Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-21 / 293. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 21. Közélet 3 Interjú Hamberger Judit történésszel, politológussal, a budapesti Teleki László Intézet tudományos főmunkatársával Illúzió a szlovák-magyar viszony gyors javítása Sok szlováknak fogalma sincs arról, mit keresnek magyarok Szlovákiában, a magyarok viszont a múltban többnyire gátolták a szlovákok nemzeti emancipációs törekvéseit (Somogyi Tibor felvétele) Hogyan javítható a szlovákmagyar viszony? Milyen a szlovákok magyarságképe? Az eddigi szlovák-magyar államközi kapcsolatokról és lehetséges alakulásukról Hamberger Judit történészszel, politológussal, a budapesti Teleki László Intézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk. RÁCZ VINCE A Fórum Kisebbségkutató Intézet szlovák-magyar kapcsolatokról szóló konferenciáján előadásában úgy vélekedett, ha a szlovákság és a magyarság kibeszélné kölcsönös történelmi sérelmeit, közelebb kerülhetne egymáshoz. Vajon mennyire reális egy ilyen elképzelés? Meggyőződésem, mindez megvalósítható. Elképzeléseim szerint meghatározott problémákra koncentrálva - mint amilyen egyebek mellett az asszimiláció, az autonómia kérdése - szakértői csoportok próbálnának meg valamiféle egyezségre jutni, legalábbis álláspontjaikat egymás mellé helyezni. Érdekes lenne például megtudni, hogyan értékelik a szlovák demográfusok és történészek a magyarországi szlovákok asszimilációját, és hogyan látja azt a magyar. A feltehetően eltérő álláspontok rögzítésével egyfajta problémakatalógust hoznánk létre, melyet a politikai vezetők elé tárnánk. Az eredményeket akár a tankönyvekbe is beépíthetnénk. A diákok így megtudhatnák, hogy egyes konkrét kérdésekben miként vélekedik a magyar és a szlovák fél. Mihez kezdhetne ezzel az ön által problémakatalógusnak nevezettjegyzékkel, ha úgy tetszik, a szlovák és a magyar nép viszonyában keletkezett, vélt vagy valós sérelmek jegyzékével a két politikai elit? Feltételezi, hogy iránytűként szolgálna számára? Ezt nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy mindkét állam politikai közéletének és társadalmának szüksége lenne rá. Mert például a szlovákoknak, főként az ifjabb nemzedékeknek általában nincs fogalma arról, hogy mit keresnek magyarok Szlovákiában. Ugyanez a helyzet fordítva, a magyaroknak fogalma sincs arról, hogy a szlovákoknak vannak bizonyos sérelmeik, és azok történelmileg valósak. A magyarok többsége meggyőződéssel vallja, hogy afféle Grál-lovagok- ként mindig is demokratikusan viseltettek a szlovákokkal szemben. Holott nyilvánvaló, a magyarok a múltban többnyire gátolták a szlovákok nemzeti emancipációs törekvéseit. Egyébként ezért maradt retardált a szlovák nemzeti társadalomépítés. Ennek a különböző társadalomlélektani vonatkozásai máig kiütköznek és konfliktusokat eredményeznek. Ezért tehát úgy vélem, rögzíteni kell álláspontjainkat, az sem baj, ha ütköznek, sőt. Mindenkinek joga van másként értékelni, értelmezni a dolgokat. Le kell fektetni egyszer s mindenkorra, mi az, amit hasonlóképpen, és mi az, amit eltérően ítélünk meg. Csakis így léphetünk tovább, jelenleg ugyanis sok minden nincs benne a társadalmak tudatában. Mint ahogy mondtam, a szlovákok közül sokan nem tudják, miért van, hogy az országukban jelentős lélekszámú magyar kisebbség él; többségük azt sem tudja, mi történt a szlovákiai magyarokkal 1945 és 1948 között, vagyis a hontalanságuk éveiben. Sok magyar viszont azt nem tudja, hogy Magyarországon él egy szlovák kisebbség, és hogy a magyarok a szlovákoknak, adott esetben, történetileg milyen károkat okoztak, és mi eredményezte azt, hogy a szlovák nemzeti identitás egyik eleme a magyarellenesség. Eudovít Stúrék annak idején a szlovák nemzeti identitást a magyarokkal szemben fogalmazták meg. Ezek a dolgok tehát ma is jelen vannak, sőt társadalomlélektani problémákat okoznak. Pszichológiai görcsoldásra volna szükség mind a két oldalon. A magyaroknak és a szlováknak is lépéseket kell tenniük ennek érdekében. Nem lehet hagyni, hogy a szlovákok a maguk levében főjenek, viszont a magyarok sem kerülhetik el, hogy tudatosítsák magukban hibáikat. A szlovák-magyar államközi kapcsolatok többnyire vagy szinte mindig csakis külső nyomásra vettek a korábbinál jobb irányt, sosem belső igényből. fakadóan. Gondoljunk csak a szlovák-magyar alapszerződés példájára, létrejöttét világos elvárásként fogalmazta meg az Európai Unió, egyben feltételéül szabta a tervezett csatlakozási tárgyalásoknak. Jelen helyzetben mi adhatna újabb lökést az államközi kapcsolatoknak? Az Európai Unió folyamatos nyomásgyakorlása a két országra. Csak most azzal a különbségA magyarok többsége azt vallja, hogy afféle Grál- lovagokként mindig is demokratikusan viseltettek a szlovákokkal szemben. gél, hogy ez az említett erő időközben tagságunk révén külsőből félig-meddig. belsővé vált. A tét nem kevesebb, mint hogy képesek leszünk-e a regionális együttműködésre, mely minden, földrajzi értelemben tágabban vett együttműködés alapja. Ha képtelenek vagyunk együttműködni a visegrádi csoporton belül, a tágabb uniós közegben is képtelenek leszünk. A nyomás országainkra folyamatos és állandó. Egyébként valóban, kapcsolataink soha nem belülről, tehát a társadalom és az adott politika belső szükségszerűségéből javultak, mindig kívülről kényszerítették ránk az egyezséget. Ez ma is így működik. Ezért tartom kiemelten fontos jelentőségűnek a visegrádi együttműködést. Végül is egy olyan keretet képvisel, ahol legalábbis részben, már szervesen, belülről fakad az igény a megegyezésre. Mi jellemzi Magyarország Szlovákia-, illetve Szlovákia Magyarország-politikáját? Van- e közös pontjuk? Egyszerűen szólva kormányfüggőség, és ez a nagy baj. A kapcsolatok rendezésének igénye csakis alulról jövő kezdeményezésből, a társadalom akaratából fakadhat. Ehhez viszont a két társadalomnak előbb tisztáznia kellene egymással a viszonyát. Ezzel tulajdonképpen bezárul a kör. Felül, a nagypolitikában azért vannak problémák, mert alul, az emberek nem rendezték közös dolgaikat, és fordítva. Ha felül megkezdődne a közeledés, az lent is hatna. Ha mi, vagyis a társadalom tagjai nem vagyunk képesek a megegyezésre, a politikusok nem lesznek képesek. Ki kell beszélnünk sérelmeinket, akár veszekedés árán is. Hangsúlyozom, a közeledés érdekében) Lát esélyt a pozitív elmozdulásra? Rövid távon, sajnos, semmiképpen sem. Nekem úgy tűnik, miniszterelnöki, külügyminiszteri szinten leálltak a viszony javítását célzó lépések. Amint korlátba ütköztek, amint látták, hogy valami baj van, azonnal visszakoztak. Azt kell tapasztalnunk, hogy a jelenlegi magyar kormányfői és külügyminiszteri politika amint szlovák részről ellenállásba ütközik, leáll. Nem próbálja meg átlépni a gátat. Mindkét fél, mármint a szlovák és a magyar csúcspolitika is finnyásan viseltet a szlovák-magyar viszonyt illetően. Éppen ezért a jelek szerint hiába várjuk, hogy lépéseket tegyenek a kölcsönös közeledésre. A civileknek kell mindenekelőtt összefogniuk. Ezzel megtehetnénk az első lépést. Illúzió volna egyébként azt gondolni, hogy a szlovák-magyar viszony gyorsan, látványosan j avulhat. Mi a legneuralgikusabb pont? Mindent meghatároz, hogy Szlovákiában él egy jelentős magyar kisebbség. A probléma abból adódik, hogy míg egyfelől Szlovákia a szlovákiai magyarság ügyét belügynek tekinti, másfelől Magyarország így vagy úgy, de felelősséget érez a határon túli magyarok sorsa iránt. Véleményem szerint ebben a vonatkozásban a szlovákok körében mélyebb az ellenszenv, nagyobb az említett történelmi görcs, amit oldani kellene. Januártól újraosztjuk a lapokat Megújuló és új mellékletek az Új Szó-ban
