Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-25 / 246. szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 25. www.ujszo.com (Az újratemetésről és az 1906-ban rendezett ereklyekiállításról készült felvételeket a Henszlmann Imre Történelmi Társaság bocsátotta rendelkezésünkre.) A fejedelem koporsója mögött a századelő vezető magyar politikusai haladtak pontos ranglista szerint „Elzarándokolnánk szívesen” Már a reformkorban felvetődött az a gondolat, hogy haza kellene hozni n. Rákóczi Ferencnek és bujdosótársainak hamvait. HALÁSZ GYÖRGY 1848-ban Petőfi Sándor Rákóczi című versében így ír: „Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen, De hol tettek le a földbe téged Hol sírod? nem tudja senki sem!” A sírokat 1839-ben bontották fel először. Ekkor gyorsan híre ment, hogy Zrínyi Ilona holttestét teljesen ép állapotban találták, s ezért egész búcsújárás indult meg Galatába. Az ép állapotban megmaradt tetem azonban nem Rákóczi édesanyjáé, hanem Bercsényinéé volt, akit szintén ide temettek. Rákóczi sírját nem azonosították. Zemplén vármegye 1873. március 8-i közgyűlése feliratban kérte a képviselőházat, hogy tegyen meg mindent Rákóczi hamvainak hazaszállításáért. A mozgalom csakhamar országossá vált, a példát több mint ötven törvényhatóság (vármegye) és város követte. A kormány sokáig kitért a képviselők kérése elől, mondván, nem tud a sírok helyéről. Sokkal súlyosabbnak számított azonban az a tény, hogy érvényben volt az az 1715. évi törvény, amely Rákóczit és bujdosótársait a haza nyilvános ellenségeinek tekintette. Végül Szlávy József akkori miniszterelnök mégis utasította a konstantinápolyi magyar nagykövetet, hogy puhatolja ki, megvannak-e még a francia lazaristák Szt. Benedek templomában Rákóczi hamvai. A nagykövet felületes tudakozódás után azt válaszolta, a hamvaknak nyoma veszett, fia valószínűleg titokban Franciaországba szállíttatta, mert az 1849- ben kibujdosott honvédek felnyitották a sírt, de Rákóczi koporsóját nem találták. Thaly Kálmán, a kurucvüág történetírója, országgyűlési képviselő vállalkozott arra, hogy leküzdje a „hivatalos” akadályt. 1889-ben Fraknói Vü- mos apátkanonokkal Galatába utazott. Ott Fransois Lobrytól, a lazarista rend főnökétől hosszas unszolásra engedélyt kaptak a sír felbontására. „A fej azonossága kétségtelenül constatálva van. Ujjaimmal nagy vigyázattal kiemelve ... felmutattam, s leírhatatlan érzelmekkel, kitörő öröm lelkesedéssel kiál- tám: A fejedelem feje!” Feltárták Zrínyi Ilona és Rákóczi József sírját is. Megtalálták, de nem tárták fel Bercsényi Miklós feleségének, Csáky Krisztinának a nyugvóhelyét. Bercsényi Miklós főgenerális, Eszterházy Antal tábornagy és Sibrik Miklós ezredeskapitány sírját Rodostóban, Thököly Imréét pedig Nikomédiában találták meg. A sírok már megvoltak, de a legnagyobb akadály is: az 1715. évi törvény. 1903-ban, a Rákóczi- szabadságharc kitörésének 200. évfordulójára országos Rákóczi- ereklyekiállítást rendeztek Kassán. Újból felmerült a hamvak hazahozatalának a kérdése. 1904. március 10-én a képviselőházban Thaly Kálmán ellenzéki társai nevében is békejobbot nyújtott Tisza Kálmán miniszter- elnöknek, és ezzel létrehozta a békét „a trón és a nemzet” - valójában az akkor uralkodó osztály két parlamenti csoportja között. Ferenc József császár leiratot küldött Budapestre, amely így szólt: „Kedves gróf Tisza! A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak idegen földben, s e hamvak hazaszállítása a nemzetnek... közóhaját képezi...(Ezért) utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék, és erre vonatkozójavaslatait elvárom.” Tisza 1904 őszén megbízta Thallóczy Lajos történészt, hogy utazzon Törökországba. Thallóczy feltárta a rodostói sírokat és Thököly nikomédiai sírját, s a hamvakat Konstantinápolyba szállíttatta. Közben tárgyalások folytak a török állami és egyházi hatóságokkal, hogy engedélyezzék a hamvak hazaszállítását. 1906-ban a kutatások és tárgyalások befejeztével megkezdődtek az előkészületek a hamvak elszállítására. Magyarországon országos bizottság alakult Weker- le Sándor miniszterelnök vezetésével. Ennek a bizottságnak volt a feladata mindkét fejedelem hamvainak a hazahozatala és nyugalomra tétele. Mivel több város is szerette volna befogadni a hamvakat, a kormány Rákóczi kedves városa, Kassa kérését teljesítette, Thököly Imre végleges nyughelyéül pedig a szülővárost, Késmárkot jelölte ki. Mindkét városban megalakultak az ünnepségek rendezőbizottságai. A temetésekről igazán méltóan intézkedtek. A sajtó időben és igen részletesen tájékoztatta az egész országot a fejleményekről, az útvonalról és a különféle helyi ünnepségekről. Bécsben 1906. október 18-án Wekerle Sándor miniszterelnök előterjesztette levelét I. Ferenc József császárhoz II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása tárgyában. A császár a levél tartalmát jóváhagyta. A következő napon, október 19- én Wekerle a képviselőház ülésén beteijesztette az úgynevezett Rá- kóczi-törvényt. A ház a törvényt jóváhagyta, ami tulajdonképpen a száműzetésről szóló 1715. évi rendelkezések eltörlését, hatályon kívül helyezését jelentette. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága 1906. október. 24-i déli ülésén a képviselőház ajánlására a Rákóczi törvényt szinte egyhangúlag fogadta el. Az országos bizottság Törökországba kiküldött tagjai 1906. október 23-án a hamvakat tartalmazó koporsókat a „Kelet” nevű postagőzösre vitték. Arra a hajóra, amelyen egy évvel azelőtt Kassára szállították a Rodostói ház felét. Ez az épület a Rákóczi által építtetett és ugyancsak ő általa elnevezett Belvedere. Ennek a háznak a része lett Kassán újból felállítva 1941-ben. A „Kelet” hajó utolsó szállítmánya Törökországból sírkövekből állt, melyeket fokozatosan beépítettek a kassai Szt. Erzsébet-dóm Szt. István-ká- polnájának falába. A gőzös október 25-én 10.15- kor kifutott a Fekete-tengerre. A bujdosók hamvai Budapestről 28- án, vasárnap este indultak Kassa felé vezető útjukra. Másnap hajnalban már Nagyszaláncnál érték el Abaúj-Torna vármegyét. A vonat Kassára 5 óra 16 perckor érkezett meg. (A szerző a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke. írását Lukács József emlékének ajánlja.) Epilógus 1938. július 24-én ünnepélyes keretek között II. Rákóczi Ferenc domborművét leplezték le a dóm északi külső falába, amelyet Sipos Béla műépítész tervezett, Löffler Béla kassai szobrászművész mintázott, és Buchner Béla műöntödéje öntött bronzba. A háború végén kitépték a falból, és csak a hatvanas évek végén került vissza a helyére, (halász) A KASSAI TEMETÉS ______ ________________________ Az 1 906. október 29-én reggel Kassára érkező különvonat a Klo- busiczky utcával (ma Masaryk utca) egy vonalban állt meg. A koporsókat itt levették, és a felállított díszsátorban fejedelmi pompával dísztett ravatalon helyezték el. A város másodszor hódolt a fejedelem előtt. A Rodostóból hosszú számkivetés után hazaszállított hamvadó poraik előtt adózott kegyelettel az utókor. Huszonnégy üdvlövés és az összes kassai harang zúgása fogadta a dicső fejedelmet és bujdosó társait. Pontosan kétszázhetven évvel korábban a „Pro patria et libertate!” feliratú zászlókat lobogtató, győztes csapatok élén vonult be diadalmasan a hódolatát esküvel bizonyító városba. Kassa ismét fényes fogadtatást készített a fejedelemnek. A dísztemetés alkamából Jakab Árpád építészmérnök tervei szerint két diadalkaput emeltek. Az első kapu a Klobusiczky utcában (ma Masaryk utca) állt, és a zborói vár bejáratát ábrázolta. A második, a nagysárosi vár bejáratának mása, a Ferenc József (ma Maratón) téren állt. Ezenkívül a nagy napra elkészült a kassai állomáson a fogadásra a baldachinos díszsátor a fejedelem ravatalozásához. A Szabadság téren (Fő tér) egy ácsolt haranglábat állítottak fel, amelybe