Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-15 / 263. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. november 15., szerda 3. évfolyam, 43. szám Ki i r í 1 SR tan roma lenni? Egy ENSZ-felmérés szomorú képet fest a hazai romák érvényesülési lehetőségeiről t_ 30. oldal Főieken Egy ipari termék tündökléséről és bukásáról rendeztek kiállítást a város múzeumában 31. oldal Akik nélkül nincs hangulat, korjellemzés Beszélgetés szakmáról, élményekről a kassai Thália Színház jelmez- és díszlettervezőjével 32. oldal A 29 százalékos munkanélküliség olyan teher, amely megtorpant minden gazdasági lendületet, minden vállakózásra rányomja bélyegét Miért Gömör az ország „nyomornegyede”? A barna színnel (Rimaszombati járás, kb. 29%), pirossal (18-29%), zölddel (15-18 és 12-15%), valamint okkerszínnel jelölt járásokban van a legtöbb szegény (Új Szó-archívum) Magyarország kicsiben - így beszéltek róla alig egy évszázada. A magas hegyek, a dimbes-dombos vidék, a széles folyóvölgyek, termékeny mezők, vadregényes erdők - mind-mind ennek a csodálatos szépségű tájnak, Gömörnek jellemzői. Ma, a 21. század elején mintha átoktól sújtva, félig bénán várná a csodát ez a vidék. ÚJ SZÓ-ELEMZÉS Egy évszázada még virágzó táj, élénk gazdaság és kultúra. Mára kopott, leszürkített, gazos senki földjének, elhagyott gyárak és bányák látványától elszomorítóvá váló, elkerülni való vidéknek látszik, kultúrájában pedig az utolsó tartalékokat emészti. Hosszú és összetett folyamat eredménye ez. Okai nagyon nyilvánvalóak. Ez a vidék addig élte fénykorát, amíg a természetes, tehát az észak-déli irányú útvonalak, gazdasági és kulturális ütőerek összekötötték azzal az egykori anyaországgal, amelynek szüksége volt e régió termékeire - a vasra, a fára, a kőre. Amikor ezeket az útvonalakat mesterségesen elvágta az országhatár, s amikor mindez véglegesen tudatosult is az itt élőkben, akkor kezdődött meg Gömör fokozatos, máig tartó, lassan visszafordíthatatlannak tűnő általános leépülése. Míg az első világháború előtt a nyomor elől a kivándorlási hullám, a második világháború után a kényszerű kitelepítés, a lakosság- csere, az értelmiség elvándorlása, elüldözése „fejezte le” végképp a gömöri gazdaságot és szellemiséJozef Simko rimaszombati vállalkozó, Besztercebánya megye önkormányzatának alelnöke: Mindenekelőtt azon kell elgondolkodni, hogy a múltban és a jelenben kik képviselték-képviselik Gömör érdekeit azokon a posztokon, ahol képviselni lehetett vagy lehetett volna. Vehetem akár a második világháború utáni időszakot, a múlt rendszert vagy az 1989-es változások utánit is - úgy gondolom, nem éppen a legmegfelelőbb emberek ültek azokon a székeken, ahol döntéshozatali lehetőség segíteni ezen a régión. Most már nagyon komolyan foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, azokat az embereket kell pozícióba juttatni, akik mind a megyei, mind országos, tehát parlamenti szinten, sőt európai képviseleti fórumokon is, akik segíteni tudnak get. A jelenlegi helyzet tehát nem hirtelenjében állt elő, hanem valószínűleg egy korábbi, módszeres leépítési folyamat eredménye. Bár a szocializmus idején volt némi ipartelepítés, főként az élelmiszer- ipari üzemek építésével akarták megváltoztatni a vidék gazdasági struktúráját, ezek az üzemek már szinte mind bezártak. A gépipart is szerették volna meghonosítani. De az ilyen üzemekben javarészt szlovák műszaki értelmiség került vezető pozícióba. Gömörben a felsőfokú végzettségűek aránya nagyjából az országos átlag körül mozog, azonban ha a magyar értelmiséget nézzük, azt láthatjuk, zömmel pedagógusokat jelent. Nagyon kevés még mindig a műszaki