Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-22 / 294. szám, péntek
24 Karácsony ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 23. www.ujszo.com Mit árulunk el magunkról meglepetéseinkkel? Vásároljunk körültekintően! ÖSSZEÁLLÍTÁS Díszdoboz Ünnepek előtt mindenki igyekszik kitalálni szerettei titkos kívánságát, s olyan meglepetéseket készítünk vagy veszünk, melyek - bár néha nem is hinnénk - sokat elárulnak rólunk. A klasszikus virág A gondosan kiválasztott és elrendezett vörös rózsa természetesen a szerelemről árulkodik. Ha netán szárazvirág-csokrot kapunk, valamelyikünkkel baj van. Vagy mi vagyunk túl szárazak, sódanok, élettelenek a kedvesünknek, vagy az ő ízlése javíthatadanul pocsék. Mintha a virágcsokor azt mondaná az ajándékozó helyett: „Hát, te ennyit tudsz!”, vagy: „Hát, én ennyit tudok!” Vajon melyik a rosszabb? Szakácskönyv Akkor sem lehetünk teljesen nyugodtak, ha szakácskönyvet kapunk. Ezzel párunk talán azt akarja szavak nélkül kifejezni, hogy változatosabb kosztra vágyik mellettünk. Szeremé, ha finomabbnál finomabb ételekkel kényeztetnénk a gyomrát. Olyanokkal, mint amüye- nek az ajándékba adott szakács- könyvben szerepelnek. Ha nem főztünk elég változatosan, vagy más típusú ételekkel traktáltuk párunkat, mint amilyeneket valójában szeret (hogy mit szeret, az kiderül a szakácskönyv jellegéből), gyorsan tanulmányozzuk át az új könyvet, és kezdjük el mihamarabb elkápráztatni - a gyomrán keresztül. Ha valamelyik közeli ismerőstől vagy kebelbaráttól kapunk szakácskönyvet, az nem mindig jelzés értékű, s ha köztudottan szeretünk sütni-főzni, akkor az ilyen jellegű ajándék figyelmes, kedves meglepetés is lehet. Konyhai kellékek Konyhai eszközt kapni, amivel dolgozni kell, ráadásul olyat, amiből van már egy a konyhánkban..., nos, régóta tudjuk, ez nagy fantázi- áüanságra vall. Az efféle ajándék üzenete: „Nem szeretem ezt az ünnepet, és nem szeretem, hogy üyenkor kötelességem adni neked valamit. Még akkor is, ha nem jut eszembe semmi.” Ám a konyhai kellék is hathat a meglepetés erejével, ha valami olyant kapunk, amire már rég vágytunk. Ha ez az eset fordul elő, akkor hálásnak kell lennünk, mert az ajándékozó figyelt arra, hogy kitalálja, mire vágyunk, mit szeretnénk. Ha kicsi üveglapmozaikokkal díszített dobozkát kapunk, amiben a bizsujainkat tarthatjuk, érzékenyüljünk el nyugodtan! Párunk azt üzeni, figyel ránk, tudja, hogy szeretjük a kis színes dobozkákat, amikben ezt-azt lehet tartani. Vagy ne érzékenyüljünk el! Mert esetleg üzenheti azt is, hogy elege van a szanaszét dobált fülbevalókból, mindig rálép az elgurult műanyag gyöngyöcskékre, szeretné, ha nem figyelné őt mindenhol a lakásban egy bizsu, vagy más, szerinte használhatatlan kis ékszer. Fehérnemű Nagyon ritkán kapunk aktív részvételünk nélkül ruhát ajándékba. De ha mégis előfordul, ráadásul méretben, fazonban, színben is tökéletes a választás, és a ruhadarabról bátran elmondható, hogy szexis, akkor párunk azt üzeni: ,jobb szeretnélek melegítőnaci helyett üyen szexi és kívánatos ruhában látni egész nap.” Ha a ruhadarab egy gyönyörű alsónemű, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy párunk vad és szenvedélyes, reggelig tartó szerelmeskedést akar tőlünk. Ne habozzunk, végjük fel rögtön, amit kaptunk, még akkor is, ha tudjuk, hamarosan újra le fogjuk venni azt! Drága ajándék Ha túlságosan, indokoladanul nagy ajándékot kapunk, amire igazából nem is vágytunk, ezzel azt üzenik nekünk: „Szeretném elnyerni a szeretetedet, kifejezni, mennyire szeretlek, de nem tudom, mivel tudnám ezt megtenni. De van elég pénzem ahhoz, hogy ezt a vissza- utasíthatatlanul pazar ajándékot megvegyem neked, remélem, ennek az értéke meggyőz téged érzelmeim és szándékaim komolyságáról. Ugye, szeretsz?” Edzőtermi bérlet Talán mindegyikünk rémálma, hogy egyszer fitneszbérletet kap. Ha ez bekövetkezik, nincs több mellébeszélés, nem szabad elhinni többet a „nekem így is tetszel, drágám!” szövegeket. Ez az ajándék magáért beszél: „Mostanában felszedtél pár kilót, sokat eszel, nem mozogsz semmit. Jobban tetszenél, ha újra fitt és csinos lennél. Irány a tornaterem!” Az ajándék beszél. Sőt, fecseg. Jól gondoljuk meg hát, kinek mikor mit és hogyan adunk ajándékba, (des, o-o) Gondoljuk meg jól, kinek mit adunk ajándékba (Képarchívum) Németh Imre: A fiatal tehetségek megérdemelnék, hogy itthon nagyobb teret kapjanak A Gaudiumtól a Samariáig „A legnagyobb elismerés, hogy azok a fiatal előadóművészek, akik 1992-ben még a Régi Zenei Napok zenei táborában vettek részt, ma már elismert előadók." (A szerző felvétele) Németh Imre énekes, zenész, fesztiválszervező. A kisebbségi kultúra olyan archetípusa, akire a munka- és szerepvállalás sokrétűsége jellemző. Mindig siet valahová. Egy karácsony előtti beszélgetésre azért futja az idejéből. KÖVESD! KÁROLY így karácsony táján van idő egy kicsit lassítani, vagy még több a koncert? Aki állandóan a zene ünnepkörében él, megérin- ti-e az ünnep varázsa? A nyár azért sűrűbb volt, hiszen tizedik alkalommal szerveztem a Régi Zenei Napokat. Mivel egyszemélyes koncertiroda vagyok, és a dramaturgiától a pénzszerzésig terjednek a teendőim, nem unatkoztam. Vannak segítőtársaim, de azért sok energiát vesz ki belőlem. Most nyugodtak a napjaim, túl vagyunk a Gaudium adventi hangversenyén, és a filharmóniai koncerteket leszámítva mondhatom, ünnepváró hangulatban leledzek. Meg aztán a karácsony mindig varázslat volt az életemben. Gyerekkorom óta mendikálni jártam, egészen harmincnyolc éves koromig, de már tíz éve hozzátartozik az életemhez, hogy a Gaudiummal adventi hangversenyeket adunk. Készült egy lemezünk is, igaz, tíz éve, a Cantica ad adventom. A gyerekeim egyébként a mai napig járnak mendikálni. Míg otthon laktak, együtt jártuk a várost, ez volt az ün- nepvárásnak a legbelsőségesebb mozzanata. A mai „panellakó” emberek életéből sok egyéb mellett ez is hiányzik. A zene szeretete a gyermekkorodban gyökerezik? Kismagyaron születtem, és a házunkhoz közel volt a cigánysor, ahol abban az időben hat-hét cigánybanda is volt. Ezek a bandák este hattól tízig, éjfélig muzsikáltak, én pedig ott ólálkodtam körülöttük. Ha este nem találtak a szüleim, tudták, hol keressenek. Ezek voltak az első hangszeres zenei élményeim. Aztán kaptam egy hegedűt apámtól, és eljártam közéjük tanulni. Édesanyám szerint már két-három éves koromtól két főzőkanállal imitáltam a hegedülést, így nem volt nehéz kitalálniuk, milyen hangszert szeretnék. Aztán persze hűden lettem a hegedülés- hez. De hogy az első találkozás mégis meghatározó, a fiam esete példázza, aki Németországban nagybőgős (ott is végezte el az egyetemet). Kétéves korában odament a zongorához, és a mély hangokat kezdte ütögetni, hogy ő a nagymedve. És bár hegedűsnek indult, nagybőgős lett belőle. Mi következett a hegedű után? Később gitározni tanultam, ugyancsak a kismagyari roma gitárosoktól. Volt egy zenekarunk, amelyet a tíz éve elhunyt színészbarátom, Holocsi Pista alapított, és négy évig zenéltünk, jártuk a környéket. Sajnos, hárman már halottak az akkori zenekarból. Aztán 1972-ben az Ifjú Szivekhez kerültem, ahol_2000-ig voltam. Itt alakult meg a Gaudium régi zenei együttes húsz évvel ezelőtt. Hogyan kanyarodtál el a népzenétől a reneszánsz és a barokk zene felé? A Szivekben a stilizált népzene dívott akkoriban. A hetvenes években indult a táncházmozgalom, amelyet szerettem ugyan, de énekesként kissé távol állt tőlem. Adottságaimhoz, hangomhoz a régi korok zenéje állt közelebb. 1978- ban Pozsonyban hallottam játszani az Ex Antiquist együttest. Kopasz Csilla volt a műsorvezető, aki ösz- szehozott Czidra Lászlóval, a magyarországi régi zenének a keresztapjával. A katonaságom alatt is tartottam vele a kapcsolatot, s kértem, állítson össze egy dalcsokrot, és hangszerelje, amit az Ifjú Szivek műsorába be tudunk iktatni. Ez ugyan nem jött össze, de a barátság megmaradt. Amikor megalapítottuk a Gaudiumot, Czidra László sokat segített; kottaanyagokkal, előadói tanácsokkal látott el. Neki is köszönhetjük, hogy a Gaudium létrejött. Az Ifjú Szivek előtt a Szlovák Filharmónia kórusában énekeltél. Nehéz döntés előzte meg a lépést: a belügyesek ugyanis a rendszerváltás előtt elvették az útlevelemet, állandóan zaklattak, ajánlatokat tettek, külföldi újtaim mindig a levegőben lógtak. Nem bírtam cérnával, kiléptem, és átmentem az Ifjú Szivekbe. Óriási szerencsém volt. Az európai turnék ugyan hiányoztak, de itt egyedülálló hangszereket sikerült beszerezni. Az akkori Csehszlovákiában nem volt olyan régi zenei együttes, amelynek olyan hangszerállománya lett volna, mint nekünk. Sajnos, 2000- ben a Ghymessel együtt a Gaudium is kikerült az együttesből, a hangszerek ottmaradtak, újra kellett kezdeni mindent. Ezek ma már megvehetetlen darabok, hiszen volt olyan furulya, amely akkor ötezer márkába került. Arra az időszakra, gondolom, szívesen emlékszel vissza. Hetvenkettőben kerültem oda szólistának, bár egy ideig a kórusban is énekeltem. Révay Aladár barátom (aki már szintén eltávozott azóta) jött az ötlettel, szervezzünk a magyar diákoknak ifjúsági hangversenyeket. 1976-ban született meg A népdaltól az áriáig c. műsor, később a Gaudium együttessel dolgoztuk ki a dramaturgiai tervet egy ötciklusú hangversenyre. így járta be Dél-Szlovákiát a Három évszázad zenében és irodalomban, a Bartókról Bartókért és a régi korok zenéje. Bejártuk a magyar iskolákat a Bodrogköztől a Csallóközig. Merem állítani, hogy a szlovák diákok sem kaptak ilyen jellegű „zenei nevelést” alckoriban és azóta sem. Nagyon szép feladat volt, még akkor is, ha hideg kultúrházakban és iskolákban léptünk fel. Talán ezek a legszebb mozzanatai a Szivekbeni ténykedésemnek. Remélem, a Szivekben egyszer átértékelik az akkori döntést, mert ezek az ifjúsági hangversenyek roppant fontosak voltak. Somoija kisváros, mégis méltó helyszíne egy immár évtizedes fesztiválsorozatnak, amely nyilván rengeteg munkával, szervezéssel jár. Minden fesztivált egyéves kemény munka előz meg. Somoiján aránylag jók a körülmények, a város vezetése, lakossága is megértő, ezért is lehetett idén a tizedik évfolyamot megrendezni. Aváros inspirál. A Samaria megrendezésére a Gaudium ösztönzött, az együttest ugyanis többször hívták külföldi fesztiválokra, régi zenei napokra, és úgy gondoltam, hogy ezt itt, Somorján is meg lehet valósítani. Elég jól ismerem a környező országok zenei életét. A színvonal pedig információ kérdése; kézenfekvő, hogy igyekszem a külföldi és a hazai zenei élet legjavát meghívni. Mi szerzi a legtöbb örömet, megbecsülik-e a munkádat? A legnagyobb elismerés, hogy azok a fiatal előadóművészek, akik 1992-ben még a Régi Zenei Napok zenei táborában vettek részt, ma már elismert előadók. Gondolok például Michal Fahérra, Kopper- man Róbertre, vagy a fiamra, Németh Matyira. Jó szembesülni vele, hogy azok a gyerekek ma kész művészek. A Régi Zenei Napok a fiatal zenészek fóruma is volt. Említhetem például Papp Laci hárfaművészt, aki most a bécsi opera hárfá- sa. Másrészt örömmel tölt el a tudat, hogy az emberek jól érzik magukat ezeken a hangversenyeken, és jók a visszhangok. Persze Somoija kisváros, és ennek ellenére sok dolog történik itt. Ha kicsit nagyobb lenne az anyagi támogatás, nyüvánvaló, hogy lehetne még sok szép dolgot csinálni. Hogy egyáltalán belefogtam a Somorjai Régi Zenei Napok szervezésébe, két nevet meg kell említenem. Az egyik az Ifjú Szivek egykori menedzsere, motorja, Kaiser Karcsi barátom, akitől sokat tanultam. A másik Botló Tibor barátom, aki sokat segített, s akivel jó párost alkottunk. Amikor nagyon fáradt voltam, *5 akkor is rugdalt. Az első fesztiválra például húszezer kománk volt, és olyan szereplőket hoztunk, mint a bécsi Consortium Musicale, a Camerata Hungarica vagy a Musica Aetema. Anyagilag ráfizettünk, de nem adtuk fel. Terveid? Szeretném szlovákiai magyar költők megzenésített verseit CD-re vinni, és egy önálló, 16-17. századi dalokból álló hanghordozót készíteni. Amíg a hangom búja. Említetted a fiatalokat. Hogyan lehetne megakadályozni a fiatal tehetségek elvándorlását? A folyamat visszafordíthatatlan, de a fiatal tehetségek megérdemelnék, hogy itthon nagyobb teret kapjanak. Ä külföldi tartózkodás, a mindennapi élet elszakítja őket a szülőföldtől. Nagyon sok zenei rendezvényvan itthon, amiket közpénzeken, állami támogatással szerveznek. Be kellene kódolni a szervezők agyába, szívébe, hogy meg kellene szólítani a fiatalokat, lehetőséget adni nekik itthon is. Hogy érezzék, tudunk róluk, számon tartjuk őket. A nők sokkal gyakrabban kutatják át azokat a helyeket, ahol ajándékot sejtenek, mint a férfiak Minden ötödik ember meglesi az ajándékait ISMERTETÉS Nem kell, hogy komolyabb lelki- ismeret-furdalása legyen annak, aki még az ajándékok átadása előtt meglesi, mit is kap majd. Minden ötödik felnőtt megteszi ezt a karácsonyi ünnepek idején - derült ki egy amerikai felmérésből. Egyáltalán nem ritka az, hogy az embereket megkeresik és megnézik az ajándékaikat még azelőtt, hogy hivatalosan megkapnák őket - derült ki az amerikai Harris Interactive cég felméréséből. A 2287 felnőtt részvételével készült felmérés szerint minden ötödik ember meglesi azt, hogy mit is kap majd karácsonykor. A nők sokkal gyakrabban kutatják át azokat a helyeket, ahol ajándékot sejtenek, mint a férfiak. Hasonlóképpen: a 34 évnél fiatalabbak kevésbé tudják kivárni a szentestét, hiszen 32 százalékuk keresi meg az ajándékokat - ez az arány a 35 éven felülieknél csak 12 százalék. Egy díszcsomagolási szakértő, Christine Fritsch szerint próbáljuk meg minél jobban elrejteni az ajándékokat a kíváncsi szemek elől. ,A gyerekeknek szánt ajándékokat tegyük magas, nehezen elérhető helyekre - tanácsolja Fritsch. - A felnőttek ajándékát pedig próbáljuk meg álcázni. Például cseréljünk dobozokat a szomszéddal, és egy elektronikai termék dobozába rejtsünk valami egészen mást. Az sem rossz ötlet, ha egy nagy dobozba rejtünk egy egészen apró ajándékot. Az egyik legegyszerűbb módszer az, ha azonnal becsomagoljuk az ajándékot, azután, hogy megvásároltuk. És ne használjunk kész zacskókat, mert azokba túlságosan könnyű belelesni” - mondja a szakértő. (o-o)