összegyűjtötték Rákóczi birtokairól a fejedelem korában készült kis harangokat. így sikerült 22 harangot összehozni, megszólaltatni. A városnak fel kellett készülnie az óriási tömeg elhelyezésére is. Erre az alkalomra Rössler István városi aljegyző jegyzéket készített, amely tartalmazta a küldöttségek ranglista szerinti beosztását, pontos elhelyezésüket. így például a magyar királyi kormány részéről gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, gróf Ap- ponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, Josipovich Géza, a horvát-szlovén-dalmát ügyek minisztere a Schalkházban kapott szállást. De magánházaknál is szállásoltak el az ünnepségre meghívott vendégeket. A tulajdonképpeni ünnepség reggel 8 órakor kezdődött, amikor a Rákóczi-egyházmegyék papsága Fischer-Colbrie Ágoston Kassa egyházmegyei püspök pon- tifikálása mellett beszentelte a hamvakat. A beszentelés után a Kassai Dalárda alkalmi dalt énekelt. Ezután a kormány részéről hangzott el az ünnepi gyászbeszéd, amely után a Szózat fejezte be a gyászsátorban lezajló ünnepséget. Az ünnepség további részleteit a rendezőbizottság Semsey László császári és királyi kamarásnak, országgyűlési képviselőnek, a kormány teljhatalmú megbízottjának elnöklete alatt állapította meg. A menet a Klobusitzky utcán és a Fő utcán keresztül haladt a dóm felé, egy része lement a Schalkházig (ma a helyén a Slovan Szálló található), itt lefelé kanyarodott, és - az Erzsébet téren (Felszabadulás tér) megfordulva - a Fő utca másik oldalán visszatért. A Fő utcát szegélyező járdákon ezrek szorongtak. Az erkélyeken, háztetőkön, fákon fürtökben csüngtek az emberek, és áhítattal szemlélték e ritka gyászmenetet. A menet közepe táján haladt a II. Rákóczi Ferenc, anyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József herceg hamvait vivő halottaskocsi hat fehér lóval vontatva. A második kocsit négy fekete ló húzta. Ezen a kocsin érkezett gróf Bercsényi Miklós és neje, Csáky Krisztina grófnő, gróf Esterházy Antal és Sibrik Miklós hamvait tartalmazó koporsók. A sors iróniája volt, hogy azok kísérték a koporsókat, akiknek elődei elárulták a szabadságharcot, és életükben, de haláluk után is ellenük szövetkeztek. Szüntelen harangzúgás közben vonult a nagy menet. A koporsó mögött a századelő magyar politikai életének vezetői haladtak pontosan megszabott ranglista szerint. Bíborruhás érsekek és püspökök, selyemdolmányban, aranycsatos párducka- cagányban, nyestprémes bársonymentékben, drágakövekkel hímzett díszmagyarban a főúri rend. Ezt adják vissza nekünk a n. Rákóczi Ferenc temetéséről készült első magyar mozgófilm kockái. Amikor a hamvakat vivő gyászkocsi a dóm elé érkezett, a koporsót a Rákóczi-vármegyék alispánjai és a városok polgármesterei levették a kocsiról, s a templomba vitték, ahol elkezdődött a gyászszertartás. Ezután került sor Abaúj- Torna vármegye díszközgyűlésére, amelyen a díszbeszédet Szalay László országgyűlési képviselő mondta. 16 óra 30 perckor a székesegyház kapuit lezárták. Innen a papság égő fáklyákkal indult négyes sorokban a püspöki palotába, ahonnan a pontifikáló főpappal a székesegyházba visszatérvén sorfalat állt a katafalktól a Szent István-kápolna alatti kripta bejáratáig. Pontban 17 órakor megkondultak a Szabadság téren felállított Rákóczi-harangok. A papság és a klerikusok énekkara elkezdte énekelni a 129. zsoltárt. Ezután - a pontifikáns Kyrie elei- sonját és a szokásos imát követően - levették a koporsókat a katafalkról, és 24 díszlövés hangjai mellett a már előzetesen beszentelt kriptába helyezték el. Azóta ez a kripta a magyarság egyik zarándokhelye. Este kivilágították a várost, toronyzene szólt, amelyen a kuruc korszakból vett dalokat játszottak. Rákóczi nevelőapjának, Thököly Imrének hamvait másnap díszkísérettel Késmárkra vitték, és ünnepélyes szertartás közepette helyezték örök nyugalomra az ágostai evangélikus templomban. (halász)
