Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-21 / 267. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 21. Kultúra 9 Királyhelmec és Nána amatőr társulatai taroltak az Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon Koncz Zsuzsa pályakép-összefoglaló koncertje Műfajkavalkád a deszkákon Csoda a Bodrogközi Színjátszó Csoport előadásában (Kiss Gábor felvételei) Azon gondolkodom, vajon kár-e, hogy az előző évfolyamokkal nem tudom egybevetni a falusi színjátszók idei seregszemléjét. JUHÁSZ LÁSZLÓ Egyrészt jó volna összehasonlítani az előző évek Szepsijével és Buzitájával (sőt: korábban Király- helmecével) a nyolcadik évfolyamába érkezett Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált, másrészt viszont azáltal, hogy először jártam a versenyen, szűz szemmel figyelhettem a fesztivál szervezőinek, fellépőinek és zsűrijének munkáját. Gyorsmérleg: az elmúlt hétvégén mindhárom említett gárda kitett magáért, teljesítményük viszont nem volt hibátlan. De menjünk sorjában. A helyiek által szerényen csak „Hilton”-nak becézett szocreál szepsi szállodát az eldózerolás helyett most inkább felújítják, a múlt hétig néhány szobát sikerült csak lakhatóvá tenni, ezekben A szervezők jóvoltából a víájpí kapott helyet. A fellépő csoportok nagy részét csak városon kívül tudták elhelyezni, ezáltal a közös esti bulizásoknak lőttek, ami a fesztiválhangulatot jócskán aláásta. Meg az is, hogy nem volt fesztiválklub, ahol - mondjuk - egy pohár forró kakaó mellett elbeszélgethettek volna az amatőr színjátszók. Legalább egy mondatban a Lakoma címet viselő fesztivállapot készítő fiatalokat is meg kell említenem, akik Rozbroy Viktor vezetésével napról napra változatos és színes olvasnivalót kínáltak a jelenlévőknek. A Csemadok és a számos társ- szervező munkáját dicséri az is, hogy az előadások közül egy sem maradt el, és szinte minden produkció csúszás nélkül kezdődött. A Jókai Napok gyakori félházain edződött tudósító számára szinte hihetetlen volt, ahogy nemcsak a csoportok nézték végig egymás produkcióit, hanem az utca embere is szép számban képviseltette magát a nézőtéren. Az már más kérdés, hogy egynémely produkció szünetében (horribüe dictu: közben) jó páran menekültek ki a friss levegőre. Erről azonban már nem az éjt nappallá tevő szervezők tehetnek, hanem A fellépők, akik között persze akadt néhány igazi tehetség is. Évekkel ezelőtt még kifejezetten a falusi színjátszók seregszemléje volt ez a fesztivál, mostanra azonban dél-szlovákiai városok képviselői is szép számmal neveztek be Szepsire. Persze nem csupán ennek tulajdonítható a műfaji kavalkád, aminek köszönhetően musical- és rapdal éppúgy felcsendült a deszkákon, mint magyar nóta vagy pajzán csujogató. Ebből azután színvonalbeli ingadozás is következett. Szerintem 2006-ban már nem lehet poén (mégis annak szánták), hogy „összekeveri Gizikét a gőzekével”, az viszont profi színészeknek is a becsületére vált volna, ahogy a nánai színjátszók egy pillanat alatt ordítozó majmokká váltak a színpadon. A társulatok teljesítménye önmagukhoz képest sem volt egyforma. Csak néhány példa: a fesztivál fődíja Királyhelmecre vándorolt, a Bodrogközi Színjátszó Csoport hatalmasat fejlődött, tőlük ilyen jó előadást még soha nem láttam. Kiss Péntek József eddigi rendezései viszont kivétel nélkül színvonalasabbak voltak, mint az, amit a dunamocsi gyerekekkel Szepsibe hozott. Szabó Csilla és az őr- sújfalusi ÉS?! Színház viszont nem lepett meg, ők hozták a tőlük megszokott, rekeszizmokat próbára tevő, lendületes formájukat. Arra sajnos itt és most nincs hely, hogy valamennyi fellépő csoportot megemlítsek, ezért csak ez az egy-két jellemző példa. Üde színfoltja volt a fesztiválnak, hogy Magyarországról, Lengyelországból és szlovák iskolákból is érkeztek vendégelőadások, persze versenyen kívül, így ők nem bonyolították A zsűri munkáját, amely persze a közhelynek megfelelően ezúttal is nehéz volt. Őket volt hivatott segíteni, ellenőrizni és felülbírálni a Kame- nár Éva vezetésével dolgozó társadalmi zsűri. Díj szülte mindenkinek jutott, a királyhelmeciek és a nána- iak viszont a húszból tizenegyet hazavittek. A bodrogközi színjátszóké lett a fődíjon kívül a legjobb férfi és női alakítás díja és kettő a társadalmi zsűri díjai közül. A Nánai Színjátszó Csoport egy nívódíjat, a legjobb rendezés minősítést, a legígéretesebb tehetségnek járó elismerést, a legjobb színpadkép és színpadijelmez díját, a társadalmi zsűri egyik díját és egy zenei különdí- jat vihetett haza. A tisztelt zsűri döntésével nagyjából egyet is tudtam érteni, számomra keserű szájízt csak a már említett ÉS?! Színház minősítése hagyott, akik megkaptak ugyan egy polgármesteri kü- löndíjat és a legjobb férfi epizód- szereplő díját, azonban legalább egy nívódíjat mindenki borítékolva érzett számukra. Nem így lett. Szabó Csilla az eredményhirdetésről egy méretes sütőtökkel térhetett haza, ezt az ennivaló ajándékot a Lakoma szerkesztősége ajánlotta fel a „tökös" előadásért. Az ÉS?!-sei ellentétben - számomra érthetetlen módon - nívódíjasak lettek viszont a vágkirályfai Féktelen Komédiások, akik egy eléggé kétes színvonalú esztrádműsort hoztak Szepsibe. Mindent egybevetve azonban a háromnapos fesztivál nem okozott csalódást, az pedig külön pozitívum, hogy miután a főtéren leleplezték a fesztivál névadójának, Egressy Béninek a szobrát, jövőre a tájainkon hagyományos fesztiválvégi koszorúzás sem marad el. És remélem, a fesztivált megelőző előválogatás sem. Hangay Enikő fotóművész kiállítása a hónap végéig tekinthető meg a Magyar Intézet székházában Csendes napokon megbúvó rejtjelek TALLÓSl BÉLA A pozsonyi Fotóhónap kiállításaihoz a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete is hozzájárul; az intézet székházában látható a hónap végéig Hangay Enikő Csendes Napok című kiállítása. A kiállított anyag középpontjában a természetre érzékenyen figyelő nagyvárosi ember életérzésének vizuális megjelenítése áll. Ez nem azt jelenti, hogy a városban telepített zöldövezet idilljét örökíti meg objektívjével realisztikusnosztalgikus rácsodálkozással, hanem az ember és a természet kölcsönös megnyüvánulásaiból, egymásra hatásából, egymással éléséből születő festői, stilizált mikrovilágot igyekszik láttami. A Csendes Napok - ahogy Csízek Gabriella, a kiállítás kurátora megfogalmazta - festői részletek mindennapjaink gyakran zűrzavaros, rendezetlen világából. A természet megbúvó rejtjeleit fedi fel mondjuk egy falra ragasztott óriásplakáton, vagy fehér abrosszal fedett faasztallapra terített zöld borsószemek tengerében, esetleg a víz tükrében festőién szétfolyó környezet absztrakt formába mosódó színeiben. Ily módon a természeti elemek sajátos, véletlenszerű találkozásából indít meg gondolatokat, kelt érzelmeket privát tájaival: ahogy lefotóz néhány hóba hullott morzsát, objektívjével elkap egy kemény hideg, havas tájrészletbe belógó pázsitzöld textíliát, a napfény vetülését a parkettán, egy fehér kutyát a kerítés mögött a bozótosban. Privát tájain kívül Hangay Enikő „privát” portrékat is bemutat. Közvetett portrék ezek, ahogy a természet- (motívum) és az ember összeolvad, ahogy egymással létegységet alkotnak. Ahogy egy motívum tetoválással „beleég” az ember bőrébe, ahogy a vízzel „azonosuló” emberalak vízimadárrá lényegül, ahogy egy fátyol mögé rejtőző alak sejtelmes titokká lényegül át. Csízek Gabriella azzal vüágított rá ezeknek a festői „privát” tájaknak és portréknak a hátterére, hogy: „Hangay Enikő az őt körülvevő vüág megismerése és befogadása során találja meg képeit, sosem rendezi meg azokat. Önmaga, családja, barátai és személyes életterének bemutatása nyomán válik megoszthatóvá a szerethető szelíd valóság. A titkos konstellációk, a látszólag összefüggéstelen dolgok harmóniává rendeződve alkotják fotóinak tárgyát.” Rejtélyes szelíd valóság, amelyet Hangay Enikő fellel, s amelybe néha elhomályosítással vagy más eltakaró-elfedő eszközökkel szándékosan belezavar, hogy még szorosabb kötelékben élőkként lássuk a „természet-természet, az ember-ember, az em- ber-természet”-viszonyok festői képkockáit. Hangay Enikő: Vízimadár