Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-29 / 274. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 29. Civil fórum V Az, hogy a magyar falvak esetében mekkora az identitásvesztés, hamarosan a szociológusoknak ad munkát A csallóközi népvándorlás kora A jókai vízimalom. A boldogulást segítő örökség. (Kiss Gábor felvételei) olyan felső-csallóközi faluban, Vágkirályfa: nem volt 3,5 millió a plébánia felújítása A polgármester elnézést kér a tévedésért GAÁL LÁSZLÓ Ha egy véletlenül erre járó külföldi elindul a szlovák fővárosból a Csallóköz szívébe, s ha az illetőnek ráadásul némi fogalma van arról, hogy Dél-Szlovákiá- ban magyarok élnek, az út menti látvány alapján azt hiheti, hogy Szlovákia a tenyerén hordozza a kisebbségeit. KÖVESDl KÁROLY Viruló falvakat lát; amerre a szem ellát, mindenütt új utcák, takaros házsorok, gomba módra szaporodó villák sorjáznak. Legalábbis a főút mentén, Pozsonytól So- moija, Szene felé. Ha az illető kissé világlátott, és járt például Dél-Ti- rolban, azt hihetné, analógia van a két tájegység között, és a dél-szlovákiai magyarság helyben maradó adóinak köszönhetően irigylésre méltó helyzetbe került. Pedig csak új honfoglalásról van szó, amelyben senki nem firtatja a nemzetiségi arány felrúgásának kínos kérdését. A Csallóköz, amelyet - más tájegységekhez hasonlóan - maga alá gyűrt az országos „nagypolitika”, csak elviselni tudja a népességmozgást, amelynek alakulását tőlünk nyugatabbra törvények szabályozzák. Önkormányzati tülekedés Az idei önkormányzati választás soha nem tapasztalt vezetési, irányítói kedvet váltott ki egy-egy községben. Akadnak falvak, ahol féltucatnyi jelölt indul a polgármesteri szék elnyeréséért, nem szólva a képviselői helyekről. Nem csoda, hiszen a községekre leosztott jogkörök (és a hozzá kapott anyagiak) vonzóvá tették a polgármesterséget. Hogy aztán mekkora súllyal esik a latba, különösen egy-egy elmaradott régióban, a törvény által garantált polgármesteri fizetés kecsegtető volta, kérdés. Valószínűleg nem kis mértékben. Remélhető, hogy a polgárok észnél vannak, és pártállástól függetlenül azokat választják, akik nem az utóbbi szempontot tekintik elsődlegesnek, hanem bizonyítottak, és pártállástól függetlenül hiteles emberek, akik valóban a közösségükért fáradoznak. Telekbiznisz és beolvadás Az önkormányzati törvény nehéz helyzetbe hozta a kis lélekszámú falvakat Szlovákiában. Sok polgármester ezért azt hiszi, hogy az egyetlen kitörési, talpon maradási lehetőség a lakosság számának bármi áron történő növelése. Végül is a kis települések fölött Damok- lesz-kardként lebeg a kis lélekszám kategóriája, erre épül az ún. fejkvóta, melyet a központi költségvetésből kapnak a községek. Jártam amely három-négy új lakótelepet ránt elő az ingujjából, holott tisztességes iskolája sincs. A nyakló nélküli népszaporításnak ugyanis megvannak a hátulütői: az újonnan beköltözők (főleg fővárosiak) vállalkozásaikat, állandó lakhelyüket többnyire megtartják, és az új lakóhelyen be sem jelentkeznek. Amolyan hálóvendégek vagy hétvégi látogatók. Birtokba veszik a telket, öreg házat, az önkormányzat által felkínált új házsorok valamelyik kacsalábon forgó kastélyát, és köszönik szépen, de nem kémek a közösség életéből. Gyakori jelenség, hogy a helybéli tulajdonosoktól vásárolt magántelkeken épülő új házsorok közművesítési költségeit a község állja, ami nem kis terhet jelent egy-egy kis község számára, különösen, ha szegény az eklézsia. Felső-csallóközi kalandozásom során több községben találkoztam azzal a különös filozófiával, hogy minden áron fel akarják duzzasztani a község lélekszámát. A fent említett törvény valóságos robbanást okozott: sok helyütt megkétszerezik a lakosság számát röpke pár év leforgása alatt, nem törődve azzal, hogy két közösség kerül egymás mellé (nézőpont és idő kérdése, hogy fölé vagy alá): az őslakosság és a jövevények. Hogy a magyar falvak esetében mekkora mértékű emiatt az identitásvesztés, majd a szociológusoknak ad nem kis munkát egy-két évtized múlva. Két szélsőséges példa Akadnak községek, amelyeket a jelen kínjai mellett a múltból kapott örökség tudná segíteni a boldogulásban. Két példát említenék. Az egyik Gomba, melynek kastélya, a másik Csallóközcsütörtök, melynek gótikus temploma messze földön híres. Gombának egyebe sem maradt, mint az ötvenhektá- ros, egyre inkább pusztuló ősparkban álló, szebb napokat megélt épület. Sőt a park bal oldali sarkában is áll egy kisebb, nem kevésbé csinos kastély. Mindkettőt (ahogy mondani szokás) tokkal-vonóval vette meg az egyik pozsonyi kereskedelmi rádió tulajdonosa. A gond csak az, hogy míg a kastély parkja a Szlovák Földalapé (a község szívós küzdelmet folytat a visszaszerzéséért), a kulcs a kastély új tulajdonosának zsebében lapul, és azt, is zárva tartja a közönség előtt. Pedig az egykor ritkaságszámba menő park ma is idegenforgalmi látványosság lehetne. Ha lehetne. Fotós kollégámmal természetesen bementünk a parkba, vállalva a magánterületsértés kockázatát, s hogy valami szelindekkel találjuk szembe magunkat. Kutya nem volt, csak egy acsarkodó gondnok, aki nem épAzt mondhatnánk, más tájegységekkel szemben legalább megmentik az értékes épületet a pusztulástól. De milyen áron? pen szalonképes szöveggel próbált kitessékelni bennünket a tett színhelyéről. Kissé vonakodva, de eleget tettünk a goromba felszólításnak, miközben egy-két információt begyűjtöttünk a beszédesebb munkásoktól. Kiderült, hogy csak a kastély rekonstrukciója kétszázmillióba fog kerülni. A kisebb kastélyban, árulta el az egyik melós, eredeti bútorok pompáznak, csodálatos festmények lógnak a falakon. Tipikus csallóközi történet? Az ember azt mondhatná, hogy más tájegységekkel szemben itt legalább megmentik az értékes épületet a pusztulástól. De müyen áron? Ugyanakkor a park revitalizációjára osztrák felajánlkozás is történt. Kérdés: miféle egyezség várható ott, ahol a park mondjuk a községé lesz, a benne álló kastély meg egy idegené? Aligha hihető, hogy az újgazdag tulajdonos, akit semmilyen érzelmi szál nem köt a községhez, akkora nagylelkűséggel fogja elnézni a kint grasszáló, kíváncsiskodó embereket, mint hajdan némely magyar főnemes, aldk már a 19-20. század fordulóján megnyitották kastélyaik szobáit a közönség számára. Csallóközcsütörtök kis Árpádkori temploma Felső-Csallóköz gyöngyszeme. Vonzza is a turistákat, főleg Ausztriából. A község ezért felismerte, hogy anyagi fellendülését egyebek mellett erre is építheti. Igaz, szerencsésebb helyzetben van, hiszen a templom nem magánszemélyé, bárki emberfia megtekintheti és megcsodálhatja. „Csak” körbe kell venni megfelelő szolgáltatásokkal. A polgármester ottjártamkor elmondta, hogy éppen ezen munkálkodnak. Pályázati ringlispíl Sok helyütt azt hiszik, hogy a pályázati rendszer, az uniós alapok fejőstehene, a kormányzati támogatás jelenti az egyedüli üdvözülést. Nem kell mást tenni, csak pályázatokat gyártani éjjelnappal, és várni a brüsszeli, pozsonyi sült galambot. A dolog nem ilyen egyszerű. Bár számtalanszor elhangzott MKP-vezetők szájából is, hogy falvaink „nagykorúsodtak”, és önállóan vagy összefogva, megtanultak pályázni, pénzeket szerezni, arról megfeledkeznek a nyilatkozók, hogy sok kisközség számára még az önrész előteremtése is megoldhatatlan feladat. Magyarán: pályázni is csak az tud sikeresen, akinek van mire. Arról meg végképp nem esik szó, hogy az uniós támogatások is a fővárosi hivatalnokok kezén mennek keresztül, akiknek oda hajlik a keze, ahonnan szebben „fütyöl” a fülemile. Szép dolog az önkormányzatiság, de ha a kisiskola fenntartása, a zsákfalu gázvezetéke, az ajándékba kapott negyedik osztályú úthálózat fenntartása a tét, a kis falvak vert helyzete evidens. Kié lesz a Sziget? Bár nem felső-csallóközi példa, nem tudom szó nélkül hagyni. Pozsonyból dél felé tartva több óriásplakát hirdeti: nyaralót lehet kapni a vajkai tó partján. A tavat annak idején a bősi tározó építésekor hozták létre, s lényegében egy nagyobbacska kavicsbánya-tó. Afféle meg nem valósult ígérete Binde- réknek, akik tejjel-mézzel folyó Kánaánt meg ingyenáramot ígértek a környéknek. Helybéli emberek nyaralói sorakoztak a partján, a közbirtokosságtól bérelt telkeken. Nos, ennek vége, bizonyos érdekeltségeknek nagyobb bizniszt jelent az új, több százezer koronás nyaralók „szolvens” idegeneknek való felépítése és eladása. Szó se róla, esztétikusabb látvány lesz a gondozott tópart, mint a hevenyészett, helyenként pérót idéző deszkabódék kuszasága. Csakhogy. Ebben az esetben sem szempont, hogy kinek-kiknek a boldogulását szolgálja az egykor gazdag csallóközi Aranykert egy-egy mai szeglete. Hogy kik veszik birtokukba. Ezeken a kérdéseken rágódva valahányszor az a cikksorozat jut eszembe, amelyet valamikor a nyolcvanas években közölt arra érdemes emberektől a Nő című hetilap. A szülőföld kérdez - volt a címe a kis szellemi, honismereti barangolásnak. Azóta nagyot fordult a világ, a szülőföld azonban, akár lesz rá fórum, akár nem, a huszonegyedik században is fel fogja tenni kérdéseit. Vágkirályfa. „Tévedés, hogy három és fél millió koronába került volna a plébániaépület felújítása. Bizonyítani tudom a kimutatásokkal, hogy az anyagért és a munkáért 953 ezer koronát fizettünk ki” - ezekkel a szavakkal reagált Hrotkó Sándor templomatya az Új Szó Nyitra megyei mellékletének november 23-i számában megjelent írásra. A Vágkirályfai fejlesztések című írásban Bergendi Ferenc polgármester egyebek közt a következőket nyilatkozta: „... javarészt lakossági összefogással, mintegy 3,5 millió korona ráfordítással felújították a plébánia épületét. A község önkormányzata ezt a tevékenységet munkaerő kölcsönzésével és 350 ezer koronát meghaladó pénzbeni juttatással, a fűtő- és világítótestek megvásárlásával támogatta”. Idegen nyelvek versenye Dunaszerdahely. Hetedszer rendeztek Vámbéry Armin Idegen Nyelvi Versenyt a Kelet-kutatóról elnevezett gimnáziumban múlt kedden. Tíz szlovákiai magyar gimnázium diákjai mérkőztek meg négy kategóriában az elnyerhető könyvekért és a vándorserlegekért. Az egyik serleg a rendező iskolában maradt, mivel haladó szintű német nyelvből Varga Szilvia, a dunaszer- dahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium diákja volt a legeredményesebb. A német kezdők közül Szalay Hrotkó Sándor elmondta, rendkívül kellemetlen számára, hogy ez a lapban megjelent, mert azóta volt, aki megkérdezte tőle: hová lett az a sok pénz, amiről az újságban írtak. Elismerte, a falubeliek sok munkát végeztek el ingyen az építkezésen, melynek az értékét pontosan nem ismeri, de becslése szerint az sem haladta meg a százezer koronát. Természetesen a nyilatkozótól, Bergendi Ferenc polgármestertől kértünk felvilágosítást. „Lehet, hogy valóban nagyobb összeget említettem, de ez nem volt szándékos félrevezetés. Egyszerűen üyen összegre emlékeztem abból az időből, amikor az építési engedély kiadásához az előzetes költségvetés készült. Ha ezzel a tévedésemmel valakinek kellemetlenséget okoztam, elnézést kérek, nem szándékosan tettem“ - hangzott a polgár- mester magyarázata. György Pozsonyból, az angol kezdők közül Jantosík Laura Párkányból, angol haladók közül pedig Hideghéty Klára Somoijáról bizonyult a legjobbnak. Cseh Márta, a dunaszerdahelyi gimnázium volt igazgatója, a verseny kiötlője elmondta, azért van nagy szükség a megméretés megrendezésére, mert a reáltárgyakkal ellentétben idegen nyelvből a hivatalos járási versenyen kívül nem rendeznek mást. „Azonkívül, hogy a diákokra ösztönzőleg hat, nekünk, tanároknak is jó, hogy évente találkozhatunk, tapasztalatot cserélhetünk” - nyilatkozta Cseh Márta, (jóm) lllésházi utcarészlet. Fontos a kötődés. Prz idegen nyelvi verseny legjobbjai Cseh Márta (balról) kiötlő és Rigó Erzsébet szervező tanárral (jobbról) (A szerző felvétele) PÁLYÁZAT A Mikszáth Társaság, a Palóc Társaság, Pásztó Város Önkormányzata, a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány és a Mikszáth Kálmán Gimnázium - Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium művészeti pályázatot hirdet a Kárpát-medence középiskolásai számára Mikszáth Kálmán születésének 160. évfordulója alkalmából. A pályázatot két művészeti ágban hirdetik meg: 1. Képzőművészeti - 1.1 Illusztráció - az író bármely művének, tetszőleges technikával történő illusztrálása. Az alkotás mérete: A/3-as, melyet paszpartu nélkül kérünk beküldeni; 1.2Képregény- az író valamely novellájának vagy regényének legtöbb öt Á/4-es méretű oldalon, oldalanként tetszőleges számú képkockákban történő megjelenítése. 2. Mozgóképi - az író valamely művének (vagy műrészletének) mozgóképi feldolgozása legtöbb 10 perces filmetűd keretében. Információ: 0036/32 460791/108 vagy mikszath@mixat.sulinet.hu . (ú) ISKOLÁINK ÉLETÉBŐL
