Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-07 / 281. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 7. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Tévé a vajdasági magyaroknak A szerbiai Újvidéken tegnap felavatták az elsősorban a dél­bácskai szórványvidékeken élő magyarságnak műsort szolgáltató Mozaik Televízió modem technikával felszerelt új helyiségeit. A Mozaik tévé napi 24 órában sugároz adást, amelyből 2-3 óra saját gyártás, a többit magyarországi televí­zióktól - elsősorban a Hálózat tévétől, az ATV-től és a Duna Televíziótól veszi át. A szabad­kai Pannon Televízió után a második vajdasági magyar te­levízió civil műsorszolgáltató­ként, nonprofit szervezetként működik. Elsősorban a ma­gyar kormány támogatja, de kap segítséget a vajdasági és a szerb kormánytól, az újvidéki önkormányzattól és magyar vállalkozóktól is. A 290 000 vajdasági magyarnak mintegy 40 százaléka szórványvidéke­ken él, s közülük 80 ezer Dél- Bácskában, a Szerémségben, Közép- és Dél-Bánátban, ahol sem a magyarországi földi adók, sem a vajdasági magyar önkormányzatok tévéadásai nem nézhetők. (MTI) Elindul a „francia CNN” Tegnap este kezdte meg adá­sát az első nemzetközi fran­cia hírtévé, a France 24. A kétnyelvű (angol-francia) és 2007-től napi négyórányi adást arabul is kínáló ingye­nes hírtévé műholdon és ká­belen is fogható lesz 90 or­szág 80 millió háztartásában Európában, a Közel- és Kö­zép-Keleten, valamint Afri­kában. A Jacques Chirac francia államfő kezdeménye­zésére létrejött, 24 órában sugárzó hírtévé célja a nem­zetközi hírek „francia szem­mel” való bemutatása. Gé­rard Saint-Paul hírigazgató szerint ez nem azt jelenti, hogy a France 24 Franciaor­szág hangja kíván lenni, ha­nem hogy a CNN amerikai hangjával szemben a francia köztársaság alapértékeinek szellemében kívánja kiszéle­síteni a nézők látószögét a párbeszéd, a tolerancia és a mások tiszteletének jegyé­ben. (MTI) Moszkva és az EBESZ jövője Oroszország első ízben nyíl­tan megkérdőjelezte az Euró­pai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezet (EBESZ) jövő­jét és saját tagságát a szerve­zetben, ami a hidegháborús idők megosztottságához térít­heti vissza Európát és a világot - kommentálta borúsan a moszkvai Kommerszant az EBESZ ismét eredménytele­nül zárult évzáró külügymi­niszteri konferenciáját. Az EBESZ nem foglalkozhat kizá­rólag az emberi dimenzióval - ismételte meg Lavrov az orosz pozíciót, amely szerint a szer­vezet tevékenységének súly­pontját vissza kell billenteni a katonai-politikai és a gazdasá­gi együttműködés felé. Az EBESZ-iroda megfigyelői rendre másképpen ítélik meg a szovjet utódállamokban ren­dezett választásokat, mint a posztszovjet Független Álla­mok Közösségének (FÁK) kül­döttei. (m)- Hogy nem szégyenli magát! Most, hogy ilyen szolidáris kormányunk van... (Peter Gossónyi karikatúrája) Tüntetést szerveznek Erdélyben a két kolozsvári magyar oktató kizárása ellen Irritáló magyar feliratok Tüntetést hirdettek meg Er­délyben a Babes-Bolyai Tu- dományegyetem(BBTE) két magyar oktatójának kizárá­sa elleni tiltakozásként. Pósa Tibor, az Országos Magyar Diákszövetség elnöke beje­lentette, a megmozdulásra ma délután ötkor, Kolozsvár központjában kerül sor. MT1-1SMERTETŐ Az egyetemen november 23-án a két magyar oktató, Hantz Péter és Kovács Lehel - összhangban az egyetem szenátusának érvényben lévő határozatával - megpróbált néhány magyar nyelvű feliratot kitűzni, mint például Tilos a do­hányzás, vagy Magyar Iroda­lomelméleti Tanszék. Az oktató­kat ebben az egyetemi őrség meg­akadályozta, néhány nap múlva pedig elbocsátották őket. Tiltako­zásul több egyetemi oktató és két magyar rektorhelyettes lemon­dott tisztségéről. A megmozdulást hirdető felhí­vásban a szervezők emlékeztet­nek, hogy a kolozsvári egyetemen annak ellenére sincsenek több­nyelvű feliratok, hogy az egyetem legfőbb döntéshozó testületé, a szenátus korábban elfogadott egy erre vonatkozó határozatot. Ko­vács Lehel -, aki a Bolyai Kezdemé­nyező Bizottság (BKB) alelnöke is - beszámolt arról, hogy a BBTE Bölcsészettudományi Karán már szerdán felszerelhetnek magyar és német nyelvű táblákat, miután a magyar oktatók ígéretet kaptak a román dékántól arra, hogy en­gedélyezi a feliratok elhelyezését. Megfigyelők szerint a két okta­tó kizárása legutóbb az 1990-es évek elején tapasztalt szolidari­tást váltott ki a romániai magyar közösségben. A Transindex inter­netes hírportál egy közleményt tett közzé, amelyben elítéli a két oktató kizárását. A szöveget Ro­mániából és Magyarországról kö­rülbelül tízezren írták alá. A két oktató menesztése után le­mondott magyar rektorhelyettesek helye továbbra is betöltetlen. Az egyetem rektora tudomásul vette Salat Levente és Nagy László le­mondását, majd felkérte a magyar oktatókat, hogy javasoljanak két új jelöltet. Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozata ügyeinek rende­zésével megbízott ideiglenes bi­zottság tagja a Bölcsészettudomá­nyi Karon tervezett magyar és né­met nyelvű táblák esedeges elhe­lyezéséről az MTI-nek elmondta: fontos gesztus a kar vezetőségének részéről, de az eredeti döntés a he­lyiségek teljes körű kétnyelvű feli­ratozásáról szól. Hozzátette: az sincs rendjén, hogy az egyetem nem a saját költségén rendezi a kérdést, hanem a BKB által készí­tett tábláknak ad helyet. Magyarország tiltakozik Egyhangúlag fogadta el tegnap a magyar Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága azt az állásfoglalást, amelyben szolidaritá­sát fejezi ki a Babes-Bolyai Egyetemről elbocsátott két magyar okta­tóval. A dokumentumban egyben rögzítik, hogy a bizottság aggo­dalommal figyeli a történteket. Hiller István oktatási miniszter le­vélben fordult Mihail Hardau román kollégájához a kolozsvári egyetemen történtekkel kapcsolatban azt kérve tőle, hogy vesse latba tekintélyét a helyzet rendezése érdekében, (m) VISSZATEKINTŐ 65 éve volt a Pearl Harbor-i támadás MT1-HÁTTÉR Pearl Harbor amerikai flottatá­maszpont elleni meglepetésszerű légi és tengeri támadásával Japán hatvanöt évvel ezelőtt, 1941. de­cember 7-én nyitotta meg a máso­dik világháború csendes-óceáni frontját. A hadászati fontosságú főbázison néhány óra alatt ameri­kai repülőgép-anyahajók, cirkálók, csatahajók egész sora, valamint kö­zel háromszáz harci repülőgép semmisült meg. Az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia másnap, 1941. december 8-án hadat üzent Japánnak. (Anglia 1939. szeptem­ber 3-án került hadiállapotba Né­metországgal, mely utóbbi csak 1941. december 11-én, négy nap­pal Pearl Harbor után üzent hadat az Egyesült Államoknak.) Pearl Harbor (magyarul „Gyöngy Kikötő”) a Csendes-óceán közepén fekvő Hawaii-szigetekhez tartozó Oahu-n található, az Egye­sült Államok nyugati partjától mintegy négyezer, Japántól mint­egy hatezer kilométerre. Ugyane­zen a szigeten van Honolulu, a szi­getcsoport székhelye. Az Egyesült Államok 1898-ban annektálta a térséget, és katonai-haditengeré­szeti támaszpontok egész sorát te­lepítette ide. Geoffrey Regan hadtörténész Pearl Harbour után ötven évvel, 1991-ben Londonban Hadászati balfogások címmel megjelent könyvében említést tett arról a vi­táról, hogy vajon Roosevelt elnök tudatosan engedte-e a japánok­nak, hogy ők mérjék az első csa­pást, amely lehetővé tenné szá­mára, hogy egységes országot vi­gyen háborúba Japán és Német­ország ellen. „Bármi legyen is az igazság - ez talán soha nem derül ki -, a Hawaii-szigeteken tartóz­kodó amerikai parancsnokok sze­rint ők semmit sem tudtak a fe­nyegető veszélyről. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán közötti feszült viszony ellenére a Pearl Harbor-i hatóságok csak félintéz­kedéseket tettek a jól ismert japán specialitás - a meglepetésszerű támadás - ellen” - állapította meg a könyv szerzője. Regan így ír a támadás napjá­ról: „A japánok vasárnap támad­tak, talán abból a feltételezésből kiindulva, hogy az amerikaiaknál ez a pihenőnap, és a parancsno­kok emiatt nem lesznek a helyü­kön. Mivel 96 hajó volt a ki­kötőben, és mivel küszöbön állt a háború kitörése, azt hihetnénk, hogy a japánok tévedtek. Nem. Amikor az Oahu északi csücskén található radarállomás azonosít­hatatlan jeleket észlelt a ké­pernyőn, a szolgálatban lévő tiszt még a gondolatát is elutasította annak, hogy azok japán bombá­zók lennének. Amerika nagy árat fizetett a katona magabiztosságá­ért. A tényleges felelősség azon­ban a washingtoni politikusoké és a Hawaiin tartózkodó parancsno­koké, akik figyelmen kívül hagy­ták az elhárítás jelentéseit” - von­ta le a következtetést az angol hadtörténész-szerző. KOMMENTÁR Miszter Nyet feltámadt MAL1NÁK ISTVÁN Hónapok óta vezető téma az amerikai médiában, hogy gyökeresen változtatni kell az Irak-politikán, a témához természetesen minden­ki hozzászól és tanácsokat ad. Létrehozták a kétpárti Baker-bizottsá- got is, amelynek ajánlásait hivatalosan tegnap tették közzé, de már jó ideje folyik a részletek kiszivárogtatása. Nem kapnak viszont kellő figyelmet azok az elemzők, akik szerint Oroszország a világ számos térségében mindinkább Amerika ellenségeként viselkedik, s ezért a Kremlhez fűződő viszony felülvizsgálatát sürgetik. Adjuk össze a kettőt. Az Irak-politika módosulása az egész közel- közép-keleti politika módosulása nélkül elképzelhetetlen. Az USA Moszkva-politikájának még szerteágazóbb vonzatai vannak, ha csak azt vesszük figyelembe, hol mindenütt tart be Moszkva Wa­shingtonnak, akkor a Perzsa-öböltől Ázsián keresztül egész Latin- Amerikáig teijedő térségről beszélhetünk. De Európa sem hagyha­tó ki. Tekintettel arra, ami az utóbbi években az EU-orosz kapcso­latokban történik, Washingtonnak át kell gondolnia - pozitív érte­lemben, jobbító szándékkal - kapcsolatrendszerét hagyományos szövetségesével, (Nyugat-)Európával. A következtetés: nemcsak egy szűkén értelmezett Irak- vagy Moszkva-politikát kell átgondol­ni. Az egész amerikai külpolitikában kellene átértékelni a hangsú­lyokat, ami a hidegháború vége és a kommunizmus összeomlása utáni eufóriában nem történt meg, 2001. szeptember 11. után pe­dig már nem is volt rá idő. Csak foltozgatás történt, sok esetben elvtelen alkukkal, azon az alapon, hogy a cél szentesíti az eszközt. A feladat óriási, hosszú távú, pártok feletti és nem szabadna vala­mi újabb ad hoc bizottságra bízni. Moszkva Venezuelának egymilliárd dollárért szállít fegyvert, az őrült Chávez azon lelkendezik, hogy már amerikai anyahajók el­süllyesztésére is képes lesz. Ennél is nagyobbak az orosz-kínai fegy­verüzletek, s ők ketten akadályozzák meg Ázsiában az észak-koreai, az Öbölben pedig az iráni rezsim atomprogramja miatti kemény szankcionálását. Kivitelezőként Moszkva az iráni atomprogram leg­nagyobb haszonélvezője. Politkovszkaja és Litvinyenko meggyilko­lása pedig azt üzeni, mindenki így jár, aki keresztezi a Kreml útját. Az pedig, amit az orosz külügyminiszter a héten az EBESZ-ben pro­dukált, kísértetiesen emlékeztetett a híres szovjet külügyminiszter, a Nyugaton csak Miszter Nyernek nevezett Andrej Gromiko retoriká­jára. Lavrov szerint az EBESZ túl sokat foglalkozik az emberi jogok­kal, a Nyugat ne avatkozzon be a posztszovjet térségbe, ne támogas­sa a demokratikus erőket Grúziában és Ukrajnában, ne bántsa Luka- senkót és így tovább. Az energiával megzsarolható Európa nem fog fellépni - legalábbis egyedül nem - az egyre agresszívabb orosz ter­jeszkedéssel szemben. Ezért kell az új amerikai külpolitika. JEGYZET Srebrenica GAZDAG JÓZSEF Pálinkával kínálták. Katona lété­re reszketett, mint a nyárfalevél. Behúzott nyakkal állt, mint aki szégyelli magát, mint aki elné­zést kér, hogy egyáltalán jelen van. Dadogva helyeselt minden felvetésre, katonai zubbonyának gallérja fölött csak egy bólogató fej látszott. A kézi kamerával fel­vett filmen is látszott: ez az em­ber nem csupán gyáva, hanem fél. Reszket. Be van szarva. A Srebrenicában állomásozó holland békefenntartók parancs­noka volt ő, Tom Kanemans ez­redes. S hogy kivel koccintott? Ratko Mladiccsal, a boszniai szerb hadsereg tábornokával. 1995júliusa volt. Emlékeznek még hol nyaraltak akkor? Akkor, amikor a délszláv háborúk leg­kegyetlenebb mészárlása zajlott a Srebrenica körüli erdőkben? Mladics csapatai ugyanis a béke- fenntartókkal folytatott „egyol­dalú” tárgyalás után elfoglalták a boszniai Srebrenicát. A várost, amelyet korábban az ENSZ vé­dett övezetté nyilvánított. Az alku része volt az is, hogy a civil lakosság sértetlenül távoz­hat. Ezért amikor a szerb csapa­tok érkezésének hírére a bosnyá- kok a UNPROFOR-bázis felé me­nekültek, mintegy húszezren kint rekedtek. Buszkaravánok vártak rájuk, a szerbek azonban a városon kívüli ellenőrző pon­tokon leszállították a buszokról a férfiakat, de még a fiúkat is. Ugyanaz lett a sorsuk, mint az erdőkön át menekülőknek, aki­ket levadásztak. Azokban a na­pokban Mladics emberei nyolce­zer bosnyák civilt végeztek ki. Az áldozatok egy részét a nehezebb azonosítás miatt lefejezték és feldarabolták, maradványaikat pedig buldózerekkel kaparták be a tömegsírokba. A bestiális gyilkosságok termé­szetesen Isten nevében történtek - akadt olyan pravoszláv pap (egy szerémségi kolostor elöljá­rója), aki megáldotta a Skorpió nevű kivégzőosztag tagjait, hogy azok az Atya, a Fiú és a Szentlé­lek nevében mészárolják le a srebrenicai kamaszokat. A „skor­piók” teli szájjal röhögtek a hát­rakötözött kezű fiúkon („te, nézd már, ez behugyozott!”), majd tarkón lőtték őket - ilyen videofelvételt mutattak be ta­valy nyáron a Müosevics-per vádanyagaként. A szerbek né­hány nap alatt a 12-16 éves srebrenciai fiúk egész generáció­ját kiirtották. A holland békefenntartóknak is sejteniük kellett, mit jelent a he­gyekből hallatszó folyamatos fegyverropogás. Mindez azon­ban nem zavarta őket: akkor már tudták, hogy missziójuk - Istennek hála! - véget ért, el­hagyhatják a Srebrenicának ne­vezett poklot. Karon fogták hát egymást, úgy táncoltak az aszta­lok körül, s mindezt még kame­rával is rögzítették. Zenés-tán- cos-dalolós UNPROFOR-buli, háttérben népirtással. Ezeket a békefenntartókat hétfőn kitüntette a holland vé­delmi miniszter. Indoklása sze­rint „rendkívül nehéz” körülmé­nyek között szolgáltak, s igaz­ságtalanul vádolták őket tétlen­séggel. Erre incsenek szavak. Csak az értetlenség, a döbbenet, a hány­inger, a düh marad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom