Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-03 / 253. szám, péntek
12 Ízvilág ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 3. www.ujszo.com w Olasz ízek karnyújtásra SZEMET EDIT Szenvedélyesen szeretek külföldön tartózkodni, és ott a helyi finomságokat kóstolgatni. Számomra a helyi étkek olyannyira fontosak, mint az ottani templomok és képtárak csodálása. Legutóbb, amikor Milánóban jártam, már ismertem az olasz konyhát, s azt is tudtam, hogy az olasz vacsora jóval hét után kezdődik... így hát mivel az olasz barátaink is későn esznek, éheztünk. Nos, az olasz vacsora valójában éjjel 11 körül kezdődik. Ilyenkor vannak zsúfolásig telis-tele az éttermek, ilyenkor látni a legtöbb olaszt, ugyanis délután mindannyian eltűnnek, hogy aztán éjjel újra előjöjjenek. így hát amit abban az időben - kb. éjfél körül - egy halálra éhezte- tett elé tesznek, az kérem mindig nagyon finom. így kóstoltam meg egy nápolyi különlegességet is, egy padlizsános, paradicsomos és parmezános egytálételt. S mindezt az olasz barátainknak köszönhetően, ugyanis az étlapot is nápolyi tájszólásban írták és sem alatta, sem fölötte nem volt ott sem olaszul, sem angolul, hogy mi micsoda. Egyetlen kikötésem volt a barátaim előtt, hogy valami komoly olasz ételt kérek. Még kikérni sem tudtam. Csak ültem, néztem, és félig aludtam már, amikor kihozták. Valóban, hiszen Müánó csodálatos város, s ha csak a dóm lenne az egyedüli látnivaló, én abba is belefáradnék, s aznap valóban sokat nézelődtünk, így én a nápolyi vendéglőben tényleg szunyókáltam már. Viszont amint megkóstoltam, és megéreztem azt a semmihez sem hasonlítható paradicsomos szószt a padlizsánon, hirtelen erőre kaptam. Innentől fogva a vacsorázás viháncolás- sal telt, hosszú fejtegetésekbe kezdtem, hogy az olasz paradicsomnak mennyire más íze van, hogy az olaszok mennyire boldog emberek stb. S azóta, ha csak az eszembe jut az íze, mondjuk úgy éjfél körül, legalább kettőig nem bírok elaludni. Hiába, a gyomrom, a kis alattomos, megjegyezte mi a jó... Mára már a nővérem is kildsérletezte a receptet, gondos olasz közreműködéssel, s a legjobb pozsonyi olasz étteremben is megkóstoltam már a „melanzane”-t, s magam sem értem, de ugyanazokkal a semmihez sem hasonlítható ízekkel találkoztam. A legfinomabb ételek ízét is tovább lehet fokozni, és ezt az olaszországi ember is nagyon jól tudja Együnk toszkánul! Szerencsések azok, akik szeretik a finom ételeket, a változatos konyhát, szívesen kipróbálnak új ízeket - Olaszország bármelyik tájára is vetődnek. Itáliában az egyes régiók egymással vetélkednek e téren, és mindegyik magának követeli a legjobb konyha címet. Igazságot tenni még úgy sem igen lehet, hogy mindegyiket végigkóstoljuk, az azonban tény, hogy Toszkána a legjobbak közé tartozik e téren. GÖBÖLYÖS LÁSZLÓ Csak farkaséheseknek vagy nehézatlétáknak ajánljuk a bistecca alia fiorentinát. A tányérról lelógó hirtelensült bélszínnek B ugyanis az a legfőbb különle- B gessége, hogy - mint a firenzei I éttermek figyelmeztetnek - mi- I nimum félkilós porciót adnak B belőle, de nem ritka az embert a'; próbáló 800 grammos hús ■ i sem. Akkor már kisebb kocká- AJ zattal jár a liliomos város másik, nem éppen ' „lajtos" ínyencsége, a pa- cal firenzei módra. Ezt fl -M paradicsomos szósszal, B fi csípős paprikával, re- B II szelt sajttal készítik sü- jBj tőben, és kis cseréptá- ■ .7, lakban szervírozzák. A tálak első látásra akár kicsinek is tűnhetnek, de az étek meglehetősen tömény. Ugyancsak kétséges, hogy éhen marad-e bár- y,. 