Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-12 / 9. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 12. FIGYELŐ _____ Nem törnek kormányra A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nem tartja létfontos­ságúnak, hogy bekerüljön az új belgrádi kormányba, bármi­lyen eredményt érjen el a szer­biai parlamenti választásokon - nyilatkozta Kasza József pártelnök. Ennek oka, hogy a VMSZ egykori koalíciós part­nerei politikailag kétszínűek. Szóban mindent megígérnek, ugyanakkor el akarják hitetni a választókkal, a kisebbségi pártokat be kell olvasztani a polgári irányzatú pártokba. A vezetői azzal is tisztában van­nak, hogy csak igazolásnak kel­lenének ahhoz, hogy Szerbiá­ban demokrácia uralkodik, (m)- Még nem döntötték el, hogy tévériportert vagy igazgatót csináljanak-e belőlem. Annyi rátermett em­berre van szükség manapság! (Peter Gossónyi karikatúrája) Az iraki küldetés súlypontja a harci tevékenységről a politikai „befolyásolásra" helyeződik át Irak - melyik a helyes út? Ray Odierno tábornok su­gárzott az örömtől három évvel ezelőtt, amikor a 4. gyalogos hadosztály kato­nái Tikrítben elfogták Szad- dám Huszeint. A tábornok szerint az elfogás .jelentős műveleti és pszichológiai vereség volt az iraki fel­kelők számára, akiket ezzel térdre kényszerítettek”. MT1-ELEAAZÉS 2006. december 14-én, három évvel és egy nappal azután, hogy Szaddám Huszeint kiemelték föld alatti odújából, Odierno altábor­nagy átvette az Irakban állomáso­zó koalíciós erők napi irányítását. Hangulata azóta sokkal józanab­bá vált. „Most más csoportokkal van dolgunk ... amelyek a hatalo­mért versengenek Irakban” - mondta Odierno a Newsweeknek adott interjúban. „Már nem csak a szunnita felkelőkkel vagy az al- Kaida terrorhálózattal harcolunk- a harcolni nem is a megfelelő szó - hanem megpróbáljuk befo­lyásolni az irakiakat, hogy a kor­mány keretein belül működjenek”- mondta. Odierno álláspontjának módo­sulása, a hangsúlynak a harcról a „befolyásolásra” való áthe­lyeződése jól tükrözi azt az utat, amelyet az amerikai haderő be­járt Irakban. George Bush elnök több hetes intenzív tárgyalássoro­zat után szerdán jelentette be új Irak-stratégiáját; ennek lényege, hogy húszezer katonával me­gerősítik Bagdad környékén az amerikai katonai jelenlétet, meg­kísérelve biztonságossá tenni az iraki fővárost. A kérdés az, hogy ezen erők jelentik-e a megfelelő és rendelkezésre álló eszközt e cél eléréséhez - megállíthatja-e egy­általán akárhány amerikai katona a szunnita-síita polgárháborút - arról nem is beszélve, hogy való­ban rendelkezésre állnak-e ezek az erők. Odierno jól tudja, hogy a siker eléréséhez sokkal kifinomultabb taktikára van szükség, mint ami­lyenekért egykoron bírálták. A szárazföldi hadsereg 2003 de­cemberében kelt belső jelentésé­ben arra a következtetésre jutott, hogy Odierno hadosztálya válo­gatás nélkül annyi katonakorú irakit fogdosott össze, hogy túl­zsúfolttá tette az Abu Graibhoz hasonló iraki börtönöket. Odier­no visszautasítja, viccesnek tart­ja a túl agresszív fellépés vádját, hozzáfűzve, hogy „több (újjáépí­tési) projektet hajtottunk végre, mint bárki más. Mindez azonban feledésbe merült”. Azt viszont el­ismeri, „sok minden megválto­zott azóta, hogy távozott Irak­ból”, és sokat tanult a felkelőkkel szembeni küzdelem fortélyairól. A Fehér Ház azt hangoztatja, tudatában van, hogy több katona Irakba küldése nem a megfelelő válasz. Az előkészítés alatt álló terv sokkal árnyaltabb annál, mint ami a sajtóban megjelent ró­la - mondta a Newsweeknek Bush egyik magas beosztású tanácsa­dója, aki csak neve elhallgatását kérve volt hajlandó a crawfordi tárgyalásokról beszélni. A terv Núri al-Máliki iraki kormányfő tá­mogatása érdekében munkahely­teremtő programokat és újjáépí­tési segélyt célzó pénzügyi forrá­sokat is magában foglal, valamint a kormányfő politikai bázisának megerősítését célzó erőfeszítése­ket - mondta a tanácsadó, hang­súlyozva: a csapaterősítés és a for­rások növelése ugyanolyan fon­tos. Ennek ellenére a Pentagonban felerősödött a taktikáról folytatott vita. Bush elnök most egymásnak erősen ellentmondó tanácsok kö­zött próbál kiigazodni. A vezérkar támogatja az Iraki Vizsgálati Cso­port ama következtetéseit, hogy újabb csapatok Irakba vezénylése helyett inkább emeljék négyszere­sére az iraki erők közé „beágya­zott” amerikai tanácsadói csopor­tok számát, hogy az irakiak gyors­abban átvehessék országuk el­lenőrzését. Egyes héják - két külső tanácsadó, Jack Keane tá­bornok, a szárazföldi hadsereg volt vezérkarifőnök-helyettese és Frederick Kagan hadtörténész ve­zetésével - viszont arra buzdítják Busht, hogy maga nyerje meg a „bagdadi csatát”. Azzal érvelnek, hogy nem várhatják meg, amíg az iraki kormány, annak hadserege vagy rendőrsége biztonságossá teszi az országot. Az amerikai hadsereg tisztség- viselőit nyugtalanítja, hogy nem állnak rendelkezésükre a kellő erők vagy felszerelés az utóbbi cél eléréséhez szükséges hosszabb tá­vú - esetleg másfél éves, vagy an­nál is hosszabb - művelethez. A szárazföldi erők egyik, neve el­hallgatását kérő volt tisztje sze­rint Keane arra intette az elnököt, „ne engedje meg, hogy a száraz­földi hadsereg és a tengerészgya­logság arra hivatkozzon, nem tudja elvégezni a feladatot”. Richard Cody tábornok, a szá­razföldi erők vezérkari főnöké­nek helyettese nem sokkal később magához kérette Keane-t és ismertette vele a készültségre vonatkozó legfrissebb adatokat. „Nézze, itt van a dandárok mos­tani állapota. Ez nem kivitelez­hető” - mondta neki. Keane ezt többszöri megkeresés után sem kommentálta, a vezető fehér házi tanácsadó azt azonban tagadja, hogy a Pentagon ellenez minden­féle csapatbővítő tervet. „A kato­nai vezetés megteszi mindazt, ami a sikerhez szükséges” - han­goztatja. Kagant aggasztja, hogy Bush esetleg végül úgy dönt, az egyik félnek és a másiknak is engedve kisebb szabású, rövid távú offen- zívát indít. Ez pedig - állítja Ka­gan - végzetes hiba lenne, és a Bagdadban tavaly nyáron és ősszel indított Együtt Előre fedőnevű művelet kudarcát ismé­telné meg, amelyet Kagan a műveletben részt vevő katonák alacsony (nyolcezres) számával magyaráz. A csapatbővítés azzal, hogy ismét az amerikai erők vál­lára helyezi a felelősséget a bag­dadi biztonsági helyzet megszi­lárdításáért, ellentmond az Irak­ban állomásozó erők főparancs­noka, George Casey tábornok - Odierno felettese - által képvi­selt, közelgő amerikai kivonulást megcélzó irányvonalnak is. „Ez az ellentétele annak a stratégiá­nak, amelyet Casey két éve követ, vagyis az ellenőrzés iraki kézbe történő fokozatos átadásának” - mondja Kagan. Ezentúl talán csak az vehető bizonyosra, hogy Odierno új küldetése biztosan sokkal nehezebb lesz Szaddám Húszéin felkutatásánál. A szélsőjobboldali demagóg, populista eszmék Németország keleti felében nagyobb táptalajra találnak Átrendeződés a német szélsőjobboldalon PIETSCH LAJOS A neonáci Német Nemzeti-de­mokrata Párt (NPD) erősödésé­nek jegyében tovább folytatódik az átrendeződés a német szélsőjobboldal táborában. Alkot­mánybírósági források tegnapi közlése szerint az NPD tagjainak száma az elmúlt évben ezerrel emelkedett, s immár meghaladja a hétezret. Ezzel a nyíltan fajül­döző, idegenellenes és antiszemi­ta jelszavakat hangoztató töm­örülés a német szélsőjobboldal második legerősebb pártja lett. A szélsőjobboldal legerősebb csoportosulása - mint az idézett források közölték - továbbra is a Német Népi Unió (DVU), a párt azonban folyamatosan veszít tag­ságából, amely az elmúlt év végén megközelítette a kilencezret. Az NPD és a DVU egyébként koráb­ban választási együttműködést határozott el egymással, ami egyaránt vonatkozik mind az or­szágos, mind a tartományi válasz­tásokra. Tovább folytatódik ugyanakkor az 1983-ban a bajor Keresztény­szociális Unióból (CSU) kivált képviselők által alapított Rebubli- kánusok párt hanyatlása, a töm­örülés tagjainak száma hatezer alá esett. Az NPD betiltását korábban el­utasító alkotmánybírósághoz kö­zelálló források arra számítanak, hogy az átrendeződés tovább tart, s a neonáci párt hamarosan a szélsőjobboldal vezető ereje lesz. Ennek kapcsán emlékeztettek ar­ra, hogy a párt az elmúlt években sikereket könyvelhetett el két tar­tományi választáson is. Képviselői - 1968 óta először - 2004-ben Szászország, tavaly szeptember­ben pedig Mecklenburg-Elő-Po- meránia tartományi törvényhozá­sába jutottak be, s a korábbinál jó­val több helyet szereztek az önálló tartománynak számító Berlin he­lyi önkormányzati szerveiben is. Az említett források rámutattak arra is, hogy a szélsőjobboldal, ezen belül elsősorban az NPD tá­mogatottsága magasabb az egy­kori NDK-hoz tartozó, úgyneve­zett keleti tartományokban. En­nek oka a továbbra is magas mun­kanélküliség, az elmaradt fellen­dülés miatti csalódottság, a de­mokratikus parlamenti pártok po­litikája miatti kiábrándultság. Elsősorban ez a magyarázata an­nak, hogy a szélsőjobboldali de­magóg, illetve populista eszmék Németország keleti felében na­gyobb táptalajra találnak. A szerző az MTI tudósítója _______________ KOMMENTÁR ___ Barátság újratöltve SIDÓ H. ZOLTÁN Atomfegyverrel már csak lator államok fenyegetnek, ennek némileg elegánsabb változata az energiafegyver mind gyakoribb bevetése - legalábbis ezt gondolja az újra nagyhatalmi pózban feszítő Oroszor­szág első embere, Vlagyimir Putyin. A néhány napig tartó pengevál­tás, pontosabban csapelzárás után a Kreml meghátrálásra kényszerí­tette Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnököt, így szerda éjjel óta újra ömlik a kőolaj a Barátság vezetéken. Nyugati elemzők szerint Oroszország azért provokálhatta ki a válságot Fehéroszországgal, hogy kiterjessze ellenőrzését annak exporthálózata felett, rákény­szerítve Alekszandr Lukasenkót föderációs ígéreteinek beváltására. Alexander Rahr német szakértő szerint a válság egyik indítéka, hogy Lukasenkót rávegyék az Oroszországgal való unió létrehozására tett ígéreteinek beváltására. Ugyanis ha még 2008 márciusa, az esedé­kes orosz elnökválasztás előtt összekovácsolnák a közös államot, ak­kor ez módot adna egy új alkotmány elfogadására, ami lehetővé ten­né a Kreml hagymakupolái alatt egyre erősebb gyökereket eresztő Putyin hatalmon maradását. Ennyit a nagypolitikai csatározásokról, amelyeknek a visegrádi régió - teljesen védenül - áldozatul esett. Ha már így alakult, akkor ideje levonnunk a tavaly januári orosz-ukrán gázcsata és a mostani orosz-fehérorosz olajcsörte tanulságait. A leg­fontosabb következtetés: Szlovákiának haladéktalanul hozzá kell látnia energiaforrásai diverzifikálásának. Magyarán, ideje több lábra állítanunk az olajellátást, hiszen a mind barátságtalanabbul visel­kedő Barátság vezeték a 16 éve kimúlt KGST-t idézi. Térségünkben mi vagyunk a legsebezhetőbbek, hiszen Csehország már csatlako­zott a nyugat-európai vezetékhálózatra, Lengyelország tankerekkel is megoldhatja ellátását, Magyarország pedig évi 1 millió tonna kö­rüli olajbányászattal rendelkezik. A Fico-kormány jelenleg ott tart, hogy Dzurindáékat vádolja a schwechati olajfinomító és a pozsonyi Slovnaft között máig meg nem épült vezeték miatt. Kérem, a bűnbak megvan, nálunk e nélkül nem megy, azonban az ujjal mutogatás után ugyanazzal az ujjal gyorsan letörölhetnék a vezeték megvaló­síthatósági terveire rárakódott porréteget is. Kiderült, mi rendelke­zünk a legkisebb tartalékalapokkal, miközben szomszédaink 100 nap körüli mennyiséget spájzoltak be ebből az energiahordozóból, addig mi csak 75 nap körülit. Végezetül, míg mi riadtan hallgattuk a Barátság vészjóslóan üres hörgését, addig a világpiaci olajár vígan esett tovább. Vagyis gazdasági súlyunk körülbelül ennyire esik latba az egyébként mindig hisztérikusan reagáló olajpiacok alakítóinál. Hiába, a globális felmelegedés, a januári tavasz keltette kereslet­visszafogás fontosabb, műit a kelet felől érkezett (politikai) fagy. JEGYZET Öröklődő igénytelenség NÉMETH ZOLTÁN Nemsokára itt van a félévi bizo­nyítványosztás ideje, az iskolák­ban még utoljára rákapcsolnak a diákok a jobb osztályzat érdeké­ben. Nézzünk be például egy fo­galmazásórára, ahol magyar dolgozatot írnak! El sem tudjuk képzelni, hogy a felsorolt címek, témák közül milyen sok diák nem tudja választani a Nyári él­ményeim címűt, amely műfaja szerint élménybeszámoló lenne. Gyerekek tömege ki sem mozdul a nyári szünidőben a falujából, városából, a szülőknek vagy ide­jük nincs kirándulni, vagy az anyagiak miatt még gondolni sem mernek egy nyári családi ki­rándulásra, vagy egész egy­szerűen...de ne vágjunk gondo­lataink elébe! Még szerencse, hogy van egy olyan fogalmazáscím is a táblán, hogy Izgalmas iskolai kirándulás volt. Hiszen mégis: legalább az iskolai vagy osztálykirándulás során járjon be a gyerek ismeret­len tájakat, töltődjön fel élmé­nyekkel, kapjon betekintést or­szága, nemzete kulturális érté­keibe. így van ez rendjén! Egy fogalmazás pedig nagyszerű le­hetőséget nyújt arra, hogy felel­evenítse a feledheteden élmé­nyeket... De miért van az mégis, hogy ha felütünk némely füze­tet, beleolvasunk némely fogal­mazásba, akkor bizony meg­lepődünk kicsinység: Kedvenc élményem az volt, hogy egy órá­ra bemehettünk az üzletbe, és ott vettem gumicukrot és nyaló­kát, meg egy üveg kólát és csip- szet, olvashatjuk. (...) Másik kedvenc élményem, hogy Tomi belelépett a pocsolyába, és egész nap vizes volt a zoknija. (...) Harmadik kedvenc élményem az iskolai kiránduláson az volt, hogy a buszban szétdobáltam a szemetet, és össze kellett szed­nem. Nem folytatom. Mert hiá­ba viszi el az iskola és a pedagó­gus a gyereket a kecskeméti já­tékmúzeumba, az ópusztaszeri emlékparkba vagy a budapesti Csodák palotájába akár - ha nincs az otthoni példa, ha nem beszélik meg otthon is az élmé­nyeket, akkor mindez a feledés és a műveletienség mélységesen mély, sötét kútjába hull. És a szülők igénytelensége nemze­dékről nemzedékre öröklődik, megállíthatatlanul... FIGYELŐ Újraindítaná atomreaktorait Georgi Parvanov bolgár államfő tegnap a kozloduji atomerőmű két reaktorának újraindításáért szállt síkra, melyeket a balkáni ország európai uniós csatlako­zása feltételeként kényszerült leállítani. A bezárt reaktorok termelése megfelel az éves teljes bolgár áramexport mennyiségé­nek (Bulgária a Balkán-félszige­ten jelentős áramexportőmek számít). Tovább működik vi­szont az erőmű modernebb ötö­dik és hatodik reaktora, (m)

Next

/
Oldalképek
Tartalom