Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-24 / 270. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 24. Kertészkedő 17 Hatékonyabb a kórokozók elleni védekezés ősszel, mikor a fertőzési góc egy helyen, a lehullott lombban, az avarban található és elpusztítható Lombfertőtlenítés gombabetegségek ellen A levélbetegségeket okozó mikrogombák a hajtásokat is károsítják A levélbetegségeket előidéző, de a hajtásokat, vesszőket és a termést is károsító, veszélyes járványokat okozó mikrogombák egy része, a fertőzötten lehullott levelekben telel át, és tavasszal a földön fekvő levelekben fejleszti fertőző spóráit. DR. VÉGHELYI KLÁRA Az alma venturiás varasodása (Venturia inaequalis), a körte venturiás varasodása (Venturia piri- na), a kajszi apiognomóniás levélfoltossága (Apiognomonia eryt- hrostoma), a dió gnomoniás levélfoltossága (Gnomonia leptostyla), a szilva polisztigmás vörösfoltossága (Polystigma rubrum), cseresznye, meggy blumeriellás levélfoltossága (Blumeriella jaapii) és a szőlő orbánc (Pseudopeziza trache- iphila) kórokozója tavasztól őszig, az élő zöld növényi részeken élősködő (parazita) életmódot folytat. Nyár folyamán ivartalanul, konídi- umok képzésével szaporodik és folyamatosan, késő őszig fertőzi termesztett fás növényeinket. A fertőzés következtében a leveleken foltok keletkeznek. A legfertőzöttebb levelek már nyár közepén lehullnak, de ősszel a kisebb mértékben fertőzött levelek is a földre esnek. Ekkor a levél epidermisze alatt élő kórokozó áttér a korhadéklakó (szaprofita) életmódra és termőtestet (peritéciumot, vagy apotéciu- mot) fejleszt. A termőtestben aszkuszoknak nevezett tömlőkben ivaros folyamat eredményeképpen nyolcasával aszkospórák képződnek. Az aszkopóraképzés kezdetén a kórokozó gomba aszkuszképző fonalai rendkívül érzékenyek a külső körülményekre és a növényvédő szerekre. A termőtest fejlődése során egyre ellenállóbb fallal veszi körül magát. A peritécium fala tél folyamán megvédi a spórákat nemcsak a téli fagyoktól, hanem a növényvédő szerektől is. Tavasszal a kedvező időjárás hatására a beérett aszkospórák, a csapadéktól megduzzadt termőtest nyílásán kilökődve távoznak a szabadba, és a széllel, vagy a magasra felcsapódó esőcseppel jutnak a zöld növényi részekre. A fertőzési veszély mértékét jellemzi, hogy például a fertőzött kajszilevél egy négyzetcentiméterén 30-50 termőtest is fejlődhet. Az alma levelén még ennél is több, mert a varasodás kórokozójának a termőteste jóval kisebb. Egy-egy termőtestben több száz aszkospóra is képződhet. Tavasszal a folyamatosan kiszóródó spórák 2-3 hónapon keresztül fertőzési veszélyt jelentenek. Csak gyakori, rügyfakadástól június közepéig-végéig, 7-10 naponkénti permetezéssel lehet megvédeni növényeinket a fertőzéstől. Ez a nagyszámú permetezés a kórokozók előrejelzésével és meteorológiai megfigyelések felhasználásával ugyan csökkenthető, de még így is 4-5 alkalommal kell permetezni az aszkospóra-szóródás időszakában. Hatékonyabb a védekezés őszszel, mikor a fertőzési góc egy helyen, a lehullott lombban, az avarban található és elpusztítható! A fertőzött levelek fertőtlenítésének, a bennük áttelelő kórokozók megsemmisítésének több lehetősége ismert. Lombfertőtlenítés égetéssel A fertőzött leveleknek, mint jelentős fertőzési forrásnak a megsemmisítése igen régi gyakorlat. A kiskertekben hagyományosan ősszel összegyűjtik a leveleket és elégetik, ezzel megsemmisítik a bennük áttelelő kórokozókat. A fertőzött levelek elégetését neves kórtanosunk, Húsz Béla már 1941-ben javasolta, de napjainkban a környezetvédők erőteljesen tiltakoznak ellene. Nagyvárosok zöldövezeti kerületeiben és nagyobb városokban általában korlátozzák a kerti hulladék égetésének idejét. Az égetési rend szabályozza a tűzgyújtást, vidékenként meghatározza azt, hogy az avar és a kerti hulladék elégetése nyáron, vagy éppen hétvégeken tilos. Nagyobb területű árutermelő gyümölcsösben a levelek