Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-12 / 285. szám, kedd
12 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Juhász Katalin könyvének bemutatója Kassa. Makacs foltok címmel jelent meg Juhász Katalinnak, lapunk munkatársának a legújabb verseskötete. A losonci Plectrum Kiadó gondozásában napvilágot látott, tetszetős kiállítású könyvben az utóbbi két év lírai termését nyújtja át a szerző az olvasóknak: impresszióit, az őt ért benyomások „lekottázott” változatát. A versekhez Lukács Zsolt képzőművész készített grafikákat. A Makacs foltok bemutatója ma 17 órakor lesz a Mészáros utca 35 sz. alatti Nemzetiségek Klubja és Márai Sándor Emlékszoba helyiségében, ahol Juhász Katalin és Lukács Zsolt várja az irodalomról, kultúráról szót váltani kívánó közönséget. Az est szervezője a Kassai Polgári Klub és a Magyar Közösségi Ház. (e) Életműdíj Kovács László operatőrnek Életműdíjjal tüntették ki Kovács László Egyesült Államokban élő magyar operatőrt a Santa Fé-i filmfesztiválon. Kovács László fényképezte 1969-ban a Peter Fonda és a rendező Dennis Hopper főszereplésével készült legendás mozit, a Szelíd motorosokat. Ismertebb munkái közé tartozik a díjnyertes Öt könnyű darab című film 1970- ből, valamint a Papírhold, a New York, New York és a Szellemirtók. Kovács László 1956-ban végzett Budapesten a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ugyanazon év őszén korábbi osztálytársával, Zsig- mond Vümossal a forradalom eseményeit filmezték egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával. Ezután el kellett hagyniuk az országot, Ausztriába menekültek, ahol a felvételeket filmmé dolgozták. (MTI) Kentaurok az Astorka Színházban Pozsony. Roman Polák rendező új darabját mutatja be Kentaurok címmel az Astorka Színház december 15-én. A szlovák színházi élet elismert személyisége ezúttal egy színházi rendezőről szóló színművet áhított színpadra. Nem csupán a főhős, a kívülállók szemével sikeresnek látszó, ám komplikált magánéletű Julo életébe tekinthet be a néző, hanem a színházi kulisszák mögött folyó eseményekbe is. A rendezőt Ján Kozuch, három lányát pedig ismert színésznők, Tóbiás Szidi, Gabriela Skrabáková-Kreutz és Lucia Gaziová alakítja, (sita) Reigl Judit képei a Taté Modernben Budapest/London. A Franciaországban élő, nagy tekintélyű magyar kortárs festőművész, Reigl Judit két festménye gazdagítja ezentúl a londoni Taté Modem gyűjteményét. A múzeumban eddig a magyar alkotók közül Moholy-Nagy László, Kemény Zoltán és André Kertész művei szerepeltek. A múzeum tulajdonába két képe kerül: az egyik a különleges Guanó széria egy nagyméretű, 1958- 62-ben készült darabja, a másik egy szintén nagyméretű, 1959-es festmény a Tömbírás sorozatból. (MTI) A „palócság tudósára" emlékeznek csütörtökön Manga János Emléknap FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Száz éve született és huszonkilenc éve halt meg Manga János, a „palócság tudósa”, a „fá- radhatadan gyűjtő”, a „népzenei és néprajzi polihisztor”. A helyi ön- kormányzat, a városi könyvtár, továbbá a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre Manga János Emlékünnepséget szervez december 14- én a jeles folklorista, a néphagyományok és népművészet kutatójának a tiszteletére. Manga a jelenleg közigazgatásilag Ipolysághoz tartozó Pereszlény községben született, és első gyűjtései is a környékről származnak. Pereszlényi, ipolyszécsénkei és ipoly- födémesi mondákat dolgozott fel, majd az Ipoly mente népzenéjének lett szakavatott ismerője. A kutató szűkebb pátriája mellett a Garant mente, a Zoboralja és a Mátyusföld népi kultúrájával is behatóan foglalkozott, több alapmonográfiát is írt ezekről a vidékekről. 1941-től a Budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa, 1949-től a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, majd a Népművelési Intézet élére került, végül nyugdíjaztatásáig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának főmunkatársa, osztályvezetője. A magyar-szlovák kapcsolat egyik legnagyobb szakértőjeként is elismerést szerzett, és hatszáz darab felvidéki fotója a Néprajzi Kutató- intézet Adattárának féltett kincse. A megemlékezés Pereszlényben kezdődik 15.30-kor, ahol megkoszorúzzák a tudós lakóházán elhelyezett emléktáblát. Az ünnepség a városi könyvtárban folytatódik, 16 órától, itt Danis Ferenc helytörténész vázolja fel Manga János életútját és ismerteti munkásságát. A Luca-naptól karácsonyig címmel egy csokorra való, az adott népszokásokhoz kötődő mondókák, rigmusok, népdalok hangzanak el a kutató Ipoly menti gyűjtéséből. Manga János felvétele 1947-ből: Lakodalmi konyha, Buják (Nógrád megye). Az Afganisztánban bevetett szovjet 9. század is „támadt" a 8. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon Orosz előretörés kezdődött Ivan Viripajev Eufória című filmjének szerelmespárja a primitív vadság áldozata lesz Akcióban a 9. század (Képarchívum) A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivált kezdi meghódítani az orosz film. Előhírnökként láthattuk tavaly az újszerű képiséggel, valamint mély bölcseleti és érzelmi töltettel megszólaló Alekszej German Nagypályások című drámáját. TALLÓS1 BÉLA Az ígéretes tehetségű rendező filmjének története 1914-ben kezdődik, s egy testvérpár egymás iránti ragaszkodását, és a futball, vagy ahogy a filmben nevezik, a garpasztum iránti szenvedélyét meséli el háborús háttérrel, lassú, súlyos képsorokban. Fura egybeesés vagy egyezés, de nagy reményeket kergető dekadens film ez az orosz opus, állandóan zuhogó esővel és mocskoló sárral. Csak a testvérpár tiszta érzései, rajongása és lelki nagysága villantja fel valamelyest az alagút végi fényt azokban a borús és tragédiákkal terhes időkben. Idén a versenyprogramban Ivan Viripajev szerepelt Eufória című látványos tablófilmjével. A Szibériában született és az irkutszki színházművészeti iskolában végzett fiatal rendezőt eddig színműveiről ismerhettük: nálunk a Stúdió 12 állította színre Álmok című művét, Budapesten pedig a Jövő Házában mutatták be Oxigén című perfomance-át. A pozsonyi szemlén bemutatott munkájában - amely valamiféle állapotfilm - is erősen érződik Viripajev színházi-drámai vénája. A történet, vagyis inkább az állapot, amelyet bemutat, pár mondatban elmondható, s különösebben nem is izgalmas, sőt, lerágott csont. Férj és feleség csak úgy élnek egymás mellett, különösebb szenvedély nélkül, közönyben, már-már undorban, amit a férj vodkafüggősége váltott ki. Aztán felbukkan egy férfi, aki valamilyen lakodalomban szemezgetett az asszonykával (de erről is csak a párbeszédekből szerzünk tudomást). A film egymásba gabalyo- dásuk, az érzelmi kielégülés, az odaadás állapotának vizuális lelete. Pusztító szenvedélyek, sodró érzelmek kirobbanásainak sora. Annak a gyükos indulatnak a lát- tatása, amellyel a férj nekifeszül, házával