Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-13 / 10. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 13. www.ujszo.com A spanyolok különösen kegyetlenek voltak, s az olyan embert, aki az inkvizíció idején rákhússal töltötte az avokádót, akár halálra is ítélhették Woody Allen: Imigyen evett Zarathusztra (Jorgosz Karahalisz felvételei) Értelmiségi körökben semmi sem kelt nagyobb visszhangot, mint egy nagy elme ismeretlen művének felfedezése, és semmi sem ösztönzi jobban a bennünket körülvevő dolgokról folyó akadémiai vitát, mint amikor a vízcseppet mikroszkóp alatt szemléljük. THE NEW YORKER A közelmúltban Heidelbergben járva, tizenkilencedik századi párbajsérülések után kutatva épp ilyen kincsre leltem. Mert ugyan ki hinné, hogy fennmaradt Friedrich Nietzsche Diétáskönyve? Bár a szőrszálhasogatók nyilván megkérdőjelezik hitelességét, a művet tanulmányozók többsége egyetért abban, hogy egyetlen más nyugati gondolkodónak sem sikerült üyen jól összhangba hoznia Platónt Pri- tíkinnel. Következzék pár részlet. A zsír maga szubsztancia vagy a szubsztancia esszenciája, vagy ennek az esszenciának a változata. Gondot csak akkor okoz, ha lerakódik a csípőn. A preszokratiánusok közül Zenón azt vallotta, hogy a súly illúzió, ezért bármennyit egyék is az ember, mindig csak feleannyira lesz kövér, mint az, aki sosem végez fekvőtámaszokat. Az athéniak is az eszményi test megszállottjai voltak: Aiszkhülosz egy elveszett darabjában Klütairrmészt- ra megszegi fogadalmát, hogy nem fog két étkezés között nassolni, s kikaparja a szemét, amikor ráébred, hogy nem fér bele a fürdőruhájába. A súlyproblémákat tudományosan csak Arisztotelésznek sikerült megragadnia; Etikája egy korai töredékében leszögezi, hogy minden ember kerülete egyenlő a derékszíja hosszával, szorozva pí. Ez a szabály a középkorig volt érvényes, amikor is Aquinói Tamás latinra fordított néhány étlapot, s megnyíltak az első valamirevaló osztrigafalatozók. A nem otthon étkezőkre az egyház rosszallón tekintett, a parkoló használata halálos bűnnek számított. Tudvalevő, hogy a pulykás (nyitott) melegszendvics Rómában hosszú századokon át az erkölcstelenség csúcsának számított; sok szendvicsnek kellett zárva maradnia, és csak a reformációval tárulhattak fel ismét. Elsőként tizennegyedik századi vallási tárgyú festmények ábrázolják a végítélet jeleneteit: ezeken túlsúlyosak járják a poklok útját, örök időkre salátára és joghurtra kárhoztatva. A spanyolok különösen kegyetlenek voltak, s az olyan embert, aki az inkvizíció idején rákhússal töltötte az avokádót, akár halálra is ítélhették. Egyetlen filozófusnak sem sikerült még csak megközelítenie sem a bűn és a súly problémájának megoldását, míg csak Descartes el nem különítette a testet a lélektől, ekként a test kezdhette tömni magát, míg a lélek azt gondolhatta: Mi közöm hozzá, ez nem én vagyok! A filozófia nagy kérdése marad: Ha az életnek nincs értelme, mihez kezdjünk a betűtésztás levessel? Elsőként Leibniz mondta ki, hogy a zsír monádokból áll; Leibniz diétázott és tornázott, de sosem szabadult a monádjaitól, legalábbis nem azoktól, melyek a combjához tapadtak. Spinoza ezzel szemben mértéktartóan vacsorázott, mert hitte, hogy Isten mindenben jelen van, s mégsem illik húsos pirogot majszolni, ha belegondolunk, hogy minden dolgok Őseredőjét mártogatjuk a mustárba. Van-e összefüggés az egészséges életmód és az alkotó zseni közt? Elég csak a zeneszerző Richard Wagnerra gondolnunk, figyelembe véve, mennyit volt képes falni. Hasábburgonya, rántott sajt, burgonyaszirom: tejó ég, ennek az embernek az étvágya nem ismert határt, a zenéje mégis fenséges. Cosimát, a feleségét szintén nem kell nógatni, mindazonáltal ő legalább naponta futni jár. A Gyűrű című ciklus egyik jelenetében Siegfried rajnai szüzekkel ül vacsorához, s hősiesen elfogyaszt egy ökröt, két tucat csirkét, néhány szekérnyi sajtot s tizenöt hordó sört. Hozzák a számlát, naná, hogy nincs annyi pénze. Az egészben az a vicc, hogy köretként vagy csak káposzta-, vagy csak krumplisalátára tarthatunk igényt, s választani is szorongva kell, nemcsak saját múlandóságunk, hanem annak tudatában is, hogy a legtöbb étteremben tízig van csak konyha. Schopenhauer számára az egzisztenciális katasztrófát nem is annyira az evés, mint inkább a ké- rődzés jelentette. Schopenhauer kárhoztatta mogyoró és chips céltalan, valamüyen tevékenység közbeni rágcsálását. Egyszer kezdődjék csak el a rágcsálás, állította Schopenhauer, az ember soha többé nem tud ellenállni a rágcsálás- nak, a végeredmény pedig egy univerzum körös-körül tele morzsával. Kant felvetése sem volt kevésbé téves: eszerint ha oly módon ebédelnénk, hogy mindenki ugyanazt rendelné magának, a világ erkölcsi alapokon állna. A probléma, melyet Kant nem láthatott előre, abból adódik, hogy ha mindenki ugyanazt rendeli magának ebédre, vita alakul ki a konyhában, kié legyen az utolsó falat. „Úgy rendeljetek, mintha a földkerekség valameny- nyi élőlénye számára rendelnétek!” - tanácsolja Kant, de mi van, ha az ember asztalszomszédja nem szereti az avokádósalátát? Végső soron, természetesen, nincsenek morális étkek - hacsak nem számítjuk ide a lágy tojást. Összefoglalva: eltekintve saját készítésű, Túl jón és rosszon palacsintámtól és A hatalom akarása nevű salátaöntetemtől - valamennyi olyan igazán jelentős recept közül, mely megváltoztatta a nyugat eszméit, Hegel Csőben sült csirkekalácsa volt az első, mely felhasználta a maradékokat és az értelmes politikai állításokat. Spinoza Hirtelen rántott garnélája zöldséggel egyformán élvezhető ateisták és agnosztikusok számára, míg a kevéssé ismert Hobbes-féle Roston sült borda receptje intellektuális fejtörő marad. Nietzsche diétájában az a legjobb, hogy ha az ember egyszer leadta a kilóit, örökre megszabadul tőlük, míg ugyanez az Értekezés a zsugoriakról című Kantműről nem mondható el. Reggeli ♦ narancslé ♦ 2 szelet baconszalonna ♦ péksütemény ♦ sült kagyló ♦ kétszersült, gyógynövénytea A narancslé a narancs lényegének megnyüvánulása, s ez alatt a valódi természetességét értem, ami a narancsosságát adja, s távol tartja attól, hogy olyan íze legyen, mint, mondjuk a párolt lazacnak vagy a darának. A hívő emberben nyugtalanságot és félelmet kelt az a nézet, mely szerint mást is lehet reggelizni, mint gabonafélét, de Isten halála óta minden megengedett; péksütemény és kagyló ehető tetszés szerinti mennyiségben, sőt még csirkeszámyis. Ebéd ♦ 1 tál spagetti paradicsomszósz- szal, bazsalikommal ♦ fehér kenyér ♦ burgonyapüré ♦ Sacher-torta A hatalmasok mindig laktató ételeket fognak ebédelni, nehéz mártásokkal bőségesen fűszerezve, míg az erőtlenek folyton csírát meg szójatúrót csipegetnek abbéli meggyőződésükben, hogy szenvedéseikért jutalmat érdemelnek ki a túlvilágon, ahol a báránysült a legkelendőbb. Persze, ha a túlvilág, amint vallom, ennek a mostaninak az örökös ismédődése, akkor az alázatosak kénytelenek örök időkre alacsony szénhidráttartalmú ebéddel beérni, meg bőre nélküli sült csirkével. Vacsora ♦ hússzelet vagy kolbászféle ♦ sült krumpli ♦ ráksaláta ♦ fagylalt tejszínhabbal vagy tortaszelet Ez Superman étele. Akin félelem lesz úrrá ilyen magas triglicerid- és telítettzsírsav-tartalom láttán, forduljon lelkipásztorához vagy táplálkozási tanácsadójához, de Superman tudja, hogy a márványerezetű hús és a tejfölös sajt kiadós desszerttel, na meg - ó, igen - jó sok rántott kajával olyan ételek, melyek Dionüszosznak is kedvére volnának, ha nem volna gyomorfekélye. Aforizmák Az ismeretelmélet megkérdőjelezi a diétázás értelmét. Ha minden csak a tudatomban létezik, nemcsak hogy bármit rendelhetek, a felszolgálás is tökéletes lesz. Az ember az egyeden lény, aki be tudja csapni a pincért. (Csanda Gábor fordítása) További Woody Allen-oforizmák Az anyám nem akart még szoptatni sem engem. Azt mondta, hogy csak mint barátot szeret. Kiraboltam egy hentesüzletet, száztizenhat borjúszeletet zsákmányoltam, de aztán neki kellett vágnom, hogy köretet is szerezzek. Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott — ne beteg, ne sebesült: halott! Beültem egy étterembe, ahol minden fogást M.E.F. áron számláztak: Más Emberek Fizetése szerint. Soha életemben nem keveredtem bajba, mindig az alkalomhoz illő ételeket ettem. A kenyérpirítóm gyűlöl engem... i i ( < i i i < I < i ( <
