Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-14 / 262. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 14. Vélemény és háttér 7-íz az a csodaország, ahol működik a társadalmi szolidaritás, megadóztatják a milliomosokat, csökkennek az energiaárak, ingyenes az egészségügy, és még a kisebbségeket is imádják? (Peter Gossányi karikatúrája) Nyolc és fél millióan kaptak részvényeket átlagban 34 ezerért Mit hozott a vagyonjegy FIGYELŐ Nem lesz autonómia A román államfő szerint nem lesz területi autonómiája a Székelyföldnek. Traian Ba- sescu ugyanakkor közölte: jövő év elején akár több millió, Románián kívül élő kérelmezőnek is meg kívánják adni a román állampolgárságot. Basescu szerint a romániai magyarságnak törvény nélkül is megvan már a kulturális autonómiája, hiszen iskolái, színházai élén magyar nemzetiségű vezetők állnak. A kulturális autonómiát is magában foglaló, másfél éve vitatott jogszabályt viszont el lehet fogadni az RMDSZ-szel egyeztetve, de nincs szükség vétójoggal rendelkező kulturális autonómia-tanácsokra, azaz kisebbségi önkormányzatokra. A román államfő azt mondta, az autonómiát hangoztató RMDSZ-t megérti, mert szüksége van arra, hogy megtartsa választóit, összefogja a magyarságot. Traian Basescu megerősítette, hogy Románia állampolgárságot kíván adni a szomszéd országokban élő összes kérelmezőnek. Összesen több millió potenciális új állampolgárról beszélt, ukrajnai és szerbiai románokról, illetve a Moldovai Köztársaság polgárairól, akik kérhetik a román állampolgárságot. Basescu szerint kulturális szempontból is könnyebben lehet integrálni a határon túli románokat. Bukarest eddig mintegy 100 ezer határon túli románnak adott állampolgárságot vagy honosította vissza őket. (mr) Rumsfeld a bűnbak Donald Rumsfeld amerikai védelmi minisztert bűnbaknak kiáltják ki azok a saját felelősségüket nem vállaló politikusok, akik korábban támogatták az eleve kudarcra ítélt iraki inváziót, véli a Time magazin. A lap szerint Rumsfeld szertartásos feláldozása nem más, mint a Bush-kormány vezeklése az iraki válságért. De nemcsak a kormányzó párt, hanem az ellenzéki demokraták közül is többen bűnbakot csinálnak a Pentagon vezetőjéből, hogy elkerüljék a kellemetlen felelősségre vonást. Az amerikai megszállás, amely mellett a washingtoni nagypolitika legkülönbözőbb politikai beállítottságú képviselői álltak ki, ugyanis elkerülhetetlenül vezetett el az arab országot ma sújtó válsághoz. A magazin szerint egy nagyobb létszámú megszálló hadsereg sem tudta volna megakadályozni az iraki válságot, (m) „Ekkora marhaságot még nem hallottam,” - mondta Vádav Klaus szövetségi pénzügyminiszter, amikor 1990 végén Tomás Jezek, a vagyonalap elnöke és Dusán Tríska matematikus azzal áhítottak be hozzá: adjuk oda a nagyprivatizációba kerülő vagyon egy részét ingyen a lakosságnak. A két úriember sem feltétlenül saját ötletével rukkolt elő - az ötletgazda, legalábbis szerintük Gabriel Eichler bankár volt. Klaus hiába csóválta a fejét, az 1991 novemberében, pont 15 évvel ezelőtt beindult vagyonjegyes privatizáció „kuponjain” az ő aláírása szerepel. LOVÁSZ ATTILA Klaus dörzsölt politikusként tudta, hogy a vállalatok egyenkénti magánosítása húsz évig is eltart, a hallatlan technológiai fejlődés ezalatt lapátra teheti a csehszlovák ipart. Azt is tudta, valamilyen kárpótlási módszer kell a negyven év szódért, a vagyonjegy pedig kiválóan alkalmas erre. Bízott hát a politikai akaratban és a módszer helyességében. Jan Svejnar közgazdász és a már említett Dusán Tríska valami egyszeri és megismételhetetlent láttak a vagyonjegyes módszerben, hiszen nincs matematikus és nincs közgazdász, aki legalább egyszer életében ne szeremé a gyakorlatban is látni elméleti matematikai modellek beigazolódását. A modell pedig egyszerű volt: lehetővé tenni, hogy az állampolgárok vagyonjegyeket kapjanak, amelyeket vállalatok részvényeinek megvásárlására fordíthatnak készpénz nélkül egy virtuális értékpapírpiacon. 300 milliárd csehszlovák korona volt a privatizálandó vagyon könyvértéke (ma ez a kilenctízszerese lenne). A „nagy játékban” nyolcmillióan vettek részt, egy-egy vagyonjegykönyv révén átlagosan 34 részvényhez lehetett hozzájutni (persze licitálással az egyes fordulókban), egy-egy részvény könyvértéke 1000 korona volt. A vagyonjegyes privatizádóba 1492 vállalatot soroltak be, az első hullámban az energetikai ágazatot még nem, Csehországban a második hullámban már azt is. A vagyonjegyes módszer révén minden felnőtt polgár részvényessé vállhatott. Ezután már azon múlott, az általa vásárolt vállalat részvényeinek értéke miként mozog az értékpapírpiacon, eszerint sokan jól jártak, sokan alig kerestek rajta valamit, és sokan váltak szélhámosok áldozatává. De mindez már az értékpapírpiac mindennapos rendje. A vagyonjegyes módszernek köszönhetően egy év alatt az állami vállalatok részvénytársasággá alakultak. Emiatt sikerült feszült tempóban egy korszerű gazdasági törvénykönyvet alkotni, módosítani kellett sok vonatkozó jogszabályt. Egy év alatt megalakult az Értékpapír-központ, amely máig a börze szerepét tölti be. Kis mértékben ugyan, de beindult az értékpapírkereskedelem, amire a vagyonjegyek nélkül évekig várhattunk volna. A vagyonjegyes módszer felgyorsította az ún. nagyprivatizációt, s hogy ez az ipari szektorban mennyire volt nélkülözhetetlen, már csak elméleti modellezéssel lenne bizonyítható. S végül, a vagyonjegyes módszer kiugratta a bokorból a szélhámosokat, spekulánsokat is. A jogszabá- lyüag teljesen felkészületlen Csehszlovákiában, s később mindkét utódállamban, létrejöttek azok a privatizációs alapok, amelyek a polgárok tulajdonában lévő aktívákat nyúlták le, és az alapokban csak az értéktelen részvényeket hagyták meg. Nem nagy dicsőség, de a vagyonjegyes módszer tette világhírűvé az alagutas lenyúlás (szlovákul: tunelovanie) módszerét, bár azt nem itt és nem 15 éve fedezték föl. A spekulánsoknak köszönhetően viszont a jogalkotó és a bűnüldözés is felkészültebb lett anélkül, hogy állampolgárok ezreinek „valós” pénzét kellett volna feláldozni iskolapénzként. (Hogy ezután mégis lett Horizont és BMG botrány, magunkra vessünk). A polgárok zöme, ha mást nem, némi készpénzt szerzett a vagyonjegyekből. A kevésbé merészek 10-15 ezret, lett hát új bútor vagy egy drágább szabadság, a merészebbek esetleg kevesebbet, de sokan lényegesen többet. A legutóbbi nagy részvényfelvásárlás az éppen a napokban ragozott dunaszerda- helyi cukorgyáré volt, a részvények majdnem eredeti könyvértéken kerültek az új tulajdonoshoz. Vagyonjegyes privatizáció több nem lesz. Egyedi volt, megismételhetetlen, mint ahogyan egyedi volt az a nyelv, amelyet éppen itt, az Új Szóban kellett hozzá magyarul kitalálni, az akkori gazdasági rovatban. Igaz, csak a történészek lesznek hálásak ezért, de mégsem adatik meg minden nap nyelvet alkotni egy gazdasági ágazatban. Meciarék még ezt a módszert is utálattal tették taccsra, a Szlovákiában mesterségesen leállított 2. hullám helyett egy erősen kifogásolható és az államháztartást alaposan veszélyeztető kötvényes megoldást választották. Föl is ugrott a korona- kölcsönök kamata Roziik idején majd 30 százalékra. A15 éves vagyonjegyes privatizációra sokan emlékeznek, kevesen veszik viszont tudomásul, mennyire egyedi s mennyivel kevésbé le- nyúláspárti megoldás volt, mint más kárpótlási-magánosító módszerek. Lassan, lehet, elfelejtjük, pedig része a rendszerváltás történetének. Méghozzá az a része, amelyért nem kell szégyenkezve lesütnünk a szemünket. Dániában újságírókat állítanak bíróság elé, mert Irakról szóló titkos jelentéseket szivárogtattak ki Meddig terjed a sajtószabadság? MTI / AP-HÁTTÉR Szaddám Húszéin egykori iraki diktátor feltételezett fegyverprogramjairól szóló titkos jelentések kiszivárogtatása miatt bírósági eljárás kezdődött hétfőn Dánia egyik legnagyobb újságjának főszerkesztője és két riportere ellen. Niels Lundét, a Berlingske Ti- dende című konzervatív dán napilap vezető szerkesztőjét és két újságíróját, Michael Bjerrét, valamint Jesper Larsent azzal vádolják, hogy bizalmas kormánydokumentumokat hoztak nyüvános- ságra. Ezért akár két évi börtön- büntetéssel is sújthatják őket. Bjerre és Larsen 2004 februárjában és márciusában közölt egy cikksorozatot, amelyet a dán titkosszolgálat jelentéseire alapoztak. A dokumentumokban az állt, hogy nincs bizonyíték az iraki tömegpusztító fegyverek létezésére. Az Egyesült Államok 2003-ban éppen a tiltott fegyverekre hivatkozva támadta meg Irakot. Niels Lunde korábban azt állította, hogy a lap helyesen járt el a dokumentumok közlésével. A perbe fogottak védelmében részt vesz két egykori dán külügyminiszter, valamint Aiden White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség (NÚSZ) vezetője is. Frank Grevilt, a dán titkosszolgálat egykori munkatársát tavaly ítélte el egy bíróság, amiért az iraki tömeg- pusztító fegyverek létezését cáfoló dokumentumokat az újságírók rendelkezésére bocsátotta. Perében a volt titkosszolgálati tisztségviselő azt állította, hogy tettével a közérdeket szolgálta. Dánia jelenleg 410 katonát állomásoztat Irakban az Egyesült Államok vezette koalíció részeként. KOMMENTÁR Visegrádi őrület CZAJL1K KATALIN Az elmúlt hét belpolitikai hírei közt sokként ért bennünket az adat: a kormánykoalíció támogatottsága a lakosság körében elérte a 70 százalékot, vagyis a három koalíciós párt ennyi szavazatot ért volna el, ha októberben tartották volna a parlamenti választásokat! Állítja legalábbis egy ismeretlen közvélemény-kutató cég, legfrissebb felmérésére hivatkozva. Az ember azt mondaná, a minimális ítélőképességgel rendelkező egyén számára felfoghatatlan ez az eredmény. Amit ugyanis eddig a Fico-kormány részéről tapasztalhattunk, az a parttalan populizmus, az átgondolatlan, hosszabb távú hatást nélkülöző kiadások (karácsonyi nyugdíj), a mindennapos verbális kirohanások a média és a másként gondolkodók ellen, és a hol látens, hol pedig teljes szépségében megnyüvánuló nacionalista sovinizmus. Még mielőtt azonban a „hülyék ezek a szlovákok!” - féle leegyszerűsítő magyarázattal zárnánk le a témát, érdemes tekintetünket a szomszédokra vernünk. Csehországban hónapok óta nem tud megalakulni egy életképes kormány, Magyarországon politikai állóháború van, sőt, egyesek polgárháborút emlegetnek, Lengyelország pedig az angyalarcú Kaczynski-fivérek agyament regnálását nyögi (melynek egyik gyöngyszemét a nemrégiben a Jog és Igazság párti oktatásügyi miniszterhelyettes szolgáltatta, amikor megkérdőjelezte a Darwin-fé- le evolúciós elméletet). Szóval, valami bűzlik Visegrádban, s bár jó tudni, nem vagyunk ezzel egyedül, ez azért nem nyugtat meg minket. Már csak azért sem, mert a populizmus és az azzal karöltve járó politikai instabilitás valóban jelenséggé nőtte ki magát Közép-Európában. A politikai elemzők azzal nyugtatnak, átmeneti kórról van szó, meg hát szélsőjobbal barátkozó populizmus létezik Nyugaton is - lásd Heidert vagy Le Pent. Csakhogy míg ott általában elszigetelt jelenségről van szó, amely ellen szükség esetén össze tud fogni az egész társadalom, nálunk a populizmus jelenleg az állam vezetésének legmeghatározóbb úányvonalát képezi. Tény és való, hogy a politikai populizmusra a gyenge demokratikus hagyománnyal rendelkező társadalmak a leghajlamosabbak. Főleg, ha egyben szegény társadalmakról van szó, ahol gazdasági és szociális reformokra van szükség. Itt aztán szinte mindent be lehet adni az embereknek, akiknek egyrészt nincs demokratikus tapasztalatuk (tehát nem tudják felmérni a politikai ígéretek realitásértékét), másrészt pedig mindennél jobban vágynak életkörülményeik javulására. Adjuk hozzá, hogy ezek az emberek az államszocializmus idején szocializálódtak, amikor az állam valóban gondját viselte a polgároknak, olyannyira, hogy gondolkodni sem engedte őket. Ezek után inkább azon csodálkozhatunk, hogy ez a populista hullám nem érte el Közép- Európát korábban. A populista erők győzelme a visegrádi országokban még egy fontos dologra rámutat: úgy tűnik, végleg megdőlt a mítosz, amely szerint a posztkommunista országok automatikusan nyugati típusú demokráciákká alakulnak. Látjuk, nem egészen így lett. Azaz, az intézmény- rendszer, a jogi keret megvan, ám az emberek gondolkodását sokkal nehezebb megváltoztatni. S éppen ebben áll a populizmus legnagyobb veszélye: hogy szülte vonzza a populista reakciókat. Nagyon nehéz ugyanis standard politikai eszközökkel küzdeni ellene. Ennek legjobb példáját egyébként Magyarországon láthatjuk, ahol Orbán Viktor a 2002-es választási kampány alkalmával indította el azt az őrületes populizmushullámot, amelynek szomorú következményeit a napokban nézhettük végig. De tekintsünk magunkba: vajon nem vagyunk-e mi is felelősek egy kicsit mindezért, nem hízelgő, örvendetes-e azt hallgatnunk, hogy semmit sem kell tennünk, s jobban fogunk élni, majd az állam gondunkat viseli, megregulázza a gazdagokat és a monopóliumokat... A szomorú az, hogy az egyre teijedő populizmus nem csak politikusaink, hanem saját magunk gyermeke is, hiszen a politikusok csak azért folyamodnak hozzá, mert azt hiszik, ez tetszik nekünk. S úgy tűnik, tényleg tetszik. Valami nagyon bűzlik Visegrádban... GLOSSZA Hungarikum HARASZTI MÁRIA Elképedéssel hallottam-olvas- tam a hírt: az Akadémiai Kiadó a lecserélt, rég elavult, elhasznált, valójában gyakran már teljesen használhatatlan helyesírási és értelmező szótárakat kegyesen felajánlja a határon túli iskoláknak. Határon túli magyar gyerek tehát nem kell, hogy a modern szóösszetételeket, XXI. századi kifejezéseket megtanulja (helyesen írni), elég lesz, ha a modem kor új műszavait a többség nyelvén vagy angolul szajkózza, hiszen ránk lehet sózni - ahogy a 90-es évek elején az elavult számítógépeket - minden lejárt szavatosságú kultúrát, ahogy a lejárt szavatosságú gyógyszereket adományként a harmadik vüág számára. Mert valakiknek ez jó üzlet, olcsóbb, mint a könyvzúzda. íme, a globalizáció egy újabb formája, nevezzük meg új szóval, amely a régi szótárakban úgysem található: hungarikum. FIGYELŐ Fidelnek másfél éve van hátra Amerikai kormányzati és katonai körök szerint nem valószínű, hogy Fidel Castro kubai elnök túléli a 2007-es évet, ugyanis rákbeteg. Ezért valószínűtlen a visszatérése a hatalomba, akárcsak az is, hogy túlélje a jövő évet. Kemoterápia segítségével Fidel még 18 hónapig élhet, anélkül létküátásai 3-8 hónapra csökkennek. (MTI/AP)