együtt felégeti-felszámol- ja a múltját is, és vadászpuskájával kegyetlen módon, hidegvérrel s a leszámolás kéjes élvezetével szitává lövi felesége elcsábítóját. Aki a hűtlen asszonnyal a testi gyönyört és a boldogság eufóriáját úgy éli meg, mint ahogy addig soha senkivel. Az együttlétben nemcsak egymásnak, hanem a természetnek és a halálnak is odaadják magukat. A Don hullámain hömpölyögnek egy ladikban a halál kapuja felé. Mezítelenül, tisztán és bűntudat nélkül indulnak a túlvüágra a szerelmi eufóriában, mert a földön, abban a vad és durva világban, amelybe beleszülettek, nem tudnának urai lenni annak a tiszta szenvedélynek, amely először tört rájuk életükben. Bár a férj csak a csábítót sebzi halálra többszöri lövéssel, a nő, a véres holttestet ölelve, fájdalmas tekintettel követi újdonsült szerelmét a folyó mélyére. Nem akar tovább tűrni és szenvedni egy olyan világban, amely kiöli az emberből a gyöngéd érzelmeket. A civilizációtól távoli doni vadonban, a magányos épülettákolmányokban öntörvényűén élő emberek ugyanis állatias ösztöneiket vodkával geijesztik, hogy bátorságot szerezzenek az élet csapásainak elviseléséhez, s hogy merjenek visszavágni. A Don menti végtelen sztyepp pusztasága és vadsága egyszerre lenyűgöző és ijesztő. Ettől a képi világtól, a vad természettől, az érintetlen táj félelmet keltő zordonságától válik a banális szerelmi háromszögtörténet állandó magas feszültséggel teli drámává A 9. század című monumentális háborús mozival Fjodor Bondar- csuk megalkotta Oroszország „Vi- etnam-filmjét”. Az afganisztáni szovjet megszállás idején játszódó opust minden idők legnagyobb orosz kasszasikerének titulálják. Alapjául a szovjet 9. század története szolgált. Tagjait igazi kemény legényekből válogatták ösz- sze, akiknek a 3234-es magassági pont védelme volt a feladatuk. Hasonlóan, mint a Vietnamba indult amerikaiak Oliver Stone A szakasz című mozgóképében, ezek a Szovjetunió különböző területeiről összeválogatott önkéntes durva fenegyerekek is elszánt szenvedéllyel, az ölés vágyával indulnak a kiképzésre, s alig várják már, hogy kikerüljenek a frontra. Ez a film is ugyanazokból az sémákból építkezik, mint a hasonlók (a már említett Stone-opus vagy az iraki háborút feldolgozó Bőrnyakúak). A hazafias szenvedélytől fűtött önkéntesek büszkén és lobogva masíroznak be a hatalmas gépmadár gyomrába, hogy pusztító csapást mérjenek hazájuk ellenségeire. A helyszínen viszont kiderül, a háború nem ágy- bavizelés, s nem is olyan gyenge, és nem is úgy hull az ellenség, ahogy odahaza elképzelték. Hiába a csúcsminőségű harci technika, az ellenség előnyösebben mozog a hazai terepen. Aztán a fűm végére tartogatott nagy tűzharc után megfogyatkozva, hazafelé tartva a túlélők itt is leszűrik a nagy tanulságot: jobb lett volna ebből kimaradni. Az oroszok is megtanultak valamit Hollywoodból (Fjodor Bondarcsuk bizonyára a papától is). A 9 század felveszi a versenyt a filmipart uraló amerikai álomgyár hasonló tematikájú produkcióival. Ha amerikai lenne, már rég futna a mozikban. Az előző két film azt bizonyítja, hogy a Moszfilmben nagyon izgalmas művészi látásmód hagyo- mányozódott, és ez most folytatódik. Az utóbbi, a 9. század pedig arra bizonyosság, hogy működik „Molywood” is. lvan Viripajev A hét végén másodszor adott otthont Szepsi a Fábry Napoknak, amely meglepően sok embert vonzott idén Maffia, kínaiak és a marketing-politika úthengere KOZSÁR ZSUZSANNA Szepsi. Másodszor rendezték meg a hét végén Szepsiben a Fábry Napokat. A program idén az aktuális politikai történések jegyében telt. Talán maga a rendezvény „névadója”, Fábry Zoltán is meglepődött volna, ha bekukkant a nevében rendezett előadássorozatra. A téma a választások voltak, nem általánosságokban, hanem egyes országok specifikumait kiemelve - olyan országokéit, ahol magyarok is vannak a választópolgárok között. Ha valaki ezek után amiatt aggódott, hogy száraz, tényfelsoroló, csupán politikusokat érdeklő szövegeket fog hallani, az csodálkozhatott. A választást kiindulási pontként kezelve ugyanis sok érdekességet megtudhatott a közönség, mondjuk, az ukrán maffiáról, a magyarországi kínaiakról, vagy arról, hogy valóban hazánk- e Európa. A széles nagyvilág után pedig a szűkebb pátria problémáit is meghallgathatta az, aki hazai politikusaink szavait figyelemmel követte. A kialakult kép nem volt túl biztató. Megjelent a marketing-politika szép hazánkban is, a választó azt hallja, amit hallani szeretne, a jelenség világméretű, megállítani nem lehet, csak kihasználni, tisztességesen vagy másképp - tudtuk meg Csáky Pál képviselőtől. A hazánkbeli társadalom készen szereti kapni a dolgokat, ez magyarázza az alacsony részvételi arányt, így azonban nem jön mindig ki a polgárok akarata. A Fábry Napok százfőnyi közönségének akarata azonban „kijött”: a vitában többen is eszmét cseréltek marketingről, látszat- és valódi demokráciáról, az alkalmazott pszichológia hatásáról és egyéb olyan témákról, melyek az itteni lakosságot közvetve vagy közvetlenül érintik. Hevesebb összetűzésre nem került sor, a felszólalók és válaszoló előadók - Bauer Edit, Zacharias István, Csáky Pál, Simon János magyar- országi történész - egymás iránt nagy türelemmel és toleranciával viseltettek. A Fábry Napok egyik legértékesebb momentuma azonban nem a politika és a választások boncolgatása volt, hanem a Podmaniczky Szilárddal rendezett író-olvasó találkozó. A kamaszok eredetileg talán a „plusz egyesért“ merészkedtek a kultúrházba egy eleven író megszemlélésére, ám végül nevetéstől fetrengve hallgatták a bizarr Hevesebb összetűzésre nem került sor, a felszólalók és az előadók egymás iránt nagy toleranciával viseltettek. élményekből született novellákat. A péntek este így százötven ember számára irodalmi élményt hozott, valamint azt a tudatot, hogy írók a valóságban is léteznek, nemcsak a tankönyvekben. Csupán egy kellemetlen apróság az, amit néhányan nehezményeztek a közönségbe később szállingózó környékbeliekből: a helyszínváltoztatás. Abban ugyan nincs semmi rendkívüli, hogy ha .egy új vállalkozói házban még nem működik tökéletesen a fűtés, akkor máshová, a jól megszokott kultúrházba terelik az irodalomra vagy politikára éhes tömeget. Csak az bosszantó, hogy a helyszínváltoztatásról nem értesülhet a később jövő, mert az impozáns inkubátor ajtajára nem írtak eligazítást, a meghívóban pedig még az eredeti helyszín szerepel. Apróság, de bosszantó. Ezt a szépséghibát leszámítva azonban a Fábry Napok meglepően sok embert vonzott idén, Pozsonytól Királyhelmecig. Remélhetőleg a rendezvény szepsi meghonosodása tovább növeli majd a város hírét a nyugati régiókban is, és az Egressy Béniről elnevezett színjátszófesztivál mellett a Fábry Napokról is Szepsi városa „ugrik be” azok tudatába, akiknek eddig Pozsonytól száz kilométerre már megszűnt létezni az ország.
