Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-07 / 256. szám, kedd

12 Kitekintő - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 7. www.ujszo.com Szívesen siklok a hullámokon, de kitérek a vihar elől. Úgy fektetem be a pénzem, hogy túlságos kockázat nélkül keressek rajta. Az HVB Banknál ezért ajánlot­ták a Pioneer Investments csoport Pioneer Funds - Euro Strategic Bond kötvényalapját. Jól megválasztott alapom van, amely bármilyen időjárásban hosszú távú haszon lehetőségét hordozza. A Pioneer Funds - Euro Strategic Bond a befektetések optimális elosztását jelenti, ennek köszönhetően stabil értéknövekedést lehetőségét kínálja. Fia Ön konzervatív befektető, ez az alap ideális megoldás az Ön befektetési portfóliója számára. + a koronában vezetett befektetés az árfolyamkockázatok ellen is biztosított + minimális befektetés 10 000 Sk + 50 % kedvezményt kap a belépődíjból + más pénzügyi termékektől eltérően azonnali pénzkivevési lehetőség Kísérje figyelemmel az alap és az átlagos betéti termékek értékének alakulását. • Pioneer Funds - Euro Strategic Bond euróbán • pénzpiac euróbán Az y tengely az aktuális értékeket mutatja 100-ra indexálva. Mindkét görbe kezdeti dátuma az alap megalapításának időpontja. Forrás: Micropal, a Pioneer Investments feldolgozva 2006. X. 6-áig. Figyelmeztetés: A befektetési alapokba való invesztíció kockázattal jár, az eddigi hozam nem garantálja a jövőbeli hozamot. A befektetés feltételeit, s az ezzel összefüggő kockázatokat a Pioneer Funds prospektusában és menedzseri előírásaiban és annak egyszerűsített prospektusában közöljük. Ezek a dokumentumok a www.pioneerinvestments.sk internetes oldalon szabadon hozzáférhetők. A Pioneer Investments a Pioneer Global Asset Management S. p. A. társaságnak és leányvállalatainak a kereskedelmi neve. Az akció 2007. III. 31-éig tart, és a Pioneer Funds bármelyik részalapjába való befektetés esetén érvényes. HVB Call service: 0800 111 777 PIONEER Investments* HVB^Bank BP-6-14823 Haláláig vezette a csillagvizsgálót a londoni szappanfőző mester gyermeke 350 éves lenne Halley József Attila megkapóan szép, Betlehemi királyok című versében a kisded előtt hódoló uralkodókat „lángos csillag” vezeti el a jászolhoz. A történtek ide­jén a laikusok szentül hit­ték, hogy katasztrófák, há­borúk baljós előjelét látják az égi fényben, míg a tudó­sok úgy gondolták, a föld kipárolgásából keletkező jelenségről van szó. OZOGÁNY ERNŐ Az ókori ember számára egyál­talán nem voltak ismeretlenek az üstökösök, hiszen már időszámí­tásunk előtt kétezer évvel pontos leírást adtak róluk a babiloni és a kínai csillagászok, azt is bizonyít­va, hogy bizonyos rendszeresség figyelhető meg a feltűnésükben. Ennek ellenére évezredeken át fel sem merült a gondolat, hogy nagyon távol vannak tőlünk. Tycho de Brahe zsenijére volt szükség ahhoz, hogy kimondas- sék: az üstökös olyan égitest, amely a Holdnál is messzebb ke­ring. Erre a legendás csillagász 1557-ben jött rá, amikor bebizo­nyította, hogy az éppen feltűnt üstökös Európa minden pontjá­ról megfigyelve azonos helyet foglal el a csillagokhoz képest, ami egyértelmű bizonyítéka an­nak, hogy nagyon távol van tőlünk. Azt viszont továbbra sem sejtették, hogy zárt pályán ke­ring. Ennek felismeréséhez a newtoni fizika diadalára volt szükség. A klasszikus fizika meg­alapítója nem foglalkozott külön ezekkel a különös égi vándorok­kal. Megtette viszont fiatal barát­ja, a greenwichi csillagvizsgáló későbbi igazgatója, Edmund Hal­ley, a fizikatörténet legkiválóbb menedzsere, akinek oroszlánré­sze volt minden idők legnagyobb hatású ■ fizikakönyvének, Isaac