Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-06 / 255. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 6. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Fagyasztott Kádár-gulyás Magyarországon nagyon nehéz a volt szocialista rendszer bűneit elítélni, illetve meghúzni a választóvonalat a múlt és a jelen között, mert senki sem tudja pontosan, mikor is fejeződött be valójában a múlt - olvasható az Emlékezés a gulyásszocializmusra című esszében, amely a Lidové noviny című konzervatív napilap hétvégi, Orientace című mellékletében jelent meg. „Magyarországon a forradalomnak még csak a bársonyos változata sem zajlott le. Az a folyamat, amelyben az emberek megelégelik a földbe nézést, és büszkén kezdik emelgetni a fejüket, hosszabb ideig tartott, mint nálunk (Csehszlovákiában), és lényegében leheteden megjelölni a kezdetét és a végét” - állítja a szerző, Gabriel Sedlák, a lap szerkesztője. Kifejti: tény, hogy a Magyar Szocialista Párt és személyesen Gyurcsány Ferenc is bizonyos értelemben Kádár János kommunista pártjának örököse, ezért „bizonyos mértékig” jogosak az ellenzék kifogásai. A probléma azonban sokkal bonyolultabb, mintsem elintézhető lenne azzal a fekete-fehér látásmóddal, hogy a rossz KISZ-es áll a jó demokratákkal szemben. A Kádár-doktrína - aki nincs ellenünk, az velünk van -és a gulyásszocializmus következménye, hogy a nyolcvanas évek végén a magyar reformkommunisták új pártot alapítottak, amely programszerűen vállalta a nyugateurópai szocialista értékeket, mégpedig anélkül, hogy ennek érdekében a tereken százezrek nyomást gyakoroltak volna rájuk, mint ahogy az például Csehszlovákiában történt. A magyar adósság gyökerei a kádári gulyásszocializmusban keresendőek, amely a nyugati kölcsönök felvételével teremtett fogyasztói társadalmat Magyarországon. „A magyarok túl hosszú ideig fogyasztották a gulyásszocializmusukat ahhoz, hogy az ne feküdje meg még most is a gyomrukat. Bár a miniszterelnök beismerése a választások előtti csalásokról sértheti a magyarokat, nem marad számukra más hátra, mint lehűteni a fejeket és visszavinni a politikát a parlamentbe” - véli a szerző. Magyarországon nehéz a múlt bűneit elítélni, mert senki sem tudja, hogy a múlt mikor fejeződött be. Tekintettel arra, hogy ez egyfajta táptalaja az erkölcstelen viselkedésnek, érthetőek Sólyom László államfő szavai, melyek szerint Gyurcsány hazugságai erkölcsi válságba taszították az országot. Helyén- valóak azonban Nádas Péter író szavai is, hogy nem lehet erkölcsi válságban az ország, ha nincs abban az, aki ezt állítja, vagy az államfő, vagy akár mások is. „Megjelölni egy személyt az erkölcsi csőd kiváltó okaként csak azoknak a frusztrált hangoskodóknak jönne jól, akik oly kitartóan visszautasítják a hibák keresését saját múltjukban is” - szögezi le esszéje végén Gabriel Sedlák. Megjegyzi: nem kell ahhoz Günter Grassnak lenni, hogy tudjuk, a kérdésekkel jobb megelőzni azokat, akik készek arra, hogy még kitartóbban és következetesebben kérdezzenek, (kés)- Mindig arról papolsz nekem, hogy jön a tél, de hogy jobbról egy kamion közeleg, arról egy szót sem szóltál... (Peter Gossónyi rajza) ' ..KRONOLÓGIA Sz addám 69 és 1/2 éve Bagdadban tegnap halálra ítélték Szaddám Húszéin volt iraki