Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-07 / 281. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2006. december 7., csütörtök 3. évfolyam 43. szám Nemzetközi Tanirodai Kiállítás és Vásár A cégirányítás szakértelmet kíván ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony/Dunaszerdahely. Az Állami Szakképzési Intézet (SIOV) szervezésében idén november vé­gén már kilencedik alkalommal tartottak Nemzetközi Tanirodai Ki­állítást és Vásárt az Istropolisban. A háromnapos rendezvényen több tucat szakközépiskola és szakmun­kásképző, továbbá számos hazai és külföldi, köztük olasz, osztrák diá­kok által működtetett ügyviteli gya­korlócég mutatkozott be. A szlová­kiai magyar iskolák közül csupán a Vida Aranka diákjai már harma­dik éve mindig részt vesznek a ki­állításon (Oriskó Norbert felvétele) dunaszerdahelyi Magyar Tannyel­vű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola képviseltette magát a szakkiállításon. „Diákjaink, köztük leendő cukrá­szok, szakácsok saját készítésű ter­mékekkel vonzották a rendezvény közönségét. Fodrászbemutatót is tartottunk. Már harmadik éve ve­szünk részt a szakkiállításon” - tá­jékoztatott Vida Aranka igazgató­nő. Szerinte sajnálatos, hogy rajtuk kívül idén egyeden magyar tan­nyelvű szakközépiskola sem tartot­ta fontosnak a részvételt. Az iskolák távolmaradásának valószínűleg anyagi okai vannak, a nevezési díj ugyanis iskolánként mintegy há­romezer koronát tesz ki, fűzte hoz­zá. Az iskolák mellett, diákok rész­vételével működő tanirodák külön­leges jelentőséggel bírnak, céljuk ugyanis, hogy a diákok megtanul­ják, hogyan kell céget működtetni, vezetni. A gyakorlócégek valóságos vállalkozásokként működnek köz- gazdasági és jogi alapelvek szerint, konkrét pénz- és árumozgásra ter­mészetesen nem kerül sor. A rendezvény remélhetőleg rá­irányította a figyelmet szakképzés és a gazdaság kölcsönhatására, il­letve a leértékelődött szakképzés fontosságára, vagyis arra, hogy a cégvezetés, cégirányítás szakértel­met kíván, (-cz-e) Jelképes összegű nyelvtanulás - kortól függetlenül Angolul tanuló falvak ISMERTETÉS Az Amerikából érkező lektorok háromhetes nyelvtanfolyamot tartanak a Learning Enterprises Alapítvány képviselője által kivá­lasztott szlovákiai, zömében ma­gyarok által lakott falvakban. Ezek a tanfolyamok nemcsak az oktatásról, a tanulásról szólnak, hanem ennél lényegesen többről. A különböző kultúrák egyfajta ta­lálkozójáról van szó, hiszen a dél­előtti hagyományos tanítási órák után az oktatók diákjaikkal együtt közös programokon vesz­nek részt, akik e köteden beszél­getéseken mesélnek saját szoká­saikról, hagyományaikról, kultú­rájukról, a diákok pedig az itteni életmódról. Jelentkezési feltételek Az alapítvány csak a lektorok biztosítását vállalja. Szállásukról, étkezésükről a vendéglátóknak kell gondoskodniuk, cserébe a klub jel­képes összegért (100 Sk/fő3 hétre) biztosítja az angol nyelv oktatását, tekintet nélkül az érdeklődők korá­ra, iskolai végzettségére. ♦ Elszállásolás - csak az adott pá­lyázó községben élő családnál le­hetséges, akik természetesen vál­lalják a lektor étkeztetését is (a köz­ségi hivatal esedeg mások segítsé­gével). ♦ Legalább 40-60 érdeklődő bizto­sítása, akik három vagy négy cso­portban tanulják majd az angol nyelvet. ♦ Egy terem biztosítása (iskolában, községházán, esedeg magánsze­mélynél), ahol a délelőtti foglalko­zásokat tartják. ♦ A lektor szabadidejének meg­szervezése, a környék nevezetessé­geinek a megtekintése, a falu ha­gyományainak az ismertetése. ♦ A tanfolyamra jelentkező érdek­lődőktől 100 korona jelképes össze­get kémek e háromhetes tanfo­lyamért. ♦ Időpont: 2007. július 1-jétől júli­us 20-ig, vagy július 22-től augusz­tus 10-ig. Érdeklődni lehet a következő telefonszámokon: 0905/613422, 035/7778133, 035/7731313. (ú) Nyílt nap a szenei gimiben A Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Vállalkozói Szakközépiskola 2006. december 13-án, szerdán 8 órai kezdettel nyílt napot rendez az alapiskolák 9. osztályos tanulói szá­mára az iskola épületében, Szencen a Lichnerova 71 szám alatt. A program első részében az iskola vezetősége bemutatja az érdeklő­dőknek az iskola tevékenységét, tájékoztatnak a gimnáziumban és a vállalkozói szakközépiskolában folyó oktatásról, az új érettségi vizsgákról, az iskolán kívüli tevékenység különböző formáiról, va­lamint az egyetemi továbbtanulás lehetőségeiről. A program máso­dik részében a diákok óralátogatáson vesznek részt, a szülők pedig a pedagógusokkal való köteden beszélgetések során választ kap­hatnak konkrét kérdéseikre. Érdeklődni a 02/45923424-es telefon­számon lehet, (ú) A verés, a testi fenyítés fájdalmas, fizikai értelemben is, de ennél nehezebb elviselni a lelki fájdalmat Nem idomítani, nevelni kell Merjünk bátran bocsánatot kérni, ettől nem csökken szülői tekinté­lyünk, éppen ellenkezőleg! (Képarchívum) Korábban a verés, a testi fenyítés a nevelés elfoga­dott része volt, elismert és hasznosnak tartott esz­köz. Ma a fizikai bántal­mazást mélységesen el­ítéljük, és elfogadhatat­lan jelenségnek tartjuk. Nem véletlenül, ugyanis több szinten is kifejti ne­gatív hatását. SCHWANN ER ZITA Áverés, ütés, rúgás fájdalmas, fi­zikai értelemben is, de ennél nehe­zebb elviselni a lelki fájdalmat. Ez utóbbi abból ered, hogy éppen a szülő bántja a gyereket, az, akinek mindentől meg kellene őt óvnia, az édesapja vagy édesanyja hozza fé­lelemkeltő, bizonytalan helyzetbe, azok, akiknek a belső biztonságér­zetet kellene megadniuk neki. Alapjaiban rendül meg a gyermek világa ilyenkor, és magára marad, hiszen kihez is fordulhatna fájdal­mával. A fizikai ráhatás az első néhány alkalommal igen hatékony lehet, látványos ered­ményt hozhat, hiszen olyan inten­zív élmény, hogy azonnali engedel­meskedésre készteti a gyereket. Ez csalóka, hiszen a változás hátteré­ben nem az áll, hogy a gyerek meg­értette és elfogadta a szülő kérését, hanem csupán el akar kerülni egy fájdalmas eseményt, nem válik bel­sővé a szabály, csupán idomítás- szerűen rátanul, mit szabad és mit nem. Ezekben az esetekben gyako­ri, hogy amikor a szülő nincs jelen, nem látja, a gyerek megteszi a til­tott dolgokat. Sőt, előfordul, tehe- tetienségében sokkal tovább megy, sokkal nagyobb bajt csinál csak azért, hogy kipróbálja, mi az, amit ilyen erővel tiltanak neki. Ilyenkor azok az elfojtott indulatok is erre hajtják őt, amelyeket a verés kelt a gyerekben. A bántalmazott gyerekek nagyon gyakran agresszívek, ve­rekedések, másokon vezetik le a szülőktől kapott negatív érzéseket. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a szülői viselkedés mintaként is szolgál, a gyerek látja, hogy müyen hatékony eszköz a fizikai ráhatás, ezért ő is alkalmazza, s mivel eléri a várt eredményt, a viselkedés állandósul nála. Más gyerekek nem agresszióban engedik ki a bántalmazásból szár­mazó rossz érzéseket, hanem bezá­rulnak, magukba fordulnak, fejlő­désük leáll, vagy akár vissza is fej­lődhetnek. Már ebből is látható, hogy a negatív erők ilyenkor önma­ga ellen fordulnak, magát a gyere­ket károsítják. A fiatalkorúként elkövetett öngyilkosságok esetében az előtörténetben igen nagy százalékban szerepel, hogy a szülők verték őket kisebb koruk­ban. A fizikai bántalmazás olyan erőteljes hatás, amely arra készteti a gyereket, hogy ennek elkerülésé­re koncentráljon. Ez azt eredmé­nyezi, hogy szép szóval, érvekkel, kéréssel nemigen lehet hatni a ve­réssel nevelt gyerekekre - ők egé­szen addig mennek el, amíg a veré­sig el nem jutnak. Fontos, hogy aki­ben megszületik az elhatározás, hogy a fizikai elemet kiiktatja a ne­velési módszerek közül, az ezzel tisztában legyen, és felkészüljön a kezdeti tombolásra, amely a meg­nyugvást, a normális helyzet kiala­kulását megelőzi. Fontos különbsé­get tenni a verés, bántalmazás, ü- letve a szülő tehetetlenségéből fa­kadó, egyszer-egyszer előforduló kézre, popsira csapás között. Nem kell megrémülni, hogyha előfordul üyesmi, ezzel nem kárhoztatjuk gyermekünket a fent leírt sorsok egyikére sem - de fontos, hogy vigyázzunk, a testi erő semmiképp se váljon nevelési esz­közzé, szokássá. Nagyon fontos, hogy megbeszéljük a gyermekünk­kel, miért történt, mit kértünk tőle, és mit tett másképp, tisztázzuk, mit várunk el, de azt is, hogy a verés, ütés nem helyes, és részünkről sem volt az. Merjünk bátran bocsánatot kérni, ettől nem csökken szülői te­kintélyünk, éppen ellenkezőleg! Minden ilyen eset után oldjuk fel az esetleges rossz érzéseket, és fejez­zük ki a szeretetünket, hadd érezze csemeténk, hogy biztonságban van, és sem ő, sem mi nem vagyunk ros­szak, nem tört meg kapcsolat! (o-o) Tehetetlen és megalázott lesz Több pszichológiai kísérlet bizonyította, hogy az agresszió, ame­lyet a gyerek elszenved a szülőtől, számos negatív hatást fejt ki: a gye­rek tehetetlennek és megalázottnak érzi magát, dühös, bosszúvágyó, feszült, frusztrált, ösztönéből visszaütne, de félelemből, illetve a szü­lő iránti tiszteletből nem teszi. Ezek az érzések elfojtódnak benne, nem illannak el, hanem a megfelelő pillanatra várnak. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Minden akadály előtt meghátrál A lányom 14 éves. Azt hiszem, pánikbeteg, mert minden aka­dály előtt meghátrál, legyen az nyelvvizsga, írásbeli dolgozat. Jól tanul, de kevés az önbizal­ma. Mit tegyek? Jelige: Pánikbetegség Kevés olyan ember van, aki kö­zömbösen vesz minden akadályt, nem számít neki, hogy éppen meg­mérettetik valamiben: legyen az tu­dás, sport, művészet vagy bármi más. Áz emberekre inkább az a jel­lemző, hogy nagyobb megterhelé­sekre izgalommal reagálnak. Van­nak olyanok is, akik annyira izgul­nak, hogy nemcsak józan ítélőké­pességüket veszítik el, hanem úgy­mond a józan eszüket is. Ilyenkor képtelenek reálisan értékelni azt a helyzetet, amiben éppen vannak, túlértékelik a veszély nagyságát, s nem a helyzethez illően viselked­nek. Rengeteg energiát von el ez az izgalom, sőt, néha teljesen lebénít­ja és cselekvésképtelenné teszi az embert. A pánikbetegségnek már a nevében is benne van, hogy beteg­ségről van szó, én inkább hajlok ar­ra, hogy az ön lánya izgulós fajta. Kevés az olyan iskolás, aki egy-egy felmérő vagy tollbamondás előtt ne izgulna. Van, aki jobban, s van, aki kevésbé fél egy-egy megmérette­téstől. Biztonságot nyújthat a gye­reknek az, ha tudja, hogy a tan­anyagot nagyon jól megtanulta, el­rendezte a fejében, felfedezte a lo­gikai összefüggéseket, szóval ösz- szeállt benne a kép. Ennek tudata általában csökkenteni szokta az iz­galom fokát, nem okoz akkora szo­rongást benne az ismeretlentől va­ló félelem, mint abban a gyerek­Dr. Hadas Katalin pszichológus ben, akinek halvány gőze sincs még arról sem, hogy éppen mára mi volt feladva. Egy ideig vezesse be otthon, hogy eljátszanak egy-egy vizsga­helyzetet, megírat vele néhány dol­gozatot. Időnként csempésszen be a kérdések közé olyat is, ami nincs a tananyagban, hogy megfigyel­hesse, hogyan reagál az ismeretien helyzetekre. A jó eredményekért mindig dicsérje meg, vele együtt örüljön az elért jó eredménynek. Ilyenkor beszéljék meg, hogy mennyire volt ez más helyzet, mint az iskolai, kell-e félnie az iskolában a hasonló helyzetektől, s nem gyá- vaság-e vagy a valós események felnagyítása a megfutamodás a megmérettetéstől. Nem valószínű, hogy egy ilyen alkalom elegendő lesz a változás­hoz. Sokszor és gyakran kell elját­szani ilyen, és ehhez hasonló hely­zeteket, hogy változás álljon be az iskolában. Ha mindketten kitarta­nak, egy idő után változás lesz ta­pasztalható a gyerek viselkedésé­ben, hozzáállásában. Próbálja meg a pozitív gondolkozás felé irányíta­ni gyermekét: ne a rosszat lássa a még meg nem történt események­ben, hanem inkább keresse bennük a jót és a szépet. Ha szép dolgokkal fog foglalkozni, szép eseményekre fog gondolni, akkor nem halmozó­dik fel benne annyi izgalom és szo­rongás, kellemesebben fogja magát érezni, és szebbnek, kevésbé félel­metesnek látja majd a világot. Nagyon fontos szerepet játszik az egész környezet, amelyben a gyerek él, azok az emberek, akik társaságában telnek napjai. Van­nak olyan felnőttek, akik szeretik megfélemlíteni a gyerekeket, ijeszt­getik őket. Örömüket lelik abban, ha sikerül őket jól megijeszteni, fel­izgatni. Ennek aztán az szokott a vége lenni, hogy a gyerek generali­zálja más ismeretlen helyzetre is ezt a választ, vagyis minden isme­retlenre ezentúl félelemmel reagál. Csak ezt a választ ismeri az isme­retlenre, újra, idegenre. A felnőtt pedig lehet, nem is tudatosítja, hogy ez a fajta viselkedés az ő neve­lésének az eredménye, s azt sem, mekkora rombolást vitt véghez a gyermek lelkében. A gyerekek maguk is nagyon jól elő tudják idézni a félelmet, izgu- lást. Egymást cukkolják egy-egy írásbeli felmérő vagy feleltetés előtt. Van, aki ennek hatása alatt úgy vonul ki a táblához, mintha a kivégző osztag elé kellene állnia. Ezeket a helyzetek is tárgyalja meg otthon a lányával, s ha minden igyekezetük ellenére sem lesz ta­pasztalható változás a viselkedésé­ben, csak akkor kezdhet gyanakod­ni arra, hogy valószínűleg pánikbe­tegségben szenvedhet. Ebben az esetben viszont feltétlenül orvosi segítségre lesz szüksége, különben nem gyógyul meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom