, ennek az epizódnak, a Casino Royale-nak az újítása. Eddig mindig bombázó nők emelkedtek ki így a vízből. Itt viszont a szikár Bond feszülő mellizmait mutatják meg nem is egyszer. A Casino Royale 007-es ügynöke már jelenkori figura, aki keményebb, mint valaha, s aki „rokonságot” mutat az akcióműfaj hőseivel is, vagyis halad a korral. De azért nem olyan üres és izomagyú, mint a konditeremből hirtelen pattant pofozótornyok. Nem is olyan szépelgő, mint a Mission Impossible hőse, Ethan Hunt. Sokkal izgalmasabb, rejtelmesebb, csavarosabb eszű figura, aki nem ismer lehetetlent: még olyan hihetetlen és nevetséges jelenetet, amelyben a lagúnákba omlik egy velencei házsor, is meg tudja mentem. Nem véletlen, hogy alig egy hónappal a londoni bemutató után már arról beszéltek: a Casino Royale minden idők legsikeresebb 007-es epizódja. De csak azért, mert Daniel Craig a vállán viszi a filmet. Mondom: keményfiú. (Képarchívum) Hollywoodi filmtervek a Litvinyenko-ügyről Egy ügynök halála MTl-HÍR Los Angeles. Három neves hollywoodi stúdió is foglalkozik azzal a gondolattal, hogy filmet készítsen a november elején Londonban plutónium izotóppal megmérgezett, és nem sokkal később meghalt Alekszandr Litvinyenko, egykori orosz állambiztonsági ügynök életéről és haláláról. Mint a Variety című lap internetes kiadása úja, a Columbia Pictures úgy döntött, megvásárolja a néhai orosz ügynök özvegye, Marina Litvinyenko és a meggyilkolt férfi egyik közeli barátja, Alex Goldfarb könyvének megfilmesítési jogát. A lap szerint a Columbia egy „ütős” kémfilmet tervezne an- pak a drámai feszültségnek a bemutatására, amely az egykori szovjet titkosszolgálat, a KGB által megteremtett, s a társadalom mélyrétegeiben ma is erősen gyökerező orosz hatalmi struktúra, illetve az elmúlt másfél évtizedben létrejött vadkapitalizmus erőközpontjai között feszül. A rendezésre Michael Mannt kérnék fel. A nagy rivális, a Warner Bros a The New York Times egyik zsurnalisztája, Alan Cowell Litvinyen- kóról íródó, és Doubleday címmel, jövőre megjelenő könyvének megfilmesítésére vásárolt előjogot. A Warner Johhny Depp Infinitum Nihil elnevezésű produkciós irodájával tárgyal a könyv esetleges filmre viteléről. Ha a terv megvalósul, az alkotás producere és főszereplője egyaránt az excentrikus karaktereket igen kedvelő Johnny Depp lenne. A harmadik stúdió, a Beverly Hülben működő Braun Entertainment Group Litvinyenko saját, 2004-ben kiadott, Oroszország fel- robbantása: Terror idebentről (Blowing Up Russia: Terror from Within) című könyvének megfilmesítésére szerzett opciót. Felfedezhetjük, hogy egy döglött nyúlnak is van poézise, ha másmilyen nem, az elmúlásé Bolygó hollandok Pozsonyban Találóan a Bolygó hollandok nevet viseli az a 16. és 17. századi németalföldi festészetet és grafikát bemutató kiállítás, amelynek gazdag anyaga el sem fért az Esterházy-palotában, jutott belőle a Mirbach-palo- tába is, az utóbbiba három festmény kivételével csupa grafika. VOJTEK KATALIN Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a százötven festményt és több mint kétszáz grafikát felvonultató rendezvény alig szorult külföldi kisegítésre. A bemutatott művek zöme - számos közülük magyar főúri családok egykori magángyűjteményéből származik - a Szlovák Nemzeti Galéria, a Pozsonyi Városi Galéria és néhány hazai kastélymúzeum tulajdona. Ezenkívül Hollandiából, Belgiumból és Csehországból érkeztek alkotások. Rembrandtnak vagy másfél tucat rézkarca látható, köztük olyan csodálatos remekek, mint a Lázár feltámasztása, a Krisztus Emmauszban és a Faust. Festmény egy sincs tőle, de van egy-két korabeli másolat és a Krisztus Püátus előtt című rézkarca alapján készült két nagy méretű olajfestmény, két különböző festőtől, gyengébb és jobb kivitelben. Id. Pieter Brueghel a Kroménžból kölcsönzött, vérbő Verekedő parasztokkal, Van Dyck I. Károly angol királyt és feleségét ábrázoló pompás kettős portréjával van jelen, ez Olomoucból jött, valaha az ottani érseki képtár féltve őrzött kincse volt. Hozzájuk mérhető nagy mestertől eredeti festmény nem szerepel a kiállításon, Rubens művei csak korabeli (néha bizony gyenge) másolatokban láthatók, Frans Halstól nincs semmi, de nincs értelme tovább sorolni, ki hiányzik. Mert az, ami van, szédítő- en színes képet ad a németalföldi festészet aranykoráról, pontosabban annak hétköznapjairól, hisz azokból mindig több van, mint piros betűs ünnepből: a két évszázadig tartó aranykorban sem csak nagy mesterek