Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-10 / 233. szám, kedd

32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 11. www.ujszo.com Befejezetlen üvegpaloták, szétvert telefonbódék, falból kilógó kábelek - félbemaradt munka, ízléstelenség, dilettantizmus nyomai a város szívében is { Mit nem szabad látnia a turistának Kassán? : Ha kedves turista érkezik Kassára, és éppen a mi kötelességünk megmutat­ni neki a nevezetessége­ket, nem árt, ha tudjuk, mit nem szabad látnia az illetőnek. KOZSÁR ZSUZSANNA Nehogy aztán fejvesztve mene­küljön egyébként szép városunk­ból csak azért, mert látott a vá­rosközpontban néhány romot, stílustalan épületet vagy nem működő látványosságot. A nyári kassai barangolások egyike eb­ben a témában adott eligazítást a hűséges lokálpatriótáknak. Hihetetlen, mibe nem botlik az ember, ha figyelmesen körülnéz. Befejezetlen üvegpaloták, szét­vert telefonbódék, falból kilógó kábelek, lépten-nyomon a hiány, a félbemaradt munka, a dilettan­tizmus vagy ízléstelenség nyo­mai. Az egyik legjellemzőbb kas­sai példája ennek a Fő utcától csak néhány lépésre terpeszkedő hatalmas, nyolcva­nas évekbeli kongresszusi központ. Akkoriban olyan modern dolgokat álmodtak belé, mint a légkondi vagy a gyorsliftek. A pénz elfo­gyott, a szocializmus szintén, senki nem vágyott már arra, hogy egy szocialista fejtágító-központot be­fejezzen. Ma a hajléktalanok egyik mentsvára a kivert ablakú, félkész épület, melyet nemrégiben egy olasz tulajdonos vett meg. Az épü­leten egyelőre nem látszik, hogy bárki is kezdem akarna vele vala­mit, holott az alatta álló telek talán a városközpont egyik legjobb fek­vésűparcellája. Újabb néhány lépés után a Hő­sök terén kötünk ki. Sokan kifogá­solták, hogy a szovjet emlékmű még mindig áll, azt is, hogy rajta vannak a rossz emlékű kommunis­ta szimbólumok: a sarló, a kalapács és a csillag. Már amelyik síremlé­ken rajta van még. Helyenként hi­ányzik a dísz, ám a turistáknak in­kább ne magyarázzuk, hogyan is működik nálunk a hulladékgyűjtés rendszere. Ha közelebb megyünk a város szívéhez, ne csak a Szent Er- zsébet-dómot bámuljuk! Vessünk egy pillantást a lábunk elé is, hogy el ne essünk a Slovan Szállótól hú­zódó árokban. Ez a rekonstruált kassai patak egyik része. Csak ép­pen víz nincs benne, menthetetle­nül elromlott, évek óta üresen tátong a patakmeder. A hajdani pa­tak 1899-ig folyt a kassai főutcán. Legfőbb érdekessége az volt, hogy a Szentháromság-szobornál ketté­ágazott, és a város közepén szigetet hozott létre. Itt állnak a legszebb kassai épületek, a színház, a dóm és a Mihály-kápolna. A patakot ké­sőbb - mivel nem volt épp illatos - betemették. 1997-ben jött az ötlet, hogy újra ott csörgedezzen az erecske. Persze, az utcakép azóta módosult, és kényelmesebb volt nem az egész patakot, hanem csu­pán két részletét rekonstruálni. Az egyikben csörgedezik is a víz ta­vasztól őszig, sötétedéskor alulról vüágítják meg - kellemes, hangula­tos kis találmány. A másik megúju­lására alighanem hiába várunk. A Fő utca egyenletes utcaképe két helyen is bántóan megbomlik. Nem kell hozzá művészettörténésznek len­ni, hogy rájöjjünk: az épületek stí­lusa mennyire elüt a környező há­zakétól. Az egyik „fekete bárány egy csupa üveg kockaház, amelyért Tomáš Baťa, a város egyik hajdani gazdag vállalkozója a felelős. Az építészeti funkcionalizmus egyik „gyöngyszemét” ő hozta létre a múlt század harmincas éveiben. Univerzális épület volt, szolgálati lakásokkal, suszterműhellyel, cipő­üzlettel és pedikűrrel. Igazi cipők háza, amelyet a kassaiak minden­kor, minden rendszerben „Batyá­A csupa üveg kockaházat a gazdag cipőgyáros, Tomáš Bata építtette nak” hívtak. De hiába a kedveskedő megszólítás, a ház menthetetlenül csúnya. Egyesek azzal a kijelentés­sel vigasztalódnak, hogy legalább a dóm visszatükröződik az üvegabla­kokban. Sajnos, ez az állítás sem igaz, az üvegtáblák már rég elfelej­tették, milyen is tisztának lenni. A másik ízlésficam az Adidas üz­let házatáján keresendő. Az épület történelmi felső szintjéhez egy olyan „alsót” csatoltak az átépítés­nek köszönhetően, mely leginkább egy fürdőszobára emlékeztet. A műemlékvédők jóváhagyták. Kíváncsi turistáink figyelmét a Kőrengeteg, szökőkút nélkül városházát díszítő emléktáblákra se hívjuk fel. Úgyse látnának belő­lük semmit. Se a Szlovák Tanács- köztársaság kikiáltását, se a Kutu­zov látogatását megörökítő emlék­tábla nem minősült annyira érté­kesnek, hogy közelről megszemlél­hető legyen. Pontosan előttük áll ugyanis, a bejárat két oldalán, szé­pen szimmetrikusan két díszbokor, melynek cserepét megemelni meg­haladná a legügyesebb idegenve­zető vagy akár a legmegtermettebb turista testi erejét. „A valóság droghiány okozta állapot" - hirdeti a falfirka • (Szűcs Éva felvételei) A Fő utcáról a Domonkos térre tévedve nemcsak a templomban és a kolostorban gyönyörködhe­tünk, hanem a szökőkútnak terve­zett, befejezetlen kőrengetegben is. És ne feledjük a falfirkákat se, ame­lyeknek szövege messze van a köl- tőiségtől. Az amúgy kedves, han­gulatos tér esténként a drogosok találkahelye. Eddigi polgármesteri fogadalmakban gyakran szerepelt ez a helyszín, de a közbizonytalan­ságot ezen a tájékon máig sem vál­totta fel a közbiztonság, és a falfir­kák is tartósan éktelenkednek az épületek falán. Terepszemlénk utolsó állomása egy olyan ház, melyet mintha ha­talmas egerek rágtak volna rongy- gyá. Valamikor az Állami Színház­hoz tartozott, de állítólag kísértet­járta hely volt. Hogy ezért szaba­dultak-e meg tőle gazdái, vagy azért, hogy renoválni ne kelljen, szintén nem illik megtudakolni. Vannak aztán más visszásságok is, nem csupán tönkrement vagy be- fejezeden épületek, lógó kábelek és falfirkák. Külföldi turistánk meghökkenten veszi tudomásul, hogy a múzeumba inkább kora délután siessen, ha nem a csukott kaput szeremé látni. És azt sem várhatja el, hogy a belvárosi üzle­tek, gyógyszertárak este hat után is nyitva legyenek. Pénzszóró haj­lamát este inkább csak a vendég­lőkben, kocsmákban élheti ki. Per­sze az korántsem biztos, hogy az étiapot számára érthető nyelven is átböngészheti. Ha már az illúzióromboló dol­gokon nem tudunk önerőből vál­toztatni, legalább városnéző sé­tánk útvonalát tervezzük meg úgy, hogy vendégeink a lehető leg­kevesebb visszásságot lássák. Mert ők bizony észreveszik azt, ami mellett mi, kassaiak figyel- medenül továbbmegyünk. < i < ( < Kelet-szlovákiai győzelem a vízügyi dolgozók országos ügyességi versenyén A kassaiak a legügyesebb szerelők GAÁL LÁSZLÓ Feisőszeli. A Kelet-szlovákiai Vízügyi Társaság csapata nyerte a Vízügyi Dolgozók ^Országos Ügyességi Versenyét szeptember 28-án és 29-én a galántai járásbeli Felsőszeliben megrendezett 23. évfolyamát. A kelet-szlovákiaiak igencsak ügyesek lehetnek, hiszen az utóbbi tíz esztendőben négy alkalommal végeztek az első helyen, kétszer pe­dig második helyezést értek el. Az ünnepélyes megnyitón az egyik felszólaló vendég, aki nyilván nem a nyugati régiókból érkezett, megjegyezte, reméli, nem ismétíő­dik meg az utóbbi két év gyakorla­ta, amikor az országos versenyt rendező társaság csapata vitte el a fődíjat. Ilyen „papírforma” szerint a házigazda Nyugat-Szlovákiai Víz­ügyi Társaságnak kellett volna megnyernie a versenyt, a keletiek azonban a második helyre utasítot­ták nyugati kollégáikat. A szakmai zsűri úgy találta, a kelet-szlovákiaiak végezték a legjobb munkát (Szőcs Hajnalka felvétele) (Képarchívum) Az ágyúavatás Az eredetit a betléri kastély parkjában tekinthetik meg az érdeklődők Bebek-ágyú másolata a füleki várban SZÁSZl ZOLTÁN Fülek. Újabb látványossággal, Bebek Ferenc címeres ágyújának másával büszkélkedhet a vár. Az ágyúmásolatot szeptember 17-én, a füleki Kulturális Örökség Nap­ján avatták fel a város első írásos emlékének 760. évfordulóján. A füleki várban - közvetienül a Bebek-torony tövében - elhelye­zett másolat eredetijét a beúéri kastély parkjában lehet megtekin­teni. Eibner Róbert ötietgazda és segítői, Jacsmenyik József és Szvorák Zsuzsa a kulturális tárcá­nál pályáztak sikerrel, az elnyert támogatásból öntették az ágyút, az önrészt a Csemadok helyi szer­vezete biztosította. A másolatot Kuntapolcán, Ba­lázs Béla öntőmester különleges vasötvözetből készítette, aki meg­tiszteltetésnek és szép szakmai ki­hívásnak tekintette a mívesen dí­szített Bebek-ágyú másolatának kiöntését. Az ágyútalpat Bafi La­jos és Ulman István készítette Várhosszúréten. A füleki vár - jelentős beruhá­zásoknak köszönhetően - az el­múlt négy évben egyre épül-szé- pül. Idén folytatódott a régészeti feltárás, és tervezik a komplexum teljes konzerválását és részleges felújítását is. ( ( ( ( I ( < A mellékletet szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-maü: korpas.arpad@centrum.sk

Next

/
Oldalképek
Tartalom