Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-04 / 278. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 4. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kiemelt Slota-bukás A magyar média a szlovákiai önkormányzati választások kapcsán két tényt emel ki: több mint 200 településen magyar polgármestert válasz­tottak, Zsolnán pedig a nacio­nalista Ján Slota először buk­ta el a vokscsatát. A Népsza­badság Online megállapítja: jelentős veszteségek nélkül őrizte meg eddigi önkor­mányzati pozícióit a szombati választásokon a Magyar Koa­líció Pártja. „Most, amikor a Fico-kormány mindent tarol, ez igen jó eredmény” - idéz­ték Bugár Bélát, a párt elnö­két. (t, KR, ú)- Vedd tudomásul, visszamegyek az anyámhoz. Egy percet sem maradok olyan emberrel, akit még falusi képviselőnek sem választottak meg... (Peter Gossónyi rajza) A szombati voksolás legjobb híre Zsolnáról érkezett: kibillentették végre az öreg bugrist pozíciójából Mindent eldöntő káderpolitika Mindegyik párt győztesnek érzi magát az önkormány­zati választások után. Ez a voksolás valójában arra jó, hogy mindenki hirdethesse, jól szerepeltünk. Mármint a pártok szempontjából arra jó. A polgárok erre egy kicsit másként néznek, még ha- többségük tényleg győztes­nek érzi is magát - ebben a pillanatban. Hogy valóban győzött-e, az az elkövetke­zendő négy évben derül ki. MOLNÁR NORBERT A szombati voksolás legjobb hí­re Zsolnáról érkezett. Kibillentet­ték végre az öreg bugrist pozíció­jából. Minket ez nem sokban érint, csak annyiban, hogy több ideje marad Slotának a nagypolitikára - ha Fico engedi. Meg annyiban, hogy talán mindenki elnyeri egy­szer méltó büntetését. A követ­kező polgármester meg majd megdöbben, milyen költségvetés­sel kell nekivágni a négy évnek az eladósodott Zsolnán. Kerületi városok Szembetűnő a jobboldal tarolása a kerületi városokban. Papíron ötöt szerzett meg (Pozsony, Kassa, Trencsén, Nagyszombat, Zsolna), de nyugodtan ide számíthatjuk Eperjest is, hiszen az ott hirtelen felbukkant Pavel Hagyari fővárosi sztárügyvéd korábban a Demokra­ta Párt elnöke volt. Pozsony, Kassa és Nagyszombat nem okozott meg­lepetést. A főváros mindig is jobbra húzott. A baloldal mostani leg­menőbb reklámarca, Robert Fico sem tudna itt győzni, legalábbis még egy pár évig. Kassán legújab­ban ugyanez a trend, Nagyszom­batban, a szlovák Rómában nehéz kereszténydemokrata jelző nélkül befutni. A zsolnai csodáról már szóltunk, a trencséniről még nem. Kész csoda, hogy a HZDS bástyájá­ban meg tudta őrizni pozícióját a 39 éves, SDKÚ-KDH jelölte polgár- mester, igaz, csak nagyon szűkén. Ezt a meglepetést csak azért nem ragozzák agyon, mert nem Slotát kellett megverni. Két kerületi város maradt Ficó- éknak (akinek mellesleg volt arca azt mondani a választások értéke­lése során, hogy nagyszerűen sze­repeltek a kerületi városokban), Besztercebánya és Nyitra. Ahogy az új besztercebányai boss, Ivan Sak- tor egykori szakszervezeti vezér mondta, ez a város mindig balos volt, ami igaz is. Nyitra viszont más tészta, hiszen itt jobbos polgármes­ter volt eddig. Itt a jobboldal arra fi­zetett rá, amire sok helyen például az MKP is: a szétforgácsolódásra. A smeres, de a nacionalista pártok ál­tal is támogatott új polgármester ölébe hullott a győzelem. Legna­gyobb ellenfele egyébként a rossz emlékű Jozef Prokes volt. Ilyen szempontból jól végződött ez a voksolás. Dél-Szlovákia Nem szerepelt fényesen az MKP. Bizonyíték erre az is, hogy ha pél­dául megnézzük a 78 járási szék­hely polgármestereit, mindössze kettő, a kassai és a dunaszerdahelyi neve mögött találjuk azt, hogy az MKP hivatalosan támogatta. Na, és ott van a komáromi Bastmák Tibor, aki tegnaptól megint MKP-s. A kas­sainak vajmi kevés köze van az MKP-hoz, annál több a régi-új füg- geden érsekújvárinak, hát vegyük őket félnek, tehát három, ha nem pusztán a papírt nézzük. Persze, ott a magyar párt zsebében Somorja, Fülek, Gúta, de nincs ott Galánta, Ógyalla, Nagymegyer, Párkány, Ipolyság, Rimaszombat, Tornaija, Királyhelmec, és még sorolhatnám, de minek. A komáromi kaland komoly fi­gyelmeztetés lehet az MKP számá­ra. Három és felen vágtak neki a polgármester-választásnak, s majd­nem egy ötödik nyert. A párt hiva­talosjelöltje harmadik lett, negyed­annyi voksot szerezve, mint a jelen­legi polgármester, aki valami miatt kényelmeden lett az alapszervezet korifeusai számára. Már a voksolás előtt tudhatták, hogy sem az MKP jelöltjének, sem más függedennek nincs esélye Bastmákkal és a Smer által is támogatott Marékkel szem­ben, hiszen egy közvélemény-kuta­tás eredménye a mostani választási eredményeket jelezte előre. De ez nem volt elég a helyi szervezetnek. Aztán Komáromban az MKP kapott 23 szavazatot a sorstól. Ennyivel nyert a függeden jelölt, aki holnap már ismét MKP színekben pompá­zik. Végül is, kényelmes helyzet ez egy párt számára. Ám hogy mennyire balfék húzás volt a helyi szervezet viselkedése, az is jelzi, hogy sem az MKP hivatalos polgár­mesterjelöltje, M. Horvat Lajos, sem a voksolás kedvéért függetle- nedő Csintalan Miklós nem került be még az önkormányzatba sem. Dunaszerdahelyen a bebetono- zottnak tűnt MKP-s polgármester egy hajszállal, 76 szavazattal meg­verte a függeden, egykori MKP-s Antal Ágotát. Itt viszont az MKP ép­pen annak köszönhette győzelmét, hogy a függedenek viselkedtek ma­gyar módon, s nem lépkedtek vissza egymás javára. Pázmány Pé­ter kapott még négy évet, való­színűleg nem többet. Párkányban az MKP eddig a pol­gármesteri szék közelébe sem ke­rült. Teljesen egészségtelen, ha egy polgármester 20 évig vezet egy vá­rost, Ján Oravec függeden polgár- mester most mégis ebbe a kellemes helyzetbe került. Pedig való­színűleg Szigeti László volt oktatási miniszternél kellemedenebb ellen­felet nem kívánhatott volna magá­nak, mégis könnyedén legyőzte. Az önkormányzat azonban maradt az MKP kezében, pedig éppen ott volt várható némi váltás, hiszen az utóbbi időszakban hibát hibára halmoztak a párt képviselői. Úgy látszik, a párkányiak ezért a polgár- mesteijelöltet büntették meg. A másik olyan hely, ahol nem tud az MKP a polgármesteri szék von­záskörébe kerülni, Nagymegyer. Pedig nem kellett volna mást, mint legyőzni az első fokon korrupcióért elítélt polgármestert. Persze, néhéz belelátni a nagymegyeriek leikébe, de kívülről nézve egy plüsspelikán komolyabb ellenfélnek tűnt az MKP számára, mint Lojkovic. Aztán mégse. Zselízről pedig talán fölös­leges szólni, hiszen ott mindenki­nek világos volt, hogy a rengeteg hiba miatt nincs esélye az MKP-s polgármesternek ismét széket fog­lalni. Mindenki tudta, csak az ille­tékesek nem. Van-e tanulsága az önkormány­zati választásoknak? Van. Lehetet­len helyzetből is lehet eredményt elérni, ha a jelöltnek van karizmá­ja, programja és mondanivalója. Ha nincs, akkor a legjobb helyzet­ben levő jelölt is slamasztikába tud kerülni. KOMMENTÁR Az MKP morális válsága BARAK LÁSZLÓ A Magyar Koalíció Pártjának politikusai „vélhetően épp most ké­szülődnek a pártjuk fennállása óta elszenvedett legkomolyabb fias­kóra, amely sajnos a december 2-i önkormányzati választásokon néz ki nekik. Csak azért, mert ők is elsősorban egymást ölik. Hiszen a csapból is az folyik, hogy még Dél-Szlovákia magyar többségű váro­saiban sem voltak képesek legalább egymás között békét kötni...” Az idézett mondatok november húszadikán jelentek meg ugyanitt. Ha a kedves olvasók most azt hiszik, hogy a jóslat tökéletes valóra válása valamiféle elégtételt jelent e sorok írója számára, akkor bizony ko­moly tévedésben vannak. Az MKP fiaskója ugyanis tulajdonképpen valamennyi szlovákiai magyar fiaskója, ami nem jelenthet elégtételt egyeden szlovákiai magyar számára sem. Holott, ami december má- sodikán történt, közvetve tényleg „csak” arról szól, hogy bizony beesődéit az MKP. Mégpedig a talpától egészen a feje tetejéig! Eme ún. politikai csődtömeg-halmazállapotba persze korántsem egyik napról a másikra került a párt. Évek hosszú során át kelt ugyanis a jelképes közéleti katyvasz, hogy aztán egy meglehetősen ormótian, eheteden, bár magyar nemzeti trikolórral feldíszített termék süljön ki belőle. Hagyjuk azonban a jelképes beszédet. Lépjünk inkább a té­nyek, a tettek vagy éppen a tédenség mezejére... Az MKP 2002-ben országosan 233 polgármesteri posztot nyert el az önkormányzati vá­lasztásokon. Most 215-re csökkent ez a szám. 2002-ben 2050 önkor­mányzati képviselőt tudhatott magáénak az MKP. 2006 december 2- ától viszont csak 1968 az MKP önkormányzati képviselőinek száma. Ezen túl továbbra sem rúg labdába például Királyhelmecen, ugyanis nyilván jól ismerik ott régi-új polgármesterjelöltjét, Pásztor István expolgármester és parlamenti képviselő urat. Amint nem sikerült most sem bevenni Nagymegyert és Párkányt, pedig ugyancsak sokat próbált politikusok, azaz MKP-s parlamenti képviselők ostromolták e városok bástyáit. Tulajdonképpen tehát csak „másfél” járási szék­hely „maradt meg”, mintha mutatóba... Komáromról és Dunaszer- dahelyről van szó. A jellemzően gátlástalan és, nagyon finoman szólva, oktalan emberekből toborzott városi alapszervezet klassziku­san bolsevik és „nekemista” kurzusának köszönhetően Komárom­ban éppen csak hogy megmaradt polgármesternek Bastmák Tibor. Aki annak ellenére, hogy az MKP parlamenti képviselője, kénytelen volt függeden polgármesterjelöltként harcba szállni egy pártjabeli jelentéktelen kalandorral szemben... Dunaszerdahelyen pedig ismét az immár nyugdíjas korú Pázmány Péter lett a befutó. Ám csak azért, mert viresaftja a lehető legalattomosabb módon csőbe húzta a választókat! Mégpedig egy „fantomellenjelölt” titkos futtatásával megosztva a Pázmányt tömegével elutasító dunaszerdahelyieket. Nem beszélve arról, hogy csakúgy, mint négy évvel ezelőtt, megint a szavazatvásárlás gyanújába keveredtek az MKP városi szervezetének legordasabb pártkatonái, meg a városháza egyes alkalmazottjai... Pázmány kizárólag ekként volt képes - a kampányolás legpiszko­sabb suttogó propagandájától sem visszariadva - sovány 76(!) sza­vazattal megelőzni a függetlenként induló Antal Ágotát. Azért is pir- ruszi ez a győzelem, mert ha összeadjuk a szavazatok megosztása céljából Pázmányék kreált (megvásárolt?) ellenjelöltre, bizonyos Ör- zsik Ödönre, és a komoly ellenjelöltre, Antal Ágotára leadott szava­zatokat, világos, hogy tulajdonképpen Pázmány az a vicinális hely­tartó, aki egyértelműen megbukott... Hiszen közel ezer szavazattal utasították őt el a dunaszerdahelyi választók! Egy szó, mint száz, bárhogy magyarázzák is most már a bizonyítvá­nyukat az MKP fűnkciósai, bárhogy fényezik, lakkozzák is december másodika „eredményét”, egyértelmű, hogy valami majdnem végleg elromlott ebben a jobb sorsra érdemes politikai csoportosulásban. Mindenekelőtt azok az emberek, akik alkotják azt, a talpától egé­szen a feje tetejéig. E tekintetben tehát a dunaszerdahelyi iskolaigaz­gatók múlt heti dicstelen, szégyenteljes és védhetetlen(!) „kupleráji kalandjának” nyilvánosságra kerülése is sajnos csak a jéghegy csú­csa. Magyarán, olyan morális válság terheli már a pártot, amelyen aligha segíthet egy mégoly kendőzetlen és határozott önreflexió is. Annál is kevésbé, mivel az önkormányzati választások pártbeli fel­ügyeletével hivatalosan megbízott Duray Miklós tulajdonképpen maga az ok és az okozat is ebben a szerencsétlen történetben. Mert tény, hogy december másodika szinte minden egyes csatavesztése az ő holdudvarában, mi több „istállójában legelésző, abrakoló” gátlás­talan, önző, általa idomított cselédek lelkén szárad. Bugár Béla pe­dig úgy asszisztál évek óta ehhez a visszataszító, bomlasztó projekt­hez, hogy tétlenül szemléli, miként szervezik ki alóla és tehetetlen választói alól a pártot... VISSZHANG Ad: Van jó választás? (Új Szó, 2006. XII. 2.) Az időzítés dicsérete HAJTAAAN BÉLA Megszólított Kocur László hétvég- (re)i írása. Legalábbis mindkettenjól időzítettünk. Ugyanis akkor vettem kézbe mindennapi zizegő betevőm, mikor már a szavazóhelyiségből is kijöttem; a kávé után helyet foglal­tam a lakás egyik legcsendesebb és legámyékosabb részén, s belekezd­tem a cikk olvasásába. Ahogy veze­tem szemem a sorokon, megdöbbe­nek, mennyire „telibe talált” monda­tokat tálal a cikkíró. Magam előtt lá­tom azt a polgármesteijelöltet, aki már több párt nevében is indult az el­múlt 16 évben, képzeletemből azt is előcsalogatom, aki,karikás” minta­szórólapokat osztogat, lelki szeme­im előtt azt is látom, aki program hí­ján egy sikeresnek mondható, ala­csony költségvetésű kampánybulit szervez, s az a polgármesteijelölt- fajta sem idegen számomra, aki a vendéglőben ingyen ebédet ígért a rá szavazóknak. Micsoda ismerős társaság? Még a képzeletvilágunkat sem kell megerőltetni! Mit lehet eh­hez még hozzátenni? Váijuk ki a vé­gét! Mikorra ezek a sorok megjelen­nek, ismeretesek lesznek a válasz­tási eredmények. És akkor újra elő lehetne venni Kocur írását. Vajon azok a polgármesteijelöltek kerül­tek ki győztesen, akik a tisztesség határán belül vagy kívül kam- pányoltak? Ezt eldöntik a válasz­tók. Félve kérdezem: beszélhe- tünk-e még tisztességről? Talán ezt a kérdést nem jól időzítettem. Ah­hoz viszont becsületszavam adom, hogy ezt a mondatot szombaton, a választások napján pontban 14 óra 35 perckor fejezem be. S bármi­lyen eredmények szülessenek is, mondataim sorrendjein és súlyán nem változtatok. A tisztességnek ára van... Kicsit elidőztem a legutóbbi mondatomon. Most már a har­minchetes szám ugrott be a mobü- telefonom számlapján. Este nyol­cig maradt még háromszázhu­szonhárom perc. Stop. JEGYZET A vezér bukása CZAJL1K KATALIN Az önkormányzati választások tagadhatatlanul legjobb híre, hogy Ján Slota, a véresszájú nemzeti vezér, Zsolna város telj­hatalmú ura tizenhat év után el­bukta a város vezetéséért folyta­tott harcot. Tegyük hozzá, egyál­talán nem lehetünk biztosak ab­ban, hogy ezt az örömteli fordu­latot az okozta volna, hogy a zsolnaiak végre „felébredtek” másfél évtizedes letargiájukból, vagy éppen csak annyi történt, hogy a vezér és hívei annyira biz­tosak voltak a győzelemben, hogy elmulasztották megtenni a szükséges lépéseket, úgy a kam­pány, mint az urnához való járu- lás terén. A végső eredmény szempontjából ez azonban édes mindegy. Slota ugyanis politikai karrierje talán legnagyobb vere­ségét szenvedte most el: Zsolnát műidig egyfajta kirakatként használta annak szemléltetésére, hogy néz ki az a királyság, ahol egymaga korlátozás nélkül reg­nálhat. És valljuk be, nem kevés sikerrel: Zsolna imidzse ország­szerte a prosperáló és dinamiku­san fejlődő városé. Úgy tűnik azonban, ezt a kirakatot az alatt­valók most betörték egy fél téglá­val. A zsolnai eredmény megdön­tötte a mítoszt, amelyet nyüván- valóan maga Slota is elhitt, még­pedig, hogy az SNS-vezér önma­ga reklámja, s így semmit sem kell tennie a megválasztásáért. Bizonyos, hogy Slotának most meglehetősen össze kell szednie magát: könnyen meglehet u- gyanis, hogy a zsolnai szindróma országos szinten is megismétlő­dik. Slota azonban sohasem az önreflexiós képességéről volt is­mert. így remélhető, hogy mosta­ni kudarcáért is az ellenfél alatto­mos módszereit, az ellenséges médiát és az összmagyar összees­küvést teszi majd felelőssé, elő­készítve a talajt a zsolnai bukás országos szintű reprodukálására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom