Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-25 / 271. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 25. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Rózsacsoda HA11KO JÓZSEF Erzsébet éppen kenyeret vitt a szegényeknek. Wartburg várának nem minden lakója értett egyet ilyen fokú „eltúlzott” jótékonysággal. Talán az apja, a férje vagy Herrman földesúr volt, aki az ismert legenda szerint nekiszegezte a rosszhiszemű kérdést: mit visz éppen a kötényében? Ijedtében - noha tél közepén jártak - azzal az állítással védekezett, hogy rózsákat visz. Isten jelzése volt, hogy abban a pillanatban a kenyér rózsává változott. Ez több, mint ismert és romantikus legenda. Többszörösen szimbolikus kép: a várfalak mögül kilépő Erzsébet a szegények, a betegek és az elesettek érdekében a saját, személyes biztonságáról lemondó embert jelképezi. Túlajdonképpen a saját lakóhelyén fennálló kapcsolatokat veszélyezteti, hogy azon kívül szeretettel és áldozattal teli kapcsolatot építsen ki. Bizonyos szempontból Jézusra hasonlított, aki saját magáról állította, hogy „a rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania” (Lk 9, 58). Az „otthon” a szó legszorosabb értelmében minden, szeretettel és elfogadással teli környezet - Jézus tehát mindenütt otthon van, mert mindenhova szeretetet és elfogadást vitt. Erzsébet az ő nyomában a hajléktalanok közé otthont hordoz: elfogadással és szeretettel öleli őket körbe. A rózsává változott kenyér a dolgok lényegét jelenti: a kenyér eltelít, jóllakat és csillapítja az éhséget. De a szellemi és a testi eltelítődés elképzelhetetlen a rózsák által képviselt áldozat vagy önmegtagadás nélkül. Nemcsak felülmúlhatatlanul szép virágai, hanem szúrós tövisei is vannak. Pierre Véron francia író tréfásan megjegyezte, hogy a tövisek a rózsa testőrei. Talán nemcsak a védelmére szolgálnak, hanem elválaszthatatlan részei is annak, amit jelképeznek: a szellemi szépséget. Hiszen amíg a kenyeret tárgyi valójában cipelte Szent Erzsébet a kötényében, a rózsák a szívéből virágoztak, ezért a rokonai gyanúsítgatására adott reakció nem volt hazugság. „Sokan panaszkodnak, hogy a rózsán tövisek vannak - jegyzi meg Alphonse Karr, francia újságíró -, nekem viszont elég, hogy a töviseken rózsa van.” Igen, ez a helyes sorrend: a hajtást betetőző rózsabimbó szépsége mintha képtelen volna teljesen kifejlődni az alatta lévő hajtás nélkül. Rózsát adni egyben azt is jelenti, hogy egy kicsit megszüljük magunkat - enélkül nem megy. Az imádság és az önmegtagadás termékenységéről - amelyek a legmélyebb lényegükből nem tudnak ellenállni a tevékeny szeretet cselekedeteinek - szólnak ezekben a napokban a magyar püspökök is: azzal, hogy a nemzet megmentésének szentelt imaév után Szent Erzsébet évét hirdették meg. Az imádságban tanúsított felengedés nélkül hangsúlyozzák a mindennapi életben tárgyiasított szeretet hat- hatósabbá tételének elengedhe- tetlenségét. Amint Szent Erzsébet is a szegények miatt elhagyta az arisztokrata lakóhely falait, és így - a kor szokásai ellenére - leküzdötte a gazdagok és a szegények közti akadályokat, úgy kellene nekünk is elhagynunk az önmegváltó felsőbbrendűségünk vastag falait és szolgáim bármilyen módon a rászorulókat. Ez pedig biztosan nem megy a szenvedés, az értedenség és az ellentmondás tövisei nélkül, amely fölött aztán kirügyeznek a szeretet illatos virágai. A Magyar Püspöki Konferencia már jó néhány éve a Szent Er- zsébet-rózsát adományozza egy illetőnek. Tavaly például Mesz- lényi Lászlónak és Meszlényiné Bükkösi Gabriellának, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat és a Katolikus Karitász önkéntes munkatársainak ítélte oda. Ebben az évben pedig a Szombat- helyi Egyházmegyei Karitász Szervezet felterjesztésére Gombás Istvánná Fehér Anna nyugdíjas ápolónő kapta a díjat a szenvedélybetegek gyógyulásáért kifejtett fáradhatatlan, önzetlen tevékenységéért. Ezzel a szimbolikus gesztussal az ismeretiének ezreit jutalmazták meg, akik napról napra csendes szolgálatukkal hordoznak lelki rózsákat a magány, a fájdalom és a szenvedés sivatagára. A Szent Erzsébet-rózsát persze csak bizonyos emberek kaphatják meg - a győztes koszorút életünk végén mindannyian, akik szeretetben éltünk. A szerző római katolikus pap Ne érezzük úgy, hogy a gyermek már nem szeret minket, ha egyre többet igényli az egyedüllétet! Magánélet a családban Bármennyire szeretjük is a családunkat, szükségünk van egy kis magánszférára, de nemcsak nekünk, hanem a gyermekeinknek is. ÖSSZEFOGLALÓ Minél nagyobbak a gyermekeink, annál nagyobb igényük van saját élettérre, ahova visszavonulhatnak, ha úgy tartja kedvük. Ne érezzük úgy, hogy a gyermek már nem szeret minket, mikor azt vesszük észre, hogy egyre többet igényli az egyedüllétet. Inkább örüljünk, mivel ez annak a jele, hogy elindult a megbízható, felelősségteljes felnőtté válás útján. Ha megbeszéljük gyermekünkkel a viselkedésének okait, rá fogunk jönni, hogy nem azért akar elbújni, mert nem szeret velünk lenni, vagy mert rosszban töri a fejét. Fontos, hogy szülőként ezt megértsük, és különbséget tudjunk tenni a természetes igényei és aközött, hogy gyermekünk gyanúsan változékony hangulatban van, sokszor lehangolt, és ezért vonul el egy magányos helyre. Fontos, hogy a gyerekünknek adjuk meg a kért szabadságot, de ne ész nélkül. Beszéljünk meg néhány alapszabályt! Például azt, hogy kopogtatunk az ajtaján, mielőtt belépünk a szobájába (pont úgy, ahogy ezt mi is elvárjuk tőle a saját szobánk esetében). Tisztán és világosan fektessük le a szabályokat: ehet-e a gyermek a szobájában, vagy nem; ki takarítja a szobáját? Tegyük vüágossá, hogy a magánszféra bizonyos kötelezettségekkel jár (pl. rendet kell tartam), amelyeket ha nem tart be, akkor lőttek a nagy szabadságnak. Mindeközben persze ne felejtkezzünk el arról, hogy példát kell mutatnunk a gyermekünknek! Mert hogy várhatnánk el tőle, hogy rendben tartsa a szobáját, kopogjon, mielőtt bejön hozzánk, ha tőlünk nem ezt látja? (m-g) (CTK-felvétel) Fontos, hogy a gyerekünknek adjuk meg a kért szabadságot NYÍLT level a télapóhoz Kedves Télapó! Én írok levelet néked... LŐR1NCZ ADRIÁN ...Virág Bogi kiscsoportos. Most, hogy becses névnapodig már csak tizenegyet kell aludnom (ami azért még mindig több, mint amit a két kezemen meg tudok számolni), közölném veled óhajaimat. Aztán cselekedj belátásod szerint! Szeretnék havat, sokat. Bár Apa szerint a hó vízből van, ezt én nem hiszem el, mert láttál már Te olyat, hogy vízen szánkózott volna valaki?! Mondja Apa, hogy a nagy hegyek között, ahol ő a gyerek volt (méghogy Apa gyerek, mikor majd kétméteres, nevetnem kell!), gyakran derékig ért a hó. És a szánkót a dédapám két kutyája húzta, végig a falun. Hát kutyát is szeretnék, jó nagyot, mert a Csutak, az nem megbízható ilyen szempontból. Igaz, más szempontból sem, mert már egy kanapét és egy fotelt is megevett, de ezt nem árulom el senkinek, mert ez titok... Új könyvek is kellenének, mert mióta ismerem az ábécédét, minden mesét fújok, fejből. Aztán, hogy érdekesebb legyen, keverem őket, amin a felnőttek általában jókat nevetnek, vagy értetlenül néznek. Miért nem értik meg a felnőttek, ha a gyerekek maguknak mesélnek? S miért nem jó az, ha legalább a mesében a gyenge is győz néha? Miért kell mindenben rendnek lenni, meg ésszerűségnek? S ha a felnőttek annyira ragaszkodnak ehhez, miért nem csinálnak maguk köré olyan világot? Ezt meg én nem értem... Míg el nem felejtem: ne hozzál a fiúknak puskát, ninja- kardot, se más olyan szerszámot, amivel bunyózni tudnának. Mert mindig az ártatlanokon próbálják ki őket. Ja, és ha lehet, szólj oda a tévében lakó embereknek, hogy legalább Mikulás napján és karácsonykor ne legyen lövöldözés, öldöklés a képernyőn, mert attól félek. A gyerekműsor Anya szerint lassan erőszakosabb, mint a Rambó három, s múltkor mondta Apának, szerinte azért robbantják fel az amerikai filmek végén az egész díszletet, hogy le tudják írni az adóalapjukból. Ezt nem igazán értem, de ha Anyáék beszélnek róla, igaz lehet... Kedves Télapó, kellene egy új számítógép is, mert a régit, a fagolyósat már kinőttem, s az Apáéban, ha akarja, mesét is lehet találni. Ha mégsem tudnád teljesítem a kívánságaimat, drága Télapó, az sem nagy baj; Apa ugyanis azt mondta, hogy akit szeretnek, annak mindene megvan, s ez irányban igazán nem panaszkodhatom. Utóirat: A levélben esetleg előforduló, Jézuskára tartozó kívánságok törlendők. Kedves Olvasó! Olvassa el magazinunk írásait, s válaszoljon kérdéseinkre! A megfejtést levelezőlapon küldje el a Családi Kör címére! Az Új Szó ajándékát nyerheti meg. Beküldési határidő: november 29. 1. Mi a közös Andrisban, Ádámban, Lacikában és Voj- tiban? 2. Ki volt Thököly Imre felesége? 3. Hogy hívták Tóth Béla nagyapját? Az november 11-i Családi kvíz helyes megfejtése: lb, 2b, 3b. Az Új Szó ajándékát Urbán Ilona abarai olvasónk nyerte. NAGY EMBEREK KICSIBEN A császárverő Thököly Imre OZOGÁNY ERNŐ Időnként feltűnnek olyan értékelések, amelyek szerint Thököly Imre személyes példájával és nevelési módszereivel hozzájárult mostohafia, II. Rákóczi Ferenc szellemi gyarapodásához, későbbi szabadságharcának kirobbantásához. A megállapításnak van valóságalapja, egy azonban biztos: nem nevelte felesége, Zrínyi Ilona gyermekét, hiszen alig ismerte. Csupán néhányszor találkoztak. Nem mintha Thököly nem szerette volna, csakhogy a kor zaklatott körülményei ezt nem tették lehetővé. Magyarországon háború dúlt. A küzdelem első számú hadvezére épp Thököly Imre volt. Mivel sikeres hadjáratban elfoglalta szinte az egész Felvidéket, olyan hatalomra és gazdagságra tett szert, hogy saját pénzt is veretett. Zrínyi Ilonával kötött Habsburg-ellenes szövetsége egyben egy sírig tartó szerelem kezdetét is jelentette. A daliás hadvezér halálosan beleszeretett a 14 évvel idősebb, férfias bátofságú nőként emlegetett szépasszonyba. Hogy mennyire igaz nejének jellemzése, arra a legjobb bizonyíték feleségének egyik levele: „Ha asszonyember vagyok is, Munkácson meg mertem őket várni.” (A két hírhedt hadvezért, Caraffa és Caprara tábornokot.) A köztük levő gyengéd viszonyról ugyancsak Zrínyi Ilona egyik levele tanúskodik: „Akár gyalog is felkerekednék utánad, hogy egymást vigasztaljuk, és együtt legyünk, mint Isten akaijä, együtt viseljük a keresztet.” Erre épp a két zsoldosvezér miatt nem kerülhetett sor. Pontosabban: csak jó néhány év múlva valósulhatott meg az aszszony vágya. A szerelmesek 1682. június 15-én fogadtak örök hűséget egymásnak. Két hét sem telt el, Thököly ismét hadba vonult, hogy elfoglalja Kassát, Eperjest, és hatalmát egészen a Vág vonaláig terjesz- sze. A következő évben a török seregek egészen Bécsig hatoltak, ostrom alá is vették a császárvárost. Szövetségesük, Thököly Imre ugyancsak hadba vonult, ahova magával vitte a hétéves Ferencet is. Úgy gondolta, személyes példája jó hatással lesz a gyermekre, aki édesapját nem is ismerte. Csakhogy a kaland hajszál híján balul sült el: az oszmán hadak csúfos vereséget szenvedtek; visszavonulás közben találkoztak a Pozsony melletti Cseklésznél állomásozó Thököly seregével. A nagy kavarodásban, a visszavonulók és üldözők közötti csetepatéban a későbbi nagyságos fejedelem hajszál híján a fűbe harapott. Mivel Thököly támogatói is sok esetben ingadoztak a pogány török és a Habsburgok között, megingott a porta bizalma a magyar hadvezér iránt. Ekkor Thököly elkövette azt, amit egy édes mostoha aligha tenne: túszként ajánlotta fel a kis Ferencet a török szultánnak, hogy ezzel is biztosítsa hűségét iránta. Zrínyi Ilona ezúttal is méltó volt hírnevéhez: megakadályozta a politikai alkut. Olyannyira, hogy a munkácsi vár védésekor Ferenc mostohaapja helyett édesanyja példájából merített ihletet későbbi küzdelmeihez. De Thökölynek a töröknél is rosszul állt a szénája. A szultán rövid időre még börtönbe is vetette. Ennek hatására a szabadságharc több vezetője átállt a Habsburgokhoz, Buda 1686-os ostrománál már a törökök ellen harcolt. Bár végül is sikerült tisztáznia magát, hogy csak a felesége miatt alkudozott a császáriakkal, még egy kisebb hadsereg vezetését is rábízták, a továbbiakban már nem tudta érdemben befolyásolni az eseményeket. Nevelt fiával teljesen elvesztette a kapcsolatot. Ferenc édesanyjával a munkácsi várban tartózkodott, ahonnan csaknem három évi hősies ellenállás után Bécsbe, majd Prágába került. Thököly erejéből a későbbiekben csak annyira futotta, hogy elfogta Heister tábornokot, akiért visszakapta imádott feleségét. Bár még megválasztották erdélyi fejedelemnek, a törökök egyre csökkenő hatalma miatt ezt a címét hamarosan elvesztette, majd a szultán belső száműzetésre ítélte. Konstantinápoly Galata negyedéThököly Imre ben élt a továbbiakban Zrínyi Ilonával. Megérte ugyan a Rákóczi- szabadságharcot, de semmilyen befolyást nem tudott rá gyakorolni. 1705. szeptember 13-án hunyt el; hamvait 1906-ban szülővárosában, a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.