összegyűjtése nehezen megoldható. Történtek kísérletek a magasnyomású permetezőgépek levegőfúvó berendezéseinek a levelek kifúva- tására alkalmas átalakítására. A sorokból kifújt leveleket azután a metszés során levágott nyesedék- kel együtt égetik el. Lombfertőtlenítés komposztálással A környezetet kímélő és az értékes szerves anyag hasznosulását elősegítő módszer az összegyűjtött levelek komposztálása. A levegő nélküli anaerob bomlás során elpusztulnak a kórokozók. Ez a folyamat azonban csak akkor valósul meg, ha megkülönböztetjük a zárt komposztálót a dróthálóval, vagy laza lécekkel körbevett szeméttárolótól. A zárt komposzttárolóban az anaerob baktériumok végzik a szerves anyag lebontását. Fontos, hogy a levegő minél tökéletesebb kizárásával tömörödjön a nedves szerves anyag. Ez megoldható zárt komposzttárolóban történő rétegezéssel, vagy a kert végében ásott megfelelő méretű gödör, vagy árok készítésével. Mindkét esetben a felhalmozott leveleket mindig földréteggel kell lezárni. A komposzt, talajjavítási céllal, csak akkor kerülhet vissza a kertünkbe, ha földszerűén morzsalé- kos, és annyira lebomlott, hogy már nem különböztethetőek meg az alkotórészek. A természetes módon lebomló szervés anyag, a keletkezett komposzt magas humusztartalmú, de nem kellemetlen szagú. Kijuttatásával legalább részben visszaadjuk a termőföldnek azt, amit a terméssel elvettünk. Városi környezetben úgy teremtenek lehetőséget az ősszel összegyűlt avar hasznosulására, hogy az önkományzatok, vagy a városi kertészetek zsákokat juttatnak a zöldterülettel rendelkező lakóközösségeknek, és az ösz- szegyűjtött avart és kerti hulladékot központi komposzttelepre szállítják. (Képarchívum) Őszi talajmunka A csapadék megőrzése érdekében ősszel gyakran végzünk talajmunkát a kertekben, és az ültetvényekben. Amennyiben a talajlazító munkagépet úgy választjuk meg, hogy az a sorokban aláforgatja a leveleket, úgy ez a munka elősegíti az avar lebomlását. Kisebb ültetvényben a földön lévő levelek alá- forgatása ásóval is történhet. Nagyon fontos azonban, hogy tavasz- szal egy újabb talajmunka során ne kerüljenek ismét a felszínre az őszszel talajjal takart levelek. Lombfertőtlenítés N műtrágyával Enyhébb telű országokban eredményes kísérleteket végeztek nitrogén műtrágyákkal. A karbamiddal végzett permetezés hatására felgyorsul a levelek lebomlása és tavaszra csak a levélnyelek, fő erek maradnak meg, és a kórokozók nem tudnak spórát képezni. Angliában az 5%-os karbamiddal végzett kezelés után öt héttel a permetezett levelek lemeze részben vagy egészen eltűnt, csak erekből álló váz maradt meg. Ez azzal magyarázható, hogy 170-szer annyi hasznos, a levelek lebontását végző baktérium volt a kezelt leveleken a kezeletlenekhez képest. A tavaszi értékelés azt mutatta, hogy 97%-kal csökkent az aszkospórák képződése a vízzel kezelt kontrolihoz képest. Térségünkben ez a védekezés csak enyhe teleken hatásos, mert a fagyos, és száraz téli időjárás hosszú hónapokra megállítja a hasznos mikroorganizmusok lebontó tevékenységét. A N műtrágyával végzett lombfertődemtés áttelelésgátló hatására akkor számíthatunk, ha a kezelést követően legalább 5 hétig nem jönnek a késő őszi fagyok, és enyhe, nedves lesz a tél. Lombfertőtlenítés növényvédő szerekkel Az 1960-as évek végének, 1970- es évek elejének jelentős kísérleti eredménye volt a veszélyes gombabetegségek áttelelését megakadályozó őszi lombfertődemtés kidolgozása. A legelső kísérletekben a legjobb eredményt biztosító, abban az időben csávázásra is használt, higanytartalmú készítményeket, a humán toxikológiai veszély miatt hamarosan betiltották. A lomb fer- tőüemtésére kipróbált növényvédő szerek közül a DNOC hatóanyag a földön fekvő lombot megperzselve akadályozta meg a termőtest képződését. A benomil hatóanyag pedig lombhulláskor a még fán lévő és a már lehullott, de még zöld levelekre permetezve megállította a termőtest további fejlődését. Az Európai Unióhoz való csadakozá- sunk után azonban számos, korábban engedélyezett növényvédő szer és hatóanyag visszavonásra került, ezért a gyümölcsösök növényvédelmében alapvető szemléletváltozásra van szükség. A lombfertődenítési kísérletek elvégzése óta, nagyon sok új mélyhatású és szisztemikus gombaölő szer hatóanyag és készítmény került forgalomba. Ebben a helyzetben a növényvédő szer gyártó- és forgalmazó cégeknek érdeke kísérleteket beállítani, hogy az EU- ban betiltott két hatóanyag helyett újabb, a kórokozók áttelelésének- gádására, lombfertőtlenítésre hatásos készítményt találjanak. Ezeket a kísérleteket 30-40 évvel ezelőtt is kutatóintézetek végezték, de a kutatómunkát minden esetben a növényvédő szereket gyártó, vagy forgalmazó cégek támogatták. A lombfertődenítő permetezés tenyészidőszakon kívül történik, tehát a legkevesebb veszélyt jelenti a környezetre. A szüret után célzott permetezéssel előzzük meg a kórokozók áttelelését, így*a következő évben kevesebb permetezésre lesz szükség, mégis eredményesebb lesz a védekezés. (Az Agronapló nyomában) A gnómiás levélfoltosság tünetei a dió levelén Venturiás varasodás az almafa levelén Ha a kártevő által megtámadott fák törzse és ágai belül szivacsszerűvé válnak, ilyenkor a fát rendszerint már csak a külső kéreg tartja össze Miként védekezhetünk hatékonyan a veszélyes farágó lepkék ellen? ÖSSZEFOGLALÓ A farágó lepkék a fák súlyos ká- rosítói. Közülük is a nagy farágó (Cossus cossus) és a kis farágó (Zeuzera pyrina) a legveszedelmesebb. A 4-5 cm hosszú nagy faragók elülső szárnyai szürke alapszínükön sötétebb harántvonalaktól tarkák, csápjaik feketék és fésűsek. A kis farágók fehér színűek, toruk hátoldalán és a szárnyaikon kékes fényű, fekete, kerek vagy tojás alakú foltok vannak, a potrohúkon pedig fekete gyűrű látható. Jellemzőik egyike a nyári rajzás. A nagy farágók az ágvillákba és a felváló kéregrészek alá, a kis farágók pedig a hajtások tövébe, és a levél hónaljába csoportosan rakják le tojásaikat. A nagy számban lerakott tojásokat a levegőn hamar megszilárdult barnás váladék ragasztja a fakéreghez. A tojásokból 2 hét után kikelő hernyók, először csak a hajtásba, levélnyélbe rágják be magukat, ennek következménye, hogy a levelek vörösesre színeződnek majd elszáradnak. A fejlettebb hernyók az egyszeri átteleltetésü- ket követően rágják be magukat a fatestbe. Sajátosságuk, hogy kellemetlen, erős ecetes szagúak, akár csak a járataik. Kifejlett állapotukban testhosszuk eléri a 8-10 cm-t is. Bábjaik mindegyike abban a gumóban alakul ki, viszonylag rövid idő alatt, amely a második átteleltetést követően május-júniusban áll össze szövedékszálakból és rágcsálékokból, közvetlenül a kéregrész alatt. Másik részük azonban a járatukat elhagyva, a fatőnél furakodik a talajba, hogy a talajszemcsékből összeragasztott gumóban ugyancsak be- bábozódjon. A bábokból mintegy 2 hét után június-júliusban rajzanak ki ismét a lepkék. Legszembetűnőbb kárképük, hogy a járatuk nyílásán kitolt vöröses ürülék egy része megtapad a nyílás környékén, a többi lehullik a földre a fa tövébe. A vöröses színű fűrészporszerű, morzsalé- kos ürülékkupac jól észrevehető. Károkozásuk abból adódik, hogy a fertőzött fapéldányok törzse és ágai belül szivacsszerűek lesznek, és rendszerint már csak a külső kéreg tartja össze a fát. Éppen ezért egy gyengébb vihar vagy szélroham is végzetesnek bizonyulhat. A hernyók rejtett életmódja miatt a védekezés ellenük nagyon nehézkes. A járatukat megkeresve, a hernyókat egy merev huzaldarabbal szokás felnyársalva elpusztítani. Egyes források szerint a legcélravezetőbb megoldás az, ha a kártevők járatát petróleummal vagy benzinnel feltöltik, és utána a járatnyílásokat oltóviasszal légmentesen lezárják. így a keletkezett gőzöktől a hernyók megfulladnak. A fiatal fákat már ültetésükkor célszerű átvizsgálni. A már fertőzött egyedeket pedig legjobb kivágni és eltüzelni minél hamarabb. (Ezermester)