'vaif ki is a lombata d’ag- nello, azaz az olyan bá- r.myfalaink után, amely I ' ‘ mellé zucchinit, sárga- lililllll répát es más zöldséget párolnak, és a tetejére |3|||K sajtot sittnek. Es ha eset- leg akad, aki ragaszkodik valami hagyományosabb körethez, kérhet friss rozmaringgal megszórt sütőben sült krumplit, és ha nem vigyáz, repetázni fog a gar- nírungból. A helyi zöldségleves, a minestrone talán egy kicsit furcsa lehet ecetes ízével, de a tésztaféléket B ismét csak elég korrektül csi- ■9 nálják errefelé; a pizzát az I olyan jobb helyeken, mint az I 1580 óta a firenzei nagypiac ™ mellett működő Bottega di " * Donetellóban a vendég szeme ■ ■ előtt formázza szép vékony, kerek tésztává a mester, és süti meg barátságosan lángoló kemencében. Nem sajnálják a tejszínt KB M a lasagnából, a legjobb. Ilii I gombával, hússal vagy BB| I spenóttal töltött canelVB 1 lomért azonban érde7p(ori7 > mes Sienába utazni. Ugyancsak kiváló a . négy sajt mártásával kéri 1 “" szült nudliszerű, bár anToszkánában olyan finomságokat is megkóstolni, mint a kardhal citromos mártásban, amelyhez fokhagymás párolt spenótot ajánlanak. A merluzzónak nevezett sárga tőkehalat némi fehérborral locsolják meg, az apróhalakból olyan sűrű, szinte pépszerű hallevest főznek, amelyet pirított „ kenyérre öntenek rá a tányérban. Á hegyvidék a gom- Sp báké. A vadregényes CmT Appenninek oldalain, r ahol néha az év kilenc |r hónapjában esik az eső, a legnagyobb becsülete a hatalmasra növő vargányának van. Szinte csak ezt eszik a helynek, akik disznógombának hívják, pedig számos más ehető gomba is akad az erdőkben. Legszívesebben kukoricalisztbe forgatva, fokhagymás olajban sütik meg, de petrezselyemmel párolva is szeretik. Ugyanezen a vidéken, ahol nemes gesztenyefák tornyosulnak, gesztenyelekvárt és gesztenyemézet kínálnak a falusi turizmusra vágyók. Toszkána a vüághírű Chianti bor hazája is. A legfinomabbak a szinte feketének tűnő, érdes hatású vörösek, amelyeknek íze még sokáig ott marad az ember nyelvén, (m) nál lényegesen lazább gnocchi. És ha már megfordítottuk az olasz étkezési sorrendet: egy-egy gazdag saláta akár főételnek is t beillik. A specialitás er- \ refelé a ruccola és a madársaláta, de nem is lehetne megszámlálni, hányféle zöld vagy pirosas szélű levél kerül*a tálba, amelyek mellé még kötelező a csíkokra reszelt sárgarépa, valamint a toszkán lankákon bőségesen termő olívabogyó. Az olajfát oly becsben tartják, hogy Firenzében, a dóm közelében védőrács óv egy háromszáz éves gyönyörű példányt. Miután a tartománynak gyönyörű tengerszakasza van, érdemes RECEPTTEKA Almából főzött-sült finomságok Boros alma Hozzávalók: 4 db nagy alma, 3 ded fehérbor (vagy almaié), 10 dkg mogyorós vagy mazsolás csokoládé, fél evőkanál vaj, 2 evőkanál mandulaforgács, cukor Elkészítése: Az almát megmossuk, csak a tetejét hámozzuk meg, a magházat kikaparjuk. A bort (vagy az almaiét) akkora edénybe öntjük, hogy a négy alma elféljen benne, és fedő alatt kb. 10 percig főzzük - vigyázva, hogy az alma ne essen szét. A csokoládét feldaraboljuk, egy kis edényben felolvasztjuk a vajat, és a mandulaforgácsot aranybarnára pirítjuk. Az almát kivesszük a léből, tányérokra tesszük, s még forrón megtöltjük a csokoládédarabokkal. A visszamaradt lét a felére főzzük, megcukrozzuk, ráöntjük az almákra, és megszóljuk pirított mandulával, (kopasz) Sütőben sült fonott kalács almával Hozzávalók: 1 fonott kalács, 10 dkg vaj, 50 dkg hámozott alma, 15 dkg porcukor, 10 dkg mazsola, 10 dkg hámozott mandula, citromhéj, őrölt fahéj, 2 dl tejszín Elkészítése: A fonott kalácsot vékony szeletekre vágjuk. A tűzálló tálat vajjal vastagon kikenjük, az alját és oldalát kalácsszeletekkel kirakjuk. Az almát meghámozzuk, megreszeljük, hozzáadjuk a porcukrot, a megtisztított mazsolát. A hámozott mandula felét apróra vágjuk, felét ledaráljuk, reszelt citromhéjjal és őrölt fahéjjal az almához keverjük, és állni hagyjuk. Rárakjuk a tálban lévő kalácsszeletekre. Betakarjuk a maradék szeletekkel, és vajdarabkákat teszünk rá. Meleg sütőben aranysárgára sütjük. (Denisa Illésová, Kisgéres) Fahéjas sült alma Hozzávalók: 4 db alma, 3 evőkanál vaj, 3 evőkanál cukor, 1/2 kiskanál fahéj, 2 deci tejszín, 1 evőkanál porcukor Elkészítése: Az almát megmossuk, meghámozzuk, eltávolítjuk a magházukat, és vékony szeletekre vágjuk. A formát kivajazzuk, és lerakjuk az almaszeleteket (egymásra, mint a tetőcserepeket). Fahéjas cukorral meghintjük. A tetejére vajdarabkákat teszünk. Előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük, hogy a tetejére szórt cukor karamellizálódjon. A tejszínt a porcukorral kemény habbá vetjük. Az almát forrón tálaljuk, de nem tesszük rá a tejszínhabot, azt külön tálban szervírozzuk. (kopasz)
