Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-28 / 273. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 28. Kultúra 9 Tristan Schwartz harmadik regénye az idei könyvhét váratlan sikere volt Magyarországon Sárból halászott gyöngyszemek RÖVIDEN Elek Judit filmjének világpremierje A kairói filmfesztiválon lesz Elek Judit A hét nyolcadik napja című alkotásának világpremieije. A film több év szünet után készült el, főszereplője Maja Komorowska lengyel színésznő, aki Szabó István Budapesti mesék című alkotásában, valamint Andrzej Wajda több mozijában is szerepelt. A hét nyolcadik napja című film „Szendrőy Hanna elvirágzott primadonnáról szól, aki félje halála után a lakásmaffia karmaiba kerül, elveszíti pazar otthonát, hajléktalanként a Keleti pályaudvarra vetődik. Aztán visszatér a lakásba, ahova átmenetileg hajléktalanokat telepített a maffia, és egy véletlen kapcsolat hoz új reményt az életébe”. A kairói filmfesztivált idén 30. alkalommal rendezik meg, az évforduló kapcsán az elmúlt évek díjnyertes alkotásait tűzik műsorra. (MTI) A pingvinek újra James Bond előtt Los Angeles. Továbbra is megnehezíti a 007-es ügynök életét - legalábbis ami a mozik pénztárát illeti - éneklő és táncoló pingvinek egy csoportja: a Happy Feet című animációs film az elmúlt hétvégéhez hasonlóan most is megelőzte közönségsiker terén a Casino Royale-t. Nem végleges adatok szerint a pingvinek - az ausztráliai George Müler rendezte film jóvoltából - 37,9 millió dollárt hoztak a konyhára, a második helyre szorítva a 31 millió dolláros bevételt elérő Bond filmet. Harmadüt helyezett lett 20,8 millió doüárral a Déja vu című új- zélandi thrüler, amelyben Denzel Washington egy merényletet az utolsó pülanatban meghiúsító rendőrt alakít. (MTI/dpa) A Hólyagcirkusz független színházi társulat Kassán Hogyan szól a kerékpár? JUHÁSZ KATALIN Katika cigány. Az élete is az. Cigányélet. Hol itt, hol ott, hol sehol. Kínnal-ke- serwel, nem túl sok örömmel. De nem ezzel, azzal, amazzal. Katika nem az a típus. Nem fekszik össze fűvel-fával. SZABÓ G. LÁSZLÓ Katika balladába ülő, nehéz terheket cipelő cigánylány. „Sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették.” Nem hagyja magát. Megbántják, megalázzák, földbe tiporják, de talpra áll, megrázza magát, és megy tovább. Az az ember, akit minden vesztesége előbbre visz. Minél inkább tapossák, annál erősebb. Mint a fű. Cigánytelepen nőtt fel, mert az anyja, fehér asszony cigányhoz ment feleségül. Sárból tapasztott kunyhó, kukoricacsutka tetővel. Esőben beázott, szétfolytak a falak. Hat gyerek született a házba. A Csirkefogú Gyuszi, Katika, akit Lidinek vagy Rottyosnak becéztek, Ernő, akit apja után mindenki csak Albert- nek hívott, egyedül a testvéreinek volt Bika, erejénél fogva, őt követte a sorban a szellemileg fogyatékos Hajnalka, az angolkóros Tibiké, és utolsóként Ilonka. Bútor nem volt a sárból rakott konyhában, csak egy sparherd, egy ágy meg egy asztal. A ruhák kifeszített madzagon lógtak, a gyerekek dücskökön aludtak. Négy farönkre szegeit, szalmával megszórt léceken. Katika és testvérei nem a Füstös képek szereplői, bár kétségtelen: jöhettek volna akár Lakatos Menyhért vüágából is. Cigánysorsok itt is, ott is. Tristan Schwartz Katika cigányélete című regényének alakjai itt lüktetnek a jelenben, szemmel látható, sőt elérhető közelségben. Drámájuk emberi dráma, áthatolhatatlan világukat különös misztikum övezi, miközben csak szokások, hiedelmek, nemzedékről nemzedékre örökített, egyszer lenyűgöző, máskor kegyetlennek tűnő hagyományok páratlan elegye. Katika sorsa már a cigánytelepen eldőlt. Édesanyja korán meghalt, apja, komái biztatására, újra megnősült. Új asszonya azonban pokolt vitt a házba. Nem volt más, mint gonosz mostoha. Ernő intéAgyonhasznált, kopott felületű súlyos mészárszék, amelyen töméntelen mennyiségű leölt állatot daraboltak fel súlyos húsbár- dokkal. Egyszerű, keményfából készült, masszív használati tárgy, amelyen kioltott életeket lehet előkészíteni, emberi fogyasztás, táplálkozás céljára alkalmassá tenni. Fura jelentéstartalmat hordoz: „hasznos vérpad” végül is. Ez a mészárszék múltja. Jelene pedig: sakkasztal a Bramer-kúria alagsorában. Rajta a tábla felállított figurákkal. A falon fogasra akasztott, fekete-fehér mintás böllérkabát, bele lehet bújni, s le lehet ülni a művészi konstellációban sakkasztallá átminősített mészárszék mellé lejátszani egy partit. S belemélyedve a játékba elgondolkodni azon (is), hogy életünk üyen sakkjátszma, amelyet hamis hentesek játszanak. S csak a véletlen vagy a szerencse műve, hogy a harci mészárszékekre helyezett vüágban, a világ erőinek zetbe került, onnan meg a javítóba, Csirkefogú Gyuszi a fiatalkorúak börtönébe, Katika vályogvető cigányokhoz, hogy őrizze a vályogot. Igazi élete tizenhárom évesen kezdődött, amikor vidékről Pestre utazott. Segédmunkás lett, malterkeverő. Közben elvégezte a nyolc általánost, gyors- és gépírást tanult, pénze volt, házat vett. ÁtTristan Schwartz verték, lopásba keveredett, egy év két hónapra elítélték, fiatalkorúak börtönébe zárták. Katika persze úgy mondja el mindezt Tristan Schwartz könyvében, hogy öröm olvasni. Színesen mesél. Élvezetesen. „Stüusa” van. Remek beszélőkéje. A regény értékét természetesen az író adja meg. Tristan Schwartz úgy üleszti egymás mellé Katika történeteit, a sárból kihalászott gyöngyszemeket, hogy az első oldaltól az utolsóig azt a hatást kelti, hogy ott ül velünk szemben, s előttünk megy egyik szavából a másikba. Mesélé- sének bővizű folyama van, itt minden történet nagy erővel tör fel a mélyből, zubogva, habosán ömlik a másikba, s minden sarával-pisz- kával hömpölyög tovább egyre szélesebb és vadabb medret ásva. Lorca cigányai élnek hasonló szenvedéüyel, kínnal és gyönyörrel, mint Tristan Schwartz Katikája. Őket más korban, más vüágban érik hasonló bajok, hasonló örömök, ám a sorsuk közös tőről fakad. Katika, szabadulása után, 3 600 forinttal kezdi elölről az életét, mert jól dolgozott odabent. Aztán bekerül az Egyesült Izzó üvegrészlegébe, és azt hitte, megfogta az Isten lábát. És ahogy ott végezte a munkáját, dik, egyszer csak belépett az ajtón egy bőrdzse- kis manus, papírral a kezében, és küzdelmében mi kapunk-e sakkmattot, vagy mi adunk. Hogy a színeset elnyelő homályban, a fehéret túlszárnyaló feketében, a jó és rossz harcában, a pénzért és hatalomért folytatott küzdelemben, a háborúk igazságában, a kultúrák pusztításában megmaradunk-e, illetve mi marad belőelső látásra beleszeretett. Annak ellenére, hogy igazából nem is volt jóképű, sőt kancsalított, hiányzott pár foga, vagánynak látta. Magyar férfi volt, nős ember két gyerekkel. De megszerette. Az övé lett. Bár ne lett volna! Mert „eleinte” csak gyü- kolta őt a Győrfi Laci. Vagy tizenöt évig verte. Egyetlen szerencséje az volt, hogy sokat ült börtönben. Mert nyugta csak akkor volt tőle. Féltékenységi rohamaiban kékre- zöldre püfölte. Tristan Schwartz finom érzékkel tálalja a történetet. Remek kártyajátékos. Tudja, mikor kell kivágnia az adu ászt. Úgy szövi, úgy tálalja az eseményeket, hogy az olvasó ne búja letenni a könyvet, vagy ha mégis, felfokozott izgalommal vegye újra a kezébe. Katika terhesség nélkül válik anyává, páija börtönbe kerül. Nem sokkal az esküvőjük után elkezd sikkasztani a magyar fiú. Ügyesen csinálja, egyszer méglünk. Mert erről szól Dolán György kiállítása: a kreativitásnak arról a sziszifuszi megnyilvánulásáról, amellyel civüizációk felépítenek és civilizációk lerombolnak kultúrákat. Hogy a vüág- nak az ilyen (kultúra)építéssel- rombolással ingataggá tett pillérein egyensúlyozó kaotikus létből is lebukik. Börtönbeszélők, család- segítő hivatalok. Katika nem adja fel. Katika szeret, Katika gyűlöl, Katika nyűglődik, Katika szárnyal. Az ő élete már nagyot nem fordul, az ezermülió százalék, mondja. Boldog már nem nagyon lesz, szíve vágya csupán annyi, hogy szülessen pár unokája, és ne legyen betegebb annál, mint most. Tristan Schwartz (jelenleg) Dublinban élő magyar író. A kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb egyénisége. Harmadik regénye, a Katika cigányélete az idei könyvhét páratlan csemegéje volt. Igazi remekmű. Jorge Ámadót habzsoltam így kamaszkoromban. Felnőtt fejjel