értelmiségi, kevés magyar menedzser, közgazda- sági és jogi képzettségű fiatal tér ide vissza. A térségben az átlagfizetések fel sem vehetik a versenyt a fővárosi vagy fejlettebb régióbeli fizetésekkel. Ez elvándorláshoz, a szürkeállomány elszippantásához vezet. Komoly és sürgős megoldást váró probléma az alacsony képzettés akarnak, elkötelezetten dolgoznak Gömörért. Az is jó és hasznos lenne, ha kormányzati szinten állnának ki emberek ezért a nagyon hátrányos helyzetben lévő régióért. Nagyobb odaadást várok el a felelős emberektől. Az idei önkormányzati választások után újrarendeződnek a sorok - ebben biztos vagyok. Megyei alelnökként és a kisebbségekért felelős, regionális politikával foglalkozó rima- szombatinak nekem elvem és kötelességem változtatni a jelenlegi helyzeten. A 29 százalékos munkanélküliségi arány, az alacsonyan képzettek nagy aránya, a szociálisan hátrányos helyzetűek nagy száma, a térséget máig elkerülő befektetések hiánya, az innen külfödre vagy az ország más régióiba távozó fiatalok nagy aránya mind fenyegető jel. Ezen változtatni kell, méghozzá nagyon gyorsan. ségűek igen nagy száma e vidéken. Az ő számukra munkahelyet teremteni a legnehezebb, hiszen csak betanított munkásként, sedég- munkásként alkalmazhatók. Megkerülhetetlen a roma problémakör. Gömörben a Szepesség után a legnagyobb számban élnek tömbben (nagyobb közösségekB. Kovács István rimaszombati lakos, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tudományos gyűjteményeinek vezetője: Gazdaságilag valahová a 19. század utolsó harmadába kell visszamenni, a második ipari forradalom és annak következményei jelentik a leszakadást, a régió hanyadásának kezdetét. Ekkor Gömör a nyersanyagára épített; a fa, a vas, a nemesfémek, a kő, az agyag hazája máig is ez a vidék. Erre épült az a kisipar, amely voltaképpen rangját adta ennek a vidéknek. Mivel ebben az időszakban megindult a tőkekoncentráció, tönkrementek a kisvállalkozások. Az egyébként áldásos eredményeket hozó vasútépítés pedig tönkretette a szállításra berendezkedett réteget. Ekkor indult meg az a hanyatíás, amelyre a trianoni békediktátum csak felben). Egy, máig többségként számon tartott részük magyarnak vallja magát. Ők élnek a legnehezebben, sokan csak szociális segélyekből, juttatásokból. Szinte természetes a megélhetési bűnözés, például az illegális fakitermelés, a mezőgazdasági termőterületek fosztogatása. tette a pontot. Ez a békeszerződés megszakította azt a természetes kapcsolatrendszert, amely a Gömör-szepesi-érchegységet az Alfölddel összekötötte. Ami a társadalmi-szociális visszaesést illeti: egyrészt itt van a roma problémakör. Számomra ez a kérdés Dél- Gömörben eredendően szociális kérdés, és nem etnikai. Ennek a közösségnek, a magyarsághoz való felzárkóztatása a legnagyobb kihívás, ami előttünk áll. Ahhoz, hogy ez a közösség saját magát is kihúzza a mocsárból, valamint az együttélést is segíthessük, alapvetően az oktatás területén kell sokat tenni. Műveltség, szakképzettség, kulturális felzárkóztatás nélkül a fel- emelkedés nem lehetséges, ezt a cigányság vezető személyiségeinek is tudatosítaniuk kell. Gond az is, amit a 20. század traumái címen lehetne összefoglalni, tehát a TriaKomoly gond - időzített bomba- az alkoholizmus. Ennek következménye az itt élők egészségi állapotának folyamatos romlása, a sok széthulló család, a csellengő ifjúság. A kép nagyon összetett, a 29 százalékos munkanélküliség pedig olyan teher a vidéken, amely megtorpant minden gazdasági lendületet, minden vállakózásra rányomja bélyegét. Természetesen az anyagiak hiánya a szellemiek elsatnyulá- sához is vezet, s bár civil szervezetből látszólag