Newton Principiájának a megje­lenésében. Edmund Halley háromszázöt­ven évvel ezelőtt, 1656. november 8-án született a ma már London külvárosának számító Haggers- tone-ban, a helyi szappanfőző mester fiaként. Már kiskorában kitűnt a matematika iránti von­zalmával, szerencséjére jómódú apja nem kényszerítette őt a csalá­di vállalkozás folytatására, ellen­kezőleg: támogatta tudósi ambíci­óit. így a vüághírű oxfordi egyete­men szerzett oklevelet. Egyetem­ista korában több szakdolgozatot is megjelentetett a naprendszer­ről és a napfoltok természetéről. Mindössze húszéves, amikor ta­nulmányait befejezve Szent Ilona szigetére utazik, hogy meghatá­rozza a déli félteke csillagainak helyzetét. Két éven át tartó megfi­gyeléseinek eredményeit a Cata- logus Stellarum Australium című munkájában 1679-ben tette köz­zé, aminek elismeréseképpen be­választották a Király Társaság, vagyis a tudományos akadémia tagjainak sorába. Fiatal akadémi­kusként nem éppen szerencsés körülmények között találkozott először Newtonnal. Minden idők legnagyobb fizikusa optikáról írt szakdolgozatával jelentkezett a halhatatlanok társaságába. Csak­hogy a fényt mint részecskék áramlását tárgyalta, ami kiváltot­ta Robert Hooke haragját, aki megsemmisítő kritikát mondott róla. Az akadémia titkára minden kétséget kizáróan bizonyítottnak gondolta, hogy a fény csakis hul­lámzás lehet. Hogy müyen fogas kérdésről van szó, az is bizonyítja, évszázadoknak kellett eltelnie, mire Albert Einstein 1905-ben igazolta, Newtonnak és Hooke- nak is igaza van: a fény igenis ré­szecske - ő fotonnak nevezte el -, amely viszont hullámfelületet al­kotva terjed. A kései igazságszol­gáltatás aligha segített Newto­non, aki mély megbántottságában elhatározta, teljesen felhagy a publikálással. Annak dacára, hogy ekkor már nemcsak a fejé­ben fogant meg az egész modern fizika, de egyetemi előadásaiban diákjainak is átadta. Halley életében fontos válto­zást jelentett 1684-ben kötött há­zassága, amikor is Islingtone-ban telepedett le, ahol éjszakánként csillagászati megfigyeléseket foly­tatott, és Kepler törvényeinek iga­zolását tűzte ki célul. Azt már Ko­pernikusz óta tudták a csillagá­szok, hogy a bolygók a Nap körül keringenek, viszont nagyon ho­mályos, olykor zavaros elképzelé­seik voltak arról, hogy milyen erő hatására teszik ezt, arról nem is szólva, arra sem volt magyarázat, hogy mi tartja örökös mozgásban őket. Halley nagy figyelemmel kí­sérte Newton előadásait, egyre inkább úrrá lett rajta a meg­győződés, hogy csakis e zseni tudja megfejteni a kérdést. Emi­att 1684 augusztusában megláto­gatta őt, hogy vitát folytasson ve­le. Eszmecseréjük folyamán kide­rült, hogy Newton nem csak a bolygómozgásokra találta meg a választ, de az egész új fizika összeállt a fejében. Csak papírra kell vetnie. Jellemző, hogy Hal- leynek csaknem annyi időbe tel­lett tudóstársának meggyőzése, mint a hatalmas munka megírá­sa. Halleyt olyannyira lenyűgöz­ték Newton újszerű gondolatai, hogy magára vállalta a kiadás megszervezését, vagyis mai szó­val élve szponzorok biztosítását és a könyv menedzselését. Éles szemét dicséri, hogy az 1687-ben megjelent Principia frenetikus si­kert aratott. Nem csak szakmai körökben, de a laikusok között is. Olyannyira, hogy még az angol lelkészek is naponta forgatták, ami nem kis eredmény annak tu­datában, hogy az egyház nem fo­gadta kitörő lelkesedéssel. Tája­inkon még százötven évet kellett várni erre a pillanatra, tekintve, hogy a pápa csak a tizenkilence­dik század első harmadában ol­dotta fel a heliocentrikus világ­kép tanításának tilalmát. Halley a newtoni fizikából ki­indulva