Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-22 / 294. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 22. Vélemény és háttér 7- Biztosak akarunk lenni, hogy nem sérti meg a nyelvtörvényt... (Peter Gossányi rajza) Meciar számára nincs jó választás - pártjára alighanem a kimúlás vár HZDS: politikai patt FIGYELŐ Közeledjünk Moszkvához? „Visszafordíthatatlanul a de­mokrácia és a jogállamiság út­ján kell tartanunk és kísér­nünk kell Oroszországot” - hangsúlyozta egy tegnapi in­terjúban Frank-Walter Stein­meier német külügyminiszter. A küszöbön álló német uniós elnökség Oroszországgal kap­csolatos „ars poeticáját” meg­fogalmazva, Steinmeier nyo­matékosan utalt arra, hogy a Nyugatnak, illetve az Európai Uniónak szüksége van Orosz­országra. Mindebből kiindul­va rendkívül diplomatikusan azt hangoztatta, hogy a jelen­legi oroszországi belpolitikai fejleményeket nem lehet bírá­latok nélkül hagyni. E fejlemé­nyek közül néhány kérdéseket vet, néhány pedig aggodalom­ra ad okot - fogalmazott a szo­ciáldemokrata külügyminisz­ter, összességében azonban óvott Moszkva általános elíté­lésétől és az elhamarkodott kritikáktól. A külügyminiszter felszólította Moszkvát, hogy úja alá az energiaszállításokat szabályozó, uniós energia­chartát, amit Oroszország mindeddig elutasított, (m) Iránnak kémkedett Iránnak szolgáltatott ki titkos adatokat a NATO afganisztáni hadműveleteiről egy brit kato­na, aki a brit erők parancsno­kának közveden munkatársa volt. Nem hivatalos tegnapi londoni sajtóértesülések sze­rint az ügy annyira kényes, hogy a vádismertetési szakasz­ban járó bírósági eljárás is ti­tokban zajlik. A The Times ér­tesülése szerint a 44 éves Da­niel James tizedes a vádlott, aki David Richards altábor- nagynak, az afganisztáni NA- TO-kötelékben tevékenykedő brit kontingens főparancsno­kának a tolmácsa volt. James folyékonyan beszéli a pastu nyelvet, amely Afganisztán­ban a többségi nyelvjárás. A ti­zedest a lap szerint a hét elején vették őrizetbe Nagy-Britanni- ában. Őrizetbe vétele előtt „in­tenzív vizsgálati’ folyt annak kiderítésére, hogy ki a forrása az Afganisztánnal kapcsolatos információk akkor már feltéte­lezett kiszivárgásának - írta a The Times, (m) A rejtélyes kór oka Az 1991-es öbölkonfliktus szá­mos veteránja titokzatos kór­ban, úgynevezett öbölháborús szindrómában szenved, ám a legújabb kutatás szerint való­színűleg nem a háborúban használt peszticidektől (kémi­ai növényvédő szerek) bete­gedtek meg, hanem valami­lyen otthoni méreganyagtól - olvasható a BBC News honlap­ján. Becslések szerint több mint 8500 öbölháborús vete­rán szenved depressziótól, ál­matlanságtól, hangulatváltá­soktól. Eddig úgy vélték, hogy tüneteiket a hadműveletek so­rán a szervezetükbe került vegyszerek, elsősorban szer- vesfoszfor-peszticidek okoz­zák. Most azonban a szakem­berek úgy vélik, hazai környe­zetben mérgeződtek meg a ka­tonák, más vegyszerektől. Eze­ket viszont még nem sikerült azonosítani. (MTI) Új szelet kaptak a Smer- SNS-HZDS koalíció szétesé­sét jövendölő pletykák. A legújabb hírek szerint Meciar pártja kiugrásával fenyegette meg partnereit, mivel tarthatatlan számára, hogy a HZDS nem jár siker­rel embereinek a különböző állami posztokra való be­nyomásával. CZAJLIK KATALIN A koalíción belül viszály dúl. A felállás a szokásos: az egyik olda­lon áll a Smer (háta mögött az SNS-szel), szemben pedig a HZDS. A konfliktus tárgya sem új: a legkisebb koalíciós párt elége­detlen a hatalomelosztás során neki kijutott szereppel. A történet a HZDS által jelölt SIS-igazgatóhelyettes kinevezé­sének elmaradásával kezdődött, melyre válaszként Meciar „lekés­te” a kormányprogramról való szavazást a parlamentben. A nagy visszavágót