elnököt, és a bagdadi különleges törvényszék hét vádlott-társára is súlyos büntetéseket szabott ki a dudzsaili mészárlás ügyében. Az alábbiakban az egykori iraki diktátor életének legfontosabb eseményeit foglaltuk össze. MTt-HÁTTÉR ♦ 1937. április 28-án született Udzsában, a Bagdadtól északra fekvő Tikrít közelében. ♦ 1957-ben csatlakozik az illegális Baasz Párthoz. ♦ 1958-ban letartóztatják, mert megölte kommunista sógorát. Hat hónapot tölt börtönben. ♦ 1959. október 7-én részt vesz abban a Baasz párti akcióban, ■ amely csapdát állít Bagdadban Irak akkori erős emberének, Abdel-Karim Kászimnak, megsebesítve őt. Szaddám maga is megsebesül a lábán, és elmenekül az országból. ♦ 1963. február 8-án visszatér Egyiptomból Irakba, miután a Baasz Párt közreműködésével megdöntik Kászim uralmát, és megölik őt. ♦ 1968. július 30-án a Baasz hatalomra jutása után a belbiztonsági erők vezetője lesz. Az országot vezető tanács élére unokatestvére, Ahmed Haszan al-Bakr kerül. ♦ 1979. július 16-án átveszi a hatalmat al-Bakr elnöktől, majd tisztogatást kezd a Baasz Párton belül. ♦ 1980. szeptember 22-én csapatokat küld Irán ellen, ez a kezdete a két ország közötti, nyolc évig-tartó háborúnak. ♦ 1988. március 28-án vegyi fegyvereket vet be Halabdzsa kurd város ellen; az akciónak becslések szerint 5000 civil halottja van. Három éve került rács mögé a diktátor (Reuters-felvétel) ♦ 1990. augusztus 2-án megszállja Kuvaitot, ami az Egyesült Államok vezette koalíció elleni háborúhoz vezet. ♦ 1991 márciusában elfojt egy síita felkelést Irak déli részén és egy kurd lázadást északon. ♦ 2003. március 20-án megússza az amerikaiak vezette háború kezdetekor a palotája elleni bombázást. Az invázió a bukásához- vezet. ♦ 2003. július 22-én az amerikaiak tűzharcban megölik két fiát, Kuszajt és Udajt. ♦ 2003. december 13-án amerikai katonák elfogják Tikrít közelében. ♦ 2004. június 30-án iraki őrizetbe kerül. ♦ 2004. július 1-jén a vizsgálóbíró előtti első kihallgatáson visszautasítja a háborús bűnök és a népirtás vádját. ♦ 2004. december 17-én találkozik először iraki ügyvéddel elfogása óta. ♦ 2005. június 13-án videofelvétel készül róla, amelyen az 1982- es dudzsaili vérengzéssel kapcsolatban hallgatják ki. ♦ 2005. július 13-án először emelnek vádat ellene, éppen a dudzsaili tömeggyilkosság ügyében. . ♦ 2005. október 19-én megkezdődik a dudzsaili vérengzés pere. ♦ 2006. augusztus 21-én újabb per kezdődik Szaddám Húszéin és társai ellen, ezúttal azzal a váddal, hogy az Anfal akcióban több tízezer kurd halálát okozták 18 évvel ezelőtt Irak északi részén. ♦ 2006. november 5-én kötél általi halálra ítélik a volt iraki elnököt a dudzsaili vérengzés miatt. Reakciók A suta vezetésű iraki kormány szerint Szaddám azt kapta, amit megérdemelt, viszont egy vezető szunnita politikus politikai pernek minősítette a volt elnök és hét másik vádlott ellen lefolytatott eljárást. Az Egyesült Államok iraki nagykövete úgy értékelte az ítéletet, hogy az „fontos mérföldkő Irak számára a jog uralmán alapuló szabad társadalom felé vezető úton”. Franciaország „tudomásul veszi a halálos ítéletet”, és reméli, hogy ez a döntés nem kelt újabb feszültségeket Irakban - jelentette ki Phüippe Douste-Blazy külügyminiszter. Margaret Beckett, a londoni diplomácia vezetője üdvözölte, hogy Húszéin és társai bíróság előtt feleltek bűntetteikért. „Szaddám Húszéin rezsimje visszataszító bűnöket követett el” - tette hozzá. Carl Büdt svéd külügyminiszter szintén üdvözlendőnek nevezte, hogy Huszeint felelősségre vonták, de kijelentette, a halálos ítélettel nem ért egyet. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Lousie Arbour figyelmeztette az iraki hatóságokat, hogy minden jogorvoslati lehetőséget meg kell adni a hét elítéltnek. Felhívta az iraki kormányt, hogy gyakoroljon moratóriumot a kivégzések tekintetében annak érdekében, hogy az elítéltek valóban élhessenek a fellebbezési lehetőséggel. Vall az Anfal-ügyben augusztus 23-án (Reuters-felvétel) KOMMENTÁR Forradalom? Dögunalom! BARAK LÁSZLÓ Nem tudni, véget vetnek-e a zenének a legények. Hazamennek-e, ü- letve elhúznak-e most már fáklyás- és gyászmenetestől végleg valahova... November negyedikén estefelé mindenesetre úgy tűnt, egyelőre most már talán jegeltetik az a performatív, értsd: „a kimondással egy időben a cselekvést is végrehajtó” budapesti homeopátiás szeánsz, amelynek legalább két hónapja - de október 23-ától biztosan-csodájára járt szinte az egész világ... Már, ha...! Persze hogy az „Elkúrtuk, oszt jó napot” című vásári komédiáról van szó. Amely jobbára ez idáig is csak az elektronikus médiának, vagyis a magyarországi tévétársaságoknak köszönhetően fészkelhette be magát az in- temacionális köztudatba. Az 1956-os, úgymond, népfelkelés és forradalom vagy szabadságharc (Tessék választani!) ötvenedik évfordulója, nevezetesen, annak naprakész, népuralmi töltetű jeleneteiből kreált tudósítások vezették ugyanis mostanában a vüág hírműsorait. A helyenként fergeteges, hol pedig búskomor zsibvásár parlament előtti életképeitől kezdve az október 23-i, kétségkívül bravúros tankelkötésen át, egészen az utcai könnygáz- és gumipuskacirkuszig bezárólag, a vízcsapokból, de talán az ópusztaszeri ősmagyar szürke marhák tőgyeiből is az folyt, hogy Orbán, a plebejus sámán, végleg eltünteti-e szombaton Gyurcsányt, a bölcsek magyar kövét bitorló posztkommunista gonosz megtestesítőjét... Akárha Árpád vezírünk a honfoglalásra, úgy készülődött szülte mindenki a honban és azon kívül is a nagy balhéra. Nyereg alatt puhított turulzúza helyett viszont most csak szotyolát és pattogatott kukoricát spájzolhatott be magának a magyar... (Habár ez utóbbi, mármint a popcorn, a „kultúrmocsokkal” fertőző multiplex mozik üzemeltetőinek, vagyis a kapitalizmus nemzetfaló kiónjainak ördögi találmánya.) Szóval, forradalom készülődött egyenes adásban, az fix. Mégpedig, a hivatalosan bejelentett budapesti demonstrációk tükrében legalábbis, nagyságrenddel nagyobb attrakcióként, mint akár a jenkik al-Dzsa- zúa tévében közreadott bagdadi tűzijátéka. Fájdalom, mindehhez képest tulajdonképpen semmi nem történt. Holott az eseményekre ún. tömegoszlatási különkiadásokkal készült szülte valamennyi elhivatott magyar tévétársaság. A nagy balhé helyett azonban, ki tudja, hányadszor immár, szimpla pofára esés lett az osztályrészünk. A magyar állam aktuális tótumfaktumai ugyanis a véresnek jósolt színen oly háborítatlanul sorakozhattak a régi-új monumentumok tövében, műit krumplicukorért ácsorgó szüléink a „történelem előtti” kommunista időkben... Nem kis meglepetést okozva, még a hivatásos rendbontók jó része is úgy viselkedett, mint kimenős papnövendékek a csíksomlyói búcsú körmenetében. Sőt, Csurka atamán is csak burkoltan zsidózott - kocsmányi közönsége színe előtt. Nem beszélve arról, hogy a Fidesz eddigi önmagához képest meglehetősen gyérre sikeredett fáklyásmenete egyre-másra olyan kényszerképzetet élesztgetett a szájtáti publikumban, mintha folyamatosan megállni készülnének ama bizonyos menyasszony miatt... A balhék feltételezett helyszíneúe kivezényelt akciókész tévériporterek jobb híján tanácstalanul fagyoskodtak hát, és szokás szerint magyartalanul voltak kénytelenek kántálni a nagy semmit. Mi, kellőképpen vérszomjasra hangolt, Győzikén, Mónikán, Lagzi Lajcsin és az időnként érettünk akár a taknyát is föl-fölhorkantó Fábry Sanyin edzett bámész civilek így lettünk szépen megvezetve - megint... JEGYZET Egyenlők és egyenlőbbek PUHA JÓZSEF Van egy ismerősöm. Gondja egy szál se, pedig ezer éve munka- nélküli. Népes családjával hónapról hónapra él, mégis biztonságban érzi magát, a segély mindig pontosan megérkezik. Nem hívják be háromnaponta a munkahivatalba, „nem zaklatják” holmi állásajánlatokkal. Van egy másik ismerősöm, másfél év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt, tehát a veszélyeztetett kategóriába tartozik, akitől a munkatörvénykönyv szerint elvüeg nem lehet megválni, ennek ellenére az utcára került, a munkahelye ugyanis megszűnt. Egészségi állapota megromlott, nehezenjár, rokkantsági nyugdíjra mégsem jogosult. Szegénykém, azt hitte, ezt a néhány hónapot kihúzza munkanélküliként, ütött majd adódik neki megfelelő feketemunka, az is hoz valamit a konyhára, sőt, ha búja a strapát, nem is keveset. Szomszédja évek óta ebből él, ő azt tartja, hogy aki tisztességesen dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni... Szóval, az ismerősöm úgy gondolta, kihúzza nyugdíjig. Tévedett. Még jóformán nyilvántartásba sem vették, máris jött a levél, hogy találtak részére munkát. Varrodába varrónőt kerestek. A munkahivatal fiatal alkal- mazottjának'hem tetszett, hogy visszautasította a „soha vissza nem térő alkalmat”. Hiába mondogatta, hogy varrógépet csak messzüől látott, és nem tud huzamosabb ideig egyhelyben állni. Később felajánlottak neki újabb munkalehetőséget, s mivel „a vüág lustája” egészségi okokból azt sem fogadta el, kijelentették, ha még egyszer visszautasít bármüyen állást, a nyü- vántartáson ldvül találja magát. Azt mondja, az az érzése, mintha a hivatal dolgozói versenyeznének egymással, ki tud több munkanélkülit „eltüntetni”, talán még pluszpénz is jár érte. Közben vannak kivételezettek, akiket békén hagynak. Ismerősömnek mostanság mondhatják, hogy Szlovákiában folyamatosan csökken az állástalanok száma! Hát igen, arról is kellene statisztikai adat, hány olyan munkanélküli van, aki kiszorult a nyüvántartásból, anyagi juttatásban nem részesül, maga fizeti az egészségügyi és egyéb járulékokat, vagy nem fizeti. Kettes számú ismerősömhöz már szólni sem lehet. Lelki problémái is vannak. Egy életet végigdolgozott, ám ha így folytatódik, nem éri meg a nyugdíjat. Ha összeeresztenénk az egyes számúval, szerintem még vér is folyna.