feltételezte, hogy a li- dércfénynek tekintett üstökösök is bolygók, amelyek nagyon el­nyújtott ellipszis pályán keringe­nek. Az egyiket saját szemével is látta 1682-ben. A korábbi csilla­gászati megfigyeléseket tanul­mányozva arra a következtetésre jutott, hogy ez azonos az 1607- ben és még korábban, 1531-ben megjelent „lángos csillaggal”. Eszmefuttatását azzal zárta, hogy 1758 karácsonyán újra megjelenik, tekintve, hogy kerin­gési ideje 76 év. Az üstökösökről szóló összefoglaló munkája 1705-ben jelent meg Synopsis Astronomia Cometicae címen, amelyben önironikusan megje­gyezte, az általa leírt, folytono­san visszatérő égi vándort már aligha láthatja, hiszen akkor százkét évesnek kellene kennie. Ezért a jövő csillagászaitól csak annyit kért, emlékezzenek arra az angolra, aki ezt megjósolta, ha meglátják feltűnni az égbol­ton. Nem csak eleget tettek kí­vánságának, de róla nevezték el ezt az üstököst. Érdemes megje­gyezni, hogy a közelmúltban, 1986-ban volt legutoljára látha­tó, legközelebbi látogatása 2061- ben várható. Halley könyvének megjelenése után szabályos üstö­kösvadászat lett úrrá szerte a vi­lágon. Hivatásos csillagászok és amatőrök versengtek egymással a felfedezésükben. Ugyanis a köz­hiedelemmel ellentétben megle­hetősen gyakorta látható üstö­kös: átlagban háromévente jele­nik meg egy. Csakhogy fényük el­törpül a legismertebb mellett. Mondani sem kell, hogy a versen­gés 1758-ban érte el a csúcspont­ját. Charles Messier, a kor jeles csillagásza előre kiszámította a Halley üstökös pályáját, kerek ti­zennyolc hónapon keresztül min­den éjszaka az eget kémlelte, hogy elsőként tudjon beszámolni róla. 1759 januárjában fel is tűnt távcsöve látómezejében. De mek­kora volt a csalódása, amikor ér­tesült arról, hogy egy vidéki pa­rasztember három héttel koráb­ban megtalálta, sőt erről beszá­molót is írt a francia akadémiá­nak! Pontosan akkor pillantotta meg, amikorra Halley előre jelez­te: 1758 karácsonyán! Mint a kor oly sok tudósa, Hal­ley is polihisztor volt. Emiatt alig­ha csodálható, hogy 1690-ben fel­találta a búvárharangot, majd há­rom évvel később a nyugdíjrend­szerről írt tudományos érteke­zést. Az ő nevéhez fűződnek az első nyugdíjtáblázatok, amelyek a biztosítottak várható élettartamá­ból határozzák meg a befizetések összegét. Elmondható, hogy Hal­ley helyezte tudományos alapok­ra a nyugdíjbiztosítást. 1698-ban felcsapott hajóskapi­tánynak. Nem kalandvágyból, hanem kutatásait ki kívánta ter­jeszteni a földmágnesség kérdé­seire. A Paramore hajón végzett méréseit 1701-ben publikálta Ge­neral Chart of the Variation of the Compass című művében, amely­ben bevezette az un. Halley-von- alak, vagyis a mágneses izogoni- kus görbék fogalmát. Közben 1710-től az oxfordi egyetem taná­ra. Széleskörű tevékenységét tisz­teletbelijogi doktorátussal ismer­ték el. Régi csillagászati megfi­gyeléseket tanulmányozva Hal- leynek sikerült meghatározni az egyes csillagok saját mozgását. Napjainkban hatvannégy éve­sen az ember csendes nyugdíjas éveit éli. Halleyt más fából farag­ták: ebben a hajlott korban elvál­lalta a híres greenwichi csillag­vizsgáló igazgatását, amely az ő vezetésével jutott el a vüághírné- vig. Huszonkét évig, egészen 1742. január 14-én bekövetkezett haláláig volt a csillagda vezetője. A londoni Szent Margit-székes- egyházban helyezték örök nyuga­lomra. Edmund Halley tudomá­nyosjelentőségét mi sem bizonyít­ja jobban, hogy az üstökösön kívül krátert neveztek el róla a Holdon és a Marson, valamint tudomá­nyos kutatóbázist az Antarktiszon. Edmund Halley (Képarchívum) < I I í i i i i i i ( < I l !

Next

/
Oldalképek
Tartalom