Fel kell tenni az i-re a pontot ELŐZETES Ma este 19 órai kezdettel a duna- szerdahelyi VMK-ban lép fel Koncz Zsuzsa. A közönség ezúttal is a régi nagy slágerekből hallhat válogatást és az új dalokból ízelítőt, a koncert mégis rendhagyó lesz, mert a művésznő nem titkoltan pályakép-ösz- szefoglalóra készül. „Nem azt mondom, hogy végleg elköszönök a közönségtől, nem is tervezek búcsúkoncertet, mert az már kötelezne valamire, de egyszer fel kell tenni az i-re a pontot. Úgy érzem, ennek most van itt az ideje, a kör lassan bezárul; és mindaz, amit még eztán vállalok, már csak ráadás lesz”- mondta el lapunknak Koncz Zsuzsa. Az énekesnő a tőle megszokott alapossággal és lelkesedéssel készült az őszi turnéra és a december 2-i budapesti Sportaréna-beli nagy koncertre. Eddigi pályafutása során hat teltházas koncertet adott még a régi sportcsarnokban, de az új arénában ez lesz az első fellépése- és talán az utolsó is. A koncert vendége a két hűséges „harcos és tettestárs”, Bródy János és Tolcsvay László, akik az évek során számos dalt írtak Koncz Zsuzsának; és részben nekik is köszönhető az az egyedi hangvétel, az őszinte, bátor tisztaság, ami máig jellemzi a művészetét. A pályakezdéstől eltelt négy évtized alatt több mint harminc önálló lemeze jelent meg, stúdióalbummal legutóbb 2002-ben jelentkezett - Ki nevet a végén címmel. Idén jelent meg legújabb, sorrendben negyedik verslemeze (Egyszerű ez... ), amely József Attila, Radnóti Miklós, Babits Mihály Kányádi Sándor verseinek zenés feldolgozása mellett olyan fiatal szerzők költeményeit is tartalmazza; mint Tóth Krisztina és Karafiáth Orsolya. A zenéket Bródy János, Bódi László - Cipő, Lerch István, Závodi Gábor, valamint Gerendás Péter szerezte, és az énekesnőtől megszokott módon a dalokban szinte új értelmezést, más hangsúlyokat kapnak a költők gondolatai. Koncz Zsuzsa több mint négy évtizede énekel nekünk hitről, becsületről, kitartásról, begyűjtött minden szakmai elismerést és díjat, ami a világnak ezen a táján létezik, és örök birtokosa a legnagyobb elismerésnek, amit előadó- művész kaphat - a közönség szerzetének és tiszteletének. Reméljük, sokszor hallhatjuk még őt itt, Szlovákiában is. (vm) Mozart táncok címmel a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház mutatja be közös produkcióját november 25-én Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban. A darabhoz az alkotók olyan műveket választottak, melyek könnyedségükkel, táncosságukkal a mozarti életmű vidám, buffo oldalát mutatják meg. (Képarchívum) A Goncourt-díjas író maga sem tudja a választ Mi könyve sikerének a titka? MTl-JELENTES Párizs. Az interjúit ugyancsak szűkén mérő Jonathan Littell, aki idén elnyerte a legrangosabb francia irodalmi trófeának számító Goncourt-díjat, a párizsi Le Mon- de-nak nyilatkozva a hétvégén kifejtette: „idő és távolság” kell annak megértéséhez, miért aratott oly nagy sikert egy volt SS-tiszt első személyben elmondott vallomásaként megírt Les bienveillantes (A jószándékúak) című könyve. Az amerikai születésű, tökéletesen kétnyelvű 39 éves szerző franciául írt nagyregénye azonnal a bestsellerlista élére került, és több díjat is elnyert Franciaországban. Littell elmondta, hogy a siker okait együtt találgatta Pierre Nora akadémikussal, a könyvét megjelentető Gallimard kiadó értékelő bizottságának elnökével, de biztos választ egyikük sem talált. „Két fő feltevés rajzolódott ki. Az első a nácizmusra és arra vonatkozik, hogy a franciák miként viszonyulnak történelmük e szakaszához. A második inkább irodalmi jellegű. A Gallimard kiadó már több éve konstatálta, hogy nőtt az igény a regényszerűbb, szilárdan felépített könyvekre” - mondja Littell. Az fró szerint „meg kell várni, hogyan fogadják a könyvet Izraelben, az Egyesült Államokban és Németországban, ez lehetővé fogja tenni számunkra annak megértését, ami Franciaországban történt a regénnyel”. Az augusztus 21-én megjelent, több mint 900 oldalas könyvből 250 ezer példány fogyott el már a Goncourt-díj elnyerése előtt, azóta még 50 ezret adtak el belőle.