nincs hiány, sok társulás csak formálisan működik, vagy pedig néhány ember munkáján múlik, hogy eredményeket is hozzon. Gömör most nagyon lent van. Nagyon sötét napokat, hónapokat, éveket élt meg eddig, és csak az a kérdés, nem lesznek-e ezekből a sötét napokból, hónapokból, évekből végül évtizedek. Annyi bizonyos: semmilyen önkormányzat- sem helyi, sem pedig megyei - nem képes önerőből megbirkózni a problémákkal. Gömör kormányzati szintű, sőt európai odafigyelést kíván, (szász) nont követő időszak nemzetiségi feszültségei, a holokausztnak megannyi formája (hiszen jóformán eltűnt erről a vidékről a polgárság, tönkretették a parasztságot, lefejezték az értelmiséget és az egyházakat mint közösségformáló tényezőket). Mindezt a problémahalmazt most egyszerre kell összehangoltan kezelni, hogy előre tudjunk lépni. Anélkül, hogy nem lépjük át a nemzeti, felekezeti, etnikai és egyéb korlátáinkat, ez nem fog menni. Nem nemzeti kérdés az itteni szegénység. Ha valaki nem látja azt, hogy itt a gömöri szlovák éppen ugyanolyan nyomorult helyzetben van, mint a gömöri magyar, akkor az nem akarja látni. Ma már nincs lehetőség nemzeti, felekezeti, etnikai győzelemre. Itt, Gömörben most vagy mindenki győz, vagy mindenki egyformán vesztes lesz. (szász) Légy óvatosan szomorú! SZÁSZl ZOLTÁN Hogy kitántorgott messzi tájakra korosztályod és a fiatalabbak java? Hogy Londonban lassan több a huszonéves szülővárosodbeli, mint otthon? Kit érdekel. Hogy nincs gyerek az iskolában, hogy a színházi előadáson alig van száz-százötven ember? Kit érdekel. Hogy fogy-e a magyar könyv, az újság? Kit érdekel. Kit érdekel, miért van itt, a világ egyik legszebb táján, Gömörben olyan sötétség és nyomor, hogy lassan vágni lehet. A sötétség tény: olyan szegények a falvak, hogy nem jut közvilágításra. Szép volt itt a 19. század meg a 20. eleje, de visszasírni nincs értelme. A lemaradás okai nyilvánvalóak: határrendezések, kitelepítés... Meglepően kevés felelős politikus élt és él, aki valamilyen szinten ennek a régiónak az érdekeit képviseli. Persze, választások előtt itt is nagy a forgalom. Megy a duma, a józan meg méla undorral figyeli: már megint kihazudták a szemét a helyéről. Hogy ne lássa, mennyire elfelejtett régió ez. Panaszkodással nem megyünk semmire. Dolgozni kell, ez is rendben. Ám az nincs rendben, hogy hol a sok ígért út, befektető? Az is bezárt, ami volt, vagy máshová ment. Lásd cukor-, sör- és konzervgyár, másutt letelepülő autóipari cég. Ötlet van, de ahol harminc százalék körüli az állástalanok száma, ott minden igyekezet dugába dől, mert nincs vásárlóerő, mozgótőke. Az igények is minimumon vagy takaréklángon. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér! - hallgathatod az operettslágert, édesbúsan benyomhatod egyik felesed a másik után, hadd butítson. Nem kell itt gondolkodni, elég egy aláírás, máris kéznél van a segély. Ez kell. A meghunyászkodott ember. Ez a fajta elvan szépen, néha kér, de nem követel, néha morog, de már nem mer tüntetni, néha még odamondogat, de talán már maga sem gondolja komolyan. Ebből az állapotból kell felrázni az itt élőket. Ha kell, hideg zuhannyal. Bár a nyomor eléggé felrázó látvány, de mintha mégse. Vagy mintha mégis? Légy csak óvatosan, bizakodón szomorú. Lesz még szőlő! Idén egész jó volt. Lesz még lágy kenyér. Mondjuk az is megtermett. Lesz még munkahely. Talán majd a külföld. Lesz még itt turizmus. Csak gondolj Amerikára, ott is sokan járnak megnézni a rezervátumokat! Cesztetén alig két évvel ezelőtt még ilyen félig romos épületben emberek laktak (Szekeres Éva felvétele) MIT SZOL HOZZA? Ön szerint melyek a gömöri régió hanyatlásának okai?
