Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-20 / 292. szám, szerda
2006. december 20., szerda 2. évfolyam, 51. szám Mikor közölje a főnök a rossz hírt? Karácsony előtti elbocsátás? FELDOLGOZÁS Hogyan kerülheti el az álláskeresés rejtett csapdáit? Ha ügyesen kérdez, számos értékes tulajdonsága kiderülhet Izzasztó helyzetek, kínos pillanatok Az elbocsátás a legalapvetőbb vezetői feladatok közé tartozik, de sokan egyáltalán nem úgy kezelik. Számos kérdés fölmerül ilyenkor: hogyan és mikor tudja meg az alkalmazott, hogy a cég már nem tart igényt a munkájára, és hogyan hat az elbocsátás a jövőképére? A legtöbb vezető nem készül fel a felmondó beszélgetésre, pedig az nagy hatással van a távozó jövőjére is - állítja Deák Andrea, aki a Neumann International AG. magyarországi ügyvezetőjeként naponta találkozik a gyakorlatból ismert, tipikus helyzettel. Különösen fontos a felmondás időpontjának kiválasztása. Sok vezető fél az ünnepek előtti vagy a hétvégét megelőző, pénteki elbocsátó beszélgetéstől, mert úgy véli, ezzel elrontja dolgozója ünnepét, hétvégéjét. Pedig a hét eleji felmondás miatt az alkalmazottak már nem tudnak munkájukra koncentrálni, és nincs is kedvük ahhoz, hogy agyondolgozzák magukat a cégért. Ha egy alkalmazott nem számít a felmondásra, óriási sokként éli meg a bejelentést, úgy érzi, mintha elveszne élete egy része, és hirtelen összedőlne a világ. Az első kérdés, ami átcikázik a fején, hogy mi lesz vele. Nemcsak érzelmi szinten korbácsol viharokat a bejelentés, hanem a jövőképét is hátrányosan befolyásolja. A felmondó beszélgetés szinte beég az elbocsátott emlékezetébe. Ha a hétvégén vagy ünnepek előtt történik a felmondás, a dolgozónak van ideje arra, hogy családja, ismerősei vagy barátai körében feldolgozza a történteket, a körülötte élőkkel együtt megtervezze jövőjét. Bármilyen furcsának tűnik, Deák Andrea szerint, ha egy vezető azt tervezi, hogy januártól nem tart igényt beosztottja munkájára, jobban teszi, hogyha már karácsony előtt közli döntését, így az elbocsátottnak jut ideje arra, hogy megeméssze a változást, és felkészüljön egy új élethelyzetre, (j) Lelkiismeretesen tájékozódott arról, hogy mi vár önre az állásinteijún? Hogyan viselkedjen leendő munkaadójával és potenciális jelöltként mely helyzeteket érdemes elkerülni? Hiába érzi magát felkészültnek és harcra késznek, mindig adódhatnak rejtett csapdák, amelyeket érdemes elkerülni, hogy sikeresen vegye az akadályokat, és öné legyen az áhított állás. Hogyan vértezheti fel magát a kellemetlenségekkel szemben? TANÁCS Az etikett könyvekben többnyire központi helyet foglal el a kézfogás jelentőségét taglaló rész. Szakértők szerint ugyanis a kézfogás mikéntje - erőteljes, határozott, erőtlen, stb. - megalapozhatja a kedvező (és kedvezőtlen) első benyomást. Nincs ez másképp az állásinterjún sem, sőt, a pozitív első benyomás itt mindent eldönthet. A „megfelelő” kézfogás erőteljes, energikus, és a munkavállaló őszinteségéről, magabiztosságáról árulkodik: arról, hogy a jelölt bízik szakmai tudásában és képességeiben. Éppen ezért, ha jó benyomást akar kelteni leendő főnökében, dinamikusan lendítse előre jobb kezét, kézfejét tartsa egyenesen - hüvelykujját ne szorítsa a mutatóujjához - így köszöntse őt, ületve így búcsúzzon el az állásin- teíjú végén. Hogyha leendő főnöke nyújtja a kezét, ragadja meg és határozottan - ámde nem túl erőteljesen - szorítsa meg! Hogyha csak az interjúztató kérdéseire válaszol, egyébként mély hallgatásba burkolózik - még akkor is, hogyha megillető- döttsége a helyzetnek köszönhető csupán - leendő munkaadója joggal gondolhatja önről, hogy nem vagy motivált, kellően felkészült, sem pedig rátermett ahhoz, hogy a meghirdetett posztot betöltse. Ha ügyesen kérdez, amellett, hogy jelzi: érdeklődik a vállalati ügyek és a betöltendő állás iránt, számos értékes tulajdonsága is kiderülhet - ambíciói, a munkához való hozzáállása, elhivatottsága -, amelyek értékesek lehetnek felettese számára, és pozitívan befolyásolhatják megítélését. A karrier-tanácsadók általában azt javasolják a jelentkezőknek, hogy mielőtt állásinterjúra mennek, állítsanak össze egy rövid listát azokról a kérdésekről, amelyeket a felvételi beszélgetésen leendő főnöküknek föltesznek majd. A taktika jól működhet, arra azonban mindig ügyeljen - hogyha előre kigondolt kérdéseket rejteget tarsolyában - hogy ezekkel csak akkor hozakodjon elő, hogyha a beszélgetés témájába vágnak. Nincs annál kellemetlenebb, amikor - egy mély levegő után: „hú, akkor most kérdezek valamit, nehogy azt mondják, hogy nem érdekel a munka” - olyan kérdéssel hozakodik elő, amely nem kapcsolódik a felvételi beszélgetés tárgyához. Felmérések szerint egyre több vállalatvezető él a lehetőséggel, és „lenyomozza” leendő alkalmazottainak szakmai előéletét, olykor pedig személyesen jár utána, hogy a jelentkező hogyan teljesített előző munkahelyén és miért jött el onnan. Néhány foglalkozásnál törvény írja elő, hogy a munkaadó részletesen tájékozódjon dolgozója szakmai előéletéről. Akad olyan munkaadó, aki a jelentkező anyagi helyzetét is szeretné átlátni - mert ez megbízhatóságáról, felelősségvállalásáról adhat tanúbizonyságot -, és ennek ismeretében dönt arról, hogy az ü- lető a vállalat kötelékébe léphet-e. Hogy ne jöjjön zavarba, amikor főnöke - esetleg nem létező - szakmai tapasztalatából vagy anyagi ügyeiről faggatja (mennyit keresett előző munkahelyén, van- e adóssága) mindig ügyeljen arra, hogy az önéletrajzban mindig valós adatokat közöljön, még akkor is, hogyha ezzel esetleg nem üti meg a mércét a cégnél. Soha ne szépítse a tényeket, amelyeket semmivel nem tud alátámasztani! „Meséljen magáról!” - a kérés egyszerű, mégis szinte minden álláskereső rémálma. „Mit mondjak?” „Honnan tudjam, hogy azt mondom, amit hallani szeretnének?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések bizonyára már a ön fej éden is átfutottak, amikor a döntő pillanatban az interjúztató ezekkel a szavakkal fordult önhöz. A kérés egyszerű, a válaszból azonban a felvételiztetők villámgyorsan leszűrik, hogy a jelentkező talpraesett, intelligens és kreatív- e, és feltalálja-e magát egy számára kellemetlen, de legalábbis feszült helyzetben. Ilyenkor nem az számít, hogy pontos, precíz választ adjon, sokkal inkább maga- biztosságával, határozottságával és választékos stílusával hengerelheti le leendő főnökét! Röviden, tömören válaszoljon a kérdésekre - akkor is, ha sablonosak -, mondanivalóját korlátozza a lényegre, ugyanis ez esetben is érvényes a bölcsesség: a kevesebb néha több. (h) Van néhány kifejezés, szófordulat, amelyet érdemes észben tartani, hogy átlássa, mi rejlik a hangzatos terminusok mögött, amelyekkel a szabad prédákat bombázzák Lehull a lepel az álláshirdetések rejtélyes nyelvéről FELDOLGOZÁS Az álláshirdetéseket böngészve bizonyára észrevette, hogy a to- borzó szövegek nyelvezete sajátos: rövid és lényegretörő, hogy az üzenet minden potenciális álláskeresőhöz eljusson. Van azonban néhány kifejezés, szófordulat, amelyet érdemes észben tartani, hogy átlása, mi rejlik a hangzatos terminusok mögött, amelyekkel a hirdetők a munkapiacon szabad prédának számítókat bombázzák. Szinte minden álláshirdetésben követelményként szerepel az adott területen szerzett többéves szakmai tapasztalat. Sok esetben még a kevésbé felkapott— esetleg alacsony képzettséget igénylő — szakmák esetében is elvárják a jelentkezőtől, hogy legalább két-há- roméves gyakorlatot tudjon a háta mögött. A komoly előképzettséget igénylő foglalkozások esetében nem ritka, hogy tízéves szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie annak, aki a meghirdetett posztra pályázik. A friss munkaerőre vadászó hirdetők legtöbbször azt is meghatározzák, hogy mely területen legyen jártas a jelentkező, így például egy kereskedelmi cég munkatársánál elvárás lehet az „értékesítésben szerzett tapasztalat”, egy főkönyvelőnél a „multinacionális környezetben szerzett pénzügyi-számviteli tapasztalat”, míg egy csomagolástechnikusnál az azonos területen szerzett gyakorlat. Az egyes cégeknél hivatalosan végzett szakmai gyakorlat - a gyakornoki munka-, a részmunkaidős állás vagy a különféle szervezeteknél betöltött vezető pozíció is szakmai tapasztalatnak minősül. A legtöbb vállalatnál el is váiják, hogy a jelentkező többéves szakmai gyakorlattal rendelkezzen adott területen. Az előírtnál kevesebb szakmai tapasztalata van? Ez még nem jelenti azt, hogy nincs esélye arra, hogy elnyelje a megpályázott állást. Hogyha az önéletrajza mellé csatolt kísérőlevélben meggyőzően érvel amellett, hogy rátermett, és ön a legmegfelelőbb jelentkező a posztra - állítását pedig konkrét példákkal, esetekkel támasztja alá (pl. röviden utal arra, hogy előző munkahelyén hogyan oldotta meg a fölmerülő problémákat) - jó esélye van rá, hogy állásinteijúra hívják a kiszemelt céghez. Az álláskeresés legkellemetlenebb része, amikor arra kerül a sor, hogy a jövőbeni fizetésről alkudozzon a leendő főnökkel. Az álláshirdetésben azt olvasta, hogy az önéletrajzban meg kell határozni az összeget, amelyet munkáért havonta vár? A kéréstől ne érezze magát rosszul, mérlegelje, hogyan járna jól! Hogyha előző munkahelyén elégedett volt fizetésével, akkor nevezze meg ezt az összeget, mint a létező legkisebb honoráriumot, amelyet munkájáért elvár. Ha előző állását azért hagyta ott, mert nem tudott megélni a pénzből, amelyet munkájáért fizettek, akkor egy olyan - reális - összeget nevezzen meg, amelyből gond nélkül kijön havonta, mégsem túlzottan magas, így a „befektetés” minden bizonnyal a cégnek is megéri. A megnevezett összeg tárgyalási alapnak megfelelő, a cégek ebből tudják, hogy milyen feltételekkel vállalja az állást a jelentkező - és ezt a szempontot is fegyelembe veszik, amikor arról döntenek, hogy mely jelölteket hívják be az állásinteijú- ra. Az álláshirdetésekben állandó jelleggel tetten érhetők olyan alapvető követelmények, mint a ,jó kommunikációs készség”, „vezetői képesség”, „magasszintű feledat-megoldó készség” vagy a „problémamegoldó képesség”, és bizony sok helyütt elvárásként szerepel a „kreativitás”, a „teljesítményorientált beállítottság”, a „célorientált szemléletmód” vagy a „magas fokú lojalitás” is. Mindezen felül számos cégnél elvárás, hogy a jelentkező képes legyen arra, hogy önállóan lássa el feladatait, ugyanakkor irányítsa az általa vezetett csapatot. Ezeknek az elvárásoknak kell megfelelni a kiszemelt vállalatnál? Győződjön meg róla, hogy az önéletrajzban, amelyet leendő munkahelyére küldött, kellően hangsúlyozta-e azokat a készségeit és képességeit, amelyeket az álláshirdetésben az „elvárások” címszó alatt olvasott. Hogyha jó kommunikációs és szervezőkészséget várnak el a jelentkezőtől, mindenképpen említse meg azokat a feladatokat, amelyeket előző munkahelyén - összehangolt csapatmunka - keretében végezett, ugyanakkor hangsúlyozza egyéni teljesítményét is. Gyakran a hirdetők igényei igen magasak: a jelentkezőknek készségek és képességek komplett tárházával kell rendelkezniük - olykor nem elég a jó kommunikációs készség - ahhoz, hogy betölthes- senek egy állást. Szinte minden helyen elvárják legalább egy - munkakörtől függően akár több - idegen nyelv ismeretét, és használatát: olykor „tárgyalási szintű an- golnyelv-tudás”, „megbízható né- metnyelv-tudás”, vagy „a francia nyelv alapos ismerete” szükséges ahhoz, hogy megszerezd az állást. A legtöbb vállalatnál az idegen- nyelv-tudáson kívül elvárják, hogy a pályázó számítógépes ismereteiddel is rendelkezzen: „felhasználási szintű számítástechnikai ismeretek”, „magas szintű számító- gépes ismeret” kötelező. Ahhoz, hogy jó eséllyel pályázzon egy állásra - és behívják az ál- lásinterjúra -, tisztában kell legyen azzal, hogy a hirdetésben foglalt elvárások pontosan mire vonatkoznak, és ezeket szem előtt tartva világosan és átláthatóan kell felépíteni a cvt.- (h)
