Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-05 / 229. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 5. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ VECERNJ1 LIST Horvátországban elérte az 1600-at az 1991-1995-ös háború öngyilkosságot elkövető veteránjainak száma. A zágrábi lap közlése szerint az 1600. öngyilkos egy 56 éves horvát férfi, aki kézigránáttal vetett véget életének Zára (Zadar) közeli házának udvarán. A háborút megjártak öngyilkosságai egyre inkább rituális jelleget öltöttek. Az egykori katonák többnyire látványos módon hajtják végre tettüket, például a védelmi minisztérium épülete előtt, vagy nyilvánosan felgyújtva magukat. Mint néhányuk búcsúleveléből kiderült, tettükkel megoldatlan szociális problémáikra akarták ráirányítani a figyelmet, (m)- Ezt föl ne szedd! Láttam a vagyonnyilatkozatát, csak legelője van! (Peter Gossányi rajza) Az eddig megszavazott változtatások nagy része főleg a gazdaságpolitikát érinti A nagy testvér árnyékában „A Smer, a HZDS és az SNS koalíciója a lehető legnagyobb mértékben képes megvalósítani egy modern, szociális állam programját és egyenlően elosztani a társadalomban a gazdasági növekedésből származó jövedelmet” -jellemezte Robert Fico a három párt szövetségét június végén, közvetlenül a koalíció megalakulása után. TOKÁR GÉZA Pár nappal később, a miniszteri posztok elosztásánál kiderült, hogy a partnerek közti egyenlőség elve már a kormány megalakításánál csorbát szenvedett. A két kisebbik koalíciós partner kénytelen volt összesen öt, kisebb fontosságú minisztériummal beérni a Smer tizenegy tárcája mellett. Az SNS és a HZDS persze ügyelt rá, hogy a megszerzett minisztériumok legalább részben fedjék az általuk fontosnak tartott területeket - a HZDS így kaphatta meg az igazságügyi miniszteri bársonyszéket, a nemzetiek pedig kivétel nélkül az MKP korábbi posztjaira tették rá a kezüket. Jelenleg úgy tűnik, hogy a két párt nem megy sokra a minisztériumaival, hiszen a Smer egyelőre egyik partnerének sem adott szabad kezet a tárcákon belül. Főként a HZDS-nek van oka az elégedetlenkedésre, hiszen az utóbbi hónapokban az igazságügyi tárcánál történtek olyan események, melyek kétségbe vonják Štefan Hara- bin kompetenciáit. A pártfunkcionáriusok a koalíció megalakulása után azonnal Ivan Lexa rehabüi- tálásának ügyét kezdték el feszegetni. Jelzésértékű, hogy a legnagyobb koalíciós partner, a Smer és Robert Fico nem támogatta az ötletet. Törekvései a sok gondot okozó Speciális Bíróság megszüntetésére már nagyobb megértésre találtak a koalícióban, végleges döntés azonban még ebben a kérdésben sem született. Az SNS tárcáiban egyelőre nem történtek radikálisabb változtatások, így a két „nemzeti” elkötelezettségű párt között egyelőre nincsenek komolyabb súrlódások. Ján Slotát egy időre ráadásul sikerült elhallgattatni, helyette a Smer képviseletében Dušan Čaplovič vette át a megmondóember szerepét. A kulcsfontosságú tárcák ugyanakkor kivétel nélkül a Smer irányítása alatt állnak, a megszavazott változtatások nagy része pedig a gazdaságpolitikát érintik. A kormányülésen komolyabb ellenkezés nélkül fogadták el az értelmét vesztett „milliomosadót”, az adónem eredeti koncepcióját ugyanakkor sem az SNS, sem a HZDS programja nem tartalmazta. A minimálbér emelésével együtt ráadásul tovább növekednek az elvezetett járulékok is, pedig a választási programok alapján mindkét párt csökkenteni szerette volna ezt az összeget. Nem valószínű persze, hogy a választók számon kérik majd a két kisebbik partneren a felemásan megvalósított gazdasági programot. A HZDS szavazótáborát egyre inkább csak Vladimír Mečiar személye fogja össze és az SNS választói is a vezető képviselők magyar-, vagy éppen ro- maellenessége miatt adták vok- sukat a nemzetiekre. A két párt vezető személyiségei, Mečiar és Slota ráadásul nem tagjai a kormánynak, így közvetlenül nem vállalnak felelősséget az elfogadott törvényekért. A Smer meghatározó szerepet tölt be a kormányban, Robert Fico pedig képes kordában tartani mindkét, problémás múlttal rendelkező partnerét. Hiába az apró megaláztatások, egyelőre sem a HZDS-nek, sem az SNS-nek nincs komolyabb oka kilépni a kormányból - a színfalak mögött zajló osztozkodásból egyik párt sem maradt ki, a partnerek népszerűsége is töreden. Ha a helyzet nem változik, a két kisebbik párt kényelmesen elvegetál majd a nagy testvér árnyékában. ÉVFORDULÓ Václav Havel hetvenéves Egy hónapig hetvenéves. Václav Havelt mindenhol ünnepük. (ČTK-felvétel) KOKES JÁNOS Furcsa, szinte hiheteden véletie- nek sorozatának minősítette életét egy múlt héten megjelent lapiiiter- júban Václav Havel, a drámaíróból és emberi jogi harcosból lett csehszlovák és cseh köztársasági elnök, a világ egyik legelismertebb személyisége, aki ma, október 5-én tölti be 70. életévét. „Elnökké választásom életem legnagyobb furcsasága” - jegyezte meg a Mladá Fronta Dnes című cseh lapnak adott inteijúban. A dúsgazdag prágai polgári családból származó Havel fiatal íróként az ötvenes évek közepén tűnt fel először, majd a hatvanas évek második felének oldottabb légkörében a fiatal írók egyfajta szóvivője lett. Az 1968-as „prágai tavasz” eltiprá- sa után nem volt hajlandó megbékélni a szabadságjogok újabb korlátozásával, s a hetvenes évek közepén nyűt levelet intézett Gustáv Husák akkori csehszlovák köztársasági elnökhöz, melyben számon kérte rajta az emberi jogok betartását az országban. Az európai enyhülést megtestesítő helsinki zárónyilatkozat aláírása után 1977 elején létrejött Charta 77 emberi jogi mozgalom élére állt, s egészen az 1989-es rendszerváltásig annak nemzetközüeg legismertebb vezetője volt. Az 1989-es novemberi „bársonyos forradalom” előestéjén még börtönben volt, de rövidesen a mozgalom élére állt, majd a még szocialista csehszlovák szövetségi állam köztársasági elnökévé választották. Václav Havel így személyes sorsán keresztül a kelet-európai rendszerváltás jelképévé vált, s nemzetközi elismertsége egyre nagyobb lett. Ezen az sem változtatott, hogy eleinte bizony fittyet hányt a protokollnak, s a diplomáciai szokásoknak. A Nyugat, amely korábban mint emberi jogi harcost méltatta Havelt, a kilencvenes években egyre inkább politikusként is eÜsmerte, s kinyílt előtte minden ajtó. Ugyanakkor a The Washington Times például azt is észrevette, hogy az Amerikába látogató Havel húsz perc alatt három cigarettát is elszívott. Luxemburgi látogatása során pedig azon csodálkozott az ottani média, hogy a hivatalos program után a szvetteres disszidensből lett államfő nyugodtan beült egy kerti vendéglőbe, ahol vacsorát és sört rendelt magának. Havel ma már ismeri, s betartja a protokollt, de természetesen viselkedik továbbra is. A világ politikusai ma is szívesen látogatnak Prágába. Meginni Havellel egy sört valahol a Károly- híd környékén, még ma is menő a politikusok és a művészek között. A magas világpolitikát néhány éve elhagyó cseh politikus mindig is nagy barátja volt a művészetnek, s a művészek előtt mindig nyitva volt a Hradžin kapuja. Ezt erősítette, hogy második felesége, Dagmar (korábban Dáša Veškrnová) népszerű cseh színésznő volt. Az évek során olyan személyiségek látogattak el a Hradžinba, mint Bob Dylan, Tom Cruise, Bruce Willis, vagy a Rolling Stones tagjai. A közelmúltban pedig Madonna meditált Havellel. A most 70 éves drámaíró korábban azt mondogatta, hogy „nyugdíjba” vonulása után utazni és írni szeretne. Megromlott egészsége miatt azonban erre nem igen van módja. Az írásra sincs - saját bevallása szerint - annyi ideje, mint ahogy azt eredetileg gondolta. Ennek ellenére idén tavasszal megjelent önéletrajzi kötete nagy sikert aratott, s már készül magyar fordítása is. KOMMENTÁR Miért drága? LOVÁSZ ATTILA Ha a faluban egy hentes van, ő határozza meg az árakat. Ha hárman vannak, beindul a verseny. Ez az egyszerű képlet minden területen igaz, s bár a verseny önmagában még nem hozza el a Kánaánt, mindenképp jobb és elfogadhatóbb feltételeket teremt, mint a monopolhelyzet. A Szlovák Gázművek monopolhelyzetben van, s tekintettel a cég nagyságára, nem lesz ez másképp a távoli jövőben sem. Mégis létezik versenyhelyzet, mégis van tényező, amely a gázárakat leszoríthatná. Kezdjük az ágazati versennyel. Szlovákia 1968 után - feltehetően lelkiismeretet gyógyítandó - kapott az oroszoktól egy ajándékot. Ez a gázszállító, vagy tranzitrendszer, amelynek köszönhetően a Szlovák Gázművek komoly bevételre tehet szert. Ezt a bevételt használta fel évekig a lakossági gáz árának csökkentésére. A modellt keresztdotációnak hívják, s az uniós versenyszabályok értelmében a természetes monopóliumok nem használhatják. Szlovákiában évekig olcsóbban adták a lakossági gázt, mint amennyiért vásárolták. Az ország a helyzetre berendezkedett, önkormányzati választásokat lehetett nyerni „gázosítással”, a széntüzelésű távhőszolgáltató kazánokat gázüzemelésre építették át. Most, a gáz drágulásakor mindez komoly társadalmi gondokat idéz elő. A gázművek és velük együtt a politika évekig nem készült erre a helyzetre, s míg cseh szomszédaink Norvégiából is szállítanak, addig a honi gázművek csak az orosz gázra hagyatkozhatnak. Ártárgyaláskor ezt hívják kényszerhelyzetnek. Itt van a magyarázat arra is, hogy miért olcsóbb Csehországban a lakossági gázszolgáltatás. A diverzifikálás hiánya komoly politikai gond. Any- nyira imádtuk 16 éven át Moszkvát, hogy most majd ráfázunk. Van azonban más versenyhelyzet is: a gázfűtés arányának csökkentése. Szlovákiában van biohulladék, törmelék faanyag, rosszabb minőségű rönkfa. Ezenkívül van a gázzal összehasonlítva folyamatosan olcsóbbá váló villany, s van néhány alternatív energiaforrás, amelynek kihasználására mint afféle tudományos fantasztikus témára tekintettünk, ezek támogatóit csodabogárnak néztük. S van még egy baj. Az pedig a gázművek identitászavaros volta. Míg Fico a monopolokra kiabál, valahogy elsikkad, hogy a gázművek 51 százalékos tulajdonosa az állam. Tehát mint tulajdonosnak, komoly beleszólása van a cég működésébe. Kihasználja? A másik oldalon a szabályozást is az állam végzi - a szabályozó állam viszont érdekütközésbe került a tulajdonos állammal. A skizoid helyzet eredménye a tehetetlenség. Nem a maszek a baj, hanem a felemás állapot. Mert ne feledjük, azért az állami gázművek sem riadt vissza az áremeléstől. A jelenlegi, most már valóban drága gázszolgáltatásra tehát van megoldás: diverzifikációnak hívják. Egyrészt a forrásban, szállítóban, másrészt az energiaforrásokban és alternatíváikban, s végül a szabályozás és nem a birtoklás vállalásában. De a gáz látványosan olcsóbb már soha nem lesz. (V)álságok AAAL1NÁK ISTVÁN Egyre markánsabban kiütközik az egységes európai külpolitika hiánya a nemzetközi válságjelenségek kezelésében - a terrorizmusellenes harctól kezdve a bevándorláspolitikáig. Egyes esetekben, így az unióhoz közeli térségek politikai válságainak kezelésében e hiányt pedig a stratégiai célok és az alapelvek összemosása útján próbálják Brüsszelben pótolni. Az EB a bővítési stratégiával úgy suhogtat, mint anno a tanító a nádpálcával. Hajó leszel, átmégy a vizsgán, ha nem, megbuksz, mindegy, hogy mit tudsz. Számunkra, magyarok számára ráadásul tudathasadásos állapot is ez. Az erdélyi magyarok létérdeke, hogy az unióban legyenek - mi épp a napokban tapasztalhattuk, hogy ez azért jelent valami védelmet -, ezért támogattuk is Bukarest felvételét. Miközben tudjuk: Románia és Bulgária nagyon messze van az uniós érettségtől. Romániában már rég szétesett volna a mostani koalíció, ha nincs az integrációs aggodalom. A nacionalista megnyü- vánulásokat is csak ez a félelem tartotta eddig kordában. Mi lesz január elseje után, nem tudni, de nekik több Slotájuk van. Ez lesz a helyzet Szerbia esetében is. Mladics elfogása ide vagy oda, csak felújulnak Belgráddal a csatlakozási tárgyalások, mi pedig a vajdasági magyarokért fogunk szurkolni. Belgrádban már most komoly politikai válság van, a G17 Plus kiválásával szétesett a kormány. A mély és kiszámíthatatlan társadalmi válság még csak közeledik, együtt a koszovói státustárgyalások befejezésével. Itt hatástalan lehet a nádpálca, túlsúlyba kerülhetnek azok a szerb erők, amelyek inkább mondanak le az uniós reményekről, mint Koszovóról. És ugyanerről a koszovói albánokat is meg lehet kérdezni. Helyzet van a néhai Jugoszlávia másik válságországában, Boszniában is. Az EBESZ szerint a vasárnapi választások demokratikusak voltak, de a horvátok máris közölték: nem ismerik el az eredményt. Mert az államelnökségbe olyan horvát került, aki csak azért rossz horvát, mert a bosnyákok is szavaztak rá. A szerbek - most igényt tartva a központi kormány vezetésére - minden reformjavaslatra azzal fenyegetőznek, hogy kiugranak a Dayton- ban összetapasztott közös államból. A felszín alatt tombol a nacionalizmus, az összeférhetetlenség. De az unió értékelése szerint erősödött a demokrácia, ezért jövőre megszünteti a politikai felügyeletet, és a békefenntartók számát is csökkentené. Boszniával szemben meddig működhet a nádpálca, az uniós mézesmadzag? Különösen akkor, ha Szerbiában is, Boszniában is tudják, már esélyük sincs arra, hogy legalább középtávon bekerüljenek az EU-ba. Ezért álságos hitegetéssel kezelni válságokat. Lehetetlen a további bővítés az uniós intézményrendszer átalakítása, az alkotmány nélkül. Ez utóbbit a keleteurópaiaktól való félelem miatt buktatták meg a francia és holland polgárok. így utólag, a kapun belülről azért elismerhetjük: aggodalmaik nem voltak teljesen alaptalanok, a nyolc posztkommunista ország közül valójában csak egy volt igazán érett, amit egyebek mellett az is bizonyít, hogy a V4-ek közül háromban válság van, és pillanatnyilag Szlovákia a legstabilabb. Románia és Bulgária miatt már tapasztalható balkáni pánik Nyugat-Európában, s ha ezt a nádpálcapolitika tovább fokozza, nem lesz itt két év múlva uniós alkotmány.