azonban ifj. Re­zesnek a Transpetrolba való jelö­lése jelentette, amelyet Meciar a miniszterelnök határozott nem­tetszése ellenére sem volt hajlan­dó visszavonni. A játszma akkor Meciar javára zárult le, a médiák arról tájékoztattak, hogy a HZDS- elnök a markában tartja Ficót. Mi sem irritálhatta ennél inkább a miniszterelnököt, így nem meg­Mind a publicisztikában, mind a történetírásban tartja magát az a nézet, hogy Ernesto Che Gueva- rát a CIA gyilkoltatta meg Bolíviá­ban. Most, csaknem 40 évvel Che halála után jelent meg Vincenzo Vasile író, a L’Unitá című olasz baloldali lap tudósítója és Mario J.Cereghino történész Che Gue­vara Top Secret című könyve, amelyből kiderül: az USA-t is meglepetésként érte a forradal­már halálánál híre. A szerzők kutatásaik során ta­nulmányozhatták az amerikai kongresszus által felszabadított dokumentumokat, jelentéseket, levélváltásokat, diplomáciai uta­sításokat, amelyek az Egyesült Ál­lamok és a bolíviai bábkormány közötti viszony kevésbé ismert ol­dalaira is rávilágítanak. A doku­lepő, hogy úgy határozott, újabb csapást mér Meciarra. Ezúttal az STV új vezetésének kiválasztása, valamint az SPP-be történő jelö­lések szolgáltatták a lehetőséget. A hírek szerint a Smer - megsért­ve a koalíciós megegyezést - boj­kottéba, vagy egyenesen meggá­tolta a HZDS embereinek megvá­lasztását. Meciar erre állítólag ki­látásba helyezte a koalícióból va­ló kilépést. A helyzet tehát a jelek szerint komoly, ennek ellenére a politikai elemzők nagy része úgy véleke­dik, egyelőre vak lármáról van szó. Bizonyos, hogy Meciar ko­moly dilemma előtt állhat: tudja, hogy a kormányzati pozícióba ju­tás volt az utolsó esély pártja szá­mára, melynek 1998 óta folyama­tosan csökken a támogatottsága. Ezért is ment bele a HZDS-nek nem éppen előnyös feltételeket biztosító koalícióba, amely ellen most lázad. Személyes hiúsága mellett ennek nyilván az is oka, hogy látja: a jelenlegi koalíciós felállásban pártja megsemmisül­het. Nem elég, hogy nem képes el­foglalni az őt megillető hatalmi pozíciót, hanem arculatilag sem tudja megkülönböztetni magát koalíciós partnereitől úgy, hogy azzal választók szélesebb körét tudja megszólítani. Hiszen míg a Smernek ott van az egyelőre hatá­sos szociális téma (mert az előző kormánynak hála, van miből osz­togatni), az SNS pedig hozza az örökzöld nacionalista nótát, ad­mentumok bizonyítják, hogy ami­kor kezdett bezárulni Guevara és társai körül a gyűrű, az amerikai­ak élve akarták elkapni, mert at­tól tartottak, hogy meggyilkolása esetén a körülötte kialakuló nim­busz sokat árthat nekik. Walter Rostow, az amerikai nemzetbiz­tonsági hivatal egyik különleges tanácsadója később így írt róla: „Guevara megölése ostoba dolog volt, bár bolíviai szempontból ért­hető.” És miközben La Niguerából el­tüntették a parancsnok és társai­nak holttestét, az amerikai kül­ügyminisztérium egyik jelentése máris az előzetes aggodalmak fel­merülésére hívja fel a figyelmet. „Guevara haláláért a szokásos rosszakat, az amerikai imperializ­must, a zöldsapkásokat, a CIA-t fogják okolni. A latin-amerikai baloldali sajtó elkezdte kanonizá­dig a HZDS csak azzal tudja ma­gát némileg megkülönböztetni, hogy ő potenciális partner lehet a jobboldal számára. És éppen ez a baj. Nyomon kö­vethető ugyanis, hogy a HZDS a jobboldalhoz való közelítésével - mely az 1998-as választásokat követően kezdődött - arányosan veszítette el szavazói bázisát. így előre borítékolható, hogy ha Meciar mégis az előző koalíció­hoz csapódna - ami nehezen len­ne keresztülvihető a pártstruktú­rákon - azzal alighanem aláírná a HZDS halálos ítéletét. Hiszen a hagyományos HZDS-szavazó szá­mára elfogadhatatlan a neolibe­rális, magyarbarát (legalábbis a HZDS-hez képest) jobbközép, s az sem valószínű, hogy egy SDKÚ-MKP-KDH-val kötött koa­líció esetén Meciarnak sikerülne elszívni a három párt szavazóbá­zisának egy részét. Meciar részéről tehát logikát­lan, hosszabb távon pedig kimon­dottan káros döntés volna a jelen­legi koalícióból való kiugrás. A HZDS-elnök azonban sohasem ésszerűségéről s kiszámíthatósá­gáról volt ismert. Ezért nem lehet kizárni, hogy a pártérdek (mely jelen esetben a puszta életben maradás) helyett személyes dia­dalvágya győzedelmeskedik majd. Amivel alapítója, stíluso­san ugyan, de sokszorosan fel­gyorsíthatja a legendás Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalom évek óta tartó agóniáját. lását. Bolivárhoz, El Cidhez, Spar- tacushoz hasonlítják.” A kötet lerombolja az amerikai titkosszolgálatok hatékonyságá­val kapcsolatos mítoszt - írta a Corriere della Sera című olasz na­pilap. Számukra a Guevara-jelen- ség sokáig az előítéletek, dezin- formációk, tévutak ködébe volt burkolva. 1965-ben például, ami­kor eltűnt Havannából, a CLA egy időben több országban vélte tudni tartózkodási helyét. Kolumbia, Nicaragua, Peru, Algéria, a Szov­jetunió és Vietnam is szóba került. Amikor pedig a bolíviai kormány többször jelezte a castroisták mozgolódását az országban, ezt úgy értékelték, hogy Barrientos elnök „feltupírozza” az ügyet, hogy több támogatáshoz jusson, így csak egy instruktor-csoportot kapott a Santa Cruzi kiképző tá­borba. A legendás forradalmár haláláról szóló új kötet ledönti a CIA körüli mítoszt Ki ölette meg Che Guevarát? MTl-HÁTTÉR KOMMENTÁR Gyors sikerek nagy aratója S1DÓ H. ZOLTÁN Az autógyárak becsalogatásának időszakában az akkor még ellen­zékben lévő Smer bírálta a kormánynak azt a gyakorlatát, hogy túl bőkezűen támogatja a külföldi beruházókat. Szerdán viszont a Fico vezette kabinet szemrebbenés nélkül szavazott meg 4,5 milliárd ko­rona segítséget külföldi társaságoknak, néhány hete pedig további 2,8 milliárd koronát szánt erre a célra. Olyannyira nagyvonalúnak bizonyult, hogy a Dzurinda-kabinet által korábban elvetett tervet is felmelegítve, még a zsolnai KIA autógyár hét beszállítójának is jutta­tott a kövér morzsákból. Kár azon moralizálni, hogy mennyire he­lyes az eleve tőkeerős cégek állami doppingolása, az országok közöt­ti verseny sajnos ezt eredményezte. A történetnek csupán az a tanul­sága, hogy Fico ha kell, bármilyen eszközt alkalmaz. Egy a lényeg, a müliárdok szétosztását jól meg tudja magyarázni azzal, hogy mun­kahelyek ezreit teremti. Valójában a mostani kormány gazdaságpolitikája eddig se nem jobb­oldali, se nem igazán baloldali, hanem inkább a lobbicsoportok nyo­másának részben engedelmeskedő, a népszerűséget hajhászó irány­zat. Műiden attól függ, hogy a miniszterelnököt kinek miről sikerül meggyőznie. Július elején például Ficónak fogalma sem volt az euró bevezetésének fontosságáról, a pénzpolitikai összefüggésekről. Sze­rencsére, az első intő jelek láttán hagyta, hogy Ivan Sramko, a Szlo­vák Nemzeti Bank elnöke elmagyarázza neki, mitől döglik a légy, az­az hirtelen mitől kezdett mélyrepülésbe a korona árfolyama. Azóta viszont a kormányfő már-már komikusán hajtogatja: az államház­tartási hiány nem lesz nagyobb, mint a bruttó hazai össztermék 2,9 százaléka. É sótlan mondat szajkózása jelzi, valamit sejthet az euró bevezetése és a korona viszonyáról, így elmondhatja, józan politiká­jának köszönhetően erősödik a fizetőeszközünk. Most valaki esetleg elmagyarázhatná neki, a csúcsüzemre járó gazdaság időszakában kellene törleszteni az államadósságot, amiből bizony van bőven. Az év első 11 hónapjában az egész évre tervezett adómennyiséget sö­pörték be az adóhivatalok, így volna lehetőségünk lefaragni a 29 milliárd dollárt meghaladó adóssághegyből. Jó volna, ha megérte­né, a lendületes adósságtörlesztés révén a későbbiekben több milli­árd koronányi kamatadót megtakarítunk. Mint ahogy az is szeren­csés volna, ha végre nem a magánnyugdíjpénztárak mozgásterének szűkítésén tömé a fejét. Állandóan azt szajkózza, a nyugdíjpénztá­rak hatalmas hiánya: okoznak a Szociális Biztosító kasszájában, mi­közben arról elfeledkezik, a kieső pénz nem elpárolgott, hanem a polgárok nyugdíjszámláját gyarapítja. Fájdalom, Robert Fico okítá­sának is vannak határai. Az olyan jellegű tanácsokat még elfogadja, amelyek gyümölcseit az ő kormánya szüreteli le. Azonban a nyugdíj- pénztárak jelentette magasabb nyugdíjak, a később megmutatkozó kisebb kamatterhek jótékony hatása már nem érdekli, mivel a gyü­mölcs 2010, azaz a mostani kormányzati ciklus után érik be. Hiába, Fico csupán politikus, aki a napi sikereket akarja bezsebelni. Ha ál­lamférfi volna, akkor időhorizontja 2010-en is túl is terjedne. JEGYZET Lefejezett rendőrség KOCUR LÁSZLÓ Talán kevés kellemetlenebb do­log van annál, mint amikor kará­csony előtt az ember elveszti az állását. Olyankor hiába az ad­venti koszorú, a Csendes éj, a lencseleves meg a hal, a feldíszí­tett fenyőfa, az ember nem lesz vidámabb. E héten vasárnap leg­alább nyolc lógó orrú pasas fog ülni a karácsonyi asztalnál. Igen, a nyolc leváltott kerületi rendőrfőkapitány. Közülük egy, a trencséni Miroslav Hepner, alánéi a garamszécsi gyilkosság miatt egyébként is rezgett a léc, saját kérésére leszerel, a többi- elorek más, vezető posztot kínált fel a tárca vendéglátósból lett ambiciózus vezetője. A lecserélt főkapitányok a Korrupcióellenes Hivatalnál vagy a határőrségnél kaphatnak posztokat. Kalinák amit lehet, már elcse­szett a rendőrséggel kapcsolat­ban, és most tovább folytatja ámokfutását. Bársonyszéke el­foglalásakor, miután - hát per­sze hogy nem koalíciós partnerei nyomására - kirúgta az ország talán legnépszerűbb rendőrét, Jaroslav Spisiakot, bejelentette, hogy a testületben regionális szinten is személycserék várha­tók. Bedobta a követ a pocsolyá­ba, a kedélyek felbolydultak, de nem történt semmi. Nem lehet úgy egy kerületi főkapitányságot irányítani, hogy közben a ve­zetőnek rezeg a széke. Ugyanezt a baklövést a rendőrség belső vizsgálati osztályával kapcsolat­ban is elkövette: a rendőrök által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló ügyosztály vezetőjét le­cserélte, de még hónapokig a helyén hagyta, hogy valamiféle ügyvezetőként vezesse a részle­get, míg ki nem jelölik utódát. El tudják önök képzelni, egy üyen rendőr mekkora lelkesedéssel fog nekilátni kivizsgálni valaki olyannak a disznóságát, akinek később - lehet, hogy már hol­nap? - a beosztottja lehet? A lehet, hogy jó szándékú, de al­kalmatlan belügyér nyakán a cseppet sem kellemes koalíciós partnerei szorongatják a hurkot, akik őrjöngve követelik a véle­ményük szerint nekik járó posz­tokat a titkosszolgálatnál, a Nemzetbiztonsági Hivatal veze­tésében, és az elméletileg politi­kamentes rendőrségnél is, ezzel pedig az 1989 előtti állapot felé taszigálnák ezt a szerencséden országot, amikor a rendőrség egyáltalán nem volt politika- mentes. A miniszter persze tilta­kozik. „Nem hiszem, hogy a rendőrség vezetése megenged­né, hogy politikai jelöltek beikta­tásával rontsa a testület jó hírne­vét” -jelentette ki a miniszter. Nos, lehet, hogy az egyenruhá­sok valóban nem engednék, de a vezetőket a miniszter nevezi ki. Hogy legyenek ezek után motivál­tak az egyenruhások, ha azt lát­ják, hogy csupán jelentéktelen, bármikor beáldozható parasztok a nagypolitika nem ritkán gusz­tustalan sakkjátszmájában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom