Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-29 / 298. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 29. Kultúra 9 Húsz éve halt meg Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező, a múlt század egyik legnagyobb filmművésze Keresések gyötrelmes útjai (Képarchívum) Húsz éve, 1986. december 29-én halt meg Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező, a múlt század egyik legnagyobb filmművésze. 1932. április 4-én született Zavra- zséban. Apja Arszenyij Tarkovszkij költő, a szovjet irodalom egyik sokat vitatott, zárkózott egyénisége volt. MTI A fiatal Tarkovszkij zenét és festészetet tanult, 1954-1956 között arab nyelvvel foglalkozott a moszkvai Keleti Nyelvek Főiskoláján, majd geológiai kutatásokat végzett Szibériában. 1961-ben fejezte be a rendezői szakot az Össz-szövetségi Filmművészeti Főiskolán, ahol Mihail Romm tanítványa volt. Már 1959-ben készített tévéfilmet, s nagy vitákat váltott ki Az én nagy barátom (eredetileg: Úthenger és hegedű) című, mély emberi érzékenységről tanúskodó diploma- munkája. Romm egy év múlva átadta neki Vlagyimir Bogomolov Iván című kisregényének filmre adaptálását, az így született Iván gyermekkora 1962-ben Velencében elnyerte az Arany Oroszlán díjat. A mű korszakhatárt jelentett a sematikus szovjet filmművészet után, egészen új hangon jelenítette meg a népi hősiességet a háborúban. Az 1966-ban készült kétrészes, fekete-fehér Andrej Rubljov folytatta a megkezdett utat, az orosz szellemiség tradicionális lételméleti kérdéseit feszegette. Az ikonfestő életét és alkotói válságát bemutató fűm történelemábrázolása realista, ugyanakkor a hagyományos életrajzi filmektől eltérően önálló epizódokból épült fel. Az árnyalt szellemiség, a mítoszoktól mentes történelemszemlélet sem a nacionalista értelmiség, sem a pártvezetés tetszését nem nyerte el, így a film több évig dobozban hevert. Csak 1969-ben jutott ki - külföldi nyomásra - Cannes-ba, ahol különdíjat kapott. Tarkovszkij hosszas témakeresés után talált rá Stanislaw Lem tudományos-fantasztikus regényére, a Solarisra. Az 1972-ben bemutatott film bölcseleti, erkölcsfilozófiái kérdéseket feszegetett. 1974-ben egy önéletrajzi ihletésű alkotással jelentkezett: a Tükör az egyik legeredetibb szovjet-orosz filmalkotás. Ebben is mozaikszerű kompozíciót hozott létre, szabadon bánva az idővel és az álomképekkel. A mű középpontjában a rendező édesanyjának alakja áll, rajta keresztül mutatja be a forradalom után perifériára szorult, egykori értékei mellett kitartó polgári értelmiséget. (Ennek a filmnek a forgalmazását is akadályozta a kulturális vezetés.) Az 1979-es Stalkerben (Sztalker) a rendező vüágképe ismét egy fantasztikus történet keretében jelenik meg. Fenyegető jövőképet tár elénk a titokzatos természeti Zónában kóborló, a lét kérdéseit feszegető író, a Tudós és kísérőjük. Tarkovszkij további filmjeit már külföldön forgatta, s nem is tért vissza hazájába. Az elszakadás szükséges, de tragikus döntés volt számára: tudta, hogy otthon nem forgathat, ugyanakkor az orosz tradíció lételeme volt. Az akkori vezetés nem tudta, nem akarta és nem merte vállalni és támogatni ezt az egyébként minden porcikájában orosz művészt. A Nosztalgia (1983) már Olaszországban készült, s ebben a művében tárta fel leginkább alkotói személyiségét. Svédországban előadásokat tartott, majd 1986-ban itt készítette el utolsó, egész életművét összegező filmjét, az Áldozathozatalt. Tarkovszkij ekkor már halálos beteg volt, de még egyszer volt ereje hitet tenni az élet és az értelmiség felelőssége mellett. A fűm különdíjat kapott Cannes-ban, a díjátadásra már nem tudott elmenni, fiát küldte el maga helyett. A rendező 1986. december 29-én hunyt el tüdőrákban Párizsban, az ottani orosz temetőben helyezték örök nyugalomra, a temetési szertartást pravoszláv templomban tartották. Tarkovszkij alkotásai hosszú ideig viták középpontjában álltak. Műveiben a lét értelme, a mai ember konfliktusai foglalkoztatták, s mesterien mutatta be a különböző korszakokat, s az azokban vívódó gondolkodó embert. A szovjetorosz újhullám kimagasló képviselője volt, teljesen új nyelvet alkotott a filmművészetben, így lehetővé tette, hogy a való életet álomszerűén érzékelje a befogadó. Ő maga mondta, hogy filmjei lényegében ugyanarról szólnak. „Hőseimet egy közös szenvedély hevíti: hogy túljussanak valamin. Ahhoz, hogy megértsék az élet törvényeit, hogy felismerjék önmagukban és környezetükben a jót, mindazt, ami létezésük szépségét és belső igazságát megteremti, hogy hűek maradhassanak önmagukhoz, hőseimnek a gondolatok, keresések és felismerések gyötrelmes útját kell bejárniuk.” Tarkovszkij maga is ezt az utat járta be. Minden nagy rendezőnek vannak felejthetetlen, jellemző képei, így Tarkovszkij neve is összekapcsolódik néhány jelenettel: az Andrej Rubljov negyedik epizódja, a Harangöntés az alkotói folyamat gyötrelméről és csodájáról szól, s egyedülállóan mutatja be azt a magányt, amit az alkotó érez a mű elkészülte után. „Harangot tehát akkor is Borisz-módra - türelmes szenvedéllyel lehet csak önteni, ha tudja az ember, hogy sohasem fogja meghallani a kondulását. Hiszen úgyse saját használatára önti” - írta Ancsel Éva filozófus, a Hogyan kell harangot önteni című írásában, amikor a Rubljov-film kis harangöntője, Boriszka történetén keresztül az alkotói szenvedélyről és szenvedésről ír. Harangot csak egyféleképpen lehet önteni, s igaz életművet is csak egyféleképpen lehet létrehozni, ahogy Boriszka, s ahogy Andrej Tarkovszkij tette. Új stúdióalbum a The Who-tól közel negyedszázad után - a zenekar napjaink britpop csapatait is inspirálta Endless Wire: öreg zenészek friss dalokkal PUHA JÓZSEF A brit The Who új, Endless Wire című nagylemezének megjelenése 2006 egyik örömteli zenei eseménye. (Még úgy is, hogy eléggé fe- lejthetőre sikeredett.) Meglepetésnek nem nevezném. Ez csupán a felületes zenehallgatóknak lehet meglepetés, azoknak, akik a zenészek körüli események közül az elmúlt évekből bizonyára csak azt jegyezték meg, hogy Pete Towns- hend pedofilbotrányba keveredett, személyi számítógépén pornófotókat találtak. A zenei életben járato- sabbaknak és persze az együttes rajongóinak egyáltalán nem meglepetés az album, pedig az eredeti felállásból már csak ketten élnek: a gitáros-dalszerző, Townshend és az énekes, Roger Daltrey. A 78- ban elhunyt dobos, Keith Moon után 2002-ben a basszusgitáros, John Entwisde is távozott az élők sorából. Még akkor sem meglepetés, ha figyelembe vesszük, hogy a The Who ’82-ben jelentkezett utoljára stúdiólemezzel It’s Hard címmel, mivel az azóta eltelt 24 év alatt is aktív volt - legalábbis töb- bé-kevésbé -, turnézott, megjelentetett pár újrakiadást, válogatást és DVD-t. A két zenész már a 2004-es Then And Now! 1964-2004 című gyűjteményes albumra is felrakott két új felvételt, most pedig session- zenészekkel kiegészülve rögzítették Townshend régről maradt dal- ödeteit - akad köztük 71-es szerzemény is - és az újakat, például a Mel Gibson Passiója ihlette felvételt, valamint egy mini rockoperát. Nem a Moont váltó Kenney Jones dobol a korongon, hanem Ringó Starr fia, Zak Starkey, és Townshend testvére, a szintén gitáros Simon is közreműködik rajta. A hatvanas évek, sőt a rocktörténelem egyik fontos és befolyásos zenekaráról van szó. A Led Zeppelint ugyanúgy inspirálta, mint napjaink britpop együtteseit. Townshend az öltözködésével is divatot teremtett, neki köszönhetjük, hogy a brit zászló máig keresett kiegészítőjelkép. A The Who a felére apadt állapotában már kevésbé hiteles - Moon legendás dobos-showman volt, Entwisde pedig nemcsak basszus- gitárosként, hanem szerzőként is hozzájárult a sikerszériához. Már csak ebből kifolyólag se számítsunk csodákra a lemezen. Többnyire öreges, döntően akusztikus, folkos, countrys stadionrock dalok váltják egymást kiugró pillanatok nélkül, de profin kidolgozva. Az album két részből áll: a különálló felvételek után a mini rockopera, a Wire & Glass hallható rajta, amely nyáron rövidített változatban már megjelent maxi CD-n - a nagylemezen 22 perces változata szerepel. Townshend novellája, a The Boy Who Heard Music alapján íródott, egy kitalált együttes, a The Glass Household emelkedését és bukását mutatja be. A The Who odahaza, a brit eladási lista kilencedik helyére iratkozott fel az új koronggal. Ennél magasabban utoljára a ’81-es Face Dances című albummal járt, annak csúcspozíciója a második hely volt. Az Endless Wire az USA-ban jobban debütált, a hetedik pozíciót szerezte meg. Ez odaát a zenekar karrierjének tizedik TOP 10-es nagylemeze. The Who: Roger Daltrey énekes és Pete Townshend gitáros (SITA/AP-felvétel) RÖVIDEN Eddig ismeretlen Mozart-partitúrák Salzburg. Pár nappal a Mozart Év befejeződése előtt meglepetést hozott a finálé Salzburgban: néhány hónappal ezelőtt előkerült egy kottafüzet, amely minden valószínűség szerint Mozart egy eddig ismeretlen zongoradarabját is tartalmazza. Lehetséges továbbá, hogy a füzetben található Mozart egy másik darabjának a partitúrája is. Ma kerül először sor a zongoradarab partitúrájának nyüvános bemutatására - adta hírül az ORF osztrák rádió. A salzburgi érsekség levéltárosának néhány hónappal ezelőtt kínálták fel a „rövid zongoradarabokat” tartalmazó kottafüzetet. Néhány, név feltüntetése nélkül fennmaradt mű mellett található a füzetben egy „Allegro di Wolfgango Mozarti’jelzésű zongoradarab is. Az elvégzett alapos vizsgálatok igazolni látszanak azt a feltételezést, hogy a salzburgi mester ifjúkori alkotásáról van szó. (MTI) A Casino Royale a legsikeresebb 007-es kaland Az új Bond-film rekordja MTl-HÍR Alig egy hónappal a londoni bemutató után a Casino Royale máris minden idők legsikeresebb 007- es kalandja - adta hírül internetes portálján a BBC brit közszolgálati műsorszóró társaság. Hiába szerveztek a Bond-rajon- gók a bemutató előtt tiltakozó akciót Daniel Craig szerepeltetése ellen, a Casino Royale - mind a húsz korábbi James Bond-fümet maga mögé utasítva - az egész vüágon már 454 millió dollárt hozott a fűmet készítő Sony Picturesnek. Hatvannégy országban - köztük Magyarországon és Szlovákiában is - összesen 6330 vásznon vetítik az lan Fleming első Bond- történetéből készült fűmet, amely rövid hat hét alatt 23 mülió dollárral többet hozott a Sony konyhájára, mint a korábbi csúcstartó, a 2002-es Halj meg máskor!. A producerek közben már teljes erővel dolgoznak a huszonkettedik James Bond-filmen, amelyet várhatóan 2008-ban mutatnak be, a 007-es ügynököt pedig újból a jól bevált Dániel Craig játssza majd, aki Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton és Pierce Brosnan után a hatodik - és a kritikusok többsége szerint a legjobb - Bond-színész. Eva Green, Daniel Craig és Caterina Murino (Képarchívum) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órakor kezdődik a Hétről hétre. A szerkesztő-műsorvezető D. Kovács József lesz. 11.30-kor a Délidőben Miklósi Péter vendége az ógyallai csillagvizsgáló munkatársa, Ladis- lav Druga csülagász lesz. Délben hírek, majd Lloyd Webber József és a színes szélesvásznú álomkabát c musicaljéből hangzanak el részletek. 13 órakor jelentkezik a Téka irodalmi magazin, 13.30-kor Kaszinói esték. 15 órától Élő reménység. Az ökumenikus egyházi műsor témája: Mi lesz ezzel a vűággal? Gé- resi Róbert abaújszinai református lelkipásztorral és Zsidó János féli esperes-plébánossal beszélgetünk a vüág sorsának alakulásáról. Vasárnap a Vüágosság református félórájában Erdélyi Gézával, a Szlovákiai Református Egyház püspökével beszélgetünk az elmúlt év jelentősebb eseményeiről, az egyház feladatáról és a hitről. 8.30-tól a gasztronómia és a zene kapcsolatáról lesz szó az ínyencek a zenében c. műsorunkban. 9 órakor a szüveszteri Randevú jelent- kezűt: megvonjuk 2006 zenei mérlegét, az év legnagyobb slágerei és legemlékezetesebb dalai forognak, közben felelevenítjük a zenei élet fontos eseményeit és történéseit. 13 órától közvetítjük a Térerőt, a közép-európai nemzetiségi stúdiók szüveszteri magazinját. 14 órakor kezdődik vidám, zenés óévbúcsúztatónk. A Nagyfödémesen készült Ujjé, e cirkusz müy nagyszerű! c. kabaré és az év legbanáli- sabb híreit kommentáló Évi hatos c. műsorainkon kívül vátjuk hallgatóinkat a telefonos játékba, és teljesítjük zenés kívánságaikat is. Újév első napján 8.30-tól a Világosság katolikus félóráját hallgathatják meg. 9 órakor az év sikeres embereivel beszélget Miklósi Péter. 10 órától politikai és gazdasági szempontból értékeli a 2006-os évet Gál Zsolt politológus és Sidó H. Zoltán gazdasági szakíró. 11 órától három témát dolgoz fel az új esztendő első Randevúja. A szilveszteri bulizás módjairól, az azt követő „macskajajról”, űletve az újévi fogadalmakról beszélgetnek a szokásostól eltérően Nyitrai Nóra és Németh Zsófia, valamint az „utca emberei”. 13 órakor a köz- társasági ehlök beszédét közvetítjük, 13.30-tól új évi koncertet sugárzunk. 14.00-tól a Kaleidoszkóp ünnepi kiadásában először a magyar királyi korona ferde keresztjéről kérdezzük Pálfíy Géza történészt, majd Hevesy Áttila geográfus professzorral a Búcson működött 19. századi földrajztudósról, Katona Mihályról beszélgetünk, végül Svajcer Edina kalauzolásával megtekintjük a Szőgyéni Tájházat. 15 órakor Hazai tájakon. Néprajzi összeállításunkban újévi szokásokat, köszöntőket és énekeket mutatunk be Dél-Szlovákia több falujából. (MoL)