tevékenykedtek és árasztották el a piacot munkáikkal, hanem kismesterek, sőt iparosok is. Zömével azt láthatjuk, ami a módosabb holland polgár házának helyiségeit díszítette, és ami a későbbi korok gyűjtői számára megfizethető volt. Ugyanakkor láthatjuk azt is, ami elnyerte őfelsége II. Rudolf császár tetszését, így lesz teljes a kép. Rudolfnak ugyan inkább bizarr, mint választékos ízlése volt, de Aegidius Sadeler esetében jól választott, hisz személyében kora legkiválóbb rézmetszőjét fogadta prágai udvarába. Bibliai, mitológiai és allegorikus kompozíciók mellett kitűnő portrékat is készített, többek között Thurzó Györgyét. Ez nem szerepel a kiállításon, látható viszont Carl Bonaventura de Longu- eval de Buquoy gróf arcmása, aki a harmincéves háborúban a császári hadak kiváló vezére volt, és többször is szembe került Bethlen Gáborral. Visszafoglalta tőle a pozsonyi várat, később Bethlen embereinek kezétől halt meg Érsekújvár alatt. A16. és 17. század egész Európát hadba állító, rendkívül mozgalmas történelmének egy-egy mozzanata is megjelenik a vásznakon, olykor olyan is, ami bennünket, magyarokat közvetlenül érint, mint például az eszéki csata, amelyről Jean Baptist van der Meiren festett nagy méretű tablót. Nem csoda, hogy abban a korban, amikor Németalföld hosszú Hendrik Bloemaert: Pásztó rfiú síppal (részlet) ifj. Jan Weenix: Vadcsendélet Anthony Jansz van der Croos: Rijswijcki tájkép templommal évtizedekre hadszíntérré változott, a tábori jelenetek, csataképek külön műfajjá váltak, itt is látható belőlük néhány, mint például Sebastiaen Vrancx érdekes kompozíciója, a Támadás előtt. A németalföldiek által olyannyira kedvelt csendéletekből nincs sok (mondhatni, szerencsére, mert nagyobb mennyiségben ugyancsak el tudják fásítani a szemlélőt), de ami van, azt érdemes megnézni, hogy kiderüljön, egy döglött nyúlnak is van poézise, ha másmilyen nem, az elmúlásé. Hasán a fehéren vüágító szőrzet a bravúros ecsetkezelés magasiskolája, nincs szükség tapintásra, a finom, lágy puhaság érzetét a szem továbbítja. (Alkotója, ifj. Jan Weenix az apjától tanult, az pedig attól a tüneményesen rajzoló Abraham Bloemaerttól, akinek fia, Hendrik festette a kiállítás plakátján szereplő pásztorfiút. Ez kissé bonyolultan hangzik, de ugyanüyen bonyolultan szövevényesek a holland és flamand művészdinasztiák is.) A hollandok életét sorsszerűén befolyásoló tenger ábrázolása is kitermelte a maga zsánerét, ebből is kapunk ízelítőt. Az önálló tájkép németalföldi „találmány”, ott lelt először jeles művelőkre. A kiállításon számos szép példáját láthatjuk, a legkiválóbb hoüand tájképfestő dinasztia is képviselve van Jacob Salomon van Ruysdael Halászok a tengeröbölben című képével. A kocsmajelenetek hosz- szú sorában a műfaj egyik legnépszerűbb mestere, ifi. David Teniers csak a képeiről készült korabeli kópiákkal, utánzatokkal van jelen. Egészen más műfajt képvisel Szédítően színes képet ad a németalföldi festészet aranykoráról, pontosabban annak hétköznapjairól... egyetlen eredeti műve, a bensőséges áhítatot sugárzó Szent Jeromos. Az ostravai képtárból kölcsönzött kis méretű festmény varázsának egyik titka a mesteri fényhatás. Vagy fél tucat rézkarcon láthatjuk a zsánerképek másik nagy mestere, Adriaen Ostade falusi típusait és jeleneteit. Festményeiről, például a kitűnő Cimbalmosról másolat alapján alkothatunk fogalmat. A felfedezések és meglepetések kiállítása ez, ez teszi élményszerűvé. Az élményhez nem kellenek nagy nevek. Lehet, hogy a sokkal híresebb Jan van Goyennél vagy Valckenboarchnál nem csap meg az az érzés, ami Claes Cornelisz Moyaertnál: Muzsikáló pásztorának fantasztikus hangulata van, olyan, mintha egy őszi tájban szívbe markoló, édes-bús dallamot hallana az ember. Nem lehet egykönnyen elszakadni a rendkívül szuggesztív Izsák feláldozásától sem: feltételezett alkotója, Pieter Gebber szokatlan perspektívában festette meg az átlósan fekvő Izsákot, és meztelen felsőtestű, Liszt-frizurás Ábrahámja olyan, mint egy agg indián törzsfőnök. A sok komolykodó mitológiai jelenet után üdítően hat Nicolas Verkolje festménye, a Gü- gész Kandaulész király hálószobájában - természetesség és roko- kós báj elegye tenyérnyi felületen, kissé ki is lóg a sorból, ez már a 18. század. A felsorolás ugyancsak hézagos és szubjektív, nem is lehet más. De mindenki megteheti a maga felfedezését, és megtalálhatja kedvencét, ha március 18- ig ellátogat a holland és flamand mesterek kiállítására.