Márquezt falom ekkora étvággyal. Fiatal író, nagy tehetséggel. Szíve van, lelke van, kiforrott stüusa, varázsos írói vüága. Katika nem a fantázia szüleménye. Katika él, van, ez a könyv az ő élete. Baráti alapon elmesélve. (anyagi) hasznot húzzon az erősebb. Az ősi tudás jelképei már csak jelek: pusztán esztétikai ábrák, mint pl. a luxori templomfalakon az ősi egyiptomiak üzenetei. Elveszett tudást hordoznak számunkra. Ilyen jelképesen elveszett tudást őriznek féltőn Dolán György festményei, „csempeképei”. A kifeszített kétdimenziós művészi valóság apró festett csempékből, piramiskövekből épül fel a háttérben; ez a múlt szellemisége, amelyet a képtérre nyomulva elöl eltakar, elhomályosít egy szétmaratott hungarocellréteg; ez a jelen. Ám vannak még tiszta képek. A kinagyított részlet, a széles ecsetnyelvekkel vastag rétegben felhordott színek. Mintegy a tárgyi és az élővilág részlete több ezerszeres nagyításban. Olyan mértékű felbontásban, amelyben eltűnik az azonosítható forma, s marad a harmonikus absztrakció. A megtisztulás forrása és az újrakezdés lehetősége: a színmeditá- ciós vásznak termő tisztasága. Kassa. Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki holnap este fél nyolckor betér a Fő utcai régi városháza (volt Slovan mozi) felújított termébe. A Független Színházak és Kultúra Fesztiváljának keretében a budapesti Hólyagcirkusz előadását láthatja Keserű bolondok címmel, amely a Thália Színház kínálatához szokott közönség számára meghökkentőnek, a kísérletező műfajok kedvelői számára viszont rendkívül izgalmasnak ígérkezik. A Hólyagcirkuszt tavaly a legjobb független társulatnak választotta a szakma, újabban pedig állandó bázisukon, a Merlin Színházban lehet ismerkedni velük. A Keserű bolondok című darabot 1998 óta játsszák nagy sikerrel. Az előadás a kamaraopera, a cirkusz, a hagyományos keleti színház, a zenei happening, az abszurd és a szürrealista színmű bizonyos elemeit ötvözi, kevés szöveggel és sok zenével, ami a kassai szlovák közönség dolgát is megkönnyíti. Hajléktalanokká vált, kapcsolatukat vesztett egzisztenciák bolyongnak a térben groteszk zenei etűdök hangjaira. A legprimitívebbnek tűnő tárgyak is zeneszerszámként funkcionálnak a szereplők kezében, a csúcspont talán az, amikor egy bicikli küllői és egyéb alkatrészei szolgálnak hangszerként. A társulat tagjai saját bevallásuk szerint nem a különböző zenei kultúrák és stílusok összecsapásáról akarnak zenebohócként elmondani valamit, hanem a hangszerek és az artisztikumok hiánya által keltett üresség állapotát szeretnék ábrázolni. A szegénységet, a koldusok zenéjét. Ma<ga a történet egy utcaseprő szüveszteri álma, amelyben különböző figurák jelennek meg és mesélik el saját történetüket, egyikük például Lear királyként éli meg saját problémáit. Zenei értelemben az üvegé a főszerep, mivel az előadás egy üvegcimbalmos utcazenész, Bangó Kálmán emlékére készült. A felhasznált szövegek nagyrészt a zene előadásából születő cselekvések, mozgássorok, groteszk és lírai asszociációk, zenei tréfák aláfestésére szolgálnak. Majdnem mindent a hangszerek megszólaltatása idéz és hív elő. A Hólyagcirkusz Társulatot zenei, színházi és részben képző- művészeti múlttal rendelkező független művészek alapították 1997-ben. A társulat tagjai ez idő alatt egyedülálló próbamódszert dolgoztak ki. Ennek a módszernek a legfontosabb eleme: a rendező szerepkörének kiiktatása a próbafolyamatból. A szövegkönyvek a kiválasztott zenei és irodalmi anyagok alapján csak az adott előadásra jellemző dramaturgiai szerkesztéssel készülnek. Az így létrehozott bemutatók anyaga elidegeníthetetlen az alkotók személyétől, vagyis darabjaik kizárólag csak a társulat nyelvén előadható produkciók. Ez az önálló formanyelv teszi a Hólyagcirkusz Társulatot az alternatív színházak kiemelkedő csoportjává, és ennek az önálló arculatnak köszönhetően számos hazai és külföldi elismerésben volt már részük. (Somogyi Tibor felvétele) A pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában látható Dolán György Eufória című kiállítása Békétlen sakkjátszma a világ mészárszékén TALLÓSl BÉLA
