Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-28 / 297. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. DECEMBER 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Franciák az euró ellen Rossz dolognak tartja ma a franciák 52 százaléka az euró fizetőeszközként történt bevezetését országában 2002. elejétől. Három éve, 2003. végén 45 százalékuk volt negatív véleménnyel a közös pénzről Franciaországban. Egy ezerfős mintavételi sokaság alapján tették közzé az adatokat. A TNS Sofres nemzetközi közvélemény-kutató és a Le Nouvel Observateur című lap közös felmérése szerint a többség eu- róellenessége elsősorban az árak emelkedésének viszonylag nagy arányára vezethető vissza. így az eurót nem szerető franciák között sok a kisebb jövedelmű: a kétkezi munkások a leginkább „euró- ellenesek”: kétharmaduk úgy véli, hogy az euró egészében rossz Franciaországnak, 61-62 százalékuk szerint árt a gazdaságnak és a foglalkoztatásnak az euró, míg személyes negatív érintettségéről a megkérdezett munkások 71 százaléka számolt be. A magasabban kvalifikált, elsősorban a szellemi munkát végzők körében fordított az euró megítélése, ezen csoport 67 százaléka szerint egészében jó dolog volt az euró bevezetése Franciaországban, míg személyes előnyt a pénz bevezetése kapcsán a megkérdezettek 56 százaléka jelzett. Az euróbevezetés áremelő hatását azonban ők is elismerik: a megkérdezett franciák 94 százaléka tapasztal gyorsabb drágulást az euró megjelenésével. Tudorék Le Pen frakciójában A Comeliu Vadim Hidor vezette, szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) európai parlamenti honatyái 2007-től a francia Jean-Marie Le Pen által tervezett nacionalista frakcióban folytatják munkájukat. A PRM-nek jelenleg öt politikusa van az Európai Parlamentben (EP), ők a többi román pártot képviselő törvényhozókkal együtt egyelőre csak megfigyelői státussal rendelkeznek. A román sajtó által ismertetett közleményében Comeliu Vadim Tudor közölte, Románia EU-csatlakozá- sa után a PRM eleget tesz Le Pen felkérésének, és öt brüsz- szeli képviselőjével a Felvilágosult Nacionalizmus nevű januárban megalakítandó EP- frakcióhoz csatiakozik. Vadim Tudor szerint a parlamenti csoport francia, belga, osztrák, olasz, brit és bolgár tagjai a nemzeti önazonosságot és a szuverenitást, valamint a keresztény és az európai hagyományokat védelmezik majd, határozottan elutasítva az „új imperializmust”. Tudor szerint a 2007. május 22-re tervezett romániai EP-választások előtt a nacionalista frakció első ülését Bukarestben tartják. A magyar és zsidóellenes nézeteiről hírhedt “Comeliu Vadim Tudor pártja a legutóbbi román közvélemény-kutatások szerint a lakosság 12-15 százalékának támogatását élvezi. Tudor a 2000-es választásokon érte el politikai karrierjének csúcsát, ekkor államfőjelöltként a második fordulóban a 2004-ig államfői tisztséget betöltő Ion Iliescuval mérte össze erejét. (MTI)- Osztályvezető úr, hazatúrom az év végi prémiumát (Peter Gossányi rajza KÜLPOLITIKA 2006 Elhúzódó problémák A 2006-os év nem szűkölködött jelentős külpolitikai eseményekben sem. Jól bizonyítja mindezt, hogy rögtön az év legelején kiéleződött Oroszország és Ukrajna viszonya. Bár első látásra mindez pusztán gazdasági kérdésnek tűnt - az oroszok lényegesen megemelték a délnyugati szomszédjuknak szállított gáz árát - a probléma stratégiai mélységű volt. ONDREJCSÁK RÓBERT Oroszország számára a gazdag nyersanyagkincsek, elsősorban az energiahordozók a kül- és biztonságpolitikával valamint a stratégiai érdekekkel szorosan összefonódó tényezőkké váltak. Ha mindehhez hozzávesszük a Balti-tenger alatt megépítendő orosz-német gázvezetéket, amely a hagyományos közép-európai tranzitországokat, elsősorban Lengyelországot megkerülve közvetlenül juttatja el az orosz gázt Nyugat-Európá- ba, láthatjuk, hogy egy komplex kérdésről van szó. Nem hiába tiltakoztak a lengyelek intenzíven a tervezet ellen (a lengyel védelmi miniszter még újabb Molotov-Rib- bentropp paktumot is említett), hiszen a legújabb moszkvai tervek arra utalnak, hogy Oroszország Közép- és Kelet-Európa stratégiailag két legfontosabb államát, Lengyelországot és Ukrajnát próbálja meg izolálni. Mivel rendkívül bonyolult témáról van szó, borítékolható, hogy a jövő évben ismét találkozunk vele. Európa szempontjából a legfontosabb események közé tartozott Szerbia és Montenegró különválása. Ezzel befejeződött a régi Jugoszlávia felbomlása, amely gyakorlatilag szakaszosan ugyan, de 1991-től máig tartott. A középeurópai országok együttes lobbizásának eredményeképpen Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró számára lehetővé vált a NATO békepartnerségi programjában való részvétel. Bár még ezek az országok mindig nagyon távol vannak a NATO-tagságtól, jövőbeli fejlődésük és a balkáni régió stabüitása szempontjából PfP-tagságuk mindenképp kulcs- fontosságú. Ez utóbbi eseménnyel szemben negatívan értékelhető, hogy Koszovó problémájára még most sem sikerült tartós és minden fél számára elfogadható megoldást találni. A Közel-Kelet már hagyományosan uralta a híradásokat. A térségben főleg három problémakör volt jelentős: az egyik természetesen Irak, a másik az iráni atomprogram, majd végül, de nem utolsósorban Izrael libanoni katonai akciói. Irakban, sajnos ebben az évben sem sikerült stabüizálni a helyzetet. Az elmúlt évekhez hasonlítva jelentős változásként értékelhető, hogy a merényletek és támadások döntő többsége immár az iraki lakosság ellen irányul. Természetesen az Irakban állomásozó külföldi, elsősorban amerikai katonáknak is vannak veszteségeik, de ezek mértéke nem mérhető Európa szempontjából a legfontosabb események közé tartozott Szerbia és Montenegró különválása. össze a helyi lakosságéval. Mindez azt bizonyítja, hogy a támadók célja az iraki államrend szétrom- bolása, a lakosság biztonságérzetének megingatása és egy olyan kaotikus állapot létrehozása, amely termékeny táptalaja lehet a terrorizmusnak és a Nyugat-ellenes erőknek a térségben. Érdemes megemlíteni az iráni atomprogramot is, mint olyan tényezőt, amely jelentős mértékben uralta nemcsak a Közel-Keletet, hanem az egész világpolitikát is. Nagyon röviden annyit kell elmondani, hogy Teherán továbbra is folytatta húzd meg-ereszd meg politikáját, és a tárgyalások elnyújtása mellett többé-kevésbé zavartalanul fejleszthette tovább atomprogramját. Amennyiben ebben a kérdésben nem kerül sor jelentősebb elmozdulásra, a világnak fel kell készülnie egy újabb atomhatalom létrejöttére a Föld egyik legérzékenyebb régiójában. 2006-ban újabb atomhatalommal „gazdagodott” ugyanis a világ, konkrétan Észak-Koreával. Jelenleg még csak nehezen mérhetők le ennek hosszú távú következményei. Mindenképp megdőlt azonban az a tétel, hogy atomhatalmak csak nagyhatalmak lehetnek. Még ettől is fontosabb azonban az a felismerés és bizonyíték, hogy amennyiben egy országnak szilárd elhatározása hogy nukleáris fegyverre tegyen szert, semmilyen tárgyalássorozat nem rettentheti el ettől a céljától. A bizonytalan tényezők közé tartozik még Japán és részben Dél-Korea hosszú távú reakciója. Elsősorban Tokió esetében nem lehet megmondani, hogy az észak-koreai események nem hatnak-e majd egy japán atombomba irányába, még altkor is, ha jelenleg ezt cáfolják. Sok minden függ attól is, hogy az Egyesült Államok befolyása és katonai képességei a térségben mennyire lesznek hosszútávon fenntarthatóak és müyen mértékben lesznek az amerikai biztonsági garanciák hitelesek Japán számára. Az USA-beli törvényhozási választások mindenképp figyelmet érdemelnek 2006 legfontosabb eseményei közül, hiszen az egyetlen globális hatalomról van szó. Bár a demokraták sikerét követően nagyon sokan drámai változásokat vártak és várnak az amerikai külpolitikában, ismét le kell szögezni - mint már annyiszor -, hogy az USA külpolitikája relatíve egyenes vonalú és mentes a pártpolitika által okozott kilengésektől. Valószínű, hogy némi hangsúlyeltolódás bizonyos kérdésekben bekövetkezik, és a kommunikáció is módosul, de azt senki ne vátja, hogy az Egyesült Államok drámai módon fogja megváltoztatni külpolitikai alapelveit és/vagy céljait. Dióhéjban tehát ennyit 2006 „bestofjairól” a külpolitikában. Zárszóként elmondható, hogy az idei év problémáinak többsége hosszabbtávú és ennek következtében a többségével mindenképp találkozni fogunk 2007-ben is. KOMMENTÁR Egy év Sáron nélkül AAAL1NÁK ISTVÁN Ha a közel-keleti helyzet rákfenéjének számító izraeli-palesztin rendezés szempontjából vonjuk meg az idei év mérlegét, azt kell mondani, a helyzet rosszabb, mint tavaly ilyenkor volt. A 2005-ös év történelmi áttörése az Ariel Sáron által levezényelt gázai kivonulás volt, amely alapvetően átalakította az izraeli belpolitikát, új lehetőségek és kihívások elé állította a palesztinokat. Idén januárban azonban két tragikus esemény történt. Sáron kómába esett és azóta is mesterségesen tartják életben, a palesztin parlamenti választásokat pedig a szélsőséges Hamász nyerte. Óimért, az utód nem tudta kiteljesíteni a saroni fordulatot, nyerésre álló ügyből is kudarcot produkált. A politikában a mi lett volna, ha... kezdetű találgatásoknak nincs sok értelmük, mégis sokan úgy látják, Saronnal, a bulldózerrel, aki kiváló katona volt, a politikában pedig nagy taktikus, a nyári libanoni háború is másként alakulhatott volna. Például, biztosan nem bízta volna a védelmi tárcát egy populista szakszervezeti vezetőre, akinek nincsenek katonai tapasztalatai. A karizmatikus és kiszámíthatatlan Saront követő szürke és kiszámítható Óimért keze is benne van abban, hogy az izraeli-palesztin viszony a mélyponton van, nem lehet mindent a Hamász számlájára írni, noha ezzel a szélsőséges mozgalommal és kormányával - jelenleg úgy tűnik - az ismert okok miatt szinte lehetetlen tárgyalni. De éppen ezért lenne most szükség azokra a politikai pluszokra, amelyekre a korábbi izraeli politikusnemzedékek, a nagy elődök válsághelyzetekben mindig képesek voltak. Mert most válsághelyzet van, a palesztin területeken mindenképpen, ami óhatatlanul begyűrűzik Izraelbe is. A palesztin önkormányzat megalakulása, 1994 óta nem volt olyan mértékű erőszakhullám a palesztinok között, mint a december közepén kirobbant Hamász-Fatah konfliktusban. Az utóbbi napokban Óimért sorozatos gesztusokat tesz, ezek célja Abbász elnök és az általa irányított Fatah pozícióinak erősítése a Hamásszal szemben. Abbász - s ezt az egész Nyugat támogatja - előrehozott választásokat írna ki, a Hamász ezeket bojkottálná, mondván: törvényellenesek, hiszen tizenegy hónapja demokratikus megmérettetésen aratott fölényes győzelmet. Kétségkívül az lenne az ideális, ha az új választást Abbászék nyernék, a Hamász pedig megszeppenve a sarokba kushadna. De ez naiv elképzelés. Oda kellene figyelni arra is, amit arab elemzők mondanak: Abbásznak nincs elég politikai (és katonai) ereje ahhoz, hogy tisztességesen megszervezze a választásokat, a Hamásznak viszont elég eszköze van a választások megakadályozására, eredményeinek semmissé tételére. Ha mégis kierőszakolnának valamilyen voksolást, az példátlan palesztin belháborút robbanthatna ki. Tehát óriási a kockázat, a kihatásokat tekintve is. Nem egyszerűen a Fatah állna szemben a Hamásszal, hanem a Nyugat (és Izrael) által támogatott Abbász az Irán és több arab rezsim által támogatott Hamásszal. Mindezek ellenére még csak azt sem lehet mondani, hogy Abbásszal a Nyugat rossz lóra tesz, inkább csak gyengére. Az érem másik oldala: Abbásznál egyelőre nincs jobb megoldás. Nos, ez is egy adalék ahhoz, mennyire bonyolult a közel-keleti helyzet, s miért nem lehet számítani arra, hogy az új év új és gyors megoldásokat hoz. JEGYZET , . - mmmm mstsm HBBMWm a ■ m •> mmsam un Egy szomorú, egy kellemes MISLAY EDIT Véget értek az ünnepek: gyorsleltárt készítettem az idei karácsonyról. Milyen is volt, mi az, ami ezekről a napokról eszembejut? Elsőként egy szomorú esemény: Lázár Ervin halála. Elment a tündéri hangú mesélő. Éjszakánként talán most már ő is a csillagokat gyújtogatja, mint mesehőseinek egyike, Babó Titti nagypapája. Jóleső érzés volt azonban látni, hogy halála milyen sokakat megérintett, milyen sokan szerették, mennyire belopta, bemesélte magát az emberek szívébe. Az egyik internetes fórumon például nagyon sokan rótták le tiszteletüket előtte: felelevenítették kedvenc Lázár Er- vin-mesehőseiket, idéztek kedvenc meséikből, s együtt búcsúztatták az egyik legeredetibb hangú magyar meseírót. Az általa teremtett mesehősök azonban továbbra is velünk maradnak, s remélhetőleg még sok nemzedéknek szereznek életre szóló élményt. Most pedig egy töredelmes vallomás következik: igen, én is azok közé tartozom, akik karácsony napjaiban általában televízióközeiben vannak. S az egyik kis karácsonyi örömöm, kellemes élményem éppen a tévéhez fűződik. Á Magyar Televízió ugyanis szép karácsonyi meglepetéssel készült: Szabó Magda Régimódi történet című regényéből készített hatrészes tévéfilmet. Nemcsak azért jó ez, mert Szabó Magda remek író, akinek érdemes az írásaihoz nyúlni, hanem azért is, mert végre egy olyan tévés vállalkozás, amelyben a magyar színészek több generációja is megmutatkozhat. És abban mutathatja meg magát, amire a leginkább hivatott. Amit hivatásaként választott. Végre játszhat! Nem csupán talkshow-kban beszélget, vagy vetélkedőt, netán reggeli műsort vezet. Annak idején, amikor a tévéjáték vagy tévéfilmsorozat még nem számított fehér hollónak, egy ország (és az annak határán túl is) ismerte, szerette, szinte közeli ismerősének tartott bizonyos színészeket. Emlékezetes tévéjátékok születtek, amelyek révén több színésznemzedék nagyjainak nevét tanulhattuk meg. Jó újra látni a képernyőn rég nem látott arcokat, akikről hosszú évek óta nem hallottunk már, és jó dolog, hogy láthatjuk, mit tudnak a fiatalabb színésznemzedék képviselői, ki az, akinek érdemes megjegyezni a nevét. Természetesen ma este is a tévé előtt fogok ülni. Várom a következő részt.
