Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-21 / 293. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 21. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Sokba kerülnek a pedofil papok Az amerikai Portland érseksé­ge 75 millió dollárt költ a pe­dofil papok legkevesebb 170 áldozatának kártalanítására egy peren kívüli egyezség ke­retében, amelynek dokumen­tumai kedden kerültek nyilvá­nosságra az Egyesült Államok­ban. Az adatok szerint 40,7 millió dollárt fizetnek jóváté­telként annak a 143 sértett­nek, akivel már létrejött az egyezség, s 13,75 millió dol­lárt tartalékolnak 26 olyan felperes kártalanítására, aki­vel még függőben van a meg­állapodás. További 20 millió dollárt esetleges jövőbeli molesztálási perek rendezé­sére tesznek félre. A portlan- di érsekség egyszer már kifi­zetett 50 millió dollárt a papi molesztálások 130 áldozatá- - Azt se bánom, ha a tenyeretekre írjátok a nevet, de ha nekem még egyszer az ellenzék emberét nak. (MTI/Reuters/AP) támogatjátok, mehettek vissza parkőrnek! (Peter Gossónyi karikatúrája) Igazgatóválasztás az Ifjú Szivekben - visszatérhet az ötvenes évek kultúrafelfogása Kis szlovákiai magyar folklór Nekünk, szlovákiai magya­roknak nagyon kevés olyan szellemi, művészeti aktivi­tásunk van, amely minősé­gében összehasonlítható a szlovák vagy a magyaror­szági kultúrával. Profi telje­sítményt nyújtanak többé- kevésbé a szlovákiai ma­gyar könyvkiadók, néhány színházi előadás is szinten van, a Fórum Kisebbségku­tató Intézet munkája említ­hető még és az Ifjú Szivek, amelynek néhány produkci­ója már tananyag egyes ma­gyarországi főiskolákon. MOLNÁR NORBERT Hogy az Ifjú Szivek profi, kétség nem férhet hozzá. Bizonyítja ezt például az a levél is, amelyet No- vák Ferenc „Tata“, a magyarorszá­gi koreográfusok tótumfaktuma írt annak a bizottságnak, amely tegnap az együttes új igazgatójá­ról döntött. Ebben európai színvo­nalúnak nevezte az együttes telje­sítményét, s arra kérte a döntnö- köket, vegyék figyelembe az ered­ményeket, s azok alapján szavaz­zanak. Hangsúlyozom, európai­nak nevezte a teljesítményt, tehát nem is a profi szlovák vagy ma­gyarországi együttesekkel hason­lította össze. A döntnökök döntöt­tek, s azt a jelöltet támogatták 4:3 arányban, akit az együttes nem akart igazgatónak, mert nem látja benne a szakmai megalapozottsá­got és az elhivatottságot. De vajon miért is nem látják ezt Papp Sán­dorban, a Pátria rádió korábbi főszerkesztőjében? Már a pályázat meghirdetése idején nyilvánvaló volt, úgy írták ki a feltételeket, hogy Pappot lehes­sen kihozni győztesnek. A szlovák kulturális minisztérium ugyanis olyan személyek mentőladikja lett, akik korábban a Szlovák Rádiót igazgatták. A minisztérium állo­mányában van Jaroslav Rezník ko­rábbi központi igazgató, Jaroslav Secík államtitkár előtte osztályve­zető volt a rádióban, Hilda Gaj- dosová megbízott igazgatóként ve­zette a Szlovák Rádiót Rezník tá­vozása után, jelenleg pedig a kul­turális minisztérium gazdasági ve­zetője. Nos, ezek az emberek vala­miféle álkollegialitástól vezérelve azon ügyködtek, hogy Papp is megkapja a biztonságot, így az egyedüli magyar intézményben, amely közvedenül a minisztérium­hoz tartozik, kapott egy igazgatói széket. Emlékezzünk vissza arra, amikor Rezník rádióból való távo­zása után kiderült, olyan szerződé­seket írt alá néhány beosztottjával, hogy tízhavi bérüket kapják meg esetleges elbocsátásuk esetén. Ez az úgynevezett arany ejtőernyő (a szlovákban használatos kifejezés fordítása). S mivel az új igazgató ezt nem volt hajlandó teljesíteni, hát Rezníkék most új ejtőernyőket varrnak. A bizottság néhány tagját nem érdekelte, hogy döntésük szakmai­lag helyes vagy sem. Nem is azért voltak ott. Nevetséges és egyben felháborító, hogy az Ifjú Szivek új igazgatójának kiválasztására összehívott bizottság tagjai közt ült az a Homyák István, akinek Papp Sándor évekig volt főnöke a ma­gyar adásnál, mert ott hírszer­kesztő. Homyák egyébként az utol­só pillanatban került a döntnökök közé, mert a minisztérium az utol­só pillanatig cserélgette a bizottság összetételét, sőt a tagok számát is, hogy Pappnak mindenképp megle­gyen legalább a szűk többsége. A szakmaiság mindenek felett. A mi­nisztérium két alkalmazottját is be­ültette a bizottságba, a biztonság kedvéért, hátha valakinek a meg­hallgatások után kedve támadna másként szavazni. Nem érdekelte az „eleve elrendeltetett” szavazó­kat, hogy Ján Blaho, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tánctan­székének vezetője sem látja a szak­mai garanciát Pappban, hogy a ma­gyarországi szakma is így viszonyul hozzá, de az sem, hogy mit gondol a szlovákiai magyar folklórtársada­lom erről az egészről. Papp pályá­zata ugyanis nem szólt másról, mint a visszatérésről az ötvenes évekbe. Akkor találta ki a nagy Szovjetunióban Mojszejev saját együttesét, amely a szocialista pa­raszti kultúrát volt hivatott szín­padra stilizálni. Megalakult Po­zsonyban az Ifjú Szivek is, énekkar­ral, mindenféle együttesekkel stb. Efelett azonban elszállt az idő. Hégli Dusánék professzionalizálták az együttest, ami egy profi tánckart jelent. Papp viszont pályázatában megint énekkarról ír, vonósokról, olyasmikről, amik ismét amatőr státusba vetnék vissza az együttest. Mert nem kell ide a vérprofi. Miért nem követi ezt a trendet a Honvéd együttes, a Lúcnica vagy a SEUK? Mert már tudják, baromság. Arról nem is beszélve, hogy nehezen le­het elképzelni, hogy a Szivek eset­leg jövőre még egyszer annyi pénzt kapjon, mint idén, vagyis az újon­nan létrehozandó részlegeket is fi­nanszírozni kell az együttes költ­ségvetéséből. Ami azt jelenti, hogy a profi tánckarra nem jut majd pénz. Pályázatában eleve elbocsá­tásokkal számolt a nyertes. A kör bezárult, lesz itt megint egy amatőr csoport. S ki ennek az egésznek a vesztese? A közönség. A szlovákiai magyarság. A művészetkedvelők. A szakma. Mindenki, egy-két ka­landortól eltekintve. Azoknak sül a pecsenyéjük. A minisztériumnak pedig való­színűleg jól jön egy magyar együt­tes elsorvasztása. A jelenlegi kor­mánykoalíció és különösen a Smer kiváltképpen szereti hangsúlyozni, hogy marad a kulturális status quo. Hát nem marad. Ez a döntés is bi­zonyítja. Ha anyagilag nem lehetet- leníthetik el az intézményeket, mert az szemet szúrna, megteszik szakmailag. Megteszik a fű alatt. Nagyon, de nagyon figyelnünk kell arra a közeljövőben, mi zajlik majd az Ifjú Szivekben. Félek, semmi jó. S temethetjük az egyik legprofibb intézményünket. VISSZATEKINTŐ íh ''.Ä'V ~-~2ä$ä£gsS'\, V- M'íV.V' 'ff >,. iV'V'nV,', VM W *■=->. "VASiS-ir-' í •."CÍM Tizenöt éve szűnt meg a Szovjetunió MTI-HÁTTÉR Tizenöt éve, 1991. december 21-én jelentették be Alma-Atában a világ egyik szuperhatalmának, a Szovjetuniónak a megszűnését, amivel végleg lezárult a hideghá­ború korszaka. Gorbacsov 1985-ben ugyan ne­kilátott a recsegő-ropogó rend­szer megreformálásának, világ­szerte megtanulták a „peresztroj­ka” (átalakítás) kifejezést. A jel­szavak gyakorlatba ültetése azon­ban nem vált valóra. Az egyre re­ménytelenebb helyzet láttán Gor­bacsov 1989-ben „elengedte” a szocialista tömb államait, és nem állta útját a belső átalakulásnak. 1990 márciusában a szovjet parla­ment döntése értelmében a Szov­jetunió Kommunista Pártjának fel kellett adnia a politikai hatalom monopóliumát, amivel gyakorla­tilag megnyílt az út a többpárt­rendszer és a pluralizmus előtt. 1991. március 17-én a Szovjet­unióban népszavazást rendeztek az államszövetség jövőjéről, ezen a szavazók 76,4 százaléka a szö­vetség fenntartása mellett foglalt állást. A helyzet az 1991. augusz­tusi puccskísérlet után változott meg gyökeresen. Gorbacsov ­megmentője, Borisz Jelcinnek, az Oroszországi Föderáció elnöké­nek jóvoltából - még visszatérhe­tett a hatalomba, de a tagköztár­saságok elszakadását többé nem lehetett megakadályozni. 1991. december 8-án Oroszor­szág, Ukrajna és Fehéroroszor­szág vezetői közleményben tu­datták a világgal, hogy „a Szov­jetunió mint a nemzetközi jog alanya és mint geopolitikai reali­tás többé nem létezik”. A hármak nyilatkozatával elindult a lavina, amely maga alá temette az 1922 óta fennálló Szovjetuniót. De­cember 21-én a kazahsztáni Al­ma-Atában a három balti köztár­saság és Grúzia kivételével (később Tbiliszi is tag lett) az összes volt szovjet tagköztársaság csatlakozott a Független Államok Szövetségéhez. A lemondására készülő Gorba­csov két órával tévébeszéde előtt telefonon közölte George Bush amerikai elnökkel: lemondása után azonnal átadja az atomfegy­verek bevetésének jogát Borisz Jelcinnek. Gorbacsov este 19.Ól­kor jelentette be lemondását a szövetségi elnöki posztról, s sza­vaival véget is ért a Szovjetunió hét évtizedes története.- KOMMENTÁR Arab atom? MAL1NÁK ISTVÁN Komoly, valóban visszatartó erőt jelentő ENSZ-szankciókat, ami­lyeneket Nyugat-Európa és még inkább Washington szeretne az iráni atomprogram miatt a teheráni rezsim ellen, a kínai és orosz ellenállás miatt leheteüen elfogadtatni a Biztonsági Tanácsban (BT). Amit a hét végén várhatóan megszavaznak, az a tegnapi nyilatkozatok szerint Moszkvának nagyon megfelel, és ez gyanús. Talán mondani sem kell: egy figyelmeztetés jellegű BT-határozat- nak annyi elrettentő ereje sincs, mint a rossz nebulónál egy be­írásnak az ellenőrzőbe. Az utóbbi egy-két évben cikkek százai je­lentek meg arról, ki mindenkit fenyegethet a majdani iráni atom­fegyver. A teheráni nukleáris programnak azonban van egy nem kevésbé veszélyes, eddig kevésbé emlegetett aspektusa. Ez az arab (atom)fegyverkezési verseny. Sokan figyelmen kívül hagyják, illetve nem kap elég hangsúlyt, hogy iszlám atomfegyver már van, a Pakisztáné, amely pillanat­nyilag az USA szövetségese, de láttunk már Iszlámábádban gyors, puccsszerű fordulatokat. Ha Teheránnak az elkövetkező években sikerülne kifejlesztenie saját nukleáris fegyverét, az is iszlám atombomba lenne, de nem arab, hanem perzsa. A térség erőviszo­nyai szempontjából azonban meghatározóbb: az iráni atomfegy­ver amellett, hogy perzsa, ráadásul síita atomfegyver lenne. A perzsa atomfegyver az arabok többségének nem tetszik, a síita pe­dig a szunnitáknak. (Holott az arab tömegek szimpatizálnak Irán USA-ellenességével.) Az arab világ hivatalosan csak az izraeli ato­merő ellen tiltakozik, s még egyetlen arab állam sem közölte, hogy szert akarna tenni ilyen eszközökre. De. Nem kapott nagy figyelmet a sajtóban, hogy két hete csúcsér­tekezletet tartott az Öböl menti Arab Államok Együttműködési Tanácsa (GCC). Itt bejelentették, Szaúd-Arábia, Kuvait, az Emír­ségek, Katar, Bahrein és Omán békés célú nukleáris energiára akar szert tenni. Ezek a gazdag olajállamok a nyugati retorikát át­véve közölték, a világ kőolajtartalékai kimerülőben vannak, s ők is diverzifikálni akarják energiaforrásaikat. Megfigyelők arra hívták fel a figyelmet, hogy a síita Irán atomha­talommá válásától leginkább a szunniták védőbástyájának számí­tó Szaúd-Arábia tart. Márpedig a világ leggazdagabb olajországá­nak elég pénze van ahhoz, hogy vezető szerepet játsszon egy kö­zel-keleti fegyverkezési versenyben. Egyes megfigyelők szerint ez már meg is kezdődött. Egy brit gazdasági lap szerint már más arab országok - Egyiptom, Algéria, Marokkó - is jelezték ér­deklődésüket az atomenergia iránt, elsősorban a tengervíz sótala- nítására használnák ki. Ismételten hangsúlyozni kell: bár egyetlen arab állam sem beszél atomfegyverről, az említett GCC-nyilatko- zatnak nagyon komoly politikai üzenete volt, elsősorban Iránnak címezték. Befejezésül még egy érdekesség: a hivatalosan is atom­hatalomnak számító Pakisztán szunnita, és már csak ezen az ala­pon is kiváló kapcsolatokat ápol Szaúd-Arábiával. JEGYZET , Svájc helyett minisztérium JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom alig egy évtizede azt ígérte, hogy hamarosan el­jön a Kánaán, de legalábbis Közép-Európa Svájca leszünk. Ma ugyanez a párt turisztikai minisztérium után kiált, hogy valóra váltsa a fenyegetését. Az eltelt tíz év alatt, kormányvál­tás ide vagy oda, nem sok min­den történt. A turisták vala­hogy nem özönlenek az or­szágba, s mintha nem is hiá­nyoznának. A falusi turizmus még mindig gyerekcipőben, olyan meseszép természeti adottságokkal rendelkező vi­dékek, mint például Gömör, teljesen leépítve, az egykori tu­risztikai látványosságok sze­méterdőben úsznak. Prágába utazom a Pannónia nevet viselő közép-európai (ja­nuártól EU-s-expresszel). Már a pozsonyi főpályaudvaron ki­derül, hogy az a vagon, ahová a helyjegyet kiadták, nem is létezik. Az pedig, amelybe végre helyet találunk, hideg és koszos. A vonat alig több, mint hat óra múlva meg is érkezik Prágába, ahol már kora reggel igen élénk a forgalom. S van mit nézni. A Vencel tér fényár­ban úszik, a nevezetességek száma végtelen, minden utcá­ban van három-négy pénzvál­tó is. Nem beszélve a rengeteg étteremről és bárról. A méreg­drága szállodák mellett szép számmal vannak megfizethető panziók is. Hétszáz cseh koro­náért mi is ágyhoz és meleg­vízhez jutunk, de még a vil­lámpostámat is megnézhetem. Délután szinte lehetetlen moz­dulni a belvárosban. A Károly- hídra özönlik a tömeg, s bi­zony egy órát is igénybe vesz, amíg végig tudunk sétálni a hí­don. Még a szerencsét hozó szobor előtt is több száz méte­res sor áll. Prága az utóbbi időben a musicalek városa is. Hat-hét színház kínálja az előadásait, s bizony hónapok­ra előre elkelt már minden jegy. Mi is csak újságírói iga­zolvánnyal tudunk nagy nehe­zen bejutni a Gólem c. leg­újabb látványosságra, ahol nemcsak a darab, maga a hely is unikum, hiszen az előadás és a turisták kedvéért felújítot­ták a Hybernia épületét. Az előadásra elővételben 50 ezer jegy elkelt. Másnap megnéz­zük az állatkertet is, ahol az eső ellenére is több száz kül­földi gyönyörködik az indonéz dzsungelben, eteti a sisakos kazuárt, és sivalkodva mene­kül a denevérek elől. Nálunk ehelyett turisztikai mi­nisztériumot terveznek létre­hozni. A minisztérium szó he­lyett nekem a múzeum szó ju­tott az eszembe. Talán nem is véledenül. Lassan ugyanis nem lesz hova tenni az egyre szapo­rodó politikai múmiákat. Azok­ra falán még a külföldiek is be­fizetnének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom