Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-06 / 255. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 6. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Fagyasztott Kádár-gulyás Magyarországon nagyon nehéz a volt szocialista rend­szer bűneit elítélni, illetve meghúzni a választóvonalat a múlt és a jelen között, mert senki sem tudja pontosan, mi­kor is fejeződött be valójában a múlt - olvasható az Emléke­zés a gulyásszocializmusra cí­mű esszében, amely a Lidové noviny című konzervatív napi­lap hétvégi, Orientace című mellékletében jelent meg. „Magyarországon a forrada­lomnak még csak a bársonyos változata sem zajlott le. Az a folyamat, amelyben az embe­rek megelégelik a földbe né­zést, és büszkén kezdik emel­getni a fejüket, hosszabb ideig tartott, mint nálunk (Cseh­szlovákiában), és lényegében leheteden megjelölni a kezde­tét és a végét” - állítja a szerző, Gabriel Sedlák, a lap szerkesz­tője. Kifejti: tény, hogy a Ma­gyar Szocialista Párt és szemé­lyesen Gyurcsány Ferenc is bi­zonyos értelemben Kádár Já­nos kommunista pártjának örököse, ezért „bizonyos mér­tékig” jogosak az ellenzék kifo­gásai. A probléma azonban sokkal bonyolultabb, mintsem elintézhető lenne azzal a feke­te-fehér látásmóddal, hogy a rossz KISZ-es áll a jó demokra­tákkal szemben. A Kádár-dokt­rína - aki nincs ellenünk, az velünk van -és a gulyásszocia­lizmus következménye, hogy a nyolcvanas évek végén a ma­gyar reformkommunisták új pártot alapítottak, amely prog­ramszerűen vállalta a nyugat­európai szocialista értékeket, mégpedig anélkül, hogy en­nek érdekében a tereken száz­ezrek nyomást gyakoroltak volna rájuk, mint ahogy az például Csehszlovákiában tör­tént. A magyar adósság gyöke­rei a kádári gulyásszocializ­musban keresendőek, amely a nyugati kölcsönök felvételével teremtett fogyasztói társadal­mat Magyarországon. „A ma­gyarok túl hosszú ideig fo­gyasztották a gulyásszocializ­musukat ahhoz, hogy az ne fe­küdje meg még most is a gyomrukat. Bár a miniszterel­nök beismerése a választások előtti csalásokról sértheti a magyarokat, nem marad szá­mukra más hátra, mint lehűte­ni a fejeket és visszavinni a po­litikát a parlamentbe” - véli a szerző. Magyarországon ne­héz a múlt bűneit elítélni, mert senki sem tudja, hogy a múlt mikor fejeződött be. Te­kintettel arra, hogy ez egyfaj­ta táptalaja az erkölcstelen vi­selkedésnek, érthetőek Só­lyom László államfő szavai, melyek szerint Gyurcsány ha­zugságai erkölcsi válságba ta­szították az országot. Helyén- valóak azonban Nádas Péter író szavai is, hogy nem lehet erkölcsi válságban az ország, ha nincs abban az, aki ezt ál­lítja, vagy az államfő, vagy akár mások is. „Megjelölni egy személyt az erkölcsi csőd ki­váltó okaként csak azoknak a frusztrált hangoskodóknak jönne jól, akik oly kitartóan visszautasítják a hibák keresé­sét saját múltjukban is” - szö­gezi le esszéje végén Gabriel Sedlák. Megjegyzi: nem kell ahhoz Günter Grassnak lenni, hogy tudjuk, a kérdésekkel jobb megelőzni azokat, akik készek arra, hogy még kitar­tóbban és következetesebben kérdezzenek, (kés)- Mindig arról papolsz nekem, hogy jön a tél, de hogy jobbról egy kamion közeleg, arról egy szót sem szóltál... (Peter Gossónyi rajza) ' ..KRONOLÓGIA Sz addám 69 és 1/2 éve Bagdadban tegnap halálra ítélték Szaddám Húszéin volt iraki elnököt, és a bag­dadi különleges törvény­szék hét vádlott-társára is súlyos büntetéseket szabott ki a dudzsaili mészárlás ügyében. Az alábbiakban az egykori iraki diktátor életé­nek legfontosabb esemé­nyeit foglaltuk össze. MTt-HÁTTÉR ♦ 1937. április 28-án született Udzsában, a Bagdadtól északra fekvő Tikrít közelében. ♦ 1957-ben csatlakozik az illegá­lis Baasz Párthoz. ♦ 1958-ban letartóztatják, mert megölte kommunista sógorát. Hat hónapot tölt börtönben. ♦ 1959. október 7-én részt vesz abban a Baasz párti akcióban, ■ amely csapdát állít Bagdadban Irak akkori erős emberének, Abdel-Karim Kászimnak, megse­besítve őt. Szaddám maga is meg­sebesül a lábán, és elmenekül az országból. ♦ 1963. február 8-án visszatér Egyiptomból Irakba, miután a Baasz Párt közreműködésével megdöntik Kászim uralmát, és megölik őt. ♦ 1968. július 30-án a Baasz hata­lomra jutása után a belbiztonsági erők vezetője lesz. Az országot ve­zető tanács élére unokatestvére, Ahmed Haszan al-Bakr kerül. ♦ 1979. július 16-án átveszi a ha­talmat al-Bakr elnöktől, majd tisztogatást kezd a Baasz Párton belül. ♦ 1980. szeptember 22-én csapa­tokat küld Irán ellen, ez a kezdete a két ország közötti, nyolc évig-tartó háborúnak. ♦ 1988. március 28-án vegyi fegyvereket vet be Halabdzsa kurd város ellen; az akciónak becslések szerint 5000 civil ha­lottja van. Három éve került rács mögé a diktátor (Reuters-felvétel) ♦ 1990. augusztus 2-án megszáll­ja Kuvaitot, ami az Egyesült Álla­mok vezette koalíció elleni hábo­rúhoz vezet. ♦ 1991 márciusában elfojt egy síi­ta felkelést Irak déli részén és egy kurd lázadást északon. ♦ 2003. március 20-án megússza az amerikaiak vezette háború kezdetekor a palotája elleni bom­bázást. Az invázió a bukásához- vezet. ♦ 2003. július 22-én az amerikai­ak tűzharcban megölik két fiát, Kuszajt és Udajt. ♦ 2003. december 13-án ameri­kai katonák elfogják Tikrít közelé­ben. ♦ 2004. június 30-án iraki őrizet­be kerül. ♦ 2004. július 1-jén a vizsgálóbí­ró előtti első kihallgatáson vissza­utasítja a háborús bűnök és a nép­irtás vádját. ♦ 2004. december 17-én találko­zik először iraki ügyvéddel elfo­gása óta. ♦ 2005. június 13-án videofelvé­tel készül róla, amelyen az 1982- es dudzsaili vérengzéssel kapcso­latban hallgatják ki. ♦ 2005. július 13-án először emelnek vádat ellene, éppen a dudzsaili tömeggyilkosság ügyé­ben. . ♦ 2005. október 19-én megkez­dődik a dudzsaili vérengzés pere. ♦ 2006. augusztus 21-én újabb per kezdődik Szaddám Húszéin és társai ellen, ezúttal azzal a vád­dal, hogy az Anfal akcióban több tízezer kurd halálát okozták 18 évvel ezelőtt Irak északi részén. ♦ 2006. november 5-én kötél ál­tali halálra ítélik a volt iraki elnö­köt a dudzsaili vérengzés miatt. Reakciók A suta vezetésű iraki kormány szerint Szaddám azt kapta, amit megérdemelt, viszont egy vezető szunnita politikus politikai pernek minősítette a volt elnök és hét má­sik vádlott ellen lefolytatott eljá­rást. Az Egyesült Államok iraki nagykövete úgy értékelte az ítéle­tet, hogy az „fontos mérföldkő Irak számára a jog uralmán alapuló szabad társadalom felé vezető úton”. Franciaország „tudomásul veszi a halálos ítéletet”, és reméli, hogy ez a döntés nem kelt újabb fe­szültségeket Irakban - jelentette ki Phüippe Douste-Blazy külügymi­niszter. Margaret Beckett, a londo­ni diplomácia vezetője üdvözölte, hogy Húszéin és társai bíróság előtt feleltek bűntetteikért. „Szad­dám Húszéin rezsimje visszataszí­tó bűnöket követett el” - tette hoz­zá. Carl Büdt svéd külügyminiszter szintén üdvözlendőnek nevezte, hogy Huszeint felelősségre vonták, de kijelentette, a halálos ítélettel nem ért egyet. Az ENSZ emberi jo­gi főbiztosa, Lousie Arbour figyel­meztette az iraki hatóságokat, hogy minden jogorvoslati lehető­séget meg kell adni a hét elítélt­nek. Felhívta az iraki kormányt, hogy gyakoroljon moratóriumot a kivégzések tekintetében annak ér­dekében, hogy az elítéltek valóban élhessenek a fellebbezési lehető­séggel. Vall az Anfal-ügyben augusztus 23-án (Reuters-felvétel) KOMMENTÁR Forradalom? Dögunalom! BARAK LÁSZLÓ Nem tudni, véget vetnek-e a zenének a legények. Hazamennek-e, ü- letve elhúznak-e most már fáklyás- és gyászmenetestől végleg vala­hova... November negyedikén estefelé mindenesetre úgy tűnt, egy­előre most már talán jegeltetik az a performatív, értsd: „a kimondás­sal egy időben a cselekvést is végrehajtó” budapesti homeopátiás szeánsz, amelynek legalább két hónapja - de október 23-ától bizto­san-csodájára járt szinte az egész világ... Már, ha...! Persze hogy az „Elkúrtuk, oszt jó napot” című vásári komédiáról van szó. Amely job­bára ez idáig is csak az elektronikus médiának, vagyis a magyaror­szági tévétársaságoknak köszönhetően fészkelhette be magát az in- temacionális köztudatba. Az 1956-os, úgymond, népfelkelés és for­radalom vagy szabadságharc (Tessék választani!) ötvenedik évfor­dulója, nevezetesen, annak naprakész, népuralmi töltetű jelenetei­ből kreált tudósítások vezették ugyanis mostanában a vüág hírműso­rait. A helyenként fergeteges, hol pedig búskomor zsibvásár parla­ment előtti életképeitől kezdve az október 23-i, kétségkívül bravúros tankelkötésen át, egészen az utcai könnygáz- és gumipuskacirkuszig bezárólag, a vízcsapokból, de talán az ópusztaszeri ősmagyar szürke marhák tőgyeiből is az folyt, hogy Orbán, a plebejus sámán, végleg eltünteti-e szombaton Gyurcsányt, a bölcsek magyar kövét bitorló posztkommunista gonosz megtestesítőjét... Akárha Árpád vezírünk a honfoglalásra, úgy készülődött szülte mindenki a honban és azon kívül is a nagy balhéra. Nyereg alatt puhított turulzúza helyett vi­szont most csak szotyolát és pattogatott kukoricát spájzolhatott be magának a magyar... (Habár ez utóbbi, mármint a popcorn, a „kultúrmocsokkal” fertőző multiplex mozik üzemeltetőinek, vagyis a kapitalizmus nemzetfaló kiónjainak ördögi találmánya.) Szóval, forradalom készülődött egyenes adásban, az fix. Mégpedig, a hiva­talosan bejelentett budapesti demonstrációk tükrében legalábbis, nagyságrenddel nagyobb attrakcióként, mint akár a jenkik al-Dzsa- zúa tévében közreadott bagdadi tűzijátéka. Fájdalom, mindehhez képest tulajdonképpen semmi nem történt. Holott az eseményekre ún. tömegoszlatási különkiadásokkal készült szülte valamennyi elhi­vatott magyar tévétársaság. A nagy balhé helyett azonban, ki tudja, hányadszor immár, szimpla pofára esés lett az osztályrészünk. A ma­gyar állam aktuális tótumfaktumai ugyanis a véresnek jósolt színen oly háborítatlanul sorakozhattak a régi-új monumentumok tövében, műit krumplicukorért ácsorgó szüléink a „történelem előtti” kom­munista időkben... Nem kis meglepetést okozva, még a hivatásos rendbontók jó része is úgy viselkedett, mint kimenős papnövendé­kek a csíksomlyói búcsú körmenetében. Sőt, Csurka atamán is csak burkoltan zsidózott - kocsmányi közönsége színe előtt. Nem beszél­ve arról, hogy a Fidesz eddigi önmagához képest meglehetősen gyérre sikeredett fáklyásmenete egyre-másra olyan kényszerképze­tet élesztgetett a szájtáti publikumban, mintha folyamatosan meg­állni készülnének ama bizonyos menyasszony miatt... A balhék felté­telezett helyszíneúe kivezényelt akciókész tévériporterek jobb híján tanácstalanul fagyoskodtak hát, és szokás szerint magyartalanul vol­tak kénytelenek kántálni a nagy semmit. Mi, kellőképpen vérszom­jasra hangolt, Győzikén, Mónikán, Lagzi Lajcsin és az időnként éret­tünk akár a taknyát is föl-fölhorkantó Fábry Sanyin edzett bámész civilek így lettünk szépen megvezetve - megint... JEGYZET Egyenlők és egyenlőbbek PUHA JÓZSEF Van egy ismerősöm. Gondja egy szál se, pedig ezer éve munka- nélküli. Népes családjával hó­napról hónapra él, mégis bizton­ságban érzi magát, a segély min­dig pontosan megérkezik. Nem hívják be háromnaponta a mun­kahivatalba, „nem zaklatják” holmi állásajánlatokkal. Van egy másik ismerősöm, másfél év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt, tehát a veszélyeztetett kategó­riába tartozik, akitől a munka­törvénykönyv szerint elvüeg nem lehet megválni, ennek elle­nére az utcára került, a munka­helye ugyanis megszűnt. Egész­ségi állapota megromlott, nehe­zenjár, rokkantsági nyugdíjra mégsem jogosult. Szegénykém, azt hitte, ezt a néhány hónapot kihúzza munkanélküliként, üt­ött majd adódik neki megfelelő feketemunka, az is hoz valamit a konyhára, sőt, ha búja a strapát, nem is keveset. Szomszédja évek óta ebből él, ő azt tartja, hogy aki tisztességesen dolgozik, an­nak nincs ideje pénzt keresni... Szóval, az ismerősöm úgy gon­dolta, kihúzza nyugdíjig. Téve­dett. Még jóformán nyilvántar­tásba sem vették, máris jött a le­vél, hogy találtak részére mun­kát. Varrodába varrónőt keres­tek. A munkahivatal fiatal alkal- mazottjának'hem tetszett, hogy visszautasította a „soha vissza nem térő alkalmat”. Hiába mon­dogatta, hogy varrógépet csak messzüől látott, és nem tud hu­zamosabb ideig egyhelyben áll­ni. Később felajánlottak neki újabb munkalehetőséget, s mi­vel „a vüág lustája” egészségi okokból azt sem fogadta el, kije­lentették, ha még egyszer vissza­utasít bármüyen állást, a nyü- vántartáson ldvül találja magát. Azt mondja, az az érzése, mint­ha a hivatal dolgozói versenyez­nének egymással, ki tud több munkanélkülit „eltüntetni”, ta­lán még pluszpénz is jár érte. Közben vannak kivételezettek, akiket békén hagynak. Ismerő­sömnek mostanság mondhatják, hogy Szlovákiában folyamato­san csökken az állástalanok szá­ma! Hát igen, arról is kellene statisztikai adat, hány olyan munkanélküli van, aki kiszorult a nyüvántartásból, anyagi jutta­tásban nem részesül, maga fizeti az egészségügyi és egyéb járulé­kokat, vagy nem fizeti. Kettes számú ismerősömhöz már szólni sem lehet. Lelki problémái is vannak. Egy életet végigdolgo­zott, ám ha így folytatódik, nem éri meg a nyugdíjat. Ha össze­eresztenénk az egyes számúval, szerintem még vér is